Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-03-24 / 12. szám
4 A hengermalom közgyűlése. Vác, márc. 18. A hengermalom igazgatósága ezt a jelentést terjesztette elő a közgyűlés elé s a következőkben foglalkozik nagy vidékünk búzatermésével, eladásával s a malom jelenlegi helyzetével: Tisztelt közgy űlés! A hazai malomipar az 1900. évben is nehéz viszonyokkal küzdött. A nehézségeket növelte az, hogy a vámkülföldi lisztkivitel eddigi alapja az őrlési forgalom megszűnt, a mit a kereskedelemügyi Miniszter úr ő Nagyméltósága által adott szállítási díjkedvezmények csak részben tudtak pótolni. Az első félévben üzleti viszonyaink igen kedvezőtlenek voltak, és mivel a vácvidéki gazdák tartózkodtak az eladástól, s az 1899 i búza Vác vidékén nagyon gyönge minőségű volt, más vidékről pedig búzát beszerezni a téli hónapokban sokba került volna, az év első három hónapjában teljes üzemszünetet tartottunk, hogy igy az üzemmel járó nagy veszteséget elkerüljük. Április elején az üzleti viszonyok javultával felvettük az üzemet és egész augusztusig majdnem teljes erővel dolgoztunk. Az uj évad kezdetén a gyengébb külföldi és ausztriai aratás után jó kivitelre számíthattunk s az árak külföldön valamivel emelkedtek is, de az argentínai aratásról érkezett kiválóan jó hírek s a jobb árak által mozgásba hozott nagy régi készletek a vámkülföldi árakat a mi árainkkal szemben ismét nagyon leszállították, Ausztriában pedig a megnehezített kiviteli viszonyok folytán beállható túltermeléstől való félelem volt akadálya a lisztárak kedvező alakulásának. Minthogy pedig a vácvidéki gázdák az eladástól az uj évadban megint csak tartózkodtak augusztustól egész az év végéig, azon határig, a meddig gyártásunkat vesztesség nélkül tudtuk elárusítani, megszorított üzemmel dolgoztunk. Az üzemszünetek folytán őrlőképességünknek csupán 2/3 részét használhattuk ki. Miután az egész éven át csaknem szakadatlanul tartott áresésből eredő vesztességet az elkerülhetetlen volt készlettartásnál, a vásárlás kellő beosztásával ellensúlyoztuk, gyártmányaink egyenletesen jó minősége és szolid üzleti eljárásunk segélyével, az üzemnél alkalmazott legszorgosabb takarékosság mellett sikerült a nehéz üzleti viszonyok között mégis, bár csak szerénymérvű, kedvező eredményt elérnünk. Az ezennel a tisztelt közgyűlés elé terjesztett a felügyelő bizottság által megvizsgált s minden részében helyben hagyott mérleg szerint az 1900. év után a Nyereség- és Veszteség- számla 7,822 K 57 f tiszta nyereséget mutat. Ezen összeget az 1899. évről átthozott 54,305 K 90 f veszteségből levonva, marad: 46,483 K 33 f mint még fedezetlenül álló veszteség, a mely új számlára lenne átviendő. A Vili. számú raktárunkat a múlt évben a buzaberaktározásra automatikus felszereléssel láttuk el, a melynek költségei K 7,524.97 a Törlesztési számla terhére Írattak. Van szerencsénk e helyt jelenteni, hogy a Pesti Hengermalom-Társaság a vele 1893, évi március 13-án kötött és a mull. évi közgyűlésen a jutalékot és a scontót illetőleg megváltoztatott szerződésünk alapján hajlandó, üzemünket és üzletünket az 1902. év első negyedében tartandó rendes évi közgyűlésünkig tovább vezetni és az erre szükséges hitelt megadni, azon esetre, ha időközben esetleg felmerülő rendkívüli körülmények