Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-08 / 50. szám

VÁCI HÍRLAP 3 pénze melyik intézetnél van elhelyezve. Taná- | csoló akadt több is, de egyse adott tökéletes tanácsot. Bauer Mihály éppen jókor érkezett, hogy indítványozza: a tőkék egyrészét helyez­zék el az öt százalékot jövedelmező, államilag garantált orsz. központi hitelszövetkezet köt­vényeiben. Most ismét súgás-búgás következett. Min­denki beszélt a szomszédjának, a polgármester csengetett sokszor, határozni még sem hatá­roztak. Februárig marad minden a régiben, akkorra vagy megadja a takarék is az öt szá­zalékot, vagy pedig valami jó módozatot talál ki a tanács, hogy mit csináljanak a tőkékkel. Neuwirth Simonnak kiadták a Zöldfát s az előtte elterülő részt, a mai fatelepéről jövő évben ki fog költözködni. ígértek neki még ital mérési engedélyt is. A főjegyző végül bemutatta a községi kép­viselőválasztóknak 1902. évre egybeáilitott név­jegyzékét. E szerint van az első kerületben 705, a másodikban 656, a harmadikban 714 választó, összesen tenát Vácon 2075 szavazó választhat város atyát. Ebben is megnyugodtak s fél öt után véget ért a közgyűlés. Helyi és vidéki hirek. — Váci küldöttség a kereskedelmi miniszternél. Gajáry Géza országgyűlési képviselőnk vezetése alatt dr. Zádor János polgármesterből, Balás Lajcs apátkanonokból, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyzőből és Gind­­rich József hengermalmi igazgatóból álló kül­döttség tisztelgett tegnap Hegedűs Sándor ke­reskedelmi miniszternél, kit arra kertek, hogy miután a kellő számú aláíró jelentkezett, az annyira szükséges telefon mielőbbi kiépítését rendelje el. Gajáry Géza adta elő e kérelmet, mit Balás Lajos apátkanonok azzal egészített ki és grófpüspökünk nevében is, ki a tele­fonért oly szép áldozatot hozott, kérte a mi­nisztert, hogy ne csak a helyi, hanem a buda­pesti összeköttetést is létesittesse. A miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget s kijelen­tette, hogy a telefont Vác megfogja kapni és pedig már a jövő esztendőben. Ezután képvise­lőnk bemutatta a küldöttség tagjait a minisz­ternek, ki velük hosszabb ideig elbeszélgetett. — Hagyd a múltakat Panna, mert azt hi­szem, hogy megszakad a szivem . . . Talán mindjárt meghalnék örömömben, ha Palkó még egyszer elvenné a vajas kenyeremet, de Palkót tizenkét éve nem láttam . . . Simulj hozzám, jó Pannám, mert hosszú idők óta ■ez az első pillanat, a mikor boldognak érzem magám. Oly jól esik sírnom, oly jól . . . Em­lékszel, mikor minden éjjel együtt alud­tunk? . . . Hát a tégla tűzhely eszedbe jut-e még, a melyen az ozsonnádat megfőztem ? Most akár éhen is halhatsz szegény Pannám — mert nincs ugy-e, a ki az ozsonnádról gondoskodjék ? Panna fátyolos szemmel nézett siró úr­nőjére, majd ő is elfordította a fejét. — Azt mondod, hogy boldogtalan vagy ? Hát én vájjon mit mondjak, Mártácska ? . . . Tizenkét év óta fekszem a sötét subládban, a nélkül, hogy valaki a port letörölné ró­lam . . . Hányszor gondoltam rád, meg a hi­deg téli estékre, a mikor odakünn farkasok kóboroltak s mi remegve bújtunk össze a dunna alatt, nehogy az ordításukat meghall­juk . . . Azt hittem, hogy elfeledtél, Mártácska és nagyon sokat sírtam a fiókomban . . . Megint elhallgattak egy darabig, de Panna utóbb félénken megszólalt. — Most nincsenek