Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-01-19 / 3. szám
•üJQ Tizenhatodik évfolyam. 1863 Nív 4$ [fi? 1 Wa vv" 3. szám. CJy ' C 2. Vác, 1902. évi január 19. Előfizetési árak : Egész évre ...... 12 korona. Negyedévre ..............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Házi tűzhely védelme. Vác, jan. 15. A huszadik század a szociális intézmények korszaka. Minden világrészben, szociális törekvések törnek elő; hanem is egyforma mértékben, de már láthatjuk mindenütt csiráját e törekvéseknek, melyek az elnyomott szegény osztály, a munkásság, a kis emberek felsegilésére, védelmére irányulnak. Kezdik belátni az emberek, a kormányok, hatóságok, hogy épen a békés idő legjobb arra, hogy a szegény alsóbb osztály feljajdulásán segíteni lehessen, nem várva be azt az időt, midőn az alsóbb osztály lerázni akarván magáról a súlyos terheket, fegyvert fog jogainak, megélhetésének biztosítására. Eme humánus törekvések elől Magyar- ország sem térhet ki. De sajnos, hazánkban még nem igen találhatunk számba | vehető szociális intézményekéi, melyek a kis emberek, a munkásság sorsán javítottak volna, ha van is egy-két, a nép jogait védő szociális intézményünk, azok Hozzád. Felujultak bús emlékűn, megújultak szenvedisim, midőn ismét megláttalak, téged, te szép tündér-alak .... Beh Jiosszúk voltak az évek, míg én nem láttalak téged, a lelkem fájt, szivem vérzett, — sok is volt, mit —- keblem érzett. Pedig nagyon megbántottál, szerelmemre nem gondoltál, — és én mégis szerettelek, visszanyerni — mert véltelek . . . Ég Urához imádkoztáin, érted mindig fohászkodtam, a jó Istent kérve — kértem, addjon vissza téged nékem . . . Es a jó Eg meghallgatott, téged ismét visszaadott, hála ezért az Egeknek, az angyali seregeknek ! ... . ígérd meg hát te most nekem, hogy szeretni fogsz majd engem, olyan híven, olyan nagyon, mint én téged kis angyalom . . . \ alamizsna számba mennek, holott éppen nekünk magyaroknak van nagy szükségünk szociális reformokra, mert hiszen csak egy maroknyi nemzet vagyunk és e maroknyi nemzet is fogy napról-napra. Nagyon nehéz a kis emberek megélhetési viszonya nálunk; a minek aztán meg is van a természetes következménye. A kivándorlási statisztika holt számadatai elszomorító képet nyújtanak erre vonatkozólag. De szükség van szociális reformokra azért is, hogy meggátoljuk a téves szo- ciálizmus terjedéséi, mely hazánkban termékeny talajra talált, hisz tiz év előtt csak hírből ismertük a szocializmust, ma már szemtől szembe kell látnunk e tannak következményeit, ma már a nép ezrei és ezrei vallják e tant, melynek segélyével akarnak sorsukon javítani. A társadalomnak, a hatóságoknak, a kormánynak vállvetve kell szociá is bajaink megszüntetésére hatni okos, céltudatos, humánus törekvésekkel, intézményekkel törvények kel. Ha nem fogod ezt ígérni, búmban, — sírba fogok térni, álmodom föld alatt mélyen, milyen bús is volt az éltem .... Jebb. Feledő szerelem. Huszonöt éve már, hogy nap-nap után ott ül az irattárban s a kollegái most jubilálják. Szomorú jubileum: ez után a huszonöt év után, a mit a ministerium irattárában töltött. Mi az irattár? A ki csak egyszer-kétszer fordult meg benne, nem tudhatja. Rokona a börtönnek, talán a temetőnek, a katakombának is. Nagy ott a csönd, elhal a beszéd hangja. Egyforma rendben egymás mellett nagy szekrények állanak. Sírboltok, a melyekben annyi ember ügyes-bajos dolga van eltemetve örökre. Egy-egy aktaszám olykor az életboldogság sírfelirata. A számok lélekölő egyhangúsággal következnek egymásután, esz- tendőről-esztendőre, mint a halottak a temetőben. És a búcsúztató oly rövid ; ad akta. A nyomtalan enyészet e csöndes előcsarnokába Bozóth Ferenc is temetni jött valaha. A bánatot akarta eltemetni és önmagát temette el, miközben keserves sóhajtása gyakran vegyült össze a szél susogásával . . . SokAzért hál örömmel üdvözöljük Szabadka városát, mely a kis gazdák védelmére (homestead) »házi tűzhely védelme« intézmény létesítésének törvénybe iktatása érdekében országos mozgalmat indít. A homestead nem új intézmény, Észak- Amerikában, az Egyesült Államokban már régen életbe lépett s törvénybe iktalta- tolt. Lényege abban áll, hogy a kis emberek háza, földje, követelése, házibútora, műhelye ki vannak véve a végrehajtás alól. És itt valóban szociális missziót teljesít a homestead intézmény. Szabadka városát e törekvésért dicséret illeti, de ha közelebbről vizsgáljuk az indítványt, menten egyoldalúnak fogjuk találni, a mennyiben az csupán a kis gazdákat érinti. Hát. ez nem is helyes! Nem helyes azért, mert ez által a kis gazdák előnyben, mondhatnám, mintegy privilégiumban részesülnének a többi kis emberek munkások, kis iparosok, kis kereskedők, kis hivatalnokok fölött, a kiknek helyzete sem külömb, talán roszsok év suhant el azóta, megöregedett, meggörnyedt. És a kollegái most jubilálják. A diszebéden egymást érik a fel köszöntők. Mind azt hangoztatja huszonöt év, huszonöt év ! . . . Bozóth szinte fölriad. Valóban ennyi volna már? Alig tudja hinni. S miközben az ebéd vége felé estébe hajló délután megszökve a társaságtól, hazafelé ballag, eszébe jut a múlt, az a régi fájdalom, mely huszonöt év előtt költözött szivébe. Másodéves jogász volt. Szegény özvegyasz- szony egyetlen reménye, mindene. Hazulról kevés tellett, hát instruktorságot vállalt egy miniszteri tanácsosnál. Boldogan irta ezt édes anyjának, hogy itt mennyire megbecsülik, nem is tekintik afféle közönséges instruktornak. így esett aztán, hogy magukkal vitték a jogász majálisra is, a hol a délceg Bozóth nagyon sokat táncolt a tanácsos úr leányával Ilonkával. Szép, szép, nagyon szép volt ez a leány. Bozótli beleszeretett és viszont szerelemre talált. Komolyabb volt ez a szerelem, mint bárki hitte volna, akár maga Bozóth is. A tanácsosék azonban mosolyogtak rajta, mikor a lányuk egy meghitt téli estén pirulva bevallotta, hogy mennyire szereti a fiatal emberi, az meg ötét. Hogy ha majd Bozóth évek múlva végez, hozzámegy, máshoz soha senkihez, Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
