Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
Tizenhatodik évfolyam. 31. szám. Vác, 1902. augusztus 3. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész evre ....................12 korona. j Negyedévre .................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETI KAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Kossuth Lajos esztendeje. Felhívás Vác város polgáraihoz! Vác, aug. 2. Ez évi szeptember hó 19-én lesz századik évfordulója annak, hogy Kossuth Lajos született. Hogy ki volt Kossuth Lajos, mit és mennyit köszön a magyar nemzet s a haza minden egyes polgára neki, azt nem szükséges magyaráznunk. Hisz szeplőtlen, fényes alakja, ragyogó dicsősége, önfeláldozó hazaszeretete, hervadhatatlan érdemei betöltik minden magyar szivét, mihelyt öntudattal bir. Árpád által elfoglalt szép hazánknak ő az* ujjáalapitója, a magyar szabadságnak megteremtője, a parasztnép felszaba- ditója, a világtörténelem egyik legfényesebb, legragyogóbb alakja. Csodálatos, nagyszerű életét az iskolában tanuljuk megismerni. Az emléke iránti tisztelet s hála kell, hogy betöltse minden magyar szivét. Hisz az eszme, melynek egész életét A góbék. A Váci Hírlap számára irta TRAGOR IGNÁC dr. A verőfényes nyári napsugár ragyogó szin- pompában ékeskedő lepkét csal ki a virágokra, hogy gyönyörűségünk teljék benne. És mi látjuk és nézzük, kedvteléssel szemléljük a játszi pillangót, melynek szépsége lebilincsel s egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy repülő szárnyakat öltött undok hernyó az voltakép, mely bábjából uj életre kelt. Mi csak.a természet szép alkotását látjuk és gondolkodás nélkül gyönyörködünk a himes pillangóban, mely az ő díszes öltözetét a nap sugaraiból szőtte és a virágok harmatcsepjeiben fürdeti. Ám ha a józan ész Ítélőképességével vizsgáljuk a dolgokat, lepereg a himpor, lepattog a zománc s ridegen áll szemünk előtt a valóság, pedig gondolkodás nélkül tekintve azokon végig, szivünk az illusiónak mámoritó érzésével telik meg. Az érzelem világában megszokott tárgy vagy fogalom mindenkor szép, kellemes és tetsző, mig az értelem világosságába állitva szétoszlik az illusió s a maga eredeti értékére száll alá. Jól esik hinnünk a kinyilatkoztatás parancsolta Ádámtól való leszármazást s az emberiségnek és Szem, Cham és Jáfet által való elszaporodását a hagyományok, krónikások szentelte, melyért hazáját kénytelen volt elhagyni s hontalanná vált. ábrándja: a szabad, művelt magyar jogállam testet öltött, áldásait hálás szívvel élvezzük. Hálánkat pedig méltóbban nem mutathatjuk meg, .mintha születése évforduló napját nemzeti ünnepünkké avatjuk, hazafias lelkesedéssel, igaz kegyelettel áldozunk emlékének. A nemzeti becsület kérdése, hogy széles e hazában a gazdag úgy, mint a szegény, a palotában úgy mint a kunyhóban egyenlő hazafias érzéssel ünnepeljük a nagy és dicső világtörténeti alakot, Kossuth Apánkat. Az egész világ igaz lelkesedéssel áldoz ■a szabadság lánglelkű apostola emlékének. Amerika érc-szobrot állít, Páris és Franciaország népgyüléseken ünnepli születése évfordulóját, Anglia, a szép Olaszország és az egész világon mindenütt, a hol az eszményi, érd üknél Lili szabadságnak őszinte barátja van, lelkesedéssel magasztalják nagyságát: mennyivel nagyobb kegyelettel, tomboló lelkesedéssel meséjét Hunorról és Mogorról vagy a székelyeknek Atillával való