Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-22 / 52. szám

;

Hely i és vidéki hirek.

Lapunk minden olvasójának és ankatársának boldog karácsonyi inepeket kívánunk!

— Nyugalomba. Palkovics József alornagyot, ki a váci honvédhuszárezred ■ancsnoka is volt hosszabb ideig, a kolozs•i honvédparancsnokságtól a legfelsőb hadúr nentette.

— Restauráció vármegyénknél.

ország vármegyéi — mint mondják — dsó tisztujitásukat tartják. Pestvármegye napra, szombatra tűzte ki restaurációját, ly váratlanul zajossá vált. A megyei székház ik választásokon látott együtt annyi megyeottsági tagot mint a mennyi ezen a tisztujion megjelent. Városunkból Csávolszky József Zádor János,dv.Freysinger Lajos,Balás Lajos, Morlin Zsiga. Reitter Ödön, Lucenbacher m megyebizottsági tagok jelentek meg a asztói közgyűlésen, melyek a tegnap torit jelöléseketa főispán terjesztette, elő, A köznti tisztviselők egyhangúlag választottak meg, •ly után a járási tisztviselői kar választása vetkezett. Itt legnagyobb érdeklődés a u főszolgabírói állás betöltésére irányult. A zponti válásztmány, mint eddig is hirlett, m jelölte az eddigi főszolgabírót Tahy Ivánt, imi mégis nagy meglepetést keltett. Helyette •sréby Imre és Tesszáry László tb. főszoIgarák voltak a jelöltek. A megyebizottsági gok egyrésze Gerébyt, másik Tesszáryt arta s követelték a szavazás megejtését. A ,spán azonban Geréby Imrét jelentette ki ai főszolgábirónak, mert az ő oldalán látta a bőséget. Nagy vihar tört ki erre. Krasznay renc orsz képviselő szólalt fel s tiltakozott I ellen, hogy a főispán igy járjon el. .kor Tesszáry László állott a közgyűlés elé kijelentette, hogy visszalép a jelöltségtől, megyei közgyűlés külömban örömet is kelt és szerzett nekünk váciaknak is. A főispán Morlin Zsiga váci ügyvédet tiszteletbeli egyei ügyészszé, dr. Heyder Ödön váci szolgarót tiszteletbeli főszolgabíróvá, dr. Dolecsko

Lessék az Ígért részleteket. Sok-sok résziéit fizettek már le, a mikor egy reggelen a ;reskedő felküldte a kifizetett számlát, bologan sóhajtottak fel, ez okmány egyben mmoruságuk felszabadulását jelentette. Uj- 51 a régi rendezett viszonyok állottak helyre az asszonyka csak úgy sugárzott az öröm-1.

Csúnya, zimankós az idő, mint akkor ka.csonykor, siet a sok ember bevásárlásait igzendő, karácsony előtti napon, mindenki fekszik valami kedveset, kellemeset övéinek inni. A barátnő, ki annak idején Bárczynéak kölcsön adta a nyakéket, többek között *yik üzletbe ment és ott a kereskedőnek egakarta mutatni, hogy a nyakék közepén vő nagy kő meglazult egy kissé, igazitassa leg. A kereskedő elebb nagyott nézett, azurn igy szólt elcsodálkozva.

— Nagyságos asszonyom, ez nem hozzám Rozik, ez ékszerész munkája.

— De hiszen magától vettem néhány év őtt . . .

osszas kimagyarázás után is azt hitte a arátnő, hogy a kereskedő csak tréfát üz belőle, csak akkor győződött meg a valóról a mikor <szerészhez ment és az azt mondotta, hogy a yakék (a gyémánt ára időközben igen fel-ökött) legalább is 1 14,000 korona értékű

s hogy megerősítse állítását, ajánlkozott, hogy árrnely percben meg is veszi ez összegért. Elment tehát a barátnő és útközben, hogy

VÁCI HÍRLAP

Jánost pedig tiszteletbeli megyei főorvossá nevezte ki. mig Antal Lajos váci szolgabirót hetedik aljegyzővé választották meg egyhangúlag A megyebizottsági tagok ott a helyszínén gratuláltak a megérdemelt kitüntetésekhez, melyhez magunk jókívánságait is (űzzük. A választások végén dr. Freysinger Lajos tartott nagy beszédet. Fényes szónoklásával nagy hatást ért el s szavaira lelkes éljenzés volt a válasz. A tisztujitás vége egy órakor volt, mely után a megyebizottsági tagok Hungáriában a fehér asztalhoz ültek.

