Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

Váci Hírlap

3

intézeti igazgató, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Borbély Sándor siketnéma-intézeti igazgató, Halmi László főgimnáziumi igazgató, Bercsényi János posta- és táviró felügyelő, Zádory Lajos kir. adótárnok, Wallner Godofréd máv. állomásfőnök, Freszly. Gyula dunagőz- hajózási állomási főnök, Csinosára Béda irgal- masrendi házfőnök, Kons Ambrus szt. Ferenc- rendi házfőnök. dr. Tragor Ignác takarékpénztári igazgató, Nikitits Sándor káptalani ügyész, ügyvéd, dr. Rapcsák Imre uradalmi orvos és Nagy Sándor püspökuradalmi gazdasági tanácsos.

— Nyugalomba vonult kanonoktanár. Negyven évi ernyedetlen munkálkodás után nyugalomba megy Máté János címzetes kanonok, ki a papnevelő intézetben ez idő alatt a szentirást tanította a növendék papoknak. E négy évtized alatt az egyházmegye papságának több mint kétharmad része tanítványa volt, ezek közé tartozott Jung János felszentelt püspöktől lefelé a jelenlegi kano- noki kar minden egyes tagja. A püspök elismerő hangon tartott levélben vett búcsút a köztiszteletben álló kanonoktól, kit valószínűleg méltóan búcsúztatnak el a szemináriumban is, hol élete javát szorgos munkálkodásban töltötte el. Mint értesülünk, az elismerés a legfelsőbb helyről sem fog elmaradni, melyről tanúságot fog tenni a hivatalos lap legközelebb számainak egyike. Mint utólag értesülünk, Máté János kanonok súlyos betegen fekszik lakásán s felépüléséhez hosszú idő szükséges.

— Hányán mentek a tűzoltó kongresszusra? Most tartják meg Egerben, Dobó hires városában az ez idei tűzoltókongresszust. Az oiszág tűzoltó-egyesületei sereglenek ott egybe, hogy ügyeik felett tanácskozzanak s egyúttal versenyekben mutassák meg ügyességüket. A váci tűzoltóság, melynek

erek. Az anya ijedten szorítja oda fejét a kebléhez és csititja szelíd hízelgő szavakkal.

A fiú le is csillapul, a mint ott nyugtatja fejét az anya keblén, bár az a vergődő szív, a minek a dobogását hallja, mást mond neki, mint a vigasztaló szavak. Az a szív azt mondja :

Én is csüggedek. Nekem sincs reményem többé, de látod én már megtanultam alázatosnak lenni. Nekem már nem is a nyomorúság fáj, csak az. hogy téged betegnek és szerencsétlennek látlak.

Nem szólnak egymáshoz, de mind a kettő tudja, megérzi, mit gondol a másik.

A hosszú csöndben még a pók nesze is meghallik, a mint egyik sarokban kötögeti a hálóját. És a mint azok a finom szálak egymásba szövődnek, úgy fűződnek az ő gondolataik is vissza a múltba, mert csak ez az, a mire legtöbbször gondolnak.

— Oh anyám, milyen jó volna nekünk meghalni, — szólalt meg nagy sokára a fiú. Igaz, hogy nekem már nincs messze a halál! — Titkoltam eddig tőled, hogy halálos bajt hordok magamban. Én örömest meg is halok, de mi lesz te belőled nélkülem ? Oh bár téged is magammal vihetnélek !

Az asszony nem szólt erre a kínos felfedezésre, csak még görcsösebben szorította fia fejét a kebléhez.

— Anyám — folytatta a fiú, — az az ingyen kenyér ott az asztalon, mintha előhírnöke volna annak a sötét jövőnek, a mi rád vár nélkülem.