bejöveteléről. Nagyon zokog vesszük tehát, ha az oknyomozó történelem rácáfol hazafiui büszkeségünket tápláló szép regéinkre, a melyekhez gyermekkorunk legszebb emlékei fűznek. Mikor a keleti Kárpátok tövében megtelepedett hun utódak meghallották, hogy egy velők rokon nép, a magyar elhagyta ősi hazáját Ázsiában, elibük mentek harcosiak válogatott csapatával. A faji összetartozáság érzete késztette őket, hogy utat mutassanak nekik és velők egyesülve segitségökre legyenek a hon- alapitásában. A monda szerint a Góbi sivatagban találkoztak a honfoglalásra indult magyarok az elibük jövő székelyekkel, a kiket épen ezen oknál fogva maguk között góbi-k, góbéknak neveztek el. Ez a hagyomány a góbé szó eredetéről. Innét van a „székely góbé“ elnevezés, melynek eredetét bátran és jogosan lehet a „kópé“ szóra is visszavezetni. Minden ethymologia nélkül meggyőződhetik arról a Székelyföldön rövid időn át tartózkodó, hogy a két fogalom: góbé és kópé egybe esik és teljesen födi egymást. A székely nép józan Ítélőképessége, agyafúrt gondolkodása semmiben sem tükröződik vissza jobban, mint épen azokban az adomákban, a melyek- rólok keringenek. Bármilyen kell tehát nekünk ünnepelnünk, hisz vérünkből való vér volt, minden ízében, még halóporában is igaz, faj magyar, a mi jólétünkért küzdött egész életében, örök büszkeségünk ő, a magyar horizont ragyogó meteorja! Az ország s a főváros lassan bár, de mozogni kezd s reménylenünk engedi, hogy az ünneplés méltó lesz a nemzethez, méltó lesz Kossuth Lajos emlékéhez. Meg kell mutatnunk a külföldnek, hogy Magyarország, habár a szivárvány színeiből összerakott tündérszép trikolorunk nem is loboghat büszkén nagykövet- I ségeink fényes palotainak árbocán, habár hadi lobogóinkat, melyre fiaink, mikor katonának mennek, hűséget esküdnek, nem ékesíti is a remény szép színeiben játszó ezeréves címerünk, habár nyelvünk, államiságunk cl is van rejtve, a külföld előtt, éppen szeptember 19-én kell megmutatnunk, hogy Magyarország szentesített, ezeréves törvények szerint is független, szabad állam, mely legnabárgyu is legyen az, a józan gondolkodás nyilvánul meg abban az együgyűség leple alatt. Révész Béla barátom és kedves nejével másodízben mentünk le Tusnád-fürdőről a bájos Szent Anna-tóhoz. Vezetőnk szeraen- szedett hülyeségekkel traktált. Elmondta például, hogy két oláh férfiú szállott ki az előző napon az esti vonatból s becsmérlőleg nyilatkozott a fürdőről, a mig csak az állomást láthatták, de a mikor bejutottak a „városba, nagyon megrémültek“, olyan nagyon megnyerte az a tetszésüket. Alig múlik nap, hogy nehány kiránduló társaság ne verődnék össze a fenyőkoszorúzta tópartján. Mindenik a maga vezetőjével jön Tusnádról, Bükszádról vagy Bálványosról, természetesen magával hozza élelmi szereit is, mert ott ugyan ennivalót nem kap, hacsak a „kukojzával“, (áfonyával) be nem elégszik. Mi is letelepedtünk. Vezetőnk tüzet rakott, mig úti marechallunk, a szeretetreméltó jó Dobay Sándor bátyánk kicsomagolta a sütni valót. Alig fogtunk a lakmáro- záshoz, melyben a mi vezetőnk is részes volt, megjelent egy góbé, a másik társaság pod- gyász hordozója és végig nézte a menünket. Szó nélkül figyelte minden mozdulatunkat, mi pedig ügyet sem vetettünk reá, pedig már- már a felöltőinken ült. Hosszú ideig tartó 1 szemlélődés után végre megszólalt: Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.