— Ajándékozás. Újhelyi István pápai praelátus, kanok nevével e lap hasábjain, ha jótékonyságról volt szó, már sokszor találkoztunk ; most is nemes szivének sugallatát követve a váczegyházmegyei tanítóegyesület szép czéljaira 100 korona alapítványt tett; fogadja Öméltósága ez utón is az egyesület hálás köszönetét.

— Kapás Sándor szobra. Kapás Sándor fiatal, tehetséges szobrászunk gyönyörű kis müvet alkotott, midőn szobrot készített Petőfi poétikus alakjáról Kukorica Jancsiról és mátkájáról. A szép munkát a Nemzeti Szalon téli tárlatán állította ki s ott számos nézője, dicserője is akadt. A fővárosi kritika is igaz elismeréssel emlékezik meg a szép műről s konstatálja s hogy a művész igazi tehetség, mely a hideg anyagban is lélekkel dolgozik.

— Népkönyvtár Vácon. Tudatjuk Vác város közönségével, hogy a népkönytár elkészült, megnyílt s az a város minden lakójának rendelkezésére áll. A ki szabad idejének egy részét kellemesen, hasznosan akarja eltölteni, az most ingyen juthat o'vasni való hoz. Mert a könyvtár nyilvános, tehát a ki abból könyvet kér és kap olvasásra, ezért nem fizet semmit. Van a könyvtárban szórakoztató, mulattató könyv is, de van oktató is, hogy a ki mivelni akarja lelkét, mivelhesse. A földet ha parlagon hagyjuk, gyim-gyom, gaz veri fel: éppígy begyesedik a feje annak, a ki folytonosan nem műveli eszét, szivét magát. A bárdolatlan eszü embert becsapgondolkozott egy kissé, eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt kölcsönbe adta a nyakéket Bárczynénak, — neki tudnia kellett ez ördöngős dolog nyitjáról, elment hát hozzá.

Bárczyné mikor meglátta a rég nem látott barátnét, — sejtett valamit. — elsápadt. A barátné mindjárt a dologra tért és az mondta, hogy neki adta csak kölcsön a nyakéket, azt pedig kicserélték, igy hát csak Bárczyné adhat róla felvilágosítást.

Bárczyné átkarolta a barátnőt, és úgy kért tőle bocsánatot, mondván : hogy kész utólag is minden kárpótlásra és könnyek között mondta el az egész históriát.

— Te kis csacsi, hiszen az ékszerem nem is volt valódi, azt egy utánzat-boltban vettem, kiáltott fel a barátné . . .

Néhány perc alatt már útban voltak, az ékszerész felé és hosszas tárgyalás után megállapodtak 14,000 koronában, a kapott összeget betették egy takarékpénztárba és a könyvecskét este oda tették Bárczy asztalkendője alá a tányérba.

Képzelhető az a nagy öröm, a melyben úsztak Bárczyék, a barátnő és férje is, kit Bárczyné meghívott karácsony szent napját együtt töltendő. Nem hisszük, hogy volt valakinek szebb karácsonya mint épen Bárczyéknak.

Ez a két karácsony históriája, a melyben tálán az a legérdékesebb, hogy mindez elejétől végéig megtörtént, való igaz dolog.