ezt meg nem akadályozzák a minek elfogadását őszinte kö-i szönetünk nyilvánítása kíséretében legyen sza- I bad kérnünk. Végül bátorkodunk a tisztelt Közgyűlést kérni, hogy ezen jelentésünket, úgyszintén a felügyelőbizottság jelentését jóváhagyni és az előterjesztett mérleget a Nyereség- és Veszteség-számlával együtt, valamint a nyereség hováforditása iránt tett javaslatunkat elfogadni végül úgy nekünk, mint a felügyelőbizottságnak az 1900. évre a felmentvényt megadni méltóztassék. Az igazgatóság. Helyi és vidéki hirek. Christian Götz. . . . Március 15-ike volt. Par száz lépésre tőlem, e honvédemléknél, hazafias tüntetés folyt. Hozzám ütődtek a Talpra magyar strófái. Aztán a dalárda énekelt. Egy tanár emlékbeszédet mondott. A menetben ott volt egész Vác lelkes közönsége, sok nő, még több gyerek. S két rokkant honvéd görnyedt alakját is kivettem. Oh ők fényesen el vannak látva. Négy krajcárt kapnak fejenkint és naponkint. Ne panaszkodjanak ! A magyar nemzet hálás s nem feledkezik meg azokról, kik érte vérzettének. Két csata volt 49-ben, tudvalevőleg, Vácon. Áprilisban az első, a győzelmes magyar sereg előretörésénél. Júliusban a második, Görgey visszavonulásakor. Az elsőben az osztrák sereg, a másodikban az oroszok álltak velünk szemben. Itt tehát idegen síroknak is kell lenni, ebben a váci temetőben. Hol vannak ? Csak egyet tudtak nekem megmutatni: a Götz tábornokét. Hadd lássuk. Kovácsolt vasrácscsal körülvett, mintegy három lábnyira felemelt földréteg, van vagy 10 négyszög méter szélte-hoszában. A föld felett semmi emlékoszlop vagy kereszt, hanem ®gy rézsut fektetett szürke márvány fedéllap, melyen aranyozott betűkkel bevésve e szavak vannak: CHRISTIAN GÖTZ K. K. GENERAL - MAJOR IM GEFECHTE BEI WAITZEN GEBLIEBEN AM 10. APRIL 18*9 DIE TRAUERNDE W1TTWE. Nos, ez a katona bátran halt meg, nyílt csatában, szemben a honvédekkel kapta a golyót. Görgey azért katonai pompával temettette el másnap. Az osztrák soldateszka küldte ellenünk. Elesett a császárjáért. Hazája talán nem is volt. S most itt aluszsza örök álmát ellenségei közt, magyar földön. Az egész váci temetőben az ő sírfelirata az egyetlen német nyelvű. S senki sem vakarja le a betűket, nem töri le a vas-cirádákat. A sir nincs gondozva, mert a szomorodott özvegy bizonyára már nem él, de érintetlen. Koszom, hervadt virágok nyomai hiányoznak, de nincs semmi nyoma a türelmetlenségnek sem. Ott fekszik az osztrák generális pár lépésre a Honvédsiroktól, melynek dísztelen emlékoszlopán nagy egyszerűséggel csak ez áll: Honvédek, 1849. Ez az emlék a Bach-korszakban emeltetett. A magyaroknak nem volt szabad akkor hosszabb felírást vésni be, az osztrák kormány pedig nem mert tüntetni olyan Hentzi-monumentummal. Hja, Vácon nem őrizhették volna úgy mint Budán, Szent-György-tóren! Azért a felirat is oly egyszerű. Budán „hősi halál“-lal múl ki a szószegő Hentzi; Vácon csak „im Gefechte geblieben“ a vitéz Götz. Ott a császár szobrot, itt az özvegy csak kőlapot emeltet halottjának. S mégis a monumentumot el kelletett távolítani helyéről, az egyszerű kőlap azonban ott maradt érintetlenül. Az özvegy hatalmasabbnak bizonyult a császárnál. VAC1 HÍRLAP ... De minek ezeket az apróságokat feljegyezni? Hisz 4000 év múlva aligha fog rá még valaki emlékezni. Pázmándy