babáid ? A képviselőházból, hol a fogadtatás történt, a minisztériumba ment a küldöttség, hogy Szalag Péter miniszteri tanácsost keresse fel. Szalay Péter nem volt ott s igy Kolozsváry igazgatóval beszélhetett a küldöttség. Az igazgató szintén kijelentette, hogy fedezetük van a telefonra s azt rövidesen be is rendeztctik úgy, .hogy a helybeli telefonért 120 koronát, a budapesti és interurban telefonért 360 koro­nát kell fizetnünk, de ez utóbbiban a helyi táv­beszélő dija is bennfoglaltatik. — A róm. kát. iskolaszéki válasz­tások. A római kát. iskolaszék három éves mandátuma tudvalevőleg ez év végével jár le. Az új iskolaszék választása ez évi december 22-ére tűzetett ki. Szavazati joga van minden váci római kath. adófizető polgárnak, ki az iskolák föntartásához állandóan hozzájárul. A szavazás a középvárosi leányiskola emeleti gyüléstermében fog végbemenni s reggel nyolc órakor kezdődik és délután négy órakor zá­ródik. Özvegyek sem személyesen, sem mások által nem szavazhatnak. A szavazás személye­sen és szavazati lapokkal történik. A szavazók egybeáilitott névjegyzéke december 8 tói 15-ig az alsóvárosi plebánia-épületben lesz megte­kintésre kitéve. A ki netalán felszólamlással kíván élni, azt a jelzett idő alatt az iskolaszék egyházi elnökénél Bucsek István kanonokple­­bánosnál —• mint a szavazatszedő-bizottság elnökénél — teheti meg. — Piknik a lemezgyárban. Azok a láthatatlan szép kezek, melyek évről évre addig munkálnak, mig egy jó mulatság nem születik meg, ez idén is kedves mulatságot hoztak össze a lemezgyárban. Múlt szombaton este gyűltek egybe a fényesre világított teremben azok a csaladok, kik a farsang bevezetőjekép jót és jól akartak mulatni. A vendégeket Kubiczky Györgyné és Hentsey Józsefné úrnők fogadták lekötelező szívességgel s nem sokára kezdődött a tánc, mely nem is hajnalban, hanem reggel ért véget azt mutatva, hogy mindnyájan, kik jelen voltak, jól érezték magukat. A kedélyes pikniken részt vettek : Asszonyok: özv. Bentze Györgyné, özv. Bol­gár Lajosné, Bolgár Gézáné, Hencsey Józsefné, özv. Hunger Húgóné, Krno Péterné, jKubiczky Györgyné, Ludwig Vilmosné (Nagy-Maros), — De igen . . . vannak ... két aranyszőke baba .. . Tudod Panna, eleven babák, olya­nok. mint én voltam valaha . . . A baba csodálkozó szemeket vetett szomorú urnfeiére. — Két aranyszőke baba ... és mégis azt mondod, hogy boldogtalan vagy? . . . Hát én mit szóljak, Martácska, a kinek senkim sincs az egész kerek világon? . . . Miért nem szorítod szivedre az eleven babákat, mikor oda­künn hó borul a háztetőkre? . . . Lásd Már­tácska, — én úgy gondolom, senki sem le­het boldogtalan, a kinek aranyszőke babái vannak . . . Pogányné egyszerre hangos sírásra fakadt és szenvedélyesen lecsókolta e bécsi-piros fes­téket a Panna megrepedezett arcáról . . . — Szegény Pannám, susogta hálásan, áld­jon meg a jó Isten a szavaidért! . . . Nem szabad boldogtalannak lennem, hiszen a gyer­mekkorom aranyos verőfénye tér vissza ö általuk a szivembe . . . Azt hiszem, nincs is más boldogság, mint ez; a saját gyermek­korunk, vagy azoké a kikben a gyermeksé­günket még egyszer, átéljük ... Jó Pannám, hát megint csak te vagy az, a ki a megnyug­vást a szivembe lopod . . . Meiszner Rudolfné, Urszinyi Arnoldné, Walla László né. Leányok: Benkert Ilonka, Bentze Margitka, Bolgár