Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-11-24 / 48. szám
6 VÁCI HIKLA lévőleg, mely szerint bélyegekben történő befizetéseket többé nem fogad el. Ily értelmű rendeletet adott ki most az államvasutak igazgatósága is és egyben figyelmezteti az érdekeltekét, hogy úgy arcképes igazolványok kiállításáért, valamint érvényességüket vesztett iga- ! zol vány ok érvényességének meghosszabitásáért teljesítendő, nemkülötnben bármi néven nevezendő befizetéseket csak készpénzben, vagy ! pedig a postatakarékpénztár utján teljesítsék. — Ritka természeti tüneményt lehetett látni csütörtökön délelőtt tizenegyórakor. Az égbolton szivárvány jelent meg, a mi ritkaság az őszi időben. Sok nézője is volt. — Tűz. Lafkó István Luxemburg 5. sz. alatt levő háza f. hó 21-én éjjel 10 órakor kigyulladt és a kis háznak tetőzete egészen leégett. A tűzoltóság az eset színhelyén nagytevékenységet fejtett ki s igy a kár mindössze csak körülbelül 360 koronára tehető. A ház különben 400 koronáig biztosítva volt. A rendőrség most kutatja, vájjon a tűz gyújtogatásból, vagy véletlenségből ütött-e ki. — Éjjeli csendélet. Vas Sándor ács a napokban valahol nagyon jól mulatott és mulatás után mámoros fővelejárta be a város utcáit. A Zilzerféle kávéház ablakaira, úgylátszik, nagyon megharagudott, mert azokból keltőt bevert s ezután, mint á ki jól végezte dolgát., szép csendben eltávozott a helyszínéről. Valaki azonban észrevette őt s feljelentette a rendőrségen, a hová másnap beidézték s megindították ellene a vizsgálatot idegen vagyon rongálásáért. — Tolvaj pékinas. Bonifert András pékinas özv. Broppa Józsefnénél szolgált napi 60 fillér munkabérért. Az inas, úgy látszik, keveselte a napszámot s ezen segítendő a napokban ellopta özv. Droppa Józsefnének négy tyúkját s azokat olcsó pénzen a hetivásáron eladogatta. De rajta csípték a tolvaj csemetét s rendőrkapitány elé állították, a hol megkapta méltó büntetését. — Kutyát loptak. Kacskovics Jenő táblabiró* kutyáját f. hó 21-én ellopták. Nyomozni kezdték a tolvajt és rövid idő alatt a kutyát meg is találták Tóth István lovásznak Budapesten Bálvány u. 16. szám alatt lakásán. Tóthot beidézték a rendőrkapitány elé, a hol azt mondotta, hogy ő a kutyát hat koronáért Vácon vette. Most kutatja a rendőrség, vájjon Tóthnak ez az állítása igaz-e? A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva AB sz. 2 ' kor. 10 fii., asztali dara, finom C. sz. 26 kor. 90 fii., Királyliszt 0 sz. 27 kor. 10 fii., Lángliszt 1. sz. 26 kor. 30 üt., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 25 kor. 30 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 24 kor. 30 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 23 kor. 90 fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 23 kor. 30 fii., Kenyérliszt 6. sz. 22 kor. 50 fii. Barna kenyérliszt 7. sz. 20 kor. 10 fii. 71/g 18 kor. 50 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 90 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 80 fii. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 80 fii., Ocsú 8 kor. 50 fii. Szombati jegyzetek. Vác, nov. 23. A kit a magyar szeret, az meg van szeretve. Kicsiny jótpttért is nagy hálával fizet. Hát még ha oly nagyon szereti valaki a magyart, miként megdicsőült Erzsébet királynénk szerette, a ki a magyarok iránt érzett jóindulatának annyi fényes jelét adta : akkoropindezekre a magyar nemzet a szeretet, hála és tisztelet legnagyobb fokával felel, — édes emlékét a honfi szivek őrzik, az anya talizmánt ad gyermekének, a mikor zengzetes nevét ínegtanitja neki s hódolatát fejezi ki a nemzgt, a midőn a legszebb névvel ruházza fel, Nagyasszonyának nevezi. Nehéz időkben védő-angyala volt & Magva roszágoak. Áldott lelke megérdemli, hogy közöttünk örökké éljen. Az összes iskolákban ünnepet ültek az elmúlt hét keddjén : Erzsébet-ünnepet. A gyermekek, az ifjak szivébe vésték a Nagyasszony emlékét szerte a hazában. Öröm látni pártoskodó nemzetünket ilyen alkalmakkor együtt. Összehozza olykor-olykor a magyar haza valamennyi fiát . . . ime a szeretet. Vajha a szeretelben maradnánk is egyek ! * A felebaráti szeretet gyakorlásában a szeretet vallásának első apostola, püspökünk fényes példával jár elül. Nemcsak hirdeti, hanem tettel is mutatja nekünk is, papjainak is, hogy miképpen értelmezi ő a felebaráti szeretet’ parancsát. És szive melegét nem csak a saját felekezetbeli hívekre árasztja ; a mint hogy az Isten napja is egy formán melegitvilágit „minden embernek kivétel nélkül Egyesek a választások idejében szelet vetettek. Vihart is arattak. A vihart most tova j űzi tőlünk a szeretet napja. | * Elfogtak a héten egy fiatal embert. Az eset magában aüg is érdemes szóra. Hanem az a társadalmi betegség, a melynek ez. a fiatal ember áldozatul esett, megérdemli, hogy ujjal mutassunk rá. Ez a fiatal ember tulajdonképen