Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-17 / 7. szám
Tizenötödik évfolyam. 7. szám. Vác, 1901. évi február 17. Előfizetési árak: Egész évre.............................12 korona. Negyedévre ......................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadófii VÁC, Géza király-tér 3. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Nyilt-tér sora 60 fillér. Egy miniszter a hivatalnokokról. Vác, febr. 16. Lukács László pénzügyiminiszter egyénisége maga a megtestesült pozitivitás és őszinteség. Az a nyugalom és higgadtság, melylyel az ország kiadásainak és bevételeinek tengernyi számában és lajstromában eligazodik, jellemzi az ő beszédeit és minden kijelentését is. Nem keres szóvirágokat, nem hajszolja az eredetiséget és a hatást, midőn megnyilatkozik, de alapos tudás és még alaposabb megfontolás után teszi meg kijelentéseit, nemcsak azért, mert ez karakterében fekszik, hanem azért is mert a pénzügyminiszter nyilvánosságnak szánt kijelentéseinek hordereje és következménye van. Ez az államtérfiu nemrégiben hivatalos minőségében egy nagyon érdekes és igaz kijelentést tett. A tisztviselők helyzetéről i volt. szó, azokról a számos kérvényekről, j melyekkel a jobb megélhetés után epedő hivatalnok osztály igyekezik magára terelni az illetékes tényezők és a közvélemény figyelmét. A miniszter azt mondotta, hogy szivén viseli a tisztviselők sorsát, úgy a nagyokét, mint a kicsinyekét. Tudja, hogy nem alap nélkül való a panaszuk. Es aztán megjegyezte: Van azonban más oka is az elégületlénségnek s ez társadalmunk azon nagy betegségében rejlik, hogy mindenki anyagi viszonyait felülmúló módon él és költekezik . . . Általánosságban mondta ezt a miniszter, de kétségtelen, hogy különösen tisztviselőkre célzott, azokra a 600—1400 forintos hivatalnokokra, a kik keservesen 1 panaszkodnak a csekély jövedelmek miatt s a mellett költségesebben élnek, mint a hogy a fizetésökből kifutja. Bizony ez tömérdek bajnak, kellemetlenségnek a j szülő oka s nem egy példa van rá, hogy egyes ekzisztenciák tönkrejutását eredményezte a nagy lábon való élet. Nem tartozunk a nagyképüsködő erkölcsbirák közé és neun zengünk dics-, himnust a miniszternek, a miért azt a kemény igazságot kimondotta. Igaza van a miniszternek. De igaza van a tisztviselőnek is. Igaza van a tisztviselőnek azért, mert még ha akarná is, akkor sem szoríthatja olyan minimumra az ő és családja szükségletét, hogy háztartási költségvetésének egyensúlya ide-oda ne billenjen. A társadalmi állás, a világ, a melyben mozgunk kötelez és a ki e kötelezettség alól teljesen kivonja magát, az nem jut előre. Nemcsak a tisztviselő, a hivatalnok, hanem az orvos, ügyvéd, tanár, tanító, kereskedő és iparos sem. A ki manapság nem tud, vagy nem akar a maga körében reprezentálni, az elmarad és mások megelőzik. Jó ruha, rendes lakás, a gyermekek nevelése s a világ előtt való megjelenés szükséges, ezek alól senki ki nem vonhatja magát. Mégis, hogyan van az, hogy a pénzügyminiszter úr kijelentése találó. Azért, mert igazságosan jellemzi hivatalnokaink egy tekintélyes hányadát. Azokat, a kik sokkal többet költenek ás áldoznak külsőségre, mint a mennyit tőlük a világ megkíván. Ezek a hivatalnokok rendszerint nem a legkisebb fizetésüek közé tartoznak, de folyton anyagi Arad város vésznapjai 1848 —49-ben. Irta: Kovách Ernő. (17. folytatás.) Február 2. Végre nyolc napi időzés után Damjanich Jáadteste tovább indult innen a felső Tisza felé és velők ment Máriássy is, ki eddig még j itt volt Gaál vezénylete alatt. Több szerencsét kivántunk utánna, mint itt volt neki és vele nekünk. Ó-Aradi csaták. Már közel két hónapja, hogy csatára nem került a sorunk, mely idő alatt már egészen otthonosnak éreztük magunkat itt Aradon. Február 6. Végre 6-án este Uj-Aradon a vendéglőben ültem, midőn kint az utcán nehéz kocsik zörejét hallom. Kimentem az utcára megtekinteni, hogy mi az? Ágyúinkat látom felszerelve s töltés szekereket utánnuk. Kérdéseimre azt válaszolták, miszerint rendelet jött valamennyi lövegeinket még ezen az éjjen átszállítani ÓAradra. Most már tudtam, hogy hányadán vagyunk, tehát visszavonulunk Ó-Aradra es csatát itt nem fogadunk; de minek ez a sietség, csak nincsen az ellenség annyira a nyakunkon, hogy holnapig nem várhatnánk? Ezt már én feleslegesnek gondoltam s ugylátszik, hogy ebben sok is az előrelátás Gaálban, de majd meglátjuk a többit! Az éjjet nyugtalanul töltöttem. Február 7. Másnap reggel rendeletet kaptunk, hogy minden podgyászt Ó-Aradra kell szállíttatni s hogy az itt levő sereg Uj-Arad főutcáján gyülekezzék. Ez csakhamar megtörtént, de a cirkálók és előőrsök az ellenséget még nem szimatolták. így telt el az egész délelőtt, hiába álltunk a fagyban és hidegben s az ellenségről semmi hirt sem hallottunk. Gondoltam, no most megint egész Máriássy féle kép kezdődik, csak úgy ne végződjék. Eljött délután négy óra s hiába álltunk egész napon át éhen és szomjan a hidegben. Végre valahára jelezték, hogy az ellenség közeledik s mi most már mehetünk át Ó-Aradra. El is indultunk nemsokára és a 30-ik zászlóaljunk maradt itt az utolsónak. Mielőtt azonban tovább mennék az események leírásában, lássuk az ellenség erejét s annak ellenében a mienkét. A mi hadseregeink, Damjanich tábornok hadteste ott hagyta az egész Bánságot és gróf Vécsey tábornoké pedig Bácskát, hogy a haza védelmére a felső táborunk erősbitésre men-I jen ; a honnan a közvetlen veszély fenyegette az országot és a szabadságunkat. Ennek természetes következése volt. hogy egyrészről a bánsági ellenséges haderő bátorságot merítvén, a mi távozó hadseregeink nyomán megtámadják mindenekfelett Aradot, hogy a várban elzárt társaikat az ostromzár alul felmentsék, a kik eddig már a köze) két havi elzárás folytán ismét éhínséget szenvedtek ; azután pedig a bácskai ellenség Szent- Tamásból Szeged városát, mint a közép Magyarországnak jelenlegi végpontját. Ennek folytán összegyűjtött a temesvári osztrák hadparancsnok Bukovina bánságban j minden összeszedhető ellenséges erőt, úgy a császári katonaságot, mint pedig a felkelő rác ; és oláh népséget, összesen 18 ezret, hogy : Aradot. megtámadja. Ferencz József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes bashajtószer. íy n ^ 5
