Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

Váci Hírlap 3 vetetik, a nemzeti öngyilkolással határosnak ítélem. Másrészt a váci kerület alkotmányos érzelmű választói igen jól ismerik azon elemi igazsá­got is, miként a képviseleti rendszernek alap­ját és lényegét azon kétségbevonhatlan elv képezi, hogy a választók azért választanak or­szággyűlési képviselőt, miszerint az ország dol­gainak intézése körül, saját politikai irányuk­nak s vezérelveiknek szerezzenek éi vényt és befolyást, úgy a törvényhozásban, mint általa az ország kormányzatában. Ezek igy lévén, a váci választásnak értelme csakis az lehet: hogy azért esett választásuk csekély személyemre, mert a közös ügyek kér­désében nyíltan kifejezett nézeteimmel válasz­tóim egyetértenek s általában közéletem po­litikai irányában és elveiben, saját politikai irányukat és elveiket ismerik fel. Ez az, a minek lelkemből örvendek. ügy érzem magam, amidőn e sorokat irom, mintha a vigasztalásnak egy fénysugára tört volna be hazafiui bánatom éjjelébe. Mert habár az országgyűlés többsége által követett politika nagy veszély felé s tömérdek bajba és szenvedésekbe sodorja is hazánkat, ez azonban végkép halálossá mégis csak az­által válhatnék, ha a nemzet magatartása an­nak szolgálna bizonyítványául, hogy ezen po­litika valóban a nemzet akaratát képviseli. S mert ez lehetetlen, hogy igy legyen, azért tartom én rendkivülileg fontosnak, hogy a nemzet közéletében minél sűrűben nyilvánul­janak oly jelenségek, melyek tanúságot teend­őek Európa előtt, hogy a jogfeláldozási kész­ség, mely az alkotmány visszaállításának csa­lóka hangoztatásával pillanatnyilag túlsúlyra vergődött, nem bir állandó talappal a nem­zetnek sem véleményében, sem érzelmeiben. Ez hazánk érdekeire nézve igen kedvező befolyást gyakorolhat még külföldön. A jelenségek között, melyek ez irányban nyilvánulni kezdenek, bizonyosan nem utolsó a hivó — csalogató szóra hallgatva, járja az ifjúság e remek nemzeti táncot, a lassú an- őalgót, a csábos ropogós csárdást. (Beh kár, hogy az az önzetlen jó kedv nincs meg már, mikor még a tánc élvezetéért s nem köteles­ségszerű robotnak tudják be a táncot.) A vigság közé vegyül egy—egy tarack lövés is, mit ezerszeresen viszhangoz a lombját hul­lató erdő. Álmosan veti sugarát az őszi nap a földre, hosszú árnyék húzódik utána. Fáradtan huzza a more is, fogy a nóta, apad a jó kedv. Lassan elcsendesül ; néma­ság váltja fel az imént még oly hangos vi­déket. Csak a néma hold néz bambán, ke­resni látszik az előbbi hangos vidéket. Saj­nálkozás látszik rajta, hogy elkésve jött. Egy —egy kiváncsi csillag is lenéz az égről, tán vetekedni akar itt, ott felcsillanó pásztor- tüzek mesés fényével ? Messze szól a nyáját vezető kolompja. A nagy csendet egyszerre, a falú kis harangjának csillingelése váltja fel s Ave Máriáját búsan kiséri az erdőben vad­galamb bugása. Nem úszik már „az ökör nyál“ a levegőben, az elmúlt nyár meny­asszony fatyola, helyit az özvegység jelképe: a szürke homályos köd váltja fel. Nincs már semmi nesz, csak őszi szelek fújják egyhangú siralmas nótáik s hogy egyedül ne legyen, felkap egy út széli katangkórót s azzal lejti a kísérteties, rémes boszorkatáncát. Oly misztikus, talányos az őszi éj, mint az a hosszú fényes, fehér sáv a „tejút“, a