Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-03-17 / 11. szám
Tizenötödik évfolyam. 11. szám. Vác, 1901. évi március 17. VÁCI Előfizetési árak: Egész évre...........................12 korona. Negyedévre.............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VAG ES VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Március tizenötödikére. Vác, március 15. Szabadságot szerezni: a népek joga. Szabadságot adni: azok kötelessége, kikre a nép bízva van. És az egész világ vagy kapta, vagy kicsikarta a maga szabadságát. De kapni a nélkül, hogy valaki adná, hozzá jutni, a megszerzés küzdése nélkül: ez olyan csodája a históriának, melyből csak egy van és ez az egy is a mienk. És ha nemzeti múltúnk a maga káprázatos eseményláncolatával véges-végig legenda, melyben — úgy látszik — ösmeretlen végzetek soroztak csodát csodára, akkor a márciusi napok története minden legendák legendája. Bennök van az események fölött álló érthetetlen csodásság, bennök az a magasztos hevület, mely a legenda szentjeinek diadalt ad küzdés nélkül. És bennök zeng az a túlvilági harmónia, a mit a szférák zenéjeként hallucinál a képzelet. Tiszta- és szent volt ez a nap és tiszta és szent lett minden, a mit adott. Szerte a világban a kialakulás forrongással járt [ és az uj korhoz a réginek sok mocsokja j tapadt. A mienkben semmi sár, semmi ; piszok, semmi, de semmi a föld ragadalmaiból. Mindenütt nagy omlások estek és porfelhők és füsttenger közepette romhalmazok és vértócsák, eleven hús és I szénné égett csontok együttes keverékével főzték a cementet, mely egy uj kor alapjának sokat biró erősségét adta. Nálunk ez nem volt, — vagy ha volt, csak akkor jött, mikor már megépitettük az alapokat és majdnem a tetőt raktuk. De addig nem látszott, hogy mi volt, mert az önmagától tűnt el és nem láttuk, hogy mint lett, mert az pillanatok műve volt. Szent pillanatoké! Ott künn dulakodtak és marakodtak és úgy ment a birok életre, halálra. A tömegnek torlaszok kellettek, hát nagy úri paloták szertehányt köveiből emelte őket, feltüzelték a szóraját: hát embervért ivott, felpiszkálták a bírni vágyását: hát mindent magának akart leapadtam. Telhetetlen kapzsiság nálunk nem tombolt és sarokba szorították, nálunk nem adták a nagylelkűt! 7 Elhervadt... Elhervadt a bazsarózsa czifra szélű virága, Tél felé járt már az iáö sűrű áér hullt a fára, Mit törődtem én a téllel, — Hisz szemedbe nézhettem ... Ott vott az én napsugaram : Üdvösségem, mindenem. Bazsarózsa újra éled, itt van a szép kikelet, A\madarak megérkeznek dalra hívják szivemet. Pedig — pedig mért hívjátok ? E dal olyan kesergő. — Eltemetve, elsiratva — A leghívebb szerető. Szaák Ilus. Emlékeimből. Tarka szárnyú kóbor pille Töprenkedik magába, Melyik volna a nagy rétnek Meddig csak szemei érnek A legszebbik virága. Ne gondolkozz tarka lepke Inkább kérdezd meg tőlem, Hiszen régen e 'virágnak A legszebbnek, legtarkábbnak Rabja lett már belőlem. Hallgatom én a nótádat Az ablakod alatt. Tudja Isten mi a bajom, Tán a szivemet fájlalom Szememben könny fakad. Hallgatnom kell még tovább is Fájó, bús a dalja. — Most is hallom, most is érzem, Csak azt kérdi, hogy — Emlékszem-e — A pillanatra. Nemesszeghy László. A Gárdonyi Géza havi részletei. — A Váci Hírlap eredeti tárcája — Most, hogy a piacon még aktuális az egyetlen kelendő magyar könyv: a kalendárium, érdekes elmondani azt a vidám történetet, mely pár évvel ezelőtt Gárdonyi Gézával, a kitűnő novellistával megesett. Gárdonyi Géza tudvalevőleg afféle enciklopédikus elme: elbeszéléseket és költeményeket ir, szenzációt kelt egy történeti regényével, természettudományi megfigyelései sok szakbeli tudóst megszégyenitenek ; gyermekmeséi, tréfás Mindenki adta fölöslegét kérés nélkül és mindenki annyit kapott, a mennyi járt és nem kért többet. A jerikhói falak rombadőltek, de nem bombától, hanem egy ébresztő, tárogató költemény szavára. És ezt a felébredést nem csinálta ágyúk döreje, hanem prófétai szózat. — És ennek a születésnek mennyei derűje benne ragyog a magyar szabadságban. A kerék kötője minden önkénynek felülről és fékezője minden szabadságnak alulról! Nem vett el senkitől sem semmit és mégis adott mindenkinek mindent. Nem ölt, csak teremtett, nem támadt, csak védett, nem sújtott, csak gyógyitott, nem izgatott, csak csillapított és ma is áldhatja mindenki, mert nincs senki, kinek átkoznia volna oka. Szabadság volt ez, mely nem csak azt jelentette, hogy elvágták a rabszijakat, hogy a vazallusok embersorba emelődtek, hogy korlátok dőltek, hogy testi, lelki és szellemi börtönök nyíltak meg az agyonsanyargatott foglyoknak. Hanem jelentette a nagy igét, hogy szeresd mókái általános népszerűségnek örvendenek a kis emberek világában. Göre Gáborját pedig a legutolsó magyar faluban is szeretik, olvassák és megkacagják. Senkise csodálkozhatik hát, hogy Gárdonyi Géza egy szép őszi napon szenzációs könyvvel lepte meg a magyar olvasóközönséget: egy olyan kalendáriumot fundált ki, melyet mindenki kétezer esztendeig használhat. Nem kicsiség, t. olvasó, ha az ember ötven kraj-I cárnyi kiadás után elégedetten igy szólhat magában: — A kalendáriumnak tehát elvetettem volna a gondját. Istennek hála, kétezer évig nyugodt lehetek. . . A naptárt nagyon megbámulták a könyvesboltokban, a publikum szívesen leszúrta az ötven krajcárt s Gárdonyi Géza derülten élvezhette zseniális munkája hatását (ámbár akadt egy-egy skeptikus elme, a ki a könyv lapozgatása közben megvakarta a fejebubját s aggódva igy morfondált magában: Hátha előbb halok meg, semmint a kalendárium lejár!) mikor valamelyik reggel egy zöldhajtókás pénzügyőr csöngetett türelmetlenül a lakása ajtaján. — Kit keres? — kérdezte Gárdonyi Géza barátságosan. Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
