Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-12-29 / 53. szám
2 VÁCI HÍRLAP sor az egész mindenség, melyben, ha az egyik szem meglazul, bomlik a másik is; igy hoz nyomort a munkahiány és a hideg, a nyomor pedig a betegség csirája, ez pedig nem tekinti, ki a szegény, vagy gazdag, mindenkit egyaránt ér. Kétszer ad, ki gyorsan ad ! Kövessük a iiemesszivü püspök példáját, ki lemond a fényes farsangi ebédekről és megváltja azt ötszáz koronával, melyet, hogy a szegényeknek szétosszák, a polgármester kezeihez juttat. Utánozzuk azt a szép példát, melyet ma már városunkban is sokan követnek: az újévi üdvözleteket váltsuk meg annyival, a mennyivel tudjuk. Sok, sok szegénynek, ruhátlan éhezőnek letörülhetjük azzal fájdalmas könnyeit. És gondoljunk mulatságaink, banketteink estéin arra, hogy szegény több van ebben a tél viz időben, kinek kenyérre sem jut, mint vigadozó, ki mégis jobban nélkülözhet. A mulatságok jövedelmei is hajthat valamit a szegények ebédjére, ruhájára. Gondoljunk arra, hogy a szegény egyformán éhezik és fázik, bármely vallásfelekezet tagja. Ne engedjük bevinni a felekezeti kérdést a jótékonyságba, hanem tegyünk jót szivünk belső meggyőződése szerint azokkal, kiket e szomorú időkben a sor utunkba hoz. Valami vigságosabb vezető cikkel akartunk beköszöntem az uj évre. Toliunkra azonban más tolult s a jótékonyságot hirdetjük. Uj idők jönnek, de a régi emberek tehetnek jót a szegényekkel. Szivüket hassa át az emberszeretet, melyvan valami lebilincselő, kellemesen érintő családias, megszokott. „A fény az Isten világa, a szin az emberé.“ A színek közül fiatal hölgyeink kiváló előszeretettel alkalmazzák a fehér szint, mert ez a szűziesnek, a nemesnek, az ártatlannál, az érzék fölöttinek és az ünnepélyesnek a színe. A mamák a sötét színek felé hajlanak. A bálvédnök hölgyek ruházatának a színe különféle, de kiművelt előkelő' Ízlésüknek megfelelően mindig a mérsékeltebb színek közül való. A táncterem lényeges kiegészítő részét képezi azon emelvény melyen a Ghimay hercegnőkre vadászó barna cigány csoport tartózkodik. Innét hangzik fel a zene mely nálunk a fényes estélyeken, művészi magaslaton áll, mert ezek, a barna szerencsevadászok jól kezelik a vonót. A zene közvetlenebbül hat reánk mint a fény. A fény bensőnket nem érinti, érzelmet nem kelt, rejtekéig nem ébreszt. A zene halló érzékünk által lelkűnkbe olvad át és igy énünket akarva, nem akarva, lebilincseli, hatalmába, bűvös körébe vonja. A zene szivünknek legbensőbb részéig hat, egyesül a léleklekkel, megragadja, leköti elvarázsolja, átreszketteti egész valónkat. A zene úgy hat reánk, mintha a feltörő hangokban egy idegen világ szellemei szólanának hozzánk édesen, búsan, bánatosan majd kedvderitőleg vidáman'. Az érzelmek közül melyeket a zene csal ki sziveinkből, első helyen áll a vágy ; ehhez csatlakozik a bánat, mely minden zenének alapul ben benn kell hogy legyen a béke, a türelem, a jóindulat minden embertársunk iránt. Az emberszeretettel, ne csak a jelszavának induljunk neki az uj esztendőnek ! A magyar remekírók. Régen várt és régóta óhajtott irodalmi vállalkozásról adunk hirt az olvasónak. A legj • szükségesebbről, a mely egy nemzeti vágyat vált valóra. Ezer éves küzdelmes múltjában három hatalmas fegyvere volt a magyarnak. Acél mind a három: az eke, a kard, a toll. Az egyik adta az életet, a másik a dicsőséget, a hármadik a halhatatlanságot. Az eke akárhányszor pihent s nyomor jött az országra; a kardot akárhányszor kicsavarták a kézből, vagy rozsdásodott a tokjában s akkor hervadt a dicsőség babérága. A toll nem pihent soha. Az eke mellett sem, a harcok zajában sem. S ebből a folytonos munkából megépült a magyar szellem monumentuma. Ezer éves múltúnk legdicsőbb emléke, a mit a nemzeti szellem teremtett a kulturális haladásnak. Ezer éves irodalmunk minden nagy és örökbecsű költői műve együtt, ez lesz a „Magyar Remekírók“ „a magyar irodalom főművei“ címen meginduló vállalkozás tartalma. A hogy a cime is mondja, benne lesz a könyvtárban minden iró, a ki magyar és minden munkája, a mely leinek. Teljes gyűjteménye a klasszikus irodalomnak ötvenöt testes kötetben, közel tizennyolcezer lapon; ez lesz a „magyar Remekírók“ könyvtára, a melynek tervrajzával a kiadó társaság: a Franklin irodalmi intézet most a magyar olvasó közönség elé lép. A tervezetből, a mely valóban a legnagyobb szabású, legszükségesebb és legkiválóbb irodalmi vállalkozásról szól, kiemeljük a következőket : szolgái ; ezt a múlandóság érzete szüli. Ezen érzelmekhez még egy harmadik is csatlakozik: legtökéletesebben a zene tudja kifejezni. Itt megjegyzem, hogy ezen jellemzés csakis az úgynevezett hallgató zene darabokra vokozik mert a tánc zenénél: „Fölhahotázva peregnek a hangok, Mint vig kaczagás, mely, messze kihangzott, Majd mélyen epedve sóhajtoz a dallam, Mint kéjbe fuló pár nyügdicsel halkan, Hullámzik a nóta, apadva, dagadva, Majd lassan enyelgve, majd zúgva, szakadva.