Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-03-24 / 12. szám
2 VÁCI HÍRLAP 4 — 5. A nniből az a visszás helyzet támad, hogy a szemérmetlen szegénynek jobb dolga van, mint az egyesület 10—15 felé megadóztatott fenntartóinak; ellenben a szemérmes szegények tovább is nyomorognak. Veszi-é ezt észre a váci társadalom? —■ De csak meg ne álljunk itten; folytassuk vizsgálódásunkat tovább ! Lássuk többek között azt is, mennyit gondol a váci társadalom a testi épségével ? Hallottunk e már valamely társaságban bírálatot a város közegészségügyéről? A kutak rossz vizéről? A vágóhíd förteltelmes bűzéről ? Az utcasepréssel naponkint felkavart pornak a város tűdővészes betegeihez való viszonyáról? A sétaterek hiányáról? Arról, hogy a dunaparti korzón jó lenne még vagy háromszor annyi pad? Törődik-e a sporttal, a szabad levegőn való űditő mozgással valaki (a sportegylet néhány érdemes tagján kívül)? Mindez és még töméntelen dolog továbbra is nyílt kérdés marad. Hát a lelkiekkel vájjon ki törődik? Bántja az a társadalmat, hogy oly nagy benne az irni-olvasni nem tudók száma? És nem parolázik-e mindenki széliében olyanokkal is, a kikről pedig bensejében meg van győződve, hogy alávaló ember? És viszont hány becsületes, jóravaló embert nem ismeri el embernek a durva gőg, a buta elfogultság? Nem szurja-e ki a nemes társadalom szemét a serdülő ifjúság erkölcsi sülyedése? A törvényes uj intézkedéseket ki teszi ismeretessé? (Pedig a törvény nem tudása nem képez mentséget!) A megélhetési módozatoknak Vác különleges helyzetéhez fűzött kifejtése csak mint eszme is megszületett-e már? A munka utáni élvezetes, mindamellett nemes szó— Jól van. Hagyott-e el valamit? — kérdi a varjú az egész csapathoz fordulva. — Hagyott — ugrik elő a szarka nagy hetykén. — Melyik madarat nem mondta? — Azt nem tudom — válaszol a szarka fejét lesütve és az egész csapat gúnyos hahotája között sompolyog hátra. — No Kávó — mondja a varjú a kis csóka elé lépve — hát azt el tudnád-e mondani, hogy milyen költöző madarak érkeznek vissza március második felében ? — A nagyjából el tudnám. Március második felében érkeznek vissza: búbos vöcsök, kis vöcsök, kékcsőrü-réce, kontyos-réce, barátréce, kendermagos-réce, kanalas-réce, széki-lile, kis lile, havasi partfutó, pajzsos-cankó, szürke-cankó, réti-cankó, erdei-cankó, billegetőcankó, vöröslábú-cankó, nagy goda, erdei szalonka, daru, vizi-guvat, pettyes vízicsibe, szárcsa, fekete és fehér gólya, nemes kócsag, örvös galamb, csicsörke, erdei pipis, sárga billegető, függő cinege, füzfamadár, örvös rigó, cigány csaláncsúcs, házi rozsdafarkú és a vörösbegy. — Nagyon jól van, Kávó ! De már azt nem tudnád elmondani, hogy milyen madarak térnek vissza áprilisban és májusban ? — Ez még nem volt feladva leckének — zudul fel az egész csóka-sereg. — Igaz — mondja a varjú — de hát most rakozásoknak forrásai megnyíltak vagy kiapadtak-e már? stb. stb. * Tömérdek a kérdés, mely a társadalom életében mind megoldandó lenne. Kóstolónak azonban — azt hiszszük — ennyi is elég. Ha meg nem is Ítélhetjük belőle az erős társadalom egészséges életműködését, halvány sejtelmet mégis alkothatunk arról, hogy van tenni való bőven. De hátra van még a legfontosabb: hogy kikre vár ez a sok kérdés? Egyes emberekre, egyes néposztályokra, vagy a nagy tömegre, a társadalomra? — Egyes emberek kiállása nem tudja életre hívni az alvó társadalmat. A társadalom egyik rétegének se szeme, se füle. A másiknak van szeme, de nem lát; füle, de nem hall. A harmadik nem tud odább látni az orra hegyénél. És ez igy megy tovább. Egyik társadalmi réteg se oldhat meg magában egy társadalmi kérdést sem. Maga az egész társadalom pedig részeiben nem felelvén meg, magára hagyva szintén képtelen a cél felé törni. Mi hát a megoldás? Ki legyen a munkás, a ki a társadalom szervi működésében aktiv szereppel bírjon? A felelet erre a kérdésre nem lehet más, mint az, hogy a társadalomnak valamennyi tagja. Csakhogy mikép az emberi szervezetben a kéz, láb, stb. hasznos munkát végez, anélkül, hogy