Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-11-24 / 48. szám

4 VAGI HÍRLAP hoz, királyához mindhalálig hű nemzetün­ket. érte. Emlékezés napja volt november 19-ike s ezt a napot különösen az iskolákban szépen megülték. A kegyestanitórendieknél mise volt, mely után Halmi László igazgató és a tanári kar vezetése alatt a gimnázium nagytermébe vonultak, hói énekből, zeneszámokból, gyász­szavalatból, közben Barna Leander k. r. ta­nár emlékbeszédéből álló gyászünnepet tartot­tak, melyen a szülők közül is többen meg­jelentek. — A polgári leányiskola növendékei iskolájuk nagytermében szintén gyászünnepre jöttek össze. Gyászének, szavalat, majd Ko­­kovay János hitoktató emlékbeszéde követke­zett. A Himnusz éneklése zárta be a kegyele­­tes ünnepet. — Az elemi iskolák növendékei misé után az iskolatermekbe vonultak, a hol osztályvezető tanítóik fejtegették előttük a nap jelentőségét. Gyászünnepet ült a siketnémák intézete is. Misét hallgattak az intézet kápol­nájában ; utána következett a gyászünnep, melynek során Zádor Endre intézeti tanár a nap jelentőségéről szólt, egy növendék gyász­­költeményt szavalt, végül Szottfrid József ve­zetése mellett imádkoztak az elhunyt királynő lelkiüdveért. Az összes iskolákban e napon szünetellek az előadások. — Az alispán városunkban. Beniczky Lajos alispán pénteken, e hó 22 én városunk­ban időzött, hogy az állami utak törzskönyve­zése céljából a helyszíni szemlén és a tárgya­láson jelen legyen. Az állami utak felvételi munkálatait Kovák Antal mérnök, váci szőllő­­birtokos készítette s ennek útmutatása szerint járták be a Sződ, Göd és Vác határában levő állami utakat és hallgatták meg az érdekelt feleket a helyszínén. E bejáráson Lamos János dr. jogügyi tanácsos, Rupprecht Károly műszaki tanácsos, dr. Zádor János polgármester, dr. Freysinger Lajos, Kemény Gusztáv, Ivánka Pál főszolgabíró és Cseresnyés István mérnök vettek még részt. Bundákkal, aktákkal felpa­kolva járták kocsin egész nap az állami uta­kat s munkájuk csak este hat óra táján ért véget. A bejárás után a jegyzőkönyveket ké­bin jasa.“ Sok esztendőt, ezer esztendőt kíván­nak. Ragadja őket a lelkesülés. Eget ráz az űdvriadalom. Lélekzet visszafolytva hallgatunk és nézünk. A padisah a kezét a homlokára és a szivére illeszti. Eltörődés Jájszik rajta. Fáradt mosoly - lyal köszönti a közönséget és köszöni az éltetést derék katonáinak, és mindazoknak a kik éltetik, a kiket az ő látására a kötelesség, tisztelt vagy a kíváncsiság összehozott, idevalót, idegent. A keleti nők kiváncsiabbak a nyugotinál, Mikor elvonult a ragyogó fény, izibe csend, ünnepélyes csend állt be. Ocsúdunk a riada­lomból. A szivek hangosan dobognak a sa­játságosán csilingelő, majd bumberdózó török muzsika elnémul Iával, — a kard a hüvelyébe visszamegy, a szálas fegyveresek lazán állanak, szünetet tart mindenki és csak halkan mor­zsolódnak a szavak. A zaj elül teljesen. A nagytömegben, a nagy kocsitáborban, nem mutatja a zűrzavar képét semmi. Nyugodtan állnak a hintóslovak. A padisah a mecsetbe lépett. Kocsii ké­szenlétben várják kijöttét. A Padisah imádkozik, a népe jólétéért s tanácsot kér, jótanácsot Allahtól. Az imám ezálatt buzgón imádkozik a szultán jólétéért, őseinek a nyugalmáért, Az imám kardot is fog, ha a hit — veszélyben. A szultán — imavégezetten — a dsámi ablakában áll meg s elléptetnek