Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-02-10 / 6. szám

4 VÁCI HÍRLAP Mulatságon rég nem uralkodott oly jó kedv, mint a lemezgyárban rendezett kedélyes pikni­ken. Ez alkalomra a gyártelep közepén villamos izzó körtékből világitó sort készíttetett a gyár figyelmes igazgatója, oldalt kiöntötték egy cso­mó lemezformát s fűltek a tűzálló kemencék, hogy kellemes levegő legyen az óriási épület­ben. Az érkező vendégeket Kubiczky Györgyné háziasszony páratlan kedvességgel fogadta s a mulatság sikere csakugyan attól függött, hogy a kedves háziasszony helyettesével Henchey Józsefnével igazi szeretetreméltósággal házi, fesztelen mulatsággá varázsolták a lemezgyári i pikniket. Mondom, rég nem uralkodott oly jó kedv mulatságon. Apák a fiatalokkal csak oly tűzzel, szívesen táncoltak, mintha tán ma mennének először bálba, ülő táncosnőt pedig aranyért I sem lehetett találni, ha húzott a kis Jóska. A kik ott voltak, bizonyára legkedvesebb mulatságaik közé fogják sorolni a múlt hétfői lemezgyári pikniket. Ott voltak : Asszonyok: Bauer Mihályné, özv. Bentze Györgyné, özv. Bolgár Lajosné, Donovitz Vil­in o s n é, Fabianics Elemérné, Henchey Józsefné, Hunger Hugóné, Krno Péterné, Kubiczky Györgyné, Lencsó Ferencné, Meiszner Ru­­dolfné, Ursziny Arnoldné, Walla Lászlóné. Leányok: Benkert Ilonka, Bentze Margitka, Bolgár Emmuska, Hübner Juliska, Lencsó Be­áta és Margitka, Meiszner Emmike és Nellike. Helyi és vidéki hirek. Székesfehérvár uj püspöke. Vác, február 9. Kitüntetés székeskáptalanunknak, disz városunkra, újabb jele püspökünk párat­lan jóindulatának az a hir, melyet közöl­hetünk városunk és vidékének közön­ségével. A váci székeskáptalant talán évszáza­­zadok óta nem érte az a kitüntetés, hogy tagjai közül a királyi kegy püspöki székbe emelt volna egyet. lm, most alapos a kilátás erre, miként tudósításunkból ol­vasható. Hetek óta a beavatottak kis csoportja tudja azt, hogy Steiner Füiöp püspök elhunytával megüresedett székesfehérvári püspöki székre a magyar kormány által a váci káptalannak egyik nemes, nagynevű tagja is fel van terjesztve. Mint teljesen megbízható forrásból ér­tesülünk, ez nem más, mint Csávolszky József apát-kanonok, egyházmegyei fötan­­felügyelö. Nem meglepetés ez városunkra, hanem örömhír. Az ő érdemei az egyházmegyé­ben ép úgy, mint városunkban oly na­gyok, hogy méltán gondolhatta mindenki, hogy Csávolszky Józsefet egyszer püs­pöki székben üdvözölheti. Mik az ő érdemei az egyházmegyében, beszéljenek arról az őt tisztelő paptársai és a szerető gondjai alatt levő iskolák, mik az ő érdemei városunk körül, beszél­jenek a képviselőtestület gyűléseinek naplói s az a tisztelet, a melylyel fenn és alant körülveszik őt. Vármegyénél, a város ügyeiben szívvel, lélekkel vett és vesz részt, az ő érdemeit méltatta a város legutóbbi közgyűlése, a midőn egy­hangúlag az oly fontos pénzügyi-bizott­sági tagsággal kínálta meg. Nincs oly tér, a melyen ne éreznők s látnok az ő munkásságát s ha valóra válik püspökké való kíneveztetése, nem akad e város falai közt senki, a ki őszin­tén ne kívánna az uj püspöknek s egy­házmegyéjének minden jót. És a ki szerényen dolgozik egyház­megyéjéért, a