Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-17 / 7. szám
VAGI HÍRLAP o rudjára, hogy saját testének súlyával jobban nyomhassa, a mely erőlködés közben hirtelen lehanyatlott és a segítségére siető fia karjaiban elhunyt. Miután gyanú merült fel, hogy halálát fiának vétkes gondatlansága, avagy mulasztása okozta, Éder Kálmán vizsgálóbíró a halottszemlét és boncolást elrendelte és azt t‘. hó 12-én d. u. Nagy Ármin dr. és Lencsó Ferenc dr. orvosszakértőkkel t'oganositotta s ezek megállapították, hogy a halál oka két nyakcsigolya eltörése, mely után az rögtön bekövetkezett. _ A váci hengermalom részvénytársaság lisztarai. Asztali dara, durva A B sz. 25 kor. 60 fii., asztali dara, finom G. sz. 24 kor. 20 fii., Király liszt 0 sz. 24 kor. 20 fii., Lángliszt 1. sz. 23 kor. 60 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 22 kor. 20 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 21 kor. 80 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 21 kor. 20 fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 20 kor. 60 fii., Kenyérliszt 6. sz. 19 kor. — fiú, Barna kenyérliszt 7. sz. 16 kor. 20 fib, 71/* 14 kor. 20 fii., Takarmányliszt 8. sz. 10 kor. 80 fii., Korpa, finom F. sz. 9 kor. 20 fii., Korpa goromba G. sz. 9 kor. 10 fik, Ocsu 7 korona 20 fillér. A karnagy álma. (Farsangi bohóság. Előadta a váci dalosegylet február 16-án tartott mulatságán.) Személyek: A karnagy Magyary Gábor Dallos Sándor Kincs Tamás Grünstein Manó Miókovits Antal Kún Aladár Battha László Egy haragos anyós. {. jelenet. (A színek egy zongora, két székkel. A karnagy bejön s a zongora előtt foglal helyet, künn a mellékteremben, a zártajtók mögött potpourrit énekel a dalárda, a mely alatt a karnagy a zongorára dőlve elaszik. Az ének végével a karnagy felébred). Karnagy (szemeit dörzsölve) ügy látszik egy kicsit elszunditottam. Jaj milyen rossz álmom volt! Azt álmodtam, hogy újra kellett a váci dalárdánkat szervezni. Még most is izzadok, a mint arra gondolok; hogy milyen hangokat hallottam. Hölgyeim, azoknak a hangoknak a mását csak az afrikai őserdőkben lehet hallani. De nem, nem, olyan csapás nem érhet, hogy mégegyszer végig élvezzem azt, a mit álmodtam. (kopognak) Ni, mintha kopogtak volna ? Szabad ! II. jelenet. Dallos Sándor (alázatos alak )Uram, jó napot! Karnagy (álmosan, szórakozottan) Hajó, egye meg. Mi tetszik ? Dallos: Itt veszik fel a keletkezőben levő dalárda tagjait? Karnagy: Hát nem lett volna álom? Gsakugyan igaz valóság ? No próbáljuk meg ! (Dalloshoz) Igen itt. Be akar lépni? Dallos. Hohó, lassabban a testtel! Előbb meg akarok győződni, hogy eltudja-e Ön vezetni a dalárdát! Karnagy. El biz’ én akár a Kúriába, akár a Nagy sörházba, akár . . . Dallos. Nem úgy értem. Van-e önnek kellő zenei műveltsége. Mert tudja meg (a mellét kidülleszti) én is karnagy vagyok. Az első váci villamosvilágitási társaság éjjeli zenét adó j egyesületének karnagya! Karnagy. Isten hozta kolléga úr! (félre) Ez rosszban sántikál! Dallos. Hát kezdjük meg a