3

hatja a gonosz szivü eszes; és csak az lelkesülhet a szépért és a jóért, a ki önművelés által megnemesítette szivét. Az önművelésre, a kellemesen hasznos időtöltésre nyújt alkalmat ime a népkönyvtár, melynek otthona a váci önkéntes lüzoltó-egyesület őrtanyáján van. A könyvtárból könyvet vasárnap délelőtt 11—12. lehet kapni. Hazafias tisztelettel. A váci népkönyvtár vezetősége.

— A dalárda hangversenye. A farsangi mulatságok sorát mint már említettük is, a dalos egyesület fogja megnyitni január hó 11-én szombati napon. Nem akarunk ezúton csinálni reklámot amúgy is jónevű dalosegyletünknek, de az elesett próbák után lehetetlen, hogy világgá ne kürtöljük, miszerint ilyent még nem látott illetve, hallott a vén Európa. A műsor pompás lesz. Csicsergő női énekszólók, mélabús olasz románczok, pattogós magyar csárdások, remek és nem hosszú szavalat s ami a fő nem lesz felolvasás, de lesz annál több táncos.

— A felolvasó Hock. Hock János a kőbányai plébánosképviselő tegnap a magyarországi kereskedelmi utazók szakegyletében felolvasást tartott, melyet táncmulatság követett. Minap városunkban egy kis társaság tartott zártkörű, kis mulatságot s némely oldalról megrovás hallatszott érte. Ha Hock János nyilvános mulatságon, böjtben részt vesz, azt elősegíti, bizony a váci intelligens társaság, mely zárt körben táncolt és szórakozott, felmentve érezheti magát az alól, hogy katolikusabb legyen a kiváló egyházszónoknál.

— A táviratok kézbesítése. A távirat pontos kézbesítését nagyon megnehezíti, hogy a közönség a távirat átvételét igazoló elismervényre csak vajmi ritkán Írja föl, hogy mikor, mely órában kapta meg a táviratot. A posta- és táviró igazgatósága most kéri a közönséget, hogy első sorban a saját érdekében mindig pontosan Írja föl az elismervényre a kézbesítés idejének óráját és percét.

— A mi vicinális vonatunkról. Pázmándy Dénestől a vác-drégelypalánki vasút engedményesétől kaptuk a következő sorokat:

Tisztelt Szerkesztő úr!

Becses lapjának f. hó 8-iki számában azon közlemény foglaltatik, hogy Nógrádmegyének legutóbbi közgyűlése a verőce-rétság-drégelypalánki h. é. vasútia nézve úgy határozott, hogy. miután az engedélyesek a kiindulási pontot Verőcéről Vacra helyezték át, Nógrádvármegye a megajánlott 140,000 korona segélyt visszavonta volna. Lapjának ezen értesülése téves. Nógrádinegye közgyűlése, mint utólag értesültem, a két év előtt megszavazott segélyt, az uj vonal eltérés tudomásvételével, újból biztosította.

Engedje meg t. Szerkesztő úr, hogy konstatáljam, hogy a segély megtagadására semmi indok sem forgott fenn. Mert az, hogy mi engedélyesek a vasutat Verőcéről 9 kilométerrel tovább, beviszszük a fővonal mellett, óriási költséggel (360,000 frttal) Vácra, ez csak előnyére szolgál úgy az utazó-közönségre nézve, mint a szállítmányoknak. Alsó-Nógrád vidéke ősidőktől fogva Vácra a Dunára gravitál. Bizonyos nagysúlyú termékek, mint fa, szén, mész, kő, kőszén stb. Vácott átrakódnak a vizi útra, az által pedig, hogy az átszállása a közönségnek Vácon lesz, gyorsvonati összeköttetést kap a helyi érdekű vasút, a mit Verőcén lehetetlen lett volna kivinni. De Verőce is nyer egy második állomást, a kies Katalin völgyben, mi rendkívül fokozni fogja ezen község nyaralóinak számát. Az uj vonat —■ a kereskedelmi minisztérium óhajának megfelelőleg — most Diós-Jenőrűl Rétságon át Rom-