Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-02-02 / 5. szám
2 VAGI HÍRLAP Tömörüljön tehát a társadalom, segítsen az államhatalom, nehogy az éhség megfossza hű munkásainkat attól a csepp eszüktől is, melyet a kétségbeesés még meghagyott bennük. De nemcsak a fővárosban, hanem egyes nagyobb vidéki városokban is szükség volna ily intézményre. Igaz ugyan, hogy első sorban a metropolis érzi a munkásnyomor mázsás súlyát. — de kisebb-e a vidéki nyomor azért, hogy jajszavát nem harsogja eléggé hangosan fülünkbe? Ha ipar és gazdaság már az ország szivében is pang, mekkora lehet a pangás ott, a hol azelőtt sem lüktetett valami nagyon hevesen az élet? Adjunk hát munkát a népnek, vagy pedig legyünk elkészülve a legnagyobb csapásra, a mi érhet, egy általános, nagy munkászendülésre, melynek alapja már úgyis megvan vetve a főváros forrongó munkásainak lelkében. Az ipartársulat táncestélye. Vác, 1902. január 25. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Elvitázhatatlan tény, hogy városunk messze környéken híres szép asszonyairól, de ha mégis találkoznék oly merész halandó, a ki ezt kétségbe vonná, úgy annak csak azt mondjuk, nézze végig a váci bálokat s jött volna el a legutóbbi iparos táncestélyre, mert annyi szép leányt mint ott volt, nem egyhamar láthatni együtt. Terpsichore isten asszony ugyancsak rózsás arccal nézhette a szebbnél szebb női | arcot és Páris arany álmáját nem egy eper ajkú aranyos baba érdemelte volna meg. Hogy többet ne említsek az a csillogó szemű piros arcú leányka az összes jelenvoltakat (magamat sem veszem ki) egy csapásra meghódiápolói első sorban is az asszonyok, a kik a férfi kedvéért ép oly tűzzel szedegették le az égboltozat csillagait, miként most a mi bolondos poétáink az asszony kedvéért. Emésztő szerelem nyilatkozásai a nőszerzők poémái, szemben a férfiú hidegségével, fenhéjázasával, ki is feltétlenül elvárja, hogy az asszony azonnal lobbot vessen a tekintetétől. Érdekes világot vett erre a fölfordulásra a Kűrenbergi lovag (Der von Kürenberg) következő néhány sora: Dirre tunket sterne, sich, der birget sich. Als tue du, frouwe schoene, so du sehest mich : So la du diniu ougen gen an einen andern man. So’n weiz doch lützel ieman wietz undr uns zwein ist getan. Az esti csillag, nézzed, felhőkbe rejtezik, Úgy tégy te is, szép hölgyem, ha szemed rám esik. Más férfiúra forditsd ragyogó szemedet: Úgy senki sohse sejti, hogy engem, csak engem szeretsz. Sőt aztán a troubadourok bírája, mely fölmagasztalja, egekig emeli az asszonyt. A megvetett pária hirtelen a teremtés remeke, a könnyű játékszer a férfiú célja és jutalma lesz. Máig is célunk az asszony, reményünk, álmunk és jutalmunk. Csak az a csodálatos, — nem tudom, azért-e, mert szegények vagyunk és nincsen kenyerünk, avagy mert kizökkent tengelyéből a világ s nincs még helyre taszítva, — hogy az asszony sarokba csapva illúziót s mikép a lepke szárnyáról is lekopik a ragyogó, tündöklő, sugáros por, azonkép az asszony is el hagyja kopni nőiségét, eltotta, — azt a fekete szeműt meg nem is említem, mert az már a puszta pillantásával képes volt lángra gyújtani a leghidegebb férfi sziveket is. Hát még a többi, az