Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
Váci Hírlap 3 még akkor is szomorú arccal kereste a főhadnagy lakását. Az egészet aztán természetesen magnum áldomás követte a „Körülrojtos“- hoz cimzett vendéglőben. Tanítónk azonban még mai napig is dühös, ha mondják néki, hogy: „Hé pocskaj!“ * Szent „Zsold“ pátriárka születés napja volt. Egy forint 48 krajczárt kapott minden önkéntes. Hangos volt a „Körülrojtos“. Reggel négy órakor harcászati gyakorlat. A főhadnagy egyik önkéntese lenyelvén az egész zsoldját, éppen hogy odaért a gyülekezőhöz '^-ve erős kaccen- jammerrel. Alig állt a lábán a muri és az álmatlanság után. — Főhadnagy úr! Alázatosan jelentem, gyengélkedő vagyok, nem bírok kivonulni. — Az baj, önkéntes, éppen ma, mikor itt van Csesznék altábornagy úr; jöjjön velem az ezredorvoshoz! Ballag az önkéntes, kegyetlenül szomjasan, de még éhesebben, hóna alatt a gyengélkedő könyvvel. — Kérlek ezredorvos úr, légy szives megvizsgálni az önkéntest! — Egy szempillantás s a tisztek értik egymást. — Bizony önkéntes, maga nem a legegészségesebb. Úgy látszik, telezabálta magát tegnap a hentesnél, a disznóölésnél. Itt van három kanál medicina, ezt előttem vegye be s mars a szakaszba, kivonulhat! Önkéntesünk lenyelte a méregkeserű orvosságot még keserűbb arccal s vitte a borjut este hét óráig. Mikor hazaértünk az volt az első szava, hogy : — Adjatok vagy három komisz kenyeret, ha nem akarjátok, hogy menten éhen haljak ! Be is vette szegény mind a hármat egy ülő helyében. Valami étvágycsináló medicinát adatott be neki a főhadnagy. * Egy honvéd volt becsukva a fogdába. Az önkéntes naposnak kellett volna levitetni neki az ebédet. Professzor volt a szegény — már mint az önkéntes — s nem csoda ha megfeledkezett a fogolyról. A főhadnagy megnézte a börtönt s látta, hogy a honvéd nem kapta meg a menázsit. Bement tehát a tiszti kantinba s az önkéntes számlájára megrendelt neki egy hatalmas ebédet. Volt abban ragou leves, töltött káposzta, borjú vésés, gyümölcs, krémes-pité, ó-bor, fekete kávé, trabukkó, minden a mit szem, száj kivan. A honvéd nem igen kérdezte, hogy Fehérvárynak-e, avagy magának Ferencz Józsefnek van-e névnapja, hanem szó nélkül elköltötte a lukullusi ebédet. Önkéntesünk pedig — szegény gyerek lévén — háromért szalonnát s kettőért kenyeret ebédelt. Másnap a kantinos bevitte hozzá a számlát, mely szerint Dudás János honvéd ebéde kitett 2 forint 47 krajcárt. Szegény professzor egész katonaideje alatt nem evett meg ennyi jót, de ki kellett neki fizetnie az összeget, mely egy vadonat uj extra oldaifegyverébe került, mit úgy vettek meg tőle társai, hogy valahogy pénzhez jusson. * Mindig büszke volt a főhadnagy, hogy az ő századja tudja legjobban a tagozott menetet. Örö kké dicsekedett vele a tiszti étkezőben, hogy nézzék meg a 7-ik századot, mikor az kirúgja a lábát. A Kossúth Lajos-utcán sétált egy vasárnap délután a főhadnagy két tiszttársával, mikor szembe jött velük három közhonvéd. — Fogadjatok, hogy ezek az én századomból valók, megismerem őket ruganyos lépteikről — mondja a főhadnagy és szemével int a honvédeknek, hogy „no most vágjátok ki a rezet“. A bakak félve a másnapi következményektől, a hogy csak bírtak, úgy tagoztak hatalmas patkós bakancsaikkal az aszfalton. Mellettök haladt el egy vén kisasszony két pincsi kutyát vezetve maga előtt selyem madzagon. A honvédek nem nézve senkit, főhadnagyuk felé vetvén fejüket rúgták lábaikat, mintha nem is az övéké lett volna. Kutyasivitás, női sikongás, rendőr kiabálás, mentők trombitálása hallatAz illem életbevágó, fontos kérdése azonban ismét haladt néhány lépést s megtörtént, hogy egy ifjú kifogástalan hiedelemmel vezetett oltárhoz és Olaszországba egy bájos és nagyon illedelmes hajadont. Kifosztott postazsákról, lekenyerezett postásokról, valamint sok kalapról, udvarlóról, arany-szabadságról nem beszélt senki, nem is álmodott, mint a hogy ez már beteljesedett dolgokkal igy is szokott. Talán még Szinnyey bácsi, a legöregebb újságolvasó sem emlékezik ilyenféle szerkesztői izenetre, hogy postazsákot kifosztani nem illik, embereket lekenyerezni tán inkább, de egyelőre csak Franciaországban. Ellenben a legfiatalabb újságolvasó is meggyőződhetik a felől, hogy a jó Szókratész csakis szerelmi vallomások, nagynénik, papák, mamák, tehát a világ legártatlanabb s legunalmasabb témái felől kérdezősködött. Hogy aztán mégis olyat követett el és úgy járt, mintha postazsákot fosztogatott volna, arról nem tehet Szókratész, a ki azért kelt ki ősrégi sírjából, hogy az illemi bölcseségét egy csomó’ évszázaddal újra hátrább