Aztán belemeredt tekintetével a levegőbe, mintha leikével valami álom világban járna, a hol minden ijesztő feketeségből integet felé az örök nyugalom.

| jóhirnevét nem egy elvitt első dij jelzi már, szintén pályázik az egri versenyekben. Csányi I István szakaszparancsnok vezetés * alatt Facolt | Ferenc, Bábi Mihály. Müller Ignác tűzoltók vesznek részt a versenyben,a melyre csütörtökön már el is utaztak. Pénteken mentek a kongresszusra Millmann Géza főparancsnok, Täuber Ferenc Mischler Kornél szakaszparancsnokok.Kívánjuk, hogy útjuk eredményes legyen és a váci tűzoltótestületnek ismét jó hírnevet szerezzenek !

— Augusztus 15. Nagy nap volt az idén ez a dátum városunk történetében. Ezen a napon nyílt meg ünnepi diszszel a váci siket- némaintézet száz esztendő előtt, mely mig egy év század alatt híressége volt Vác városának, addig sok száz embernek kenyérkeresetre adott alkalmat. Száz év előtt Európa müveit államaiban akadt egy-egy szószólója a siketné- maknak, a kiknek lelkes tevékenysége megalapítója lett itt is, ott is az első siketnéma-in- tézetnek. Nálunk, Magyarországon, Ghazár András, Gömörmegye tábíabirája volt az első, a ki hatalmas szavát a siketnémákért felemelte. Elment érdekükben I. Ferenchez, akkori magyar királyhoz. Tőle meghatalmazást kért és kapott arra, hogy a magyar siketnémák javára gyűjtést indíthasson. Az adakozást 1. Ferenc kezdette meg 5000 pengő forinttal, utána folytatta a kezdést Ghazár András 1000 pengő forinttal. És az ország nemesen érezni tudó közönségéhez intézett felhívásnak rövid egy év alatt oly nagy foganatja lett, hogy Ghazár András 60,000 pengő forintot szállíthatott be az állampénztárába a megnyitandó siketnéma- rntézet alapjaképen. I. Ferenc király pedig az intézet hajlékául kijelölvén a vallásalapra visszaszállott Vácon levő regi püspöki palotát, elérkezett a lehetőség, hogy az első siketnéma intézet Magyarországon megnyitható legyen. Ez meg is történt 1802. augusztus 15-én, nagy ünnepélyességgel. Most ennek jubileumi mcgülésére készül az intézet. Október 19-én lesz ez, mely fényes és méltó lesz a múlthoz. Pénteken csupán a kifüggesztett nemzeti színű zászló jelentette az évfordulót, mely kegyeletes emlékeket keltett mindazokban, kik részvéttel vannak szerencsétlen embertársaik iránt s kik örömmel gondoltak arra, hogy a magyar kultúra dicsőségét hirdeti az, hogy városunk legrégibb humánus intézete immár fennállása századik esztendejét ülheti meg.

— Rókus napja. Bárha száz évesnél több is az augusztus 16-iki ünnep városunkban, Rókus napját a régi kegyelettel üli meg a város közönsége. A székesegyházból Schmidt János kanonok-plébános vezetése alatt körmenet indult a Rókus kápolnához, a hol több nyelven prédikáció volt. Délben a felsővárosi plébános ebédet adott, melyen számosán voltak hivatalosak. Jegyezzük fel, hogy a Rókus egy nevezetessége teljesen hiányzott. Más években garmadában állott a dinnye, ez idén mutatóra is drága pénzen is alig lehetett szerezni. Ez idén Mária névnapra marad hát a dinnyeszüret.

— Halálozás. Részvéttel értesülünk arról a nagy csapásról, mely Hegedűs Sándort s családját érte. Leánya férjezett Gréger Jó- zsefné házassága 11-ik, élete 32-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. E hó 14-én temették nagy részvét mellett. Ny. b !

— A letűnt Csillag. A hét elején a Csillag bérlőjének kívánságára megperdült a dob s három napon át kinálgatták a vevőknek az ott található holmit. A nadrágtól fel a pezsgőig és gázlámpáig volt ott minden s alig akadt tárgy, mely vevőre nem akadt volna. Hivatalosan aztán be is zárták a Csillagot, de tényleg mégis nyitva maradt: utolsó látogatója a hetivásáros közönség, mely legalább beállhatott kocsijával ha spriccert, vagy friss pohár sört már nem is kaphatott. Jövő héten aztán igazán vége lesz a hires, neves vendéglőnek, az átalakításhoz fognak, hogy ennek elkészültével szeptember elsőtől humánus célra, táp- intézeti helyiségül szolgáljon.

