Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-01 / 49. szám

Tudvalevő dolog, hogy a propellert házi kezelésbe kellett venni s a város fenn is tartja a járatokat, bár tetemes költségbe kerül is. De azt megköveteli tőle a város forgalma. így tehát mert a propeller nem hogy kifizetné magát, de nagyobb áldozattal is jár, a révvám és karópénzszedési jog jövedelme 3600 korona leütendő a fennebb kitüntetett 30718 K. 20 fillérből, úgyszintén a sorompóvámból eddigelé befolyt 11000 korona is, mert az 1900 évi I. törvénycikk világosan kimondja, hogy a vámok bevétele jövedelmi forrást nem képezhet s az csakis a vámtárgyak fentartására fordítható. így azután a 30718 korona 20 filléres bevétel 16118 K. 20 fillére sorvad le.

Elég éles immár az ellentét. A város kap 16 ezer s néhány koronát a bevételből, fizet pedig 30 ezer néhány száz koronát és ezen felül még az alvárosi temető jövedelmét odaadta, a mi számban alig kifejezhető, de legalább is kétezer korona hasznot húz belőle az iskolaszék tanügyi célokra.

Nemde méltányos, hogy ha az anyagilag nem a legjobban szituált város iparkodik megszabadulni a terhes kötelezettségek alól? Ha ő neki harmincezer koronája évente felszabadulna, mennyi befektetést tehetne s nem volna lekötve 764,400 korona tőkéje, mert a 30566 K. 08 fillér ily tőkének felel meg négy percentes kamatozás melleit. Ebből a tőkéből (csak meg említjük) nem csak villamos világítást, hanem a vízvezetéket ’is házi kezelésben el lehetne készíteni!

De különben is városunkra nézve nemcsak a révvám, a sorompóvám jövedelme veszett már el, hanem, mint tudjuk, az országos vásári helypénzszedési

2

vasárnap délután öt óráig a közönséges nép sétál, s úri embert nem is látni köztük. Öt órakor a baka a szakácsnéjával, a munkás a feleségével, a dalmata, a bosnyák az ő választottjával távoznak, s hat óra felé a délelőtti úri publikum ismét megjelenik, hogy a ragusai olasz színház megnyíltáig a kellemes tengeri levegőt élvezze.

Hasonlít ez a kassai vasárnapi korzóhoz. Mert Kassán az a szokás, hogy a főutca egyik oldalán az úri közönség, másik oldalán a köznép sétál. Az utca közepán áll a rendőr, s szigorúan felügyel ne hogy az alsóbb elem az úri ruhájúak közé vegyüljön.

Ragusa főutcája a tengerszintől nem sokkal magasabban van, hanem ebből nyílnak mintegy 3—4 méter széles mellékutcák, melyeknek sziklalépcsői mentén emelkednek a hegy oldalán az emeletes kis házak, s a legmagasabb már 200 méter magasban is van. Ezekből a szűk utcákból egyenesen a konyhába nyilik az ajtó s e kis kőházak szorosan egymás mellé épülve olyanok mint egy darázsfészek apró rekeszei.

Bár a házak jóformán egymáshoz vannak ragasztva e meredek szikla oldalon, de tűzveszély még sem fenyegeti, mert hiszen itt minden kőből van, csupán a legszükégesebb fából.

Fenn a vár fokán nagy kaszárnyában védik a mi bakáink Ragusát s a dalmát partot szövetségesünktől a minden szépért s igy Ragusáért is rajongó olasztól.

VAGI HÍRLAP

jog jövedelme is csak időleges. A kereskedelmi minisztériumban most rendezik a vásárügyet, ki tudja, hogyan oldják meg.

Nos, ha a királyi kisebb haszonélvezeti jogok egyenként és egymásután megszűnnek, a városnak nem marad más a bérleti szerződésből csupán a kötelezettség s a regálé kártalanítási összeg kilenc ezer korona kamatja, melyet különben is majdnem teljesen leköt az a béröszszeg, melyet a város a püspökségnek és a káptalannak fizet a kir. kisebb haszonélvezeti jogokért.

Á kötő szövőgyárról.

Vác, nov. 25.

Az első magyar kötő és szövőgyárról irt múlt vasárnapi cikkünk általános helyesléssel találkozott a városban s azt jól eső örömmel jegyezzük fel, hogy nem volt neki, a szövőgyár néhány belső tagján kívül, ki cikkünk egyik, másik passzusát ne helyeselte volna. Sőt egy csomó levél, melyet a szövőgyár alkalmazottaitól kaptunk, mutatja, hogy nekik is van okuk panaszra s a nyilvánosságtól várí ják, hogy helyzetükön némileg javítsanak.

i

Erről a gyárról, melyet sikerült a város és közönsége szemében tönkre tenni, egész halom újabb feljegyezni valót kaptunk, melyeket meg is Írunk ma és később, hogy annak a kőkoloszszusnak, mely a vonat mellett terpeszkedik, megrajzoljuk igazi képét. Hogy megírjuk róla, hogy egy cseppet sem magyar, egy kevéssé sem humánus akár alkalmazottjáról van szó, akár idegenről.