Dénes. — Gróf Csáky Albin városunkban* Gróf Csáky Albin a főrendiház elnöke, az egyházpolitikai törvények nagynevű megalkotója nejével leányával múlt vasárnap látogatóba érkezett püspökünkhöz. A magas látogató rokonoknak főpásztorunk minden bemutatott, a mi őket érdekelhette. Az öt órai vonattal értek vissza a fővárosba. — Kossuth, évforduló. Március húszadika volt szerdán. — Hetedik évfordulója a zord halál napjának, hogy Kossuth Lajos ólomládában haza utazott. Szebb, nagyszerűbb és könnyesebb regét azóta se hallottam, mint a milyen hét év előtt a tavaszi rege volt. Egy kimondhatatlanul gyönyörű költeménye volt a halálnak az a tavasz. Mondjuk hogy fájdalmas volt. Ám csak a fájdalom tud igazán szép lenni. Ha támad egykor a szélből és a földből egy láng szivű és rendkívüli elméjű költő, nagy halottunk halálából a legszebb magyar himnuszt Írja meg. Ólom-lábakon jártak a napok a haldoklás idején és még nehezebben múltak akkor, midőn haza vártuk a kihűlt agg-testet. A koporsó végre elindult. Jött, jött. A szél megelőzte s egy csudálatos tavaszi hajnalon magyar földre ért fekete kocsiban a hallott. Mindenki a földre térdepelt az országban akkor és imádkozott. Halottnak még nem volt ilyen útja. Ha él, jó Isten, ha él, talán árván és elhagyottan járkálhatott volna népe között, de halottaiban feltámadt, a hogy a történelem és a mítosz e nemzet szivébe beállította nevét és alakját. Akkor elsírtuk könnyeinket negyvenhat esztendő minden bujáért. Elsírtuk, hogy ma már elfogytanak a cseppek. A szántóvető dalol a zöld vetések között és csend van a nemzet szivében. Csak a temető járókelői látják a sirt, a melyet virággal, emlékezéssel és forró köszöntőszóval halmoznak el az unokák . . . — Nem lesz színházi vonatunk! Arról értesülünk, hogy a május elsején életbe lépő uj vasúti menetrendben nem látjuk újra a színházi vonatunkat, a mely most még minden nap pontosan éjfél előtt érkezik be pályaudvarunkra. A mostani viszonyok közt, mikor egyetlenegy színtársulat sem merészkedik lábát betenni városunkba, annak az intelligens közönségnek, a mely nem mulasztja el a fővárosi színházakban előadott uj darabok megtekintését, áldás volt ez a vonat, reggel pedig a főváros piacára száz és száz élelmiszer-elárusító mentbe ezzel a visszatérő vonattal. Már múlt nyáron is be akarták szüntetni ezt a vonatot s csak utólagosan léptette a máv. igazgatósága életbe, midőn látta, hogy nemcsak Vác, de a főváros érdeke követeli a vonat menetrendbe helyezését. Mi azt hisszük, hogy ha a város vezetősége a máv igazgatóságát ma erről felvilágosítja, a színházi vonatot nem veszítjük el. Kérjük tehát, tegyen lépéseket a színházba járó közönségünk érdekében. — Második felolvasó est. A kát. kör. második estélyét rendezte e hó 16-án. A bevezető az Afrikai nőből előadott kettős és Burow Orosz dala volt. Smeringa Alfonz és Ulrich Károly adták elő. Hogy kiváló jó előadásban volt része a szép közönségnek, az előre látható rolt. Ezután Zsarnóczay Ilonka szavalta el igaz érzéssel Szülik egyik vallásos költeményét s a halgatottságban méltó áhítatot is keltett. Dobó Katinka éneke nem kissebb élvezetett keltett. Kellemes szép hangja, bájos előadása mindenkor elismerésre is talál. Varjú János tanár igen szép értekezést olvasott fel s a közönség
