Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-05-11 / 19. szám
3 Szeles József beiktatása. Vác, május 5. Vörös Károly utódját, Szeles Józsefet, a reformátusok ifjú lelkészét múlt vasárnap iktatták be állásába a környék református papsága, a vallásfelekezetek képviselői, meghívott vendégek és a nagy számban egybegyült hívők Í jelenlétében. Reggel tiz órára teljesen megtelt a református egyház egyszerű temploma, melynek hajójában ott voltak a városrészéről dr. Záclor János polgármester, Kalló Antal rendőrkapitány, dr. Franyó István tanácsos, dr. Göndör Sándor főjegyző, br. Marschall Gyula honvédhuszár alezredes, Gajáry Géza orsz. képviselő, Kontra Kálmán ny. főszolgabíró, tanácsbiró, Ilelc Ferencz kir. járásbiró, Ivánlca Pál főszolgabíró, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, tanácsbiró, Záclory Lajos kir. adótárnok, Klis Lajos igazgató, Szommer Gyula ev. lelkész, Ursziny Arnold, Miltényi Aurél, dr. Morlin Zsiga, dr. Tragor Ignác, Váró Károly, dr. Vadas József, dr. Oberländer József, dr Nagy Gyula, Jánosdeák Márton, Bárdos Ernő, Borbély István, Kristóf Lajos, m. kir. állatorvos stb. Az Ur asztala mellett foglalt helyet az egyház- község vezetősége Csereklye István gondnokkal, I Földváry László váchartyáni ref. lelkész, a Mócsy Mihály tótfalusi és Kovács Géza bog- dányi református papok, a lelkészi padban Mády Lajos esperes, BenkÖ Kálmán rákospalotai ref. pap és Szeles József. A beiktató ünnepély énekkel kezdődött, melyet a kar és a hívők énekeltek. Azután az Úr asztalához állott Mády Lajos esperes és átadta a nemzeti színű szallaggal átfüzött templomkulcsot, az evangéliumot és a pecséÍ tet, mindegyik átadásánál megható beszédet mondott az ifjú lelkészhez. Végül áldást kívánt a városra, vezető főpapjára, a felekezetekre s ismét ének következett. Ezt követte Szeles József beiktató beszéde, { melyet szószékről mondott el. Az apostolok könyvéből választotta ki a vezéreszmét és közel — dőlünk neked, szolgálóid leszünk, csak az életünket hagyd meg. Batu is ezt akarta. Liliomokat, rózsákat még a tatár se irt ki s ilyen szép virágos kertet még álmában se látott a kutyafejű vezér. Ekkor azonban előállott a 70 éves Szubutaj és szóla: — Batu kán 1 Emlékezz a nagy Dzsingisz parancsára és parancsolj nekem 1 Batu finom batiszt zsebkendőt vett elő s omló könnyeit szárítván szóla: — Legyen Dzsingisz parancsa szerint! Hanem a fehér elefántra esküszöm, hogy egész életemben siratom őket! Szubutaj ekkor háromszáz ijászszal egy parancsszóra halomra lövette a liliomokat, a rózsákat. És megjelent e pillanatban fölöttük Hadúr és szóla: — Szamár Batu kán s te hóhér Szubutaj, ti legyetek az utolsók, a kik meg nem hódoltak Vác szép leányainak ! * Ez a mese jutott eszembe mostan, hogy fiatalságunkban tömeges a boldog, sugárzó arc és nagyon sokan viselnek karikagyűrűt. Mert hát a Hadúr átka fogott! Tessék csak a Hymen-hireket figyelemmel kisérni, vagy megkérdezni Borbély Pistát az anyakönyves helyettest. Váci Hírlap egy órán át fejtegette feszült figyelem közt. Természetesen kiterjeszkedett az egyházközség mai viszonyaira s szent fogadalmat tett, ho^y a vallás mellett a békességet, az egyetértést fogja hirdetni. Szónoki hév, beszédjében a tökéletes biztonság, gyönyörű szóképek, igazi vallásosság, hazafias ihlet jellemezték szónoklatát, melyhez ha kozzáveszszük, hogy a jeles szónok minden kívánalma egyesül az ifjú lelkészben, könnyen megértjük, miért esett a reformátusok választása Szeles Józsefre. Igazi meghatottság látszott hallgatóin s ha nem templomban lettek volna a zúgó helyeslés, éljenzés minden mondatát kiséri. Énekkel fejezték be a templomi ünnepélyt, mely után az egyházközség dr. Freysinger Lajos vezetése alatt üdvözölte uj papját, kinek őszinte támogatást ígértek. Csereklye István pedig Mády Lajos esperesnek köszönte meg, hogy a beiktatót személyesen végezte. Délben társasebéd volt az iskolában. A kitűnő magyaros ételek után csakhamar megindultak a toasztok. Az elsőt Mády Lajos