körülötte álló papságáért: megyés püspökünk, neki teljék öröme i abban az általános jó hangulatban, mely­lyel székvárosa fogadja ezt az öröm­hírt. Mindenki tudja, hogy az ő keze munkája ez s választása a kiváló, nemes és munkás főpapra esett. — Megyés püspökünk elutazása. Gróf CsáJcy Károly megyés püspökünk az el­múlt hétfőn indult római útjára. Már kora reggel kizászlózták azt az útvonalat, melyen a vasúthoz ment, délután pedig nagy számú közönség indult a pályaudvar felé bucsúzásra. Délután a püspöki palotában a polgármester s az intelligencia számos tagja vett búcsút, azután a főpap a székesegyházba hajtatott s rövid idő múltán a pályaudvarra. Mindenütt éljenzésekkel, kendőlobogtatással fogadták, a vasúti állomáson pedig látható volt a püspö­kön, hogy jól esik a szeretetnek eme nagy megnyilvánulása. Többen mint ötszázan voltak künn a pályaudvaron, a mely zsúfolásig meg­telt. Iskolások, kispapok, a káptalan tagjai, városi képviselők oly nagy számban voltak ott, hogy erre még aligha volt példa. A püspök szívélyesen beszélgetett a vonat érkeztéig kör­nyezetével s azután még egyszer búcsút véve a megjelentektől a részére fenntartott első osztályú szakaszba szállt fel Balás Lijos ka­nonokkal, Gossmann Ferenc titkárral és dr. Rapcsák Imrével. Lslkes éljenzés és kendő­­lobogtatás kisérte a püspököt vivő vonatot. A püspök lebocsátva az ablakot, utolsó áldását adta szerető híveire. A gyorsvonat utasai pedig meglepetve nézték azt a lelkes, szép tüntetést, a melyet a város közönsége rendezett s a mely közönség soraiban nem csak katolikusok, de más vallásúak is számosán vettek részt. Az a szeretet, mely kikisérte őt, várja vissza szék­városába a főpásztort ! — A siketnéma-intézeti tanárok országos egyesület alakítása céljából február 2-án előkészítő értekezletet tartottak a hely­beli siketnéma-intézetben. Itt volt a kecske­méti és a budapesti siketnéma-iskola tanári kara is teljes számban. Az értekezletet mint korelnök Pertik Gyula tanár vezette. Az ala­kuló gyűlést szintén Vácon tartják meg hus­­vét hetében. Az előkészületek megvételére bizottságot küldöttek ki, mely Pertik Gyula Gácsér József és Bihari Károly tanárokból áll. Az értekezletet a szokásos első szombat esti összejövetel követte a Kúrián. — A magyar ruhás gimnazisták. Dicsérjük gimnáziumunk ifjú tanulóit. Oly szép, oly nemes mozgalom indult meg körük­ben, hogy ha az nem lesz szalmaláng, úgy alighanem az egész országban a fiatalság közt követőkre fog találni. Arról van ugyanis szó, hogy a felsőbb osztályok tanulói magyar ruhában járjanak s e szép viseletét állandó­sítsák a gimnáziumunkban. Bejelentették ezt a gimnázium igazgatójának, a ki örömmel fogadta az ifjúság szép tervét s maga is a tanári kar nevében örömmel ígérte meg, hogy a tanulók kezére fognak járni, sőt a szegényebbeket anyagilag is fogják támo­gatni. A mint halljuk, az ifjúság nem csak magyar ruhában fog járni, hanem magyar gyárban szerzi be a szükséges posztót s a ru­hát és a hozzátartozó felszereléseket a helybeli iparosoknál fogja csináltatni. Csak szalmaláng ne legyen, éppen ezért kitartást kívánunk szép és magyar ifjúra valló tervükhöz! — A kaszinó-est. Kissé