Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-02-03 / 5. szám

4 nokjával, titkárával és házi orvosával Bécsbe utazik először. A pályaudvaron bizonyára sokan tisztelettel búcsúznak el a nagy útra induló püspökünktől. — Hivatalos látogatás. Nárai Szabó Sándor dr. miniszteri osztálytanácsos a héten városunkban időzött s osztályról osztályra megvizsgálta a váci siketnémaintézetet. Az igaz­gatónak és a tanári karnak teljes megelégedé­sét fejezve ki tért vissza a fővárosba. A negyedik kaszinóest. Az e heti kaszinóestén nagyon is meglátszott, hogy na­gyobb táncestére van kilátás. Látni lehetett, hogy a korcsolyabálra (már csak igy mondjuk, bár bál nem lesz belőle) készülődik a közön­ségünk s ezért sem a szép hölgyekből, sem a táncos fiatalságból (de mire készülődik ez?) nagy számmal nem jelentek meg. Négyes megint nem volt, ehhez már — úgy látszik — hozzá kell szoknunk a kaszinóestéken. A tánc eltar­tott két órán túl éjfél után, a mi azt mutatja, hogy a négyes nélkül is jói mulattak. Múlt számunkban közölt harmadik est névsorából kimaradt Preszly Gyuláné és Preszly Olga neve. Most teszszük közzé, figyelmetlen tudó­sítónkat pedig nagyobb körültekintésre intjük, j A jelenvolt hölgyek névsora ez : Leány öli: Dobó Katinka, Hufnagel Irénke és Pistike,Kováts Maricka, Matlaszkowszky Hedvig, Pápay Máriska, Udvardy Margitka, Zalánffy Giziké és Zsarnóczay Ilonka. Asszonyok: Balkay Istvánné, özv. Dobó Ist­­vánné, Hufnagel Imréné, Gajáry Gézáné, Ko­váts Istvánné, Matlaszkowszky Istvánné, Ulrich Károlyné, Velzer Alajosné, özv. Zalánffy Ká­­rolyné és özv. Zsarnóczay Lászlóné. — Kunszentmiklós uj plébánosa. Viz Zoltán, róni. kath. lelkészt, a kunszent­­rniklósi plébánia adminisztrátorát Csáky Károly gr. váci püspök a vallásügyi miniszternek, mint a kegyuraságot gyakorló vallásalap kép­viselőjének kijelölése alapján, a kunszentmik­­lósi plébánosává nevezte ki. — A vadászat vége. Nimród utódai ebben a havas világban azért könyörögnek már, hogy legyen miharább — ősz. A téli vadászszezonnak vége van s a vadak január 31-én nyugodtan tehetik el a kalendáriumju­­kat: nem kell mára vadásznapokra ügyelniök. De január utolsó napja annál kellemetlenebb volt nekik. Gajáry Géza orsz. képviselőnk a helybeli vadásztársaságot alsópenci vadászte­rületére búcsúvadászatra hívta meg. Ötven hajtóval indultak neki az erdőknek s nyúl, róka esett szép számmal. A figyelmes házi­gazda ha nem is élővadat, de nyúlat mindegyik vadásztársának juttatott. Vidám hangulatban este érkeztek vissza Alsópencről s utolsó hajtás a Fleischmannban volt. Azt pedig tán fölös­leges is mondanunk, hogy itt a vadászok jó­kedve a tetőpontra hágott. — Havas Adolf halála. Múlt vasárnap délután általános és nagy részvét mellett te­mették el Piavas Adolf nyugalmazott alezredest Szent-Miklóstéri lakásáról. Az iskola mellett a a huszárság lovon volt felállítva s Furtinger őrnagy vezette, benn gyalogosan állott őrt egy szakasz huszár SzeöJcc főhadnagy vezetése alatt. A gyászszertartás Agócs János kanonok-plé­bános végezte, mely után utolsó útjára váro­sunk nagy közönsége, a huszárezred tisztikara és a gyászoló család kisérte az elhunytat. Szabadságharcunknak eme nemes alakjáról múlt számunkban rövid életrajzot közöltünk, most kibővíthetjük ininősitvényi táblázatából a következőkkel: A szabadságharcban jogász volt s később mint önkéntes közhonvéd vett először részt, azután szemben állt a branyiszkói, kápolna