vizsgálatot. Mondja meg kérem egy szóval, mi különbség a Teli Vilmos opera s a magyar trabukkó szivar közt ? Karnagy, (hallgat). Dallos. Nem tudja ? Hát kérem : Teli Vilmost irta Rosszini a trabbukót pedig nem rossz színi. Karnagy, (mérgesen) Trabukkók nőjenek az orrán. De folytassa. Dallos. Kérem nagyon jól felelt, nagyon jól. (fontoskodó arccal) Mondja meg a jelölt úr, milyen hangot szeret legjobban az adurt, vagy cédurt a nőstény macska? Karnagy. A milyen a kérdés, olyan a felelet: hát a kandúr-t. Dallos. Bravó, pompás, éljen ! Öné vagyok, önnel éneklek, iszom, alszom, eszem . . . Karnagy. Egy kicsit sok lesz. De inkább énekeljen ! Dallos : I. A villany világítás jó, Mit ér, ha nincs bankó : Szomorú lesz majd egész Vác, S tovább is botorkálsz. I így gondold ezt valaki, Az a derék Rádi, S csak hatezer flőr kell neki S a villanyt bevezeti. De nem könnyű dolog az, Kurdi Bálint kikosaraz. [Közgyűlésbe melyen Siet, hogy ott legyen, Gyorsan meginterpellál, Szép világítás eláll.] II. Artézi kútról is volt szó, S mit gondolsz kis bohó, Hogy lesz-e ebből valami, Az ám, egy nagy semmi. Hát a vágó hídnak ügye, Mutasd, barátom, hogy füge. Egy zsidó is azt fütyülte, Hogy hát az mesüge. Mert nem könnyű dolog az, Kurdi Bálint úr kikosaraz. [Közgyűlésbe niegyen stb.j III. jelenet. (Voltak. Grünstein Manó.) Grünstein: Uraim, van szerencsém Önöket üdvözölni. Örömmel jelentem be, hogy a helybeli dalárda lelkes és nagy csoportjába én is belépek ! Karnagy. Ez a díszes, nagy csoport már két tagból áll. De van-e hangja? Grünstein, (büszkén) Egy Grünsteinnek ne volna ? Még a bölcsőben voltam, a mikor Monszparth Szepi bácsi felmondotta a lakást a kedves papámnak és kedves mamámnak, mert a lakók nem bírták ki a hangomat. Akarja hallani? Karnagy, (a kottákat nézegetve szórakottan.) Mit, a bölcsőbeli hangját ? Grünstein. Nem, a mai hangomat. Mert tudják meg áraim, hogy én még csak egyszer énekeltem hangversenyteremben, de akkor is a hangqm erejétől elaludt három lámpa, két ablaktábla pedig betörött, (köszörüli hangját, kupié.) IV. jelenet. (Újabb kopogás. Voltak. Kún Aladár rekedten, kissé élénlcebb színű ruhában.) Kán Aladár. Uraim, jól hallottam, itt van a dalárda főhadiszállása. Nézzenek bennem egy szerencsétlen flótást! Grünstein, (kíváncsian) A Csuka, vagy a Jóska bandájából ? Kún Aladár. Ne tréfázzon az úr. Nincs pénzem és menekülök. Pénz nélkül pedig mit lehet csinálni ? Mind. (karban) Adóságot! Kún. Uraim, nagyon jó kedvben vannak, ! de ha önöknek is egyszerre élnek két anyó- i suk, mint nekem . . . Karnagy Dallos Grünstein (hirtelen elkomolyodva egyszerre, karban): Szeegéény ! Kún. No ugye nem tréfáznak már! Lássák, én kétszer házasodtam, mint a két anyósom él. Futok mind .? kettő elő) s ebben a csúnya hideg, vizes időben krónikus rekedséget kaptam. Kocsmába nem menekülhetek pénz nélkül, hát gyógyítsanak ki uraim, gyógyítsanak ki. Annyi az orvos, annyi a gyógyszer s mégis hány baj van, a mire nincs gyógyír! Menynyire el kel 1 ne (búsan) valami