előtte a csa­szitették el s az alispán és a budapesti hiva­talos vendégek a nyolc órai vonattal tértek vissza a fővárosba. — Érdemkereszt átadása. Pertik Gyula siketnémaintézeti tanárt tudvalevőleg a király a koronás aranyérdemkereszttel tün­tette ki. Az érdemkereszt átadása e hó 28-án délelőtt tizenegy órakor tartandó rendkívüli tanácsülésben fog megtörténni. A kitüntetést dr. Zádor János polgármester fogja átadni, ki erre az ünnepélyes aktusra meghívta a si­­ketnémaintézetet, az állami hivatalok fejeit. Az ünnepély nyilvános lesz. — Pertik Gyulát külömben temesvári kartársai szép meglepe­tésben részesítették. Gyönyörű üdvözlő lapot küldtek neki s a meleg hangú sorokat, mind­annyian alá is itták. — Püspökünk a felolvasó asztal­nál. Ritka meglepetésben részesült az a dí­szes társaság, mely szerdán este a kát. kör fényesre világított helyiségében összegyűlt, hogy a hangversenyt meghallgassa. Fialta Ignácnak kellett volna felolvasnia, de helyét a püspök foglalta el s közel egy fél óráig az alamizsnál­­kodásról tartott előadást. Senki sem sejtette, hogy a grófpüspök meg fog jelenni a fel­olvasóestén, csak az aulában tudták tervét, de erősen titkolták. A titok titok maradt, még fél nyolc előtt a körben nem tudták, hogy j mily magas vendég érkezik. Csak fél nyolc után kapták a hirt, hogy az egyházmegye fő­pásztora jelen lesz a hangversenyen. Három­negyed nyolckor udvari papjaival be is állí­tott s a díszes közönség tiszteletteljesen üd­vözölte a főpapot, ki tervét, hogy ő akar fel­olvasni, még most sem árulta el. Csak annyit kért, hogy a programmon annyi változás essék, hogy a felolvasás legyen az első és még két gyertyát állítsanak az asztalra. Azután magához intette a felolvasáshoz készülő Fiallát s moso­lyogva mondta neki: — Most én fogok helyetted felolvasni. És ezzel csakugyan a pódiumra lépett a közönség nagy csodálkozására, zsebéből egy­néhány papírlapot vett elő s igy kezdte: — Hölgyeim és Uraim, szeretem a megle­patok. A zene hagja újból megered. A ve­zénylő szavak magas akkordokban hangza­nak fel. Ünnepélyes hangulat vesz erőt raj­tunk. Olyan fejedelmi ünnepély ez, mely a nép vallásával, szokásával van összhangban. A milyen felséges volt a felvonulás, meg­kapó és kápráztató, olyan tüneményesen szép a takarodás. A mit jöttünkkor, a mindinkább kavargó emberörvényben nem láthattunk, meg­látjuk a mentünkkor. Ha jövet csukott volt a hintó, most nyitott. Az egyikben urak büsz­kélkednek, másikban hölgyek pompáznak. Különösen érdekes azt a sokféle katonát látni, a mint a gyalogság sora halad; karjuk­ban erő, szemükben tűz. Megismerjük a kur­­dot, a drúzt, az anatólt, rümeliotát, szírt, szerecsent, arabot és nizámot, a saját egyen­ruhájukban az egyes ezredekhez tartozókat. A szinek skálájának, egyvelegének a látása volt az, melyet leírni vagy lefesteni nem lehet. •Válogatott, tartásos és szép legények vol­tak, bátorság a szemükben, lelkesültség a szi­vükben, vonják szemünket. Uralkodik a skar­látpiros szíri. A harctéren, gyalogoson is, de jól belovagolt lovakon, csodákat lehetne jól­lakott csapatokkal véghez vinni. Most, az a kis zsold sincs rendben zsebükben, de igy is elég ha azt mondják a török katonának ; ve­szélyben a hit, az ország, békés otthonod s ő tüzbe, vízbe megy. petéseket. — Azért egy árva szót sem szólván senkinek, eljöttem kedves körűibe, hogy