mezőkövesdi, hatvani, nagysallói, váci, két ácsi VAGI HÍRLAP és győri csatákban az ellenséggel. A harcban annyira kitüntette magát, hogy ott a harctéren öt hónap alatt hadnagy, négy hónap alatt fő­hadnagy és öt hónap alatt századossá lett. Az utolsó ácsi csatában golyót kapott a tompo­rába s menekülni volt kénytelen. Körmöc­bányán bujdosott rokonainál tífuszban és seb­lázban feküdt, midőn elfogták és Bécsbe vitték. Itt egy magyarokból álló bizottság teljesen egészségesnek találta s közlegénynek soroztatta be a ma is Károly főherceg nevét viselő har­madik számú gyalogezredbe. Gyalog vitték le a beteget Veronába, a hol két évig és hat hónapig szolgált s bár többször felszólították, hogy lépjen be az altiszti iskolába, kijelentette, hogy ellenségétől nem fogad el sarzsit. Ittléte alatt magánszorgalomból megtanult 'németül, deákul, tótul, olaszul és angolul, a mely nyel­veket tökéletesen bírta is. Végül rokonsága ötszáz forintért kiváltotta, de nem sokára visz­­szament Olaszországba s beállott Garibaldi hires légiójába és verte az osztrák hadakat. A légióban 1863-ig szolgált s mint főhadnagy jött haza. Nem maradhatott azonban, mert a legionistákat üldözték s ezért Konstantinápo­­lyon át Amerikába menekült és 111 napig utazott egy vitorláson. 1868 karácsony |esté­­jére érkezett vissza hazájába. Ó is amnesztiát kapott és az akkor felállított honvédségbe első osztályú századosi ranggal lépett be. Ta­tán, Budetinban később Balassa-Gyarmaton volt zászlóaljparancsnok s 1882-ben mikor Vácra költözött mint alezredes ment nyugdíjba. A minősitvényi táblázata művelt, tapasztalt, elő­zékeny s a hadi tudomány minden ágában tökéletesen jártasnak mondja, mint felebbvalót szigorúnak, de igazságosnak. Vácon való letelepedése után nagy munkába fogott. Megalkotta a teljes angol-magyar szó­tárt, a melynek az az előnye, hogy mindjárt a kiejtést is megtaláljuk benne. Az óriási munkán öt évig dolgozott és maga József fő­herceg, kinek ajánlotta, a legnagyobb elisme­réssel szól róla, de, sajnos, még mai napig is kiadatlan. Van még egy műve: az olasz légió­ról irta. Rendkívül érdekes megfigyelések van­­nnk benne s ezt a munkát legközebb nyilvá­nosságnak adjuk át lapunk hasábjain. Sírja szemközt van azzal az úttal, a hol mint szabadsághős 1848-ban bejött városunkba. Legyen csendes az álma, mint a többi hős honvédeké és tisztelt a többi hőstársaival az ő emléke! — Segítsünk az éhezőkön ! Múlt szá­munkban közöltük Ivánka főszolgabíró felszó­lítását, hogy segélyezzük a szerencsétlen éhező­ket. Megható eseteket sorolt fel s ő lelkes szavainak köszönhető, hogy e héten már két adakozást kaptunk. Egy érdeklődő tíz koronát küldött, a melyet úgy takarított meg, hogy asztalára egy héten át egygye! kevesebb tál­étel került. Egy szegény ember jószivének tanu­­jelét adta, a midőn két koronát juttatott el hozzánk. A tizenkét koronát Újpest község elöljáróságának küldöttük el. Kérjük továbbra is városunk nemesszivű lakosságát, hogy bár­mily csekély pénzáldozattal segítsen a nyomorgó, éhező, fázó szerencsétleneken ! E tárgyban kaptuk a következő levelet: Tekintetes Szerkesztő Űr! Midőn elmulaszthatom kötelességemet telje­sítem akkor, a mikor tekintetes Szerkesztő úr­nak köszönetemet nyilvánítom azért, hogy az újpesti ínségesek nyomorának enyhítése érde­kében kiadott felhívásomnak becses lapjában helyet adni szives volt, egyszersmind tudatom, hogy ezen felhívásom megtenné