Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-05-18 / 20. szám
20. szám. Tizenhatodik évfolyam. Vác, 1902. év május 18. Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona. Negyedévre ................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasarnap. VÁG ÉS VIDE KEN EK HETI KAPJA Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A Pokol jövője. Vác, május 15. Nevezetes hely a Pokol. Neve már az idegen előtt mosolyt kelt, az ismerős váci ember pedig áhítozva néz rá szép csendes nyári estén, hogy mekkora nyugalom van ott, mily jó arra a levegő s legfeljebb a Fürge füttyszava emlékeztet eslenden az élet zajára. Festői kilátás esik onnan mindkét oldalra: A Vértesek tömör hegylánca gyönyörködtet s innen konstatálhatjuk nyárestén, hogy festőibb fekvésű város Vácnal Pozsony, Budapest közt nincs és Dunapartunk teljes szépségében bontakozik ki a néző szemei előtt. Vájjon csoda-e ezek után, ha kedvező viszonyok közt, ügyes kezelés mellett a Pokolnak jövőt lehet jósolni s mint most is látjuk, egyre szaporodnak látogatói. Nem is kell ahhoz más, mint ügyes vezető, hozzá egy kis befektetés, hogy a váci embert átcsalogassa, forgalmat csináljon a mi és az idegen pénzéből. Pedig hát túlesik határunkon. Minket a szigetséggel csak a Fürge köt össze es a kis csavargőzös nem annyira a váci polgár, mint a Szigetség érdekei szolgálja. Ő nekik esik könnyebbségükre, hogy árucikkeiket a mi piacunkra gyorsabban és biztosabban szállíthatják, mint annak elölte. Miért van az úgy, hogy ezzel a kis hajóval mi nem tudunk a Szigetségbe behatolni ? Csupán csak azért, mert a propeller-társaság felszerelésének megvételével eddig fél munkát teljesített a város. Mert alapja az, hogy a Fürgének mintegy tartozéka, felszerelése a Pokol. E nélkül nem egész és nem tökéletes a varos jóra való törekvése, hogy a Szi- getséget közelebb hozza hozzánk s a váciaknak alkalmat nyújtson a gyorsabb dunai átkelésre. Éles Gusztáv halála is igazolja a mi, néhány hét előtt vezető cikkben irt állításunkat.. Azt irtuk akkor hogy ;i Lövőház és az Erzsébet-ligeten kívül a város minden üdülő helye idegen területen fekszik : Cselöte, Katalin völgye és a Pokol. A Lövőházat nem használhatja mindenki közlekedési viszonyaink miatt, de azért is, mert egy szükebb társaságé. Az Erzsébet-liget részben pusztán marad, mig a vágóhíd kérdése meg nincs oldva s mig a város intézkedései, hogy kis rétjeit kaszálónak tartja fenn, meg nem szűnnek. Cselöte ma már nincs, Kataiina gyönyörű völgyébe pedig hosszú utazás után juthatni el. Ezek után szerencsés eszmének tartjuk, hogy felvetették : nem lehetne-e az Éles örökösöktől megvenni a Pokol ne- hány holdnyi területét a városnak. Emlékezünk, annak idején lett volna alkalma a városnak, hogy a Pokol tulajdonába mehessen át. Akkor a Lövöház jövőjét féltették tőle s aránylag kis összegért Éles Gusztáv tulajdona lett az a terület, melynek összeköttetése révén nem idegen kézre kellett volna kerülnie. Azóta konstatálva van, hogy a Lövő házon mit sem rontott (azon nincs mit rontani) de viszont a maiőrös kezelés mellett a Pokol sem fejlődött. Pedig százan Életigazságok. Egy kiváló német társadalmi bölcselő, báró Knigge Adolf hosszú évek bő tapasztalatai után rendkívül érdekes könyvben megírta véleményét, hogy miként érintkezzünk a társadalomban az emberekkel. E munkája, bár régen, először a 18. században jelent meg, nagyon hires és érdekes gyűjteménye ama szabályoknak, melyeket