Émmuska. Hübner Juliska, Meiszner Emmuska és Nellike. — Színik őrületen kívül. Az ország­ban minden nagyobb várost most osztanak be színi kerületekbe. Azok közt a városok közt, melyekbe nem érdemes nagy társulatok­kal bemenni, van Vác is s ezekre elhatároz­ták, hogy kisebb társulat menjen, melynek nem jutott kerület. Eg óvja, kívánjuk mi, zsebünket ezektől a társulatoktól. Ha nagy és jó társulatot nem kapunk, nem kívánunk látni egyet sem. Itt van közelünkbe a fővá­ros, annak a színházait a mi közönségünk már elégszer látogatja, más óhajunk pedig nincs. — Az esküdtszék elnökei. A királyi tábla elnöke 1902-re a pestvidéki királyi tör­vényszéknél szervezett esküdtbiróság elnökévé ismét Rónay Kamii ítélőtáblái bírói címmel és jelleggel fölruházott törvényszéki bírót, he­lyettesévé pedig Verébéig Ignác Ítélőtáblái címmel és jelleggel fölruházott törvényszéki birot nevezte ki. — Tisztnjitás az ág. egyházban. A helybeli ág hitv. evang. egyház legutóbbi tisztújító gyűlésén megválasztattak az egyház felügyelői állásra, Urszinyi Arnold gyógysze­rész, a másodfelügyelői állásra Ivánka Pál főszolgabíró, a gondnoki állásra Góts J. Viktor fűszerkereskedő. A presbitérium tagjai lettek : Bauer Lajos, Boczkó Ferenc, Gromma Samu, dr. Heyder Ödön, Jánosdeák Márton, dr. Krnó Péter, dr. Krnó Iván, Lehoczki Pál, Matkovich János, Menyhárt István, Pertzián Gusztáv, Simko Mihály, Schwanfelder József és Voigt Ernő. Az egyház hívei közt nagy örömet kel­tett, hogy ürsziny Arnold nagy elfoglaltsága mellett újra elfogadta a felügyelői állást, mely díszes állást nyolc év óta általános megelége­déssel tölti be. — Egy fiatal kereskedő halála. Megdöbbentő Iliiként terjedt el a héten, hogy egy életerős, ifjú ember rövid szenvedés után elhunyt. Beck Gyula hirtelen halala mindefeíé nagy részvétet keltett. Bár váci fiú volt, nem régen került haza, hogy itthon otthont és boldogságot teremtsen magának. Mindkettőt megtalálta s egy évi szorgalmas munka után meg kellett válnia mindkettőtől. A napokban Schmidt Ferenc városi képviselőnél, apósánál megjelent még a névnapon, de már ekkor panaszkodott arról, hogy rosszul érzi magát. Kedden reggel lefeküdt s bár az orvosok min­dent elkövettek megmentésére, délután iiat órakor kiszenvedett. Halálhíre igaz részvéttel találkozott mindenütt. A jóbarátot, szorgalmas, munkás kereskedőt ismerték benne, ki jövőjét már meg állapította. A részvét meg is nyilat­kozott meghatón temetésén. Roppant nagy közönség jött egybe a gyászháznál, hol előbb barátai, a kereskedőifjak egylete letették koszo­rúikat, úgy szintén a családtagok s a rokon­ság. Ez a nagy közönség kisérte ki igaz rész­részvéttel utolsó útjára a korán elhunyt ifjú kereskedőt. Gyászoló családja ezt a gyászjelen­tést adta ki háláiéról : Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel je­lentjük a forrón szeretett felejthetetlen férj, jó. gyermek és vő, szerető testvér és rokon Beck Gyula fűszerkereskedőnek f. hó 3-án este 5 órakor virágzó életének 27-ik, boldog házasságának 2-ik évében rövid és kínos szen­vedés után történt gyászos elhunytét. A fe­lejthetetlen draga halott földi maradványai f. hó 5-én délutáni 33/4 órakor fognak a gyász­házból (Budapesti-főút 21. szám alatt) a római kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni

Next

/
Thumbnails
Contents