csil­lagokkal himes égen, melyről azt tartja nép hite, hogy „a lelkek útja“ az. Szaákné-Dőrffy Ilona. fontossággal bir a váci választás: íninthogy az annyit mindenesetre bizonyít, hogy az a híresztelés, megelégedés az osztrák birodalom­mali összeforrássM épen nem oly általános Magyarországon s a politikai irány, melylyel csekély nevem azonosítva van, még sincs any- nyira száműzve a nép szivéből, mint azt a bécsi lapok által jó osztrák-magyarnak neve­zett oldalról színlelik, vagy elhitetni iparkodnak. A választás tagadhatatlanul egy igen ha­tározott értelmű nyilatkozványa a nép józan ösztöneiben rejlő ellenárnak, mely előbb-utóbb a felszínen is érezhetővé, hiszem, döntővé válik. Köszönöm a váci kerület független jellemű választóinak, hogy ily határozott alakban kí­vántak kifejezést adni ragaszkodásuknak azon politikai irányhoz és elvekhez, melyeknek éle­tem szentelve van. Hogy vájjon ezen elvek országgyűlésem képviseletének kötelessége én reám, vagy más valakire fog-e hárulni ? ez igen alárendelt te­kintet ; kivált ha meggondoljuk, hogy minő tér az, melyre a már elfogadott határozatok után, ezen országgyűlésen a képviselők befo­lyása szorítva van. Ha ezen tér nem olyan volna, a minőre lépni tiltanak elveim, tilt lelkiismeretem s tilt az európai viszonyoknak is számbavételével komolyan átgondolt polgári kötelesség érzete : büszkeségemnek tartanám, magamat a váci ke­rület országgyűlési képviselőjének nevezhetni. Hanem, hogy én olyan Magyarországba tér­jek vissza, mely magát az osztrák birodalom­mal politikailag összeolvasztotta s az ország pénzéveli rendelkezését idegen avatkozásnak, annak elköltését s az ország haderejéveli ren­delkezést az osztrák birodalmi minisztérium­nak alája vetette ; hogy én ily viszonyok közt hazamenjek s hazamenjek a végett, hogy mint képviselő részt vegyek a költséghányad meg­szavazásában, mely hazánk kizsarolt népeinek véres verejtékéből az osztrák minisztérium szá­mára be fog hajtatni (mert hiszen már csak ezen hatóság maradt fel az országgyűlés szá­mára a közösügyi alku körül), hogy én ily körülmények között s ily célból menjek haza, ez nem csak célszerűtlen volna, hanem teljes erkölcsi lehetetlenség is, mert hiszen ekként cselekedve nemcsak a többit, de még az 1848- ki törvényeket is megtagadnám, melyeknek őszinte kiegyezkedési szándokkal megalkotá­sában nem csekély részem vala. Nem is tartom szükségesnek ez elhatározáso­mat bővebben indokolni, kivált azok után, miket a jász-ladányi kerület megkeresésére írott s eddig — bár a mint látom csonkítva — nyilvásosságra is jutott válaszomban el­mondottam. E helyett inkább engedelmet kérek tisztelt elnök úrtól, hogy a helyzet felderítése végett a közügyek iránt némely észrevételeimet kö­zölhessem. Ezután látnoki szemmel Írja le a jövő Ma­gyarországot. A levél ma is a Pudnay-család félteit erek­lyéje, Vác polgárságának Kossuth Lajoshőz való ragaszkodásának örök tanúja. Helyi és vidéki hirek. Szeptember 19-én. A nemzet hódol legnagyobb fia előtt pén­teken. Társadalmi külömbség nélkül ünnep lesz e szép országban szeptember 19-én, Kos­suth Lajos születése napján. Kicsi pont, egy láncszem a nagy ünnepben a mi városunk ünnepe, de szívben, lélekben ép oly igaz, mint a fővárosé, hova ezrek fognak vándorolni ezen a napon, hogy virágot helyezzenek Kossuth sírjára. Városunk tanácsa e héten kéri fel a polgár­ságot s különösen a háztulajdonosokat, hogy szeptember 19-en díszítsék fel házukat. Nem is tudjuk elképzelni, hogy akadhat, ki a város kérésének, felhívásának szívesen ne tenne ele­get. A képviselőtestület dis/.gyülést tart, mely­nek programmja ez: 1. A dalárda éneke. 