mondotta Szeles Józsefre, ki viszont Mádyra és a jelenvoltakra ürítette a poharat. Dr. Zádor János a város nevében üdvözölte az uj lelkészt, Szeles József, az uj református pap édes apja, szinészember pedig tűzzel, lelkesedéssel beszélt a magyar reformátusokról. Gyönyörű, költői szárnyalású szónoklat volt dr. Freysinger Lajosé, ki a vallásfelekezeti békéről szólt, Gajáry Géza pedig egymásután mondotta el ötletes toasztjait. Beszéltek még Csereklye István, Ebele Ferenc, Szommer Gyula, dr. Morlin Zsiga, végül pedig Fóliák Fülöp főrabbi, ki később érkezett, általános figyelem közt ürített poharat Szelesre. A társaság baráti, vidám poharazás mellett töltötte el idejét estig. Helyi és vidéki hirek. Spiritista szeánsz. Csak néma csend honol, csak szürke homály van négy spiritiszta ül a belső szobában Üres az asztaluk egy csepp bor sincs rajta Tóvölgyi Titusznak van ma ünnepnapja. Ő már sokat látott, idézett lelkeket miért ne tennék ők, mit Titusz megtehet. Három este elég, hogy összeüljenek, harmadikon aztán jönnek a szellemek. Ma van az első nap s úgy látszik sikerül, most a négy atyafi eléggé csendben üh Figyelik is őket, hogy miket csinálnak mert föltűnt e nagy csend az egész korcsmának. Miért néz mind a négy egymásnak szemébe, miért van a kezök asztalra letéve? Lámpájuk mért nem ég? csupán a két gyertya fehér teríték is hogy jön az asztalra ? No és a mi a fő : mért nem beszélgetnek ? hol késnek tőlük a szokásos spriccertek ? Három napra megszűnt minden jó élvezet csendben muszáj lenni úgy látnak szellemet, Asztali táncoltatni spiritiszta szokás ez csak sikerülend, ha nem sikerül más, * * * Két órája immár, hogy együtt ülének, ivóban ezalatt csak úgy szól az ének. Pohár koccingatás, üveg csörömpölés óh mi kedves hangok óh mi drága mesés ! „Pokol, nem élvezet a spiritisztaság mikor bort nem iszom, kint meg csak úgy isszák.“ Benéz a korcsmaros vájjon mit csinálnak? nincs-e bajuk talán a spiritisztáknak. — „Történjék akármi ne lássak szellemet, de én már nem bírom : kérek egy spriccertet.“ — Nem mozdult az asztal nem jöttek szellemek befagyott az egész vége lett mindennek. X. — Az alispánunk kitüntetése. Pestvármegye közigazgatási bizottságának szerdai ülésén adta át Beniczky Ferenc főispán Be- niczky Lajos alispánnak a király kitüntetését, a harmadosztályú vaskorona-rendet. Az átadas meleg ünneplés alakjában történt, mert a megye minden számottevő tényezője megnyilatkozott s bizalmat és elismerését fejezte ki az üdvözléssel kapcsolatosan a kitüntetett alispánnak. A főispán a legnagyobb elismeréssel szólt az alispánról, a kivel egész főispánsága alatt a legigazibb egyetértésben működött. A rendjel átadásakor viharos éljenzés tört ki, majd a bizottság örömét és elismerését Keglevich Gábor gróf, a tisztviselőkét pedig Fazekas Ágost főjegyző fejezte ki. Az alispán röviden, meleg szavakban válaszolt. Úgy érzi — mondta többek közt — hogy az ő szerény működésére nagy ez a kitüntetés. Ámde jól esik tudnia, hogy van ebben bizonyos figyelmeztetés: az, hogy igyekezzék ezentúl még nagyobb buzgalommal a vármegye közérdekeit szolgálni. Ha önmaga veszi kritika alá az eddigi működését, akkor úgy veszi észre, hogy talán nem tett eleget, talán nem használta ki az időt eléggé, de megnyugtatja a tudat, hogy a mi tőle emberileg telt, azt megtette. (Zajos éljenzes.) A midőn most a szeretetnek, barátságnak megnyilatkozásait látja, ezeket a perceket élete legboldogabb szakának tartja. Kérte, tartsák meg őt ezentúl is a jóakaratukban. Délben a Hungáriában 64 terítékes banket volt, melyen városunkból dr. Zádor János polgármester dr. Freysinger Lajos és Ivánka Pál főszolgabíró vettek részt.-Uj erdőmester. Horváth Gyula püspöki uradalmi erdőmester nyugalomba vonult s helyébe grófpüspökünk Havas Jánost nevezte ki uradalmi erdőmesterré. A fiatal erdőmester városunkban végezte iskoláit, Nógrádmegyéből való. Előzékeny modorával ismerősei tetszését nyerte meg, szorgalmával pedig el fogja nyerni a felsőbbség elismerését.