későn kezdtek bele múlt szerdán este a táncba a kaszinó fé­nyesen világított termében. Tiz óra jóval el­múlt, mikor Csuka keresztbe tette a vonóját s ugyanekkor konstatálhattuk, hogy táncos elég kevés volt. Később növekedett a számuk : de annyira nem, hogy négyest is rendezni lehetett volna. A jókedv azonban megjött, mert a tár­saság majd négy óra tájon, mikor már a lámpák aludni tértek, oszlott szét. Jelenvoltak : Leányok: Bezdek Irénke, Dobó Katinka, Hufnagel Irénke és Pistike, Iványos Juliska, Kiss Irmuska, Lencsó Beáta, Margitka és Sá­rika, Nagy Bejeiké, Rédei Iduska, Zsarnoczay Ilonka. Asszonyok: Balkay Istvánná, Bihary Ká­­rolyné, özv. Dobó Istvánná, Hufnagel Im.rén.é, Iványos Kálmánná, özv. Kiss Józsefné, Klis Lajosné, dr. Lencsó Ferencné, özv. Nagy Jó­zsefné, özv. Zsarnoczay Lászlóné, Walla Lász­lóné, Wentzel Józsefné. — Az uj hatvani prépost. A mint értesülünk, a hatvani prépostplebánosi állásra Galcsek György pápai káplán lesz kinevezve. A Hatvan-Deutch család, a mely pátronusa az ország legjobb prépostságának és plébániájának csak annyit kötött ki, hogy liberális plébánost nyerjen Hatvan, a választást teljesen megyés püspökünkre bízta. = A villamos világítási tárgya­lások. Két árva lámpaláng fénye mellett pén­teken vette kezdetét a világítási bizottságban a hengermalom és a Rády-féle ajánlat tárgya­lása a polgármester elnöklete alatt. Kedvvel és nagy alapossággal kezdtek bele, a polgár­­mester két órán át ismertette az egyik pá­lyázó, a hengermalom ajánlatát. Gindrich Jó­zsef bizottsági tag felelt a sok felvetett kifo­gásra s jelezte előre, hogy az ajánlattevő hen­­garmalom elvállalja a világítást 12 ezer koro­náért is, nem követei 30 évi adómentességet, lemond arról is, hogy tiz évig monopóliumba bírja a házi felszerelések elárusitását, szóval mindazokban enged, a melyről lapunkban ir­tunk s a melyek recenzust keltettekjvárosunkban. Így most már olcsóságra nézve a malom ajánlata közeledik a Rády-féle ajánlathoz, bár a bizottsági tagok kijelentették, hogy a malomtól sokat kell lealkudni, hogy az elfogadható legyen. A Rády­­féle ajánlat felolvasása — mert a malomét is csak felolvasták, de nem tárgyalták, — hétfőn lesz s Rády János valószínűleg jelen lesz az ülésen, hogy ő is mindjárt megadja a felvilá­gosításokat. Hátra van aztán még a két ajánlat rendszeres letárgyalása, a szakértő meghallga­tása, a szerződési forma elkészítése. Szóval, a mily alapossággal és lelkiismeretességgel végez a bizottság az ajánlatokkal, úgy hiszszük, hogy munkájával szombatra, a rendkívüli közgyűlés napjára nem készül el, az egész közgyűléssel tehát legalább egy hétig még várni kell. — Egy ifjú leány halála. Anyának büszkesége, testvérnek öröme. Gondolatban is fájdalmas megválni a reményre jogosító, boldog leánytól, a ki mig az élet örömeiből alig-alig vette ki részét. K'öny gyűlhet mindenki sze­mébe hallván egy alig húsz éves, szép leány halálát. Procházka Valéria húnyt el, mosolygó ajkát, beszédes szemeit lezárta a kegyetlen halál. S ha ő igaz boldogság honára talált, itt hagyta zokogó anyját, testvéreit, tisztelőit. S ha nem is ismerné senki őt, tudni, hogy ifjan

Next

/
Thumbnails
Contents