Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-06-29 / 26. szám
2 Váci Hírlap hogy valakinek rosszabbak á kereseti viszonyai, mint voltak az előző adókivetés idején, megalázó könyörgés és hosszadalmas instanciázás kell hozzá, hogy valamicske adóleengedést tudjunk kieszközölni. Az államháztartás költségvetése alapján a pénzügyigazgatóságok megállapítják, hogy melyik adókerület milyen összegű adót fizessen s ezt az ösbzeget aztán vakon, tekintet és irgalom nélkül vasaljak be a polgárságon. Az olyan tisztviselő, a ki esetleg engedékeny, lágyszívű s nem erőlteti a dolgot, az nem számíthat előmenetelre a hivatalában: azt erély nélkül való alkalmatlan hivatalnoknak deklarálják a feljebbvalók. Hogy mennyire helytelen ez az adótörvény, az kitűnik abból aránytalanságból is, a melylyel az adókivetést csinálják. Ki nem tud olyan esetet, hogy a nálánál nagyobb jövedelemmel biró polgárra csak annyi adót rónak, mint reá, de gyakran még kevesebbet is. Ezt magával hozza az az anomália, hogy tisztán nem lehet látni egy polgár jövedelmét sem. S mert a bizottság ön- kényűleg nem tekinthet be senki könyveibe — emberek ők is — könnyen tévedhetnek talán éppen a szegény kereskedő, a földhöz tapadt iparos kárára. Száz szónak is egy a vége : a III. osztályú adókivetés rendszere éppen olyan igazságtalan és rossz, mini a mi egész adórendszerünk és nagy szerepet játszik azon okok között, melyek miatt a magyar ipar és kereskedelem nem tud fel - virágozni. Csak a progresszív adórendszer segítene e nagy bajon, de az késik, késik az éji homályban , . . — Megcsókolt ! A másik vei kés, a ki csak most ébredt tu- dára annak a vakmerőségnek, a mit elkövetett, el nem titkolható remegéssel a hangjában, merően földre szegzett szemekkel csak ennyit tud kimondani: — Ne sírjon Édes, hiszen nem akartam!.. Es mindkettőnek megerednek a könnyei Vájjon mit sirattak ? Az eltűnt boldogságot, vagy a hitet, hogy ők meg boldogok is lesznek ?! Viki. Milyen volt a kuruc asszony» Sötét csillagos éjszaka . . . Rákóczy a Tisza túlsó partján táborozott, mig a labanc-sereg a császári sereggel szövetkezve már Füzes-Abony felé járt. Az őrtüzek i11-ott égtek, a tábor pihent. Csak a fejedelem volt ébren sátorában. Nagy tervekkel foglalkozott. De im egy poros alak lép be két testőr kíséretében. Megáll a sátor ajtajánál meghajtja fejét. Az adókivetésnél. Most, midőn a kiküldött bizottság a Kúrián a harmadosztályú keresetadó kivetésével foglalkozott, érdekesebbnél-érdekesebb jelenetnek lehetett szemtanúja a. bizottság. Figyeljük csak meg a bejövök arcait. Azt mondja a lélektan, hogy az emberiség vérmérsékletét illetőleg négy osztályra oszlik. Vérmes (sangvinikus), méla (melancholikus), epes (kolerikus), és nyálkás (flegmatikus). Nohát menjen el az a filosofus a váci adókivetéshez, majd meglátja, hogy az hazugság — legalább Vácon az. A váci ember a mostani napokban csak egyféle és pedig epés és vérmes volt egybefoglalva. Szeretnénk mi látni azt az adófizető polgárt a ki, mikor adóját majdnem még egyszer annyira emelik méla, avagy nyálkás vérmérsékletű lenne. A legöregebb rómaiak legnagyobb censusainál sem voltak láthatók olyan vésztjósló arczok, olyan vérben forgó szemek, mint most nálunk a Kúrián. Van ott most fenyegetés, kétségbeesés, lemondás, gyilkossági . öngyilkossági szándék, van ott minden, a mi szörnyű, a mi hajmeresztő, a mi rettenetes. Szegény bizottság! ha elő nem fordulna néha egy-egy humorosabb jelenet, hát teljesen elhinné magáról, hogy esküdtszéki tárgyaláson van s élet és halál fölött Ítélkezik. A heti epizódokról egyet-mást hallottunk s mindjárt közöljük : Bemegy Hochniajer vendéglős a bizottság elé. Adója természetesen felemelendő félben volt. Mikor megkérdezték tőle, hogy belenyugszik e abba, hogy ennyivel és ennyivel többet fizessen, azt. mondja rá Hochmajer, hogy az kevés tessék többet kivetni. Összenéznek, vájjon mi baja neki. Hochmajer azonban, hamar véget vetett a gondolkozásnak, a mikor nyomban dokumentumokkal szolgált, (egy pár jó féle zálogcédulával) hogy mennyire jól megy az üzlete. Erre aztán már elmaradt a fölemelés. Hochmajer pedig örömében odaszólt az egyik bizottsági tagnak : — Emeljük el ezt a kis adót is a bringá- cson (tudvalevőleg