az első szép > Az első, az sietett, Sződ község elöljárósága. Az elöljárók összefogva a jószivű sződi polgárokkal, gyűjtést indítottak, melynek szép eredményét 7 K 96 fillért 36 zsák burgonyát, 5 kenyeret, 1 V2 zsák lisztet lJ/2. zsák babot, 6 liter zsírt f. hó 23-án saját kocsiaikon elszállítottak az újpesti elöl­járósághoz. Hiszem, hogy Sződ község nem lesz az első s egyszersmind az utolsó is az adakozók sorá­ban s hogy követni fogja járásom minden községe. Vácon, 1901. január 29-én. Maradtam őszinte tisztelettel Ivánka. A főszolgabíró úr arról is értesít, hogy az újpesti ínségesek javára Püspökhatvan község­ben is gyűjtöttek, melynek eredményét: 13 zsák burgonyát, 2 zsák babot és 26 kor. 66 fillért az elöljáróság elküldötte az újpesti köz­ségi elöljáróságnak. Követésre való nemes példa ! — 3Elhimyt gazdatiszt. Sződről kap­juk a szomorú hirt, hogy lovag Floch Henrik gazdatisztje Ebers Károly elhunyt. Jól ismer­ték őt városunkban. Poroszországból szárma­zott hozzánk, de idegen ajkúból talán soha senki nem lett oly nagy magyar, mint ő. Ma­gyar ruhában, pörge kalapban járt mindig, a kedélyes, mulattató társaságát szerették. Ne­hány hónap előtt szélütés érte, nem sokára a második s kettővel még megbirkózott erős szer­vezete. A harmadik szélütés azonban megölte. Nagy család maradt utána. Ny. b.! — Az izr. nőegyletről. A Judit Mon­­tefiore nevét viselő helybeli izr. nőegylet ez évi vagyon kimutatása fekszik előttünk. A múlt évben 2502 K 83 fillér bevétele volt, ebből 747 koronát különféle jótékony segélyezésre fordítottak. A jótékonyság szolgálatában álló egyesület vagyona ma 1977 K. 73 fi'lér. — A járásbíróság megrágalma­zója. A helybeli kir. járásbíróságnál volt tár­gyalása Csáder Ignác dunakeszi lakosnak. A bíróság előtt azonban úgy viselkedett, hogy a bírónak birsággal kellett őt sújtania, a mit. kérésére később a biró elengedett. A hálás Csáder, mikor kiment a folyosóra, szidalmakba kezdett s a váci járásbíróságra mindent elmon­dott, csak jót nem. Megtorlatlanul ez nem ma­radhatott s e héten volt tárgyalása a buda­pesti büntetőbíróságnál, a melyre tanukul Helc Ferenc járásbiró és Éder Kálmán albiró volt megidézve. A biróság Csáder Ignácot három hónapi fogházzal sújtotta. — A kát. kör közgyűlése. Soha oly népes nem volt közgyűléskor a kát. kör helyi­sége, mint múlt vasárnapon. A hetedik köz­gyűlés volt ez, a melyet Motesiczky János szép beszéddel nyitott meg s arra kérte a tagokat, hogy legyenek katolikusok ne a kör falai közt, hanem künn az életben is felemelt fővel hir­dessék a katolikus vallásban gyökerező meg­győződésüket. Zajos éljenzéssel fogadott meg­nyitó után Almássy János titkár olvasta fel immáron negyedik titkári jelentését. Áttekintő­­leg szólt először a kát. körök alakulásáról, hódolattal emlékezett meg gr. Csáky Károly megyés püspökünkké való kineveztetéséről, Marosi Ferenc alelnök haláláról és a kör egy évi működéséről adott számot. A körnek eddig 323 tagja van, a könyvtár 738 műből áll. A kör jótevőiről szóló meleghangú tudósítás után a kör által rendezett estélyekről ad számot s miután befejezte, a lelkes éljenzés után Mote­siczky elnök mondott a titkárnak a közgyűlés nevében köszönetét működéséért s szép jelen­téséért. Donovitz Vilmos pénztárnok a kör számadásait olvasta fel. Bevétel volt 3169 frt 22 kr., kiadás 1926 frt 04 kr. A kör tiszta vagyona 1875 frt 28 kr. Az ez évi költség­

Next

/
Thumbnails
Contents