nem is bűnös, ha pedig bűnös, a társadalom tette azzá. Alig pár éve, Vácon is kedvűit fiú volt ő. Sőt abban a városban is, a hol most elfogták, az utolsó pillanatig közkedveltség tárgya. Ügyes, jó modorú, művelt fiatal ember volt, (s a mi fő, többször párbajozott is már), a pénzt szórta bőven. Az ilyennek aztán van elég barátja. Elegáns megjelenése megnyitja neki az utat az első szalonokba. A lányok imádják, nem ő a lányokat. Eljegyzett menyasszonya volt már nem is egy, sem keltő. Élte világát. A társaság középpontjává lett mindenütt, mert győzte szép szóval, pénzzel. Végre beállott a nagy krach: az igazságszolgáltatás rátette kezét. A szalonok lovagját ! börtönbe vitték. A társadalom természetesen mindjárt pál| cát tör felette. S a helyett, hogy okulna ebből az esetből, keres magának uj bálványokat, a kikel vakon imádjon. A bálvány tartalma mellékes. Inkább a külsejére fordítson gondol. Szegény börtönlakó ifjú, miért is nem maradtál te a komoly munka műhelyében. Miért is becsülted többre a szalonöltönyt a munkás-zubbonynál ? Az igaz, hogy igy nem örvendhettél volna népszerűségnek. Nem lett volna annyi jó barátod, annyi menyasszonyod. De az is igaz, hogy édes anyád se sírna most miattad bánat könnyeket! Figyelő. G-ömöri Haras Adolf emlékiratai. 9. Azon kérdésemre, hogy lesz-e még több efféle kellemetlenségünk, szomorúságában igennel felelt, hogy azon vámnál, a mely Oláhországot Moldvától elválasztja és mindkét oldalán van ilyen vám. Én egy kis megfontolás Után arra kértem, hogy mondaná annak az őrparancsnoknak, hogy mi utazók lévén s i kívánjuk a vidéket 1 átni és azért kérjük, lenne oly szives bennünket átbocsájtani, egy kis félóra múlva visszatérünk. A hídhoz érve, a mi derék kocsisunk meg is tette, bement az őrszobába, m ég mi a kocsin ülve maradtunk, rövid idő múlva visszajött két tiszt kiséretében, a kik illedelmesen kértek, hogy szállanánk le és addig, inig a komp a másik oldalról megérkezik, menjünk a szobába, a mit mi természetesen nagy készséggel teljesiteltünk, magunkkal vivén a kocsist is, ki tolmácsul szolgált, helyet foglaltunk és krumpli vagy búza pálinkával' kínáltak meg, a mit mi nagy bókok közt elfogadva, meg is ittunk, kocsisunktól megtudtam, hogy a szomszéd épületben kaphaló e nemes ital, azonnal elküldöttem, hogy hozzon egy két itcés üveggel, a tisztek udvariasságát ekkép akarván leróni, mit ők a mint látszott, megelégedett s köszönő mosolylyal fogadtak. Kértek török dohányt, és miután avval nem szolgálhattunk, a nálunk levő szivarkészletet mind az asztalra raktuk, ezek után sok néma hajlongások és megelőző kegyteli mosolygások közt egész a kocsiig elkísértek és a viszontlátásig jómulatást kívánva, repülőhidra szálltunk. Másik oldalára érve, megint meg akart állítani valami tisztféle, de. kocsisunk a használatba vett szokásait foganatosítván, vitt, mintha elragadták volna lovai, az ordítozó rendőrnek pedig visszakiabálván, hogy mindjárt visszajön, csak ezt a két franciát viszi ide — az ostornyéllel mutatván egy táj fele. Itt is tehát szerencsésen keresztül csúsztunk. Most következett azonban a legnehezebb feladat, t. i. az, hogy miképen fogunk Galacba bejutni, itt már a mi kocsisunk is igen kétséges arcokat vágott és soká nem tudtunk tisztába jönni önmagunkkal, de az embernek többnyire a legvégső pillanatban szokott a legjobb gondolat támadni — én legalább ezt igen szokszor tapasztaltam — és az ily pillanatnyi gondolat többet ér, mint a legnagyobb gonddal kidolgozott terv, a melyet előre nem látott körülmények többnyire megszoktak hiúsítani. Így ezen alkalommal is, a mint megpillantám Galacnak több százramenő szélmalmait, egy csárda kőzetében megállitám a kocsit s derék kocsisunknak a bérét kifizetve, azonkívül egy tallér borravalót nyomva a kezébe, jó egészéget mondtunk neki és mi egész a Dunapartjáig lementünk és ott a városhoz vezető gyalogúton minden akadály nélkül öt óra tájban besétáltunk. A várost bejárva, több helyre bementünk sört vagy bort rendelvén, korántsem azért, hogy szomjúságunkat enyhíteni, vagy hogy hol mérik a legjobb italt, kipuhatolni akartuk volna, hanem azért, hogy alkalmas és olcsó helyen szobát kapjunk, a nagyobb szállodákat fontos okoknál fogva kerültünk. (Folytatása következik.) HIRDETÉSEK. * V. Árverési hirdetmény. V. 865/1901. számhoz. Alulírott kiküldött birósági végrehajtó ezennel közhírré teszi hogy a váci járásbíróságnak 1901. évi Sp. 197/1. számú végzésével dr. Oberländer József ügyvéd által képviselt Deutsch Mór felperes részére Berczelly Ödön alperes ellen 72 korona követelés és jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperestől lefoglalt 977 koronára becsült ingóságokra a fentidézett kir. járásbíróság V. 297/3. számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak felülfoglaltatók követelése erejéig is, a mennyiben azok törvényes zálog-