tlastrom azok számára, a kik tudják, hol szorítja őket a csizma, ir az elfagyott, kihűlt szivekre, szappan az olyanoknak, a kiket fehérre nem lehet mosni, csillapító porok a szabónknak beadni, ha hangosan követeli a ruhaszámla kifizetését ; jóféle szer, hogy az ember ártatlanságában benne moshassa a kezeit; ragasztó flastrom a fecsegők számára; ügyes háziszer a daiárdisták üres zsebe ellen és krónikus torokreketségemre gyógyító ital . . . Dallos. (hirtelen közbe vág) Ital kérem ’lassan? Spriccer szántóival? Grünstein, (büszkén végig méri) Nem volt maga valamikor fizető pinczér ? Dallos. (hirtelen a szájára teszi a kezét,) Majd elárultam magamat, (fenn) Csak azt akartam mondani és a dalárda jelszavát hangoztatni: De jó volna egy spriccer? Karnagy (Kúnhoz) Tud-e énekelni? Kún (még mindig rekedten) Tudok kérem, de én legjobb leszek titkárnak, úgy is keveset leszek a próbákon. V. jelenet. (Voltak. Magyary Gábor a szónoklattantanára, Kincs Gábor háztulajdonos.) Magyary (mély hajlongásók közt karján Kincs Gáborral, a ki nagy hallócsövet tart. Kevés várakozásra megszólal.) Mmtneeg bbboocscsássaannnak aaaz úúúrak, mmrni ddalaárdisttaák aaakarunk lllennni . . . Karnagy. Jézusom, szép kis alakok ! Magyary. Kkkisssé nnehhezzzen kkkezzzelemm a szózót, ddde de aaazért a szoszonokkllatttantan tttannárra vvvagyok. Mmajd a ttöbbit ellmmondja a bbarátom (Meglöki Kincset) Kincs (Nagyon gyorsan beszél.) Elmondjam? Uraim, mi mindig együtt járunk, mert ketten teszünk ki egy embert. Barátom, Magyary úr, a ki engem a szónoklatra tanított, kissé nehe zen kezeli a szót, én pedig süket vagyok mint az ágyú. Az én fülem csak akkor enged majd fel, ha Vác város utcáin meg fogom hallani a villamos vasút, csöngetését. Nem, nem, ne keserítsenek el uraim és ne mondják, hogy soha! Egyszer voltam az operában és kérem, meghallottam a nagy dobot. Oh, mily kellemes zene! Mást nem hallottam, de azért uraim, azóta bolondja vagyok a zenének. Most olvastam az újságban, hogy Vácon dalárda van alakulóban, Vácra költöztem hát, mert Vác elég nagy tágas és szép város, Lakik is abban sok bor- és sör-kocsmáros, De mesteremberben sincs ott éppen szükség, Lakja azt a várost mindenféle elég. — Ha akarják tudni, édes atyámfia ! — Számra nézve legtöbb ott a csizmadia. Hentes és mészáros, kalapos és szabó, Kovács, szűcs, lakatos, kőmives, faragó, Asztalos és tímár, gombkötő, paplanos, Gubás, kefekötő, kárpitos, szappanos, Gépész és építész, fazekas, cserepes, Köszörűs és késes, bádogos, üveges, Kádár, kerékgyártó, esztergályos és ács, Szíjgyártó, köteles, nyerges, szakács, takács, Pecsét és kőmetsző, kártyafestő, cipész, Kosár- és kaskötő, optikus, ékszerész, Arany- s ezüstmives, borbély, bába, fodrász, Pokróc- s szőnyegszövő, vattaverő, nyomdász. Rézműves és fésűs, piperész, könyvkötő, Puskamüves, órás, keztyüs, szitakötő, Kútásó, kolompár, kaszakovács, molnár, Serfőző, enyvfőző, gyógyszerész és bognár, Spiritusz-égelö, olaj- s ecetgyáros, Salétrom-csináló, bor- és sörkocsmáros,