“ (Lénán. Fauszt.) A táncestély szereplő közönségét mindkét nembeli fiatalság férfiak és nők alkotják. Miután a férfi maga nem szépség „csak apja a szépségnek“ azért, én a férfiak szépségének méltatása elől kitérek. A táncterem, valamint általában az emberi nem gyöngéd virága,, dísze a nő. Az emberi szépség a földön a nőben lel méltó alakjára. A puha kerekdedség a női test legfeltűnőbb sajátsága, a mely könnyen fajulhatna kövérséggé, ha nem volna csinosságtól és gyöngédségtől kisérve. Csinosság, hattyupehelyszerü finomság és gyöngédség mutatkozik az egész test alacsonyabb és keskenyebb alkotásában a lábakon, kezeken körmökön, orron, fülön, szemen, szájon, a cseresnyepiros ajkakon a rózsás állón, de főleg a bőrön melynek simasága, tiszta világossága, a durva anyagiság jellemét egészen eltünteti s az egész nőt eszményivé teszi. A könyvtár minden elhunyt nagy magyar iró minden nagy alkotását magában foglalja, s az egész munka valóban a magyar szellem kincses háza lesz. A legnagyobbak: Petőfi, Arany, Tompa teljes — lehetőleg tökéletes és a leggondosabb — kiadásban jelennek meg ; többi remekíróink megválogatva, mindegyikből mindaz, a mi örökbecsű, a minek olvasása ma is művészi gyönyörűséggel és lelki haszonnal jár, mint a megalkotás idejében. A gyűjtemény teljes lesz és hiánytalan : Balassátó! Aranyig minden elhunyt magyar iró műveit összefoglalja. A kiadó minden magyar remekíró kiadása jogát megszerezte, sőt a legtöbbjének egyedüli kiadási jogát. így Arany János, Arany László, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Garay János, Bajza József, Czuczor Gergely, Kemény Zsigmond, Szigligeti Ede, Vajda János csakis ebben a gyűjteményben jelenhetnek meg s más kiadónak munkáik kinyotnatására joga nincsen. A Magyar Remekírók köteteit minden egyes iró pompás arcképe fogja díszíteni. Egyéb képek nem lesznek a gyűjteményes könyvtárban. Ez is szerencsés elhatározásnak mondható. Egyfelől kiadónak irót illusztráltatni szinte lehetetlen. Nem a megrendelés, hanem az ihlet szüli a művészi alkotásokat. Évtizedeken, néha századokon keresztül a képzőművészet maga-magától megteremti az irodalom művészi megtestesítését. Egy elhatározás erre azonban nem elegendő, a gyűjteményes kiadás pedig nem alkalmas forma. Olvasásra szánt, apró, kézben tartható könyvekben elvész a művészi illusztráció akkor is, ha azt már megteremtette a művészi alkotás . . . Hátha még nincs is meg? . . . Még két névsort teszünk ide végezetül. A gyűjteményben együtt van irodalmunk minden kimagasló alakja: Arany János, Arany László, Bajza, Balassa, Berzsenyi, Csiky Gergely, Czuczor, Deák Ferenc, Eötvös, Fazekas, Garay, Gvadányi, Gyöngyössy, Kármán, Katona, Kazinczy, Kemény Zsigmond, Kisfaludy „A férfi a komor föld a nő a derült ég“ Miután a finom vékony bőr a piros vér hullámzását és életét, is átérezteti, a női testnél a szin is több mint a férfinál. A nő arcza rózsa, vagy liliom. A haj hosszú, hullámos, lágy, selyem. Ha szőke olyan, mint a folyó arany, vagy mint a sikló napsugár. Élénk arcz és tag játéka még üdébbé leszi ezt a gyöngéd kis bájos testet. A nő valódi lebegő alak csupa mozgás, lélek szelídség és kellem. Ezért a nőnem kiválóan szépnem. A nőnek szépnek kell lenni. Illik is hozzá, hogy szép legyen ; nála a szépség némi jellemével szorossan összefüggő sajátság. A nő szépségű tulajdonának méltó kiegészítését képezi hangjának varázsa, mely bűvölő erejében vetekszik a test és lélek bármelyik adományával. (Dr. Bihary). Végül a táuczra térek at, mert a táncz, a mennyiben azt kecsesei, bájjal ütemszerű hajladozással, a testnek előkelő tartásával végzik szintén a szép köréhez s igy a művészethez tartozik. Jelenleg a csárdás, a kör magyar, a magyar szóló, a franczia négyes és a körtánezok több féle neme képezi divatos tánczaikat. A magyar tánezokban szép az a nemes egyszerűség, nyugodt méltóság és az átmeneteknél az a lelkes hév mely fölött mégis uralkodik a magyar táncos párnak a természettől megadott ízlése és mérséklete.