irányitólag hatna a cselekvésben: akképen a társadalomban is minden tag hasznos és fontos munkát teljesíthet, mert kinek-kinek ki van jelölve a maga szerepköre. Igen ám, csakhogy miként az emberi test egy pillanatig sem állhat fenn egészséges agyfeladom az áprilisi madarakat s azt a jövő alkalomra mindenki megtanulja. — Igenis — helyesli a csóka-sereg. Kávó szintén vissza akar vonulni a többi közzé, de a varjú visszatartja : — Még csak azt mondd meg ennek a túzokbácsinak, hogy ezek a madarak, a miket elszámláltál, mind visszatértek már ? — Nem tértek — felel Kávó — némelyeknek csak a hírmondói jönnek meg márciusban. — Tudnál ilyeneket megnevezni? — Kékcsőrü ruca vagy réce, kanalas-réce, széki-lile. pajzsos cankó, szürke és erdei-cankó, billegető-cankó, nagy goda, nagy póling, petytyes vizi-csibe, sárga billegető és örvös rigó. A szabatos és szép feleletek alatt az egész túzoksereg felállolt, hogy megtekintsék azt a kis tudós csókát. Egy pedig közülök, rövid bajuszu, csinos legény, barátságosan oda megy hozzá, jobb szárnyát odadörzsöli a kis csóka jobb szárnyához: — Szervusz, kis öcsém ! mától kezdve megfogadlak házitanitónak. — Csakhogy most velünk kell jönnie — szól a vezér-varjú. — Készülődjetek is, gyerekek, mert azért, hogy óránként 27 mértföldet átrepülünk, mégis messze a határ. Nektek pedig, túzok pajtások, köszönjük a szállást, ha majd eljöttök a varjas felé, látogassatok meg, olt is szokott lenni egy pár tábla sárgavirágú repce. velő nélkül, a honnan a lélek az ő parancsait szerteküldözhesse: úgy a társadalomban is szükség van ily szellemi középpontra, á mely a tagok működésébe harmóniát öntsön, a mely a munkát lehető leggyümölcsözőbbé tudja tenni. Ezt a szellemi középpontot keresi a társadalom a kaszinóban. Ezt a szellemi középpontot meg kell teremtenie a kaszinónak, ha életre akarja kelteni az alvó társadalmat. Megmondjuk azt is, hogy mikép? A kaszinó választmánya a kaszinó tagjai közül válogassa ki és kérje fel azokat, a kik tudásban, nemes érzésben és tettrekészségben egyformán kiválnak. A kik el tudnak nézni az emberek fölött, a nélkül, hogy saját nagyságukkal hivalkodnának. A kik fájó szívvel tudják nézni, hogy embertársaik az ádáz kenyérharcban mikép törik-zuzzák egymást. A kik tudnak lelkesülni és tenni is, ha kell, a szépért, igazért és jóért. Ezekből a férfiakból alakítson társadalmi bizottságot,, a mely bizottság a kaszinó védelme és pártfogása alatt dolgozva, számíthasson a kaszinónak, a kaszinó tagjainak erkölcsi támogatására, ha valami üdvös eszmével áll elő. Ezzel meg lesz nyitva a város gyorsabb haladásának az útja! B. K. Pollák főrabbi beiktatása. Vác, márc. 20. Mozgalmas és emlékezetes napja volt e hó 20-án a helybeli status-quo zsidó hitközségnek. Ezen a napon iktatták be nagy fénynyel és még nagyobb lelkesedéssel a hitközség uj főrabbiját : Pollák Fülöpöt. A zsidó templom zászlódiszt öltött ez alkalomra, környéke megélénkült. Jóllehet a főrabbi érkezése délután Most pedig híveim: egy, kettő, há-romm 1 Indulj! És felkerekedve az egész varjú-csapat, száll dél felé, tömött rendben s meg sem áll az. ország déli határáig. Épen ideje, mert már ott találják a korábban érkező madarak egy részét. Bezzeg," van öröm. Szárnyaikat összecsattogtatják gyöngéden, fejőket összedugják, úgy üdvözlik egymást. Aztán vége-hossza nincs a kérdezősködésnek — Honnan jössz ? — Afrikából — felel a böjti réce — a holi télen is nyár van. — Hát te, gólya komám? — Én — felel a fekete gólya — Dél-Afrikából. — Én pedig — íolytatja a fehér gólya — a gyönyörű Indiából, a hol olyan virágos minden, olyan sok cifra kis madár van. — Szebb, mint ez a mi országunk? -- kérdi kíváncsian Kávó. — Szebb — felel határozottan a gólya. — Akkor miért jöttél vissza ? — csudálkozik Kávó. — Mert jobb itt, a hol születtem s csak itt vagyok boldog ti közietek, egyszerű, de szerető atyámfiai. Az a nádas ház ott a mi falunkban, az nékem a legszebb a világon ! — Úgy van ! — kiabál az egész madársereg. — Hát te, a rétek legnagyobb hangú lakó