vigye. Molnár Péter és Szeles Mariska már régen irigyelt házasságban élnek és a világ összes hásastársaihoz hasonlóan egyáltalában nem törődnek azzal, a mi illik, vagy nem illik a házi tűzhely körül. Szokrates bölcsen hallgat és soha sem.kérdi meg többé: illik- e az egy asszonytól, hogy gyakran hátat fordít a férjének ? Valamint Sapphó sem kiváncsi már arra: illik-e olykor csészékét és tányérokat röpíteni a tükör felé? A világban pedig minden illik annak, a ki szép asszony, annak is, a kinek mindig tele van a zsebe. A nászuton túl már nem kérdezősködnek az emberek. De mire az asszony csupa uj fogat kap és a férj bajusza megfeketedik, már egy újabb nemzedéket neveltek, mely — kikerülvén a nádpálca felvilágosításai alól, — újra kezdi a kérdezősködést ott, a hol idősb Szókratész és Sappho bevégezte volt. Mert. a hogy végére jár az okos ember önműködő dugóhúzónak, örök-kalendáriumnak, egyszer majd a repülő-gépnek is ; ilyen üdvösen tud megalkudni lelkiismerettel, jó erkölcscsel, még a törvénynyel is, ezzel az örök repülőgéppel, melyet minél többen tákolgatnak, annál tökéletlenebb marad. S ha alkudozásai közben rossz útra téved, tilosba nyulkál, a kellő pillanatban magára rántja az illem takaróját, hogy jól elrejtse alatta rossz utakon megviselt lábait, kezét, mely tilosban lett maszatos. De ha aztán az illem szép, díszes takarója alól, kibújik ez a nem kifogástalan láb, ez a hosszukörmű kéz a mások szeme elé, aggodalmasan ravaszul kérdezgeti: Illik P Vagy tán nem is illik ? Szabóné Nogáll Janka. szott egyszerre mindenfelől. A három hadfi elgázolta a járókelőket az utcán. A két másik tiszt alig bírta őket nyugalomra inteni s a megvadult honvédeket megfékezni. Pár hétig másról sem beszéltek a tiszti kaszinóban, mint a 7-ik század tagozott menetéről. X. Helyi és vidéki hirek. Edison találmánya. (Jelenet a városházán.) Edison legutóbb azzal foglalkozik, bogy a sötét ben is tudjon látni s hogy ha ez sikerül neki, akkor e találmányának korszakos sikere lesz. English Mechanic. Egy városatya (izgatott örömmel beront): Hallottad ? . . Olvastad P . . megvan ? . . Második városatya: Ugyan micsoda? 1. városatya : Edison a nagy mester uj találmányon töri a fejét . . . 2. városatya: Mi közünk hozzá!.. 1. városatya: (elérzékenyül): Fiam ! mi csoda találmány ! . . 2. városatya : Talán valami uj adónem ! . . 1. városatya: Még ennél is külömb! . . 2. városatya : Hát mondd el! . . 1. városatya: A dicső öreg, a ki a világ jóllétét oly nagyon a szivén viseli, ki akarja találni, hogy sötétséggel világítsanak . . . 2. városatya: Mboh, csak ezt ? . . 1. városatya: De kérlek, hisz akkor a mi világítási viszonyaink lesznek a legelsők . . . 2. városatya: Természetes ! . . az öreg kókler az egész találmányt —- tőlünk tanulta . . . — Tóth. József ünneplése. Vármegyénkben 25 év óta tanfelügyelő Tóth József, kinek jubileumát tegnap ülték meg Budapesten fényes ünnepségek közt. A vármegyei székházban tartott diszgyülésen maga Beniczky Ferenc főispán elnökölt és üdvözölte a jubilánst. Grófpüspökünk meleg hangú levélben kérte fel Csávolszky József c. püspököt, egyházmegyei főtanfelügyelőt, hogy az ünnepségen öt kép viselje. A főlanfelügyelő, bár a vizsgák folynak,, szívesen tett eleget a kérésnek s a jubi- járis ünnepségen püspökünk és az egyházmegye nevében meleg hangú beszéddel emlékezett meg a kiváló vezető tanférfiú érdemeiről, ki különben városunkból is jubileuma alkalmából számos üdvözlő táviratot kapott. — A polgármester itthon. Dr. Zá- dor János polgármesterünk csütörtökön este hazaérkezett Abbáziából. Bár egészsége nincs teljesen rendben, fontos ügyek elintézése szólította haza. Épen egészségére való tekintettel kerülnie kell a beszédet s ezért úgy intézkedett, hogy naponta csak 11 tői 12-ig sürgős és fontos ügyekben áll a felek rendelkezésére hivatalában. Egyéb ügyes-bajos dolgokban, melyekkel eddig túlon túl igénybe vették idejét, a szakreferensekhez kell fordulni. — Az elemisták tornavizsgája. A városban mindig érdeklődést keltenek a tornavizsgák, melyekből az egyiket, az elemi iskolásokét pénteken délután tartották meg. Csávolszky József, Bucsek István és a szülők nagy számban jelentek meg a Flórián-utcai kerthelyiségben, mely most szűknek is bizonyult. Általános meglepetésre Gajáry Géza őrs?, képviselőnk is eljött botra támaszkodva. Fodor Imre, Vörös Ferencz, Miokovich Antal és Paidl Béla növendékei mutatták be ügyességüket szabadgyakorlatokban és tornaszereken. A szülők nagy őrömmel nézték a buzgólkodó apróságokat, kik közül többeket ügyes tornázásu- kért jutalomban részesítettek. Végül az ifjú
