Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
2 Váci Hírlap ségük igényeit és Ízlését lehetőleg megfigyelik és a felesleges cikkek beszerzésétől tartózkodnak. Az ily fennmaradó cikkek óriási terhet képeznek, évekig hevernek a raktárakban, értékük kamatja s értékveszteségük óriási mérvben megdrágítja az üzemköltséget s minthogy a vevő a fővárosban nagy választékból a legtöbbször olcsóbban vásárol mint itthon, nagyon ritkán fog a kísértésnek ellentál 1 a n í s szükségleteit a legtöbbször Budapesten szerzi be. Ha eddig a kormány és a közönség egyaránt a fővárosi és nagyobb vidéki városokat támogatta, itt a legfőbb ideje, hogy a kisebb városok érdekeinek védelmére térjünk át, mert különben haladásunk egyenlőtlen és egészségtelen lesz. Hiába ép és duzzad erőtől a törzs és főtagok, ha test egyébb részei gyengék és betegek. Hiába van szép fővárosunk, mely rövid idő alatt valóságos világvárossá fejlődött, ha a kisebb vidéki városok ipara és kereskedelme tönkre megy. ügy a nagy, mint a kis városoknak megvan fejlődött és egészséges gazdasági rendszer mellett a maga jelentősége és szerepe, csak összhangba kell őket hozni s főleg óvakodni attól, hogy a gazdasági és ezzel összefüggő társadalmi rendben soha sem szünetelő átalakulások és változások válsággá fejlődjenek. A Pokol múltjából. Vác, aug. 23. Mióta az Éles-örökösöktől a város tulajdonába ment át a Polcol, minden váci nagyobb szeretettel néz át a Duna túlsó partjára. Többen is keresik fel s ebből következtetjük, hogy Feleségemet elszerette a kapitány, de hogy hova lett nem tudom. Töltöttrevolvert hordok magamnál és megfogadtam, hogy ha egyszer még összejövök feleségemmel, akkor ott lövöm fejbe magam előtte. Jobb sorsot nem érdemiek. * Már vége felé járt a lakoma, mikor egyikünk ajánlotta, hogy menjünk el abba a kávéházba, hol azelőtt oly sokat fordultunk meg. Jó kedvvel mentünk a kávéházba. Húzta a cigány a fiatalkori nótákat, a pezsgő pedig pezsgésbe hozott bennünket. A kaszirnő édeskésen mosolygott felénk. Megállj cigány ! ordított Reményi, húzd el ennek a szép néninek a nótáját! A cigány odament és a kaszirnő megszólalt: — Húzza el az én szomorú nótámat! A cigány pedig húzta : Temetésre szól az ének Temetőbe kit kisérnek? A mi ez után történt, arra tisztán nem emlékszem. Reményi felugrott és mint az őrült jajdult föl. A következő percben két lövést hallottunk, Reményi hörögve esett a padlóra. Megilletődve állottuk körül . . . Révész Sándor. a város igen jó vételt csinált, midőn ezt 16 ezer koronáért megszerezte. Az érdeklődés nagyobbodott a Polcol iránt, ezért érdemesnek tartjuk, hogy az eddig ismeretlen adatokat is felsoroljuk erről a környékről, mely, mint alább is kitűnik, már a XVlII-ik század közepén is közlekedés révén számot tett a város háztartásában. Polgármesterünk a város levéltárában talál egy okmányt, mely szerint a Polcol 1745 körül bérletben Vácé volt s gróf Zichy Miklós tulajdonát képezte. Ezt a minden tekintetben érdekes, de eddig még ismeretlen szerződésfélét érdemesnek tartjuk közölni, megjegyezvén, hogy a régi irás közzétételében a mai irásszabályokat tartottuk szem előtt. * Alább megírva adom tudtára mindeneknek, a kiknek illik, hogy minekutána zálogban levő tótfalusi nemes Pestvármegyében csinált helységemet s az ahhoz tartozandó és birt pusztákat és mindennemű appercienciákat kiváltottam s az alább irt esztendőben és napon birtokába jutottam, tótfalusi határban levő p. Vác városának ellenében Dunán túl csinált vendégfogadómnak exárendációja felül nevezett várossal traktálván, azon városnak az említett vendégfogadót alább megirt kondíciók alátt kezénél hagytam. Először: Megengedtem nevezett városnak, hogy attingáit vendégfogadónak jussában az alább megirt uj esztendő napján léphessen és annak birtokában említett uj esztendő naptól fogvast három egész esztendeig békességesen megmaradhasson oly formán, hogy annak árendájában esztendőnként lcétszázhusz rhénesi forintokat, azaz 220 rli. f. nekem fizetni, an- nakig felét pedig minden esztendőnek elején és a más felét keresztelő Szent Janos napi terminuson kezemhez szolgáltassa. Másodszor: Azon vendégfogadóhoz ekkoráig birt