Hochmajer remekül brin- gácsozik) A fejedelem int neki: —- Mi hir Diósy szógám ? kérdi Rákóczy. — Nagyságos fejedelem ! (Akkor még a fejedelem nagyságos volt.) A császári sereg egy napi járásra van. Olyan nagy tömege, hogy mértföldre reng alatta a föld. Olyan csata lesz ebből, nagyságos fejedelem, hogy az én paraszteszem belebolondulna, ha csak elképzelni is akarnám . . . Sokan vannak, rettenetes sokan . . . — Jól van szógám. — Mehetsz. Készüljünk, Bercsényi és Bezerédj hadnagyaimat hívjátok tüstént. Rövid idő múltán együtt van az egész tanács. Rakodczay hadnagy feláll s kérést intéz a tanácshoz : — Nemes vitézlő fejedelem, nemkülömben vitéz atyafiaim ! Nem szivem kívánsága szerint bár, de kénytelen kelletlen be kell vallanom hogy bivséges asszonyom Fóti Erzsébet, a csaták zajába óhajt követni. Vitézlő fejedelem engedd meg tehát . . . — Az asszonyod tűzhelynél maradjon — mond a fejedelem. Nem asszonyokról beszéMajd benyit Östreiclier gyepmester. Erősen panaszkodik, hogy nincsen kereset, alig van dolga hetenkint egy párszor. Az előadó már megsokalta a jajgatást s dühösen igy fakad ki: — De barátom nekem ne mondja, hogy magának rosszul megy s nincsen dolga, hát. hiszen az emberek a mai világban is csak esznek, ha pedig esznek, hát kell, hogy magának legyen dolga. — Nagyon sok az adóm kérem — mondja Szekeres füszerkereskedő —, ezt nem bírom ki. (— Ugyan hadd Pista — szól oda neki a polgármester — hiszen úgy sem leszel te akkorára már a boltodban, mire ezt az adót kell tizeined), tessék lejjebb venni. Számolnak, számolnak, hogy csökkentsék az adót, végre is arra lyukadnak ki, hogy Szekeresre három koronával több jutott, mint a mennyit előirányoztak, pedig éppen segíteni akartak rajta. De ezt már ő is megsokalotta s odaszólt, hogy inkább ne számoljanak, hanem Hagyják meg, a mit kivetettek reá. Plistil Antal esete sem volt az utolsó. Elég magas adót róttak ki rá a vendéglőjében elfogyasztott bormennyiség alapján. Éppen panaszkodott, hogy nem bírja el azt, tulmagas az adója. — Mondja csak Plistil úr — szólt Medics titkár, mér ön sört is P — Hogyan kérem, hisz az a fő nálam ! — Aztán mennyit ? — Vagy kétszáz hektolitert évente. — Nos ezt nem tudtam, akkor módosítom javaslatomat és még magasabbat kérek megI állapítani, mert nem tudtam, hogy Piistil úr oly sok sört mér ki. Azért a bizottság jólelkű volt és csak kevéssel emelte a kissörház bérlőjének adóját. Nepli Györgyöt pedig nemcsak a gummi- rádlerje és fiakkerei után adóztatták meg, ha- ! wem kiderült róla, hogy bőségesen zabbal is kereskedik, tehát arra is ráhúztak egy pár koronát. Nepli erősen tagadta, hogy ilyen üzlettel is foglalkozik, de a bizottság nem engedett és kiszabta az adót. — No legalább most már nyíltan is keres- kedhetem — beismerve Nepli, büszkén mosolygott és ment a városházára — iparengedélyt váltani. úink most, bivséges szögáim, de nagy dolgokkal kell most foglalkoznunk. Rákóczy szózattal fordu't vezéreihez, lelkűkre kötvén az önfeláldozást, a haza ügyét. Azok újra felesküdtek és a tanácskozás után Mária Boldogasszonyhoz fordultak, iiogy védje meg a szabadság zászláját. Rakodczay ifjú feleségéhez lovagolt a ki Poroszlón lakott. Előadta, hogy a fejedelem nem engedi az asszonyokat a csaták zajába. — Hát azt hiszed — kiáltott a nő — hogy eltudnálak hagyni a veszélyben ? És én nyugton lehetnék itthon, mig te szembeszátlsz ezer halállal ? Tudok-e élni nélküled? Én szerelmem, ha az Isten úgy akarja, ott akarok lenni végső percednél. Inkább elesem én is veled együtt, semhogy nélküled éljek és viseljem az özvegyi fátyolt. Rakodczay hadnagy csak nézte, nézte szerető nejének szépséges tekintetét, melyből kiáradt a lelkesedés, a hitvesi szeretet, önfeláldozás. A kemény lovag térdre osett a felesége előtt s csókokkal borította kezét, arcát, szemeit . . . — Feküdj le nyoszolyádba, pihenj édesem. §íjö .A váci fogászati műintézet y- tjsl rnár nem a Kúria szálloda épületében, hanem Konslantin-tér 19. sz. alatt létezik. Bejárni a Görög-utca 8. sz. alatt is lehet. — Müfogak, fogsorok rágáshoz alkalmasak legújabb mód szerint szájpadlás nélkül készíttetnek s a nélkül, hogy a gyökerek előbb eltávolíttatnának, fájdalom nélkül tétetnek he. — Mély tisztelettel Eckel Artur.