a se nem szőke, se nem barna, hanem olyan igazi magyar fajta; no de már nem ismerem folytatni, úgy sem tudnám kellően ecsetelni, inkább megkísérlem az estély lefolyását leírni. '/2S órára volt a meghívón a táncestély kezdete jelezve, ott is volt már a pontos időre mind egy szálig, már t. i. Jóska bandája. Az első kocsi csak ]/29 órakor robogott be a Kúria 1 előcsarnokába, nem a bennülők hibája volt, mert Népi lovai ilyenkor nagyon lassan járnak. Plogy ki volt az első, azt nem tudom, de hogy kik voltunk az utolsók haza (?) jönni (reggel V28 órakor,) azt majd egyszer elárulom. Ősi hagyományainkhoz híven mi is (már t. i. a kik ott voltunk) csárdással kezdettük meg s csakhamar azt vettem észre, hogy egy sereg szép leánynyal vagyok körülvéve (ne nevessen kérem, úgy értem azt, hogy táncoló párokkal). A többi táncoknál meg már alig találtunk helyet, mert táncosokban sem volt hiány, s még az úgynevezett nem táncosok is ugyancsak össze ütötték a bokáikat, a mi pedig ismerve az ő elveiket, ritkaság számba megy. | A jó kedv mindvégig megmaradt s a táncolok legnagyobb része csak akkor gondolt a hazamenetelre, midőn már a reggeli vonattal Budapestre utazók kezdtek a vasúthoz kisétálni. Sióval egy határozottan jól sikerült mulatság volt s ebben nagy része van a vigalmi bizottság elnökének Fedor Sándornak, aki a rendező bizottsággal egyetemben fáradhatlan tevékenységet fejtett ki. Ami pedig a jelenvolt hölgyek névsorát illeti, azt a legpontosabb abc., rendben állítottam össze s igy annak a kedves babának, aki ezután esetleg nem akarna a névsor végére kerülni, csak azt ajánlhatom, hogy kérje meg a kedves papáját s magyarosítsa meg a nevét (az eljárásra nézve Bárdos úr felvilágosítással szívesen- szolgál) s akkor még legelső is lehet. Jelenvolt a következő : Aszzonyok: Balogh Gergelyné, Bocskay An- dorné, Csernák Béláné, Fajcsik Jánosné, Fédor Sándorné, Fekete Károlyné. Fieischman Edéné, Góts Viktorné, Havlicsek Jánosné, Hecht Jánosné, Hiros Istvánná, Horváth Györgyné, Jávorszky Lajosné, Jeremiás Pálné, Korpás Jánosné, Kovács Sándorné, Quell Rudolfné, Mauerer Andrásné, Móricz Mihályné, Németh Jánosné, Népi Ferenczné, Obermajer Lőrinczné, Pokorny Jánosné, Presán Józsefné, Scháffer Andrásné, Sich varzen berg Józsefné, Simon Imréné, Stark Györgyné, Stibrik Kálmánná, Szakszik Mihályné, Szőke Károlyné, Tabacska Mihályné, Fischer Andrásné, Való ígnáczné, Vajk Károlyné, Zalánffy Károlyné, Zapletál Istvánná, Zsidek ígnáczné. Laányok: Balogh Duczi, Csekó Katinka, Csernák Mariska és Etelka, Fajcsek Rózsika, Fischer Etelka, Fieischman Matildka. Gergely Józsika, Györkös Margitka, Havlicsek Annuska, Hiros Juliska és Mariska, Korpás Jolánka, Kristofóri Pannika, Malicsek Juczi, Matus Boriska, Móricz Juliska, Népi Ancsi, Németh Maczika, Obermajer Mariska és Emiké, Pápay Mariska, Pertzián Hermin, Pokorny Mariska, Presán Emiké, Rasovszky Boriska, Simon Matildka, Simkó Mariska, Stark Etelka, Täuber Elike, Tischler Katinka, Való Margitka, Vajk Rózsi. Zalán fi y Gizi, Zapletál Irmuczi, Zsidek Matildka. —s Születés, esküvő, kalál. (Az 1901. év részletes statisztikája.) Az elmúlt év folyamán Vácon született 551 gyermek; 292 fiú, 