ma­gam tartsam a kitűzött felolvasást és ha ezál­tal Önöknek csak egy kis örömet szereztem, elértem szándékomat. Praktikus dologról óhaj­tok Önökhöz szólni, — legyenek türelemmel és figyelemmel, remélni szeretem, hogy nem fogják megbánni. Engedjék el nekem a beve­zetést — a sokat zaklatott szegényügyi kér­déshez óhajtok hozzászólni. És mintegy 25 percig lelkesedéssel beszélt, olvasott fel az alamizsnálkodasról. A ritka előadás végén természetesen lelkes éljenzés jutalmazta ajószivű felolvasót, kinek Motesiczky János kanonok-elnök meghatottságtól remegő hangon mondott a kör nevében köszönetét a páratlan megtiszteltetésért. Ezután a grófpüs­pök helyet foglalt a részére fen tartott székben. Bolgár Emmy lépett a pódiumra és most is szer­zett a jelen voltaknak egy kis gyönyörűséget, hogy egy keringőt és népdalokat énekelt mély érzéssel, kedves, meleg hangján. Boiler Teréz zongorajátékával gyönyörködtette a hallgató­ságot, mely nem is maradt hálátlan s elismerő tapsban részesítette a fiatal műkedvelőt. Vermes Marianne Tárkányi egy költeményét adta elő, mely méltó interpretálójára akadt a kisasz­­szonyban. Elismerő taps neki is sok jutott a nyújtott élvezetéit. Mikor a műsor véget ért, grófpüspökünk eltávozott s jóiékony felszólí­tására már ekkor kétszáz korona gyűlt egybe. A tánc megkezdődött s reggel négyig ki is i tartottak a táncosok. — Uj főpap. A gróf püspök előterjesz­tésére a pápa Miltényi Gyula prepostkanonokot házi főpapjává, praelatussá nevezte ki. A ki­nevezés hire jó hatást tett városunkban és sokan siettek az uj főpap üdvözlésére. — Palota-Újpest és a gyorsvonat. Dunakeszi-Alag haladásáról, különösen, a mi vonatügyeit illeti, nem egysz.er meg kellett emlékeznünk s most szólhatunk a máv. által ikertestvérré tett Palota-Újpestről. A Rákos­­palotaiaknak ép úgy, mint az újpestieknek nem elég az, hogy a fővároshoz 15 percnyire fekszenek, nem elég nekik 25—30 helyivonat Csak imádkozzál mint a val.ás feje, khalifa, a Korán őre, török császár, nagyur sok népen, pénteken mohamedán néped vasárnapján, imádkozzál Állatihoz, a ki előtt elveszíti a nap, fényét. Csak imádkozzál a népedért, hogy az uralkodó osztályhoz tartozó erős hatalmasaid, ki ne zsarolják a gyenge és elnyomott alattvalói­dat. Imádkozzál a katonáidért török szultán, hadsereged kitűnő anyagot bir a népedben. Szenvedve is nagyokat tesznek érted, tőséged­ért, a khalifáért, szultánért, trónodért és a hazáért. Megmutatták, mikor bábért aratni men­tek. Azóta egy ember öltő telt el, mégis sokat beszélünk a hírre kapott török hőstettekről. Kozák lovak patái, nem kopoghattak Konstanti­nápoly utcáin . . . De mint khalifa, imádkozzál azért is hogy neked, mint ura kodónak, annyi millió alattvaló fejének, világosítsa meg Allah I az agyadat, de a népedet is tegye Allah hason­­gondolkozásuvá, hogy képes légy — nem bátor­talan törekvéssel — azokat az üdvös reformokat behozni, a melyektől most még olyannyira irtózik a fanatikus néped, hogy emiatt foly­tonos a küzdelem közöttetek. Mert a te néped, habár verekedni, győzni és meghalni tud, de élni nem. Mozdulatlanul áll meg máig is Moha­med utolsó lépésénél, nem megy tovább, előre, pedig a próféta az észt úgy kiemeli, hogy elsőnek mondja azok közül, a miket Isten teremtett. Insallah, legyen a mint Isten akarja! Tudom, ezt gondolod.

Next

/
Thumbnails
Contents