— A szőlők pusztulása. Szőlős gazdáinknak nagy a panasza. A tavaszszal oly szép termés mutatkozott a vidékünkön, hogy mindegyik szőlőtulajdonos a legszebb reményeket fűzte hozzá. Némelyik tőke roskadásig meg volt rakva fürtökkel s im, most ezek nagy része pusztulásnak van kitéve. A perenoszpora és az oidium lépett fel nagy erővel és sok helyen tönkre teszi a legszebb reményeket. Hogy mi az oka ennek a szőlőbetegségnek, eltérők a nézetek. A gyakori esőzéseket ép úgy okolják, mint a nagy forróságot. Ha igy folytatódik annyi tény, hogy ha a fele termése is megmarad annak, mit a virágzás után remélhettek egyes szőlősgazdák, igen jó lesz. Pedig egy jó termés nagyon is ráfért volna városunk szőlőtulajdonosaira, kik a mily szeretettel ápolták szőlőjüket, ép oly nagy kiadások ráfordítása mellett lesték ez idén szőlő áldását.

— Siketnémaleányok továbbképzése. Érdekes kísérletnek lesz színhelye a helybeli siketnémaintézet a jövő évben, mely egyúttal a siketnémaoktatás továbbfejlesztését is jelenti.

Az oly leánynövendékek részére ugyanis kik életidejüknek legalább 16. évét elérték, de az elméleti tanulmánynyal egy és más okbó felhagytak, vagy fel kívánnak hagyni, az intézetben a női kézimunka teljes, vagy teljesebb megtanulására az egyik tanítónőnek tanítása és felvigyázása mellett továbbképző tanfolyamot óhajt létesíteni. E tanfolyamra egyelőre csak 6 — 8 növendéket vesznek fel, kiket 3 év tanulás után mint kiképzett varrónőket óhajtanak az életbe bocsájtani. A tanulók elfog- laltatása d. e. 8 —12-is és d. u. 2—6-ig tartana és a varrás különböző fajtáit tanulnák. Az intézet részéről ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül kapnák a tanitást, a tanulószobát, annak fűtését és világítását. Ekként a növendéknek, vagy szülőjének kell gondoskodni a leány kosztjáról, lakásáról, ruházatáról és esetleges gyógykezeltetéséről, a mi mind az intézeten kívül történnék valamely családnál, akihez a szülő tetszése szerint adhatnagyermekét. Az intézet e tekintetben csak ellenőrzést gyakorolna. Azonban hajlandó lenne az intézet azon jótéteményt adni, hogy a növendék keze alá munkáról gondoskodnék és a növendék munkájának pénzösszegét minden levonás nélkül az illetőnek oda adná. így tehát az intézet az eszközök teljes megadásával segítene minden leányt, hogy nem csak megtanulja az ipart, de időközben magának kereshessen is s igy önmaga fentartását minél előbb megkezdje. Tájékozásul megjegyzi az igazgató, hogy egy ily korú leánynak a városban való megélhetése havonkint 25—30 koronába kerülne. Már most attól függ, hogy az illető leány mennyit képes ebből munkájával megkeresni és menynyit kellene még szülőjének pótolnia? Ha valamely leány annyit keres, hogy havi ellátását kifizetvén, még marad is valamely összeg, ez természetesen az ő javára esik.

— A stoláci vérfürdő emlékezete.

A boszniai okkupációs hadjárat egyik szomorú epizódja augusztus 13-ika, mely huszonnegyedik évfordulója a stoláci ütközetnek, a melyen ott veszett a 32. gyalogezred nyolcadik százada. Alig néhány katona maradt életben és ezek hősi halált halt bajtársaik lelkiüdveért az évforduló napján délelőtt kilenc órakor a budavári helyőrségi templomban gyászmiséi-