259 leány; 492 törvényes, 59 törvénytelen (az utóbbi közül 28 esetben elismerte az atya magáénak a gyermeket, 31 esetben nem); 431 róm. kath., 67 izr., 39 ev. ref., 11 ág. hitv., 2 gör. kath., 1 unitárius. Az 1901-ben született gyermekek közül még ugyanezen évben meghalt 84. Törvénytelen fiú született 33, leány pedig 26. Ä törvénytelenek hányja álmait s egyszerre doktor, professzor, festő, ügyvéd s a jó ég tudja, még mi nem akar lenni. Minden, csak gondtalan gyermek nem, csak „Holde Blume“ nem, mely pusztán illata miatt virágzik s a melynek egyéb célja nincs, csupán, hogy itt tartózkodásával ezt a gyászos, busongó földet megékesitse s hogy a mi szivünkben az ideálnak sejtését folyton ébren tartsa. Sejtelmet annak az ideálnak, melyben hinnünk kell és hinnünk jó, melyben mindenha szent gyönyörűségünk telhetik s a melyhez a föld porából ha fölemelkedünk, megrészegülünk és boldogok leszünk. Da hajh, megvénülünk magunk is, intézményeink is, a lányok meg már tisztes matrónák gyanánt jönnek a világra. Nézzék kérem, nyakunkon a Karneval. Karneval, ez az örökké vidám herceg, mely most minden pajkosságát és pajzánságát föladta s néhány esztendeje egyebet se csinál, mint haldoklik. És mert haldoklik, .én úgy érzem, mintha természetből elszállt volna a lélek s soha többé gondtalan embereknek a földön hely nem jutna. Mert hát az asszony hivataláért töri — marja magát s a bakfisok egyetemre járnak, kérem, ne értsenek félre. De hogy már igazi farsangjaink sincsenek, az valóban szomorú dolog. Lehet, hogy az asszony szívben esett változás szükséges is, hasznos is, elkerülhetetlen is, de alapjában mégis csapást jelent. Se többet, se kevesebbet, mint a mit Schiller „Entgötterung der Erde“-nek hiv. Az asszonyszir változása a szépnek bukása, az életöröm pusztulása. Egyedüli oka szegény Karneval herceg pusztulásának, a kit ma legföljebb a saját maga dédapjának ismernénk el. Hogy immár igazi farsangjaink sincsenek, azt az asszonyok megokosodásának tudom be. de, hogy az asszonyok megokosodtak az már visszaesés. Lesülyedés abba az állapotba, melyben az ókorban vergődtek, mikor még a férfi rátartása s nem a nő nőisége volt a szerelmi viszony alapja, mikor a nő rabszolga volt s csak a férfi létezéséért dolgozott. Bizony készen lehetünk rá, hogy maholnap (a lányok lesznek a kérők; diplomás kisasszonyok fognak diplomában férjeket keresni, a kiknek zsíros hozományuk van. Csillogó hólepel nehezedett a földre, jégcsapok lógnak a fákon s hozzá a téli nap csodamód barátságosan tekint körül. Karneval herceg bevonul a báltermekbe, de hajh, alattvalók hódolata nem kisérte az ő bevonulását. Szegény bohó fiú megsántult, eltespedt s rettentő szánalmas alakzattá vedlett. Pedig hát nem a más nyomorúságának látása, nem ez a mi nagy szegénységünk tartott vissza minket a hódolattól. Inkább a fogékonyság hiánya. A mai fiatalság — értem főkép a lányokat, nem a rég múlt idők fiatalsága többé, kipusztult leikéből az érzés közvetlensége, veleszületett frissesége és naivsága. Nem akarok fenekére látni annak a jelenségnek, hogy nincsenek többé leányok. El fogadom inkább azt a túlontúl poétikus megoldást, hogy csupa szeszély az egész, s hog