A Magyarország című lap az elmúlt hetekben erősen ostorozó cikket irt a gyár ellen s most néhány napja, a legnagyobb ámulatra, minden állítását visszavonta. Nem tudjuk az okokat, miért tette, de hogy azok körében, kik ezt a lapot olvassák, nagy visszatetszést

I szült, az tény.

j Innen kilátás a tengerre lélekemelő, fönséges. A mélységből zúgó moraj hallatszik: a | tenger hullámainak örökös küzdelme a szik- 1 lafalakkal. A szikla oldalait óriási kaktuszok,

! egy-egy eltörpült cziprus, sötétzölden kúszó borostyán vagy egy eltévedt olajfa ékesítik.

! A szem pedig elvesz a borzalmas végtelen-I ségben, a tenger beláthatatlanságában. A szemlélőt balzsamos illat kábítja, szemeit, a határtalan vonalak kimerítik s az a folytonos egyhangú hullámverődés az ébrenlét abba a fázisába terelik, hogy szinte az álom látományait érzi.

Majd a kaszárnyából éles trombita hangja hallik. A szemlélő összerezzen : hisz mindez valóság : a ragusai tengeröböl!

De épen a tengeröböl eme zordon kies szépsége okozza, hogy Ragusa, mint modern tengeri fürdő minden kellemessége mellett sem fejlődhetik. Ép azok a meredek sziklapartok akadályozzák. Hiányzik a tengeri fürdő okvetlen szükségessége, a strand, a tengerpart messzire benyúló fövénye. így például a katonaság részére megfelelő fürdőhelyet is a térparancsnokság csak nagy költséggel tarthatja önn. Arra szorul, hogy egy kisebb öbölképződést kavicscsal, homokkal megtöltet, mely fa szükségletnek megfelel. De ezt az odahordott fövenyt a tenger hullámai minduntalan elsöprik s helyén marad az éles szikla, a vizvájta forgóképződmény.

4

Azt mondja a Magyarország, hogy meggyőződött róla, hogy ez a gyár magyar és magyar nyelven viszi könyveit. Nem mulatságos egy állítás ez? Hiszen tudja mindenki, hogy a főkönyvön kívül minden könyve német, németül levelez s még oda is, hova kötelessége volna magyar nyelven írni, német levelet küld. A pesti magyar kereskedelmi bank, melylyel szoros összeköttetésben áll, meg soha sem kapott tőle magyar levelet. A váci magyar és első kötőszövőgyár németül levelez.

Mit tett Váccal ?

Nem régiben a magyar (?) kötőszövő gyár teljesen német nyelvű beadványt küldött a város tanácsának ! A városházán a legnagyobb megbotránykozást szült ez a vakmerőség s a beadványt, mint nem magyar nyelven írottat, visszautasították elintézetlenül.

Azt Írja a Magyarország, hogy a gyár a nemcsak Magyarországon szétküldött árúin, hanem a külföldre szólókon is tisztán magyar címkéket használ. Ez sem áll. Tessék megnézni a vasúton, minden külföldre szóló árún kizárólag német a címke, a magyarországiakon pedig két nyelvű. Ez is csak a legutóbbi idő óta. Azelőtt még a magyarországi árúk is német jelzéssel mentek szét.

Ez a gyár tehát csak gúnyolja mindazt a mi magyar s még a magyar ipart is megkárosítja ott, hol lehet. Hiszen még a spárgát is külföldről hozatja, a mivel árúit kötözi. A festékfőzéshez nagyobbára külföldi szappant használnak, sőt az a papír, melyre német nyelvű levelekeiket Írják, külföldi. Azért nem pirul el. Mindez pedig azért van, mert igazgatója nem tud magyarul, nem akar magyarul tudni, mert ellenszenves neki, a mi magyar.

Nem humánus ez a gyár.

Nem régiben egyik budapesti jótékony egyesület — ha jól tudjuk a Fehér kereszt — nagyobb bevásárlást tett nála. A tisztviselők úgy számították az árakat, mintha kereskedőnek adták volna el árúikat. Hiszen még igy is tisztességes haszon van rajta, azután egy jótékony intézményen nem szabad tisztességtelen hasznot venni. Mit tett az igazgató

A lakosság és a gyér számú idegen közönség kénytelen megelégedni a bezárt, kosaras fürdőházakkal, melyekben ha kellemes is a fürdés, de biz’ nem nyújtja sem Ostende sem Abazzia örömeit.

De ha a modern fürdőközönségnek nem is alkalmas hely Ragusa, mindenesetre pazarul jutalmazza a turistát. Nemcsak természeti szépségei ritkítják párját, hanem maguk a városi jellemző érdekességek is megérdemlik, hogy felkeressük.

A renaissance-t kedvelő olasz építési modor bőven talált anyagot ezen a sziklaparton és a sok faragott díszítés a skulptura művészetének számos remekeit mutatja.

Nemcsak a templomok, mint különösen a St. Biagio bár kicsiben, de tökéletes müvek, hanem a középületek magánházak, sőt egy-egy pálmák, fügefák közé ékelt villa az építésnek megtekintésre méltó művészetei.

De ne folytassuk, bár az érseki templomban van egy-egy drága kincsnek őrzött Raffael és Murilló eredeti festmény, a melyek maguk megérdemelnék, hogy felkeressük Ragusát. Ne folytassuk , mert már akkor is lelkesedéssé kell, hogy beszéljünk, ha rágondolunk arra a tiszta azúrkék égboltra, mely oly fönséges keretet alkot ennek a bűbájos illatú örökös tavaszi világnak a természeti szépségektől eme pazarul ékesített fészeknek . . .

Kár, hogy hazánkból aránylag kevesen ismerik