az ideális társadalmi embernek ismernie és követnie kellene. Szabadon Mrmulázva, de eszméit hűen követve az alábbi gondolatokban találjuk művéből kiválogatott olyan életigazságoknak sorozatát, melyeket, ha az emberiség követni tudna, Solon alkotmánya, Morus Tamás képzeleti állama valósulna meg legszebb alakjában. Olyan igazságok ezek, melyekből igen sokat elmondhatnánk felkelés után, lefekvés előtt hogy napközben rágondolván, követhetnék is. De persze emberek vagyunk és a mig emberek vagyunk, bölcsen beszélhetünk, azonban hogy cselekvési körünket bölcseleti eszméinkkel teljesen befolyásolni is tudjuk, arra már gyarlók vagyunk. Az emberben csak egy erény van, az önzetlenség; és egy bűn, az önzés. Az ember nem lehet teljesen önzetlen, mert ez az Isten. Az önzés megszűntével elvesztjük egyediségünket, meg szűnünk individuum lenni. A mig emberek vagyunk, teremtésünknél fogva rosznak kell lennünk, de egyszersmind teremtésünknél fogva a jó felé kell törekednünk. Tehát önzőknek kell maradnunk s az önzetlenség felé közelednünk. Jobbak leszünk, ha az önzetlenséget, roszabbak, ha az önzést közelitjük meg. De ha az önzetlenség felé is haladunk, észre vehetjük, hogy ismét csak az önzésünket tápláljuk, mert minden emberi cselekvésbe» a jóllehet burkolt önérdek az, a mi ösztönöz. íme báró Knigge eme elvei is bár nagyob- bára az önzetlenség fele gravitálnak, de mégis az altruismus külszíne alatt az egoismus marad, mint kényszerítő motívum. De nemcsak Knigge munkájában találjuk ezt, hanem bármely moralista, sociologus és különböző irányú filosotüs ha az ember jólétének és létérdekének célját tárgyalja, minden irányelvük az önzésnek az önzetlenséggel való mozaikiro- zása. Mert annyira önmagunkhoz vagyunk kötve, minden egyednek annyira megvan a külön, saját kis világa és alkotásunknál fogva egész lelki és testi konstrukciónk, teljes benső és külső habitusunk oly annyira az egyéni impressziók és egyéni érdekeszmék összetétele, hogy az önzetlenséget felfogni, megérteni sem tudjuk. Az önzetlenség az Isten, az önzés az ördög. E kettő vegyüléke az ember. Ez a végeredmény, mely igy van s melyet az emberiség múltja és jelene bizonyít. A vallás azt tanítja, hogy isteni emberek voltunk, tehát önzetlenek a bűnbeesés elölt és az ördög tett bennünket emberré. Tehát az isteni az ördögivel összekeveredvén, alakult a mostani gyarló ember. Ez vallási dogma, a teológia tétele. A naturalisztikus filosoia más premissákból más konklúzióhoz jut. E szerint az ember soha sem lehetett jobb mint most, sőt roszabb. De az ember belátja, hogy célszerűbb jobbnak lenni és törvényeket alkot, hogy jobb lehessen, hogy az emberiség összérdekének célját jobban megközelíthesse, És mi eme összérdek célja ? Az ideális társadalmi ember! Tehát a civilizált individuum léte a társaságban oly módon, hogy az egyéni az összérdekkel karöltve az emberiségnek a lehető legjobb morális és reális existenciat nyújtson. Ezt elérni célja már a legrégibb vallásoknak és államoknak. Rendkívül jótékonyan ható eszköz ennek elérésére a különböző túlvi 1 ági élet nyújtotta reménybeli jutalom, melyek miután jutalmak, mind csak az önzést táplálják. íme ha már a vallás is az önzést táplálja, annál inkább a világi törvények, sőt a társadalmi szabályok többé-kevésbbé az önzést sankcionálják. így tehát ne csodálkozzunk, mikor a nagy társadalmi bölcselő, báró Knigge világhírű Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