2. A polgármester megnyitója. 3. Dr. Freysinger Lajos ünnepi beszéde. 4. Kossuth Lajos emlékének jegyzőkönyvi megörökítése. 5. A dalárda éneke. Másnap a képviselőtestület tagjai dr. Zádor János polgármester vezetése alatt Budapestre mennek és megkoszorúzzák Kossuth Lajos ke- repesi-uti temetőben levő sírját. A felekezetek ünneplése ez: A helybeli ev. ref. egyház szeptember hó 19-én pénteken délelőtt 10 órakor Kossúth Lajos születésének 100 éves évfordulója alkal­mából ünnepi isteni tiszteletet fog tartani a következő tárgysorozattal : 1. Felálló ének: Szent Isten noha néked. 2. Himnusz: Felállva énekli a gyülekezet. 3. Szeles József ref. lelkész alkalmi beszéde. 4. Szózat: Felállva énekli a gyülekezet. 5. Ki­menő ének : 221 dicséret 4 és G verse. Az ev. ref. egyház nevében e lélekemelő és magantos ünnepélyre a város lakosságát ezen­nel meghívja az ev. ref. egyháztanács. A helyheli ág. h. ev. egyház f. é. aug. 26-án tartott egyházi gyűlésén kimondotta, hogy Kossuth Lajos — a haza s az ev. egyház kiváló fiának 100-ik születési évfordulója al­kalmából ünnepélyes isientiszteletet tart f. hó 19-én d. e. 1I210 órakor. Ez alkalomra a város elöljárósága, az egyes intézetek és a hazafias polgárság yalláskülönbség nélkül hivatalos. Az izr. sfatusquo hitközség este hat órakor rendezi az ünnepélyt. A szónoklatot Pollák Fülöp főrabbi fogja tartani s ide is szintén a város és a hivatalok vezetői hivatalosak. Este fél nyolc órakor banket lesz a Kúrián. Egy teríték ára két korona 40 fillér. Ünnepeljen a város minden fia ezen a napon ! — Esküvők. Folyó hó 16-án kedden dél­előtt 11 órakor vezeti oltárhoz a székesegy­házban Ifj. Ottó József kereskedő Marosy Bel- luska kisasszonyt. Kedden tartja esküvőjét Váró Károly ipar­és kereskedelmi hitelintézet igazgatója Buda­pesten a IV. kér. anyakönyvvezető előtt Ivá- nyos Juliska kisasszonynyal, mely után a Kálvin téri református templomban Fábián János hittanár áldja meg a boldog frigyet. A násznép a Pannónia-ban ebédre gyűl egybe, mely után a boldog pár nászúira indul. — A magunk részéről teljes boldogságot kívánunk mindkét frigyre ! — Veres Pálnó emlékünnepe, illetve arcképes emléktáblájának leleplezése Vanyar- con szemptember hó 27-én (szombati napon) fog végbemenni az ottani evang. templomban, a melynek jobb oldali falába Holló szobrász által készített díszes emléktáblát az egyházi ha­tóság engedelmével legközelebb fogják behe­lyezni. Az ünnepély programmját Nógrádmegye alispánja legközelebb fogja kiadni. Mint értesü­lünk az ünnepi beszédet Sréter Alfréd orsz. képviselő fogja tartani. Az ünnepélyen özv. gróf Teleky Sándorné, az Országos Nőegyesü­let elnöke is és a nőegyesület számos előkelő­sége, a Rudnay család fog részt venni. — Emelik az útadót! Nem valami nagy öröme telhetett a megye lakosságának a vármegye pénteki közigazgatási bizottságának határozatában. Kemény Kálmán tiszteletbe! j

Next

/
Thumbnails
Contents