beneficiumokat úgymint: Kecske-szigetben levő rétemet (melyet tótfalusi lakosok és jobbágyim lekaszálni, felgyüjteni és az vendégfogadóhoz behordani taitoznak), ahhoz való Dioméd, a költő. I. Dioméd a költő, jó fiú volt és Ámor is kedvelte. Egy Ízben megígérte neki, hogy övé lesz a világ legszebb száz lánya. És hogy Dioméd a száz szépséget megnyerje, kijárta neki a Múzsáknál, hogy száz csodaszép dalt Írhasson, a mely száz dallal meghódíthassa a száz szüzet. Mindegyiket egygyel. Az első dal már meg is volt. Csodaszép volt. Övé is lett érte a száz leány közül rögtön egy. De mig Dioméd e napjait a könnyen meghódított szépséggel töltötte, megfeledkezett a Múzsákról és elfelejtette nekik a rendes napi áldozatát bemutatni. A miért ezek módfelett megharagudtak és elhatározták, hogy Dioméd a hátralevő kilencvenkilenc dal közül egyet se Írhasson meg. A büntetés súlyos volt. És ezért Dioméd is, a ki midőn az Ígért száz leány közül a másodikhoz akart irni, fájdalmasan tapasztalta, hogy a második dalt nem tudja megírni. Mit tehetett hát most ? A második szép leánynak is azt a dalt mondta el, a mit az elsőnek. És ime a hatás ugyanolyan volt. És ugyanolyan volt a harmadiknál, egészen végig, a legutolsóig. Mikor pedig a Múzsák ezt megtudták, nagy haragjukban kérdőre vonták Ámort. kertet és szántóföldeket továbbig oly képen, a mint eddig uzuálták, odaengedtem. Harmadszor: A mellett vendégfogadó előtt levő két Sziget és Kis-Vác ellenében való szigetek is adatik hozzája úgy mindazonáltal, hogy a fákban és vesszőkben fölöttébb kárt ne tegyenek, hanem a vendégfogadóban szükséges fát hogy hordathassanak, az nem tilal- maztatik és az, hogy pénzért, vagy valami más móddal a fát eladják, szabad nem lészen, ezen három szigetben termő fűnek pediglen a minemű hasznát veheti a város, szabadon élheti. Negyedszer: Nem engedtetik a városnak, hogy annyiszor említett vendégfogadónak exárendációja alatt valami marhát főképen fölösen tartson azon vendégfogadónak környékén. Ötödször: A vendégfogadó valaminemű statusban adatik kezéhez, abban annyiszor említett város reszignálni tartozni fog, kivévén véletlen tűznek megesését, a melyért a város meg nem károsodhatik, hanem ha a gondvi- viseletlenség miatt esne meg a tűz, olyankor a városra való regresszust is rezerválok magam nak. Hatodszor: Annektáltatik az is, hogyha azon vendégfogadón, vagy annak jelentett apercien- ciáin valami notábilis igazítás és csináltatás kivántatnék, avagy ha a város valami mulatozó alkalmatosságot, úgymint kuglizó helyet, avagy más vigaszságra való állapotot cum pto confessu meo maga költségén építtetne, az olyast resignations aestimatione mediante refundáini tartozom. Hetedszer : Ha a város azon vendégfogadót árendajának terminusa felé többé nem akarná megtartani, avagy pedig magam azon exáren- dációt kívánnám megváltoztatni, (tehát) a terminusnak eltelte előtt azt egymásnak egy fertályesztendővel előbb tartozunk megjelenteni. Melynek nagyobb bizonyságára és erejére adom említett Vác városának ezen konkraktuális levelemet. Szent-Endrén die l a Januárii 1745. Gróf Zichy Miklós m. p. — Hogy van az, hogy Dioméd egy verssel annyit ért el, a mennyit máskor csak százzal szoktak ? — Hja, felelt Ámor, ennek nem én vagyok az oka, hanem . . . — Hanem ? — Hanem az, hogy ma olyan kevés a jó vers, hogy egy is annyit ér mint máskor száz ! II. Dioméd a költő pediglen irt vala egy színjátékot. És midőn elkövetkezőnek a Dionisos ünnepei, előadák azt ott a nagy kőteatrumban Isten szabad ege alatt. És a görögök bámulták vala a borzalmasan hatalmas színjátékot. Mert borzasztóan hatalmas volt az. Vér folyt benne és emberhalál esett meg. Bűnös ember-halál. Egy parázna asszony szeretője kedvéért meggyilkold a férjét és gyermekeit. És a görögök sirtanak vala e dolgokon és nagyra nőtt a hire Diomédnak, a költőnek. És elhalmozták vala borostyánnal, babérral és minden dicsőséggel. És példakép álliták őt c\z anyák fiaiknak és magasztalták mindenütt. — Mindenütt. — Csak egy ember, Picrates, a bölcs mondá hogy: „Dioméd, én elesmérem, hogy a te színjátékod jól vagyon megírva, de van egy nagy hibája. Az, hogy nem igaz. Mert csak nem kép-
