Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-11-10 / 46. szám

o VÁCI HÍRLAP szállításunkról, kevés pénzünket élelemre hagy­ván, el nem fogadtatott. Elhaladván tehát az említett állomás mel­lett, még Brailára (vagy Ibraila) értünk, egy­más és könnyen kivihető tervet ajánlott olasz barátunk, mely abból állott, hogy a hajó ti­zenegy óra tájban fog érkezni Brailára és éj­jelre ott is marad, mert sötét van, mi addig várunk a hajón, mig mindenki kiszáll és mig az ide való rendőrség is el takarodik, akkor mi is minden akadály nélkül kiszállhatunk és a legelső vendéglőbe megyünk, a hol önök szobát vesznek, én pedig vacsora után vissza­megyek a hajóra, önök addig maradnak, mig vagy én nem jövök el személyesen, vagy szá­mukra Gáláéról átmeneti engedélyeket nem küldök. Mi ezen ajánlatot természetesen a legnagyobb köszönettel elfogadtuk, sőt én megkértem őt, hogy holminkat, nehogy ez a kiszállásnál aka­dályul szolgáljon, szíveskednék magáé gyanánt Galacra elvinni, a hová mi megérkezvén, min­den költséget szívesen megtérítünk. A tervnek első része, t. i. a brailai kiszállás tökéletesen sikerült. Megemlítésre méltót egész utunkban nem láttunk, igaz, hogy mi, a kik a rónákat szeret­jük, úgy tetszett, mintha szabadabban lélek­­zenénk, midőn a nagy hegyek közül kiszaba­dulva, balról az Oláh-, jobbról pedig Bolgár­ország rónáit, melyek közepét a Duna hatal­mas árja egész pompájában lassan haladva, keresztül vágja. A hátrahagyott szorosból ki­bontakozva, nagy benyomást tett jobbról Wid­­din ószerű vára, mely a menekült magyarok első pihenőhelye, a mit a vendégszerető török szomszédok számukra nyújtottak 1849-ben. Valamivel tovább a Duna bal partján Gyur­­gyevo, itt néhány óráig időztünk kapitányunk nagy bosszúságára. Az oláh tisztek minden­felé tarka-barka egyenruhában megszállották a hajót, egyenruhájokés ügyetlen magukviseletük által bámulatra és csodálkozásra ragadták a hajó vendégeit, mit kapitányunk végre meg­­sokalván, emberei által kiutasitatta őket.­A Duna jobb partján Silistria, a hol 1854- ben Omet pasa átkelvén a Dunán, nagy dia­dalt vívott az oroszok ellen. A vár bástyái alatt gugolt vagy húsz török nő dominó alakú fekete öltönyben, fekete fátyollal befödött fejükből csak a fekete villogó szemek látszottak ki és valami túl világi lényekhez hasonlítottak. Itt szállott a hajóra egy török tiszt nejével és a hajó fedélzetére lerakván podgyászukat, egy­másmelleit foglaltak helyet, egy pillanatig sem hagyván el helyüket és senkire sem mertek nézni. Természetes, hogy feltűnő dolog volt, hogy az egész idő alatt egy szót sem szóltak egymáshoz. Ugyanezen állomáson szállott be egy másik török is, ez igen vallásos ember lehetett, mert naplemente alatt, dacára a szűk helynek, — mert a hajó zsúfolva volt utazókkal — le­térhette a másfél negyszögnyi szőnyegét és az egész közönség bámulata közt végzé koránja által rendelt imáját, mellén keresztbe tett ke­zekkel földig hajlongva, hol ismét arcával földre borult, hol felállott és nagyokat nyögve jobbra és balra hajlongott. A mint imáját el­­végzé, legelőször is az örökké vele levő, szűk nyakú, füles agyag korsóból jóllakott vízzel, — szegény nagyon szomjas lehetett — mert két, vagy három Ízben is hozzálátott és mind­annyiszor nagyot ivott, azután kezeit és arcát megmosta csibukra gyújtott és a szakácstól egy íindzsa fekete kávét hozott, melyet oly Ízléssel szőrpölgetett, hogy erre csakugyan rámond­hatta volna az ember, hogy vérré vált benne. (Folytatása következik.) Irodalom. A Magyar Hírlap tizenegy esztendő óta folyvást jobban és jobDan összeforr a nagy magyar közönséggel. Állandóan képviseli a közönség minden nemes érdekét s igy esz­ményi czélokat szolgál, egyforma hűséggel, változhatatlan kitartással. Pártérdekhez kötve nincsen a Magyar Hírlap. Minden sorában teljesen független. Bajnoka az igazságnak, bárki részén van is az igazság. A Magyar Hirlap politikája mi denekfölött tősgyökeres magyar s ezzel kapcsolatban szabadelvű a szó legtisztább értelmében. Továbbá demokrata is, ahogy a jogegyenlőség rendíthetetlen harczosá­­illik. A mai magyar irodalomnak büszkeségei azok, a kikből a Magyar Hirlap gárdája áll. Mindenre, a mi napilap keretében állandó munkakör : kiváló szakemberek adják a Magyar Hirlap-nak java szellemi erejöket. Tárcarovata magas irodalmi színvonalon van. Közleményei­ben az erkölcs védelme s az igazság egyképen vezérli. Értesítési mindig a leggyorsabbak s mindig megbízhatók. A Magyar Hirlap ked­vezményei, a mikkel előfizetőinek szolgál, páratlanok, jelentékenyek, becsesek. Karácsonyi ajándékul egész kis könyvtárral lepi meg állandó közönségét, még ' pedig teljesen díj­talanul. Ebben az ingyen könyvtárban leg­nevesebb hazai Íróink s a leghíresebb külföldi irók müvei szerepelnek. Mindenki annyi kötet érdekes regényt kap, a hány hónapig egyvég­­ben előfizetője volt a Magyar Hírlapnak. Az ajándék-könyvek közül máris megkapták az előfizetők mutatványul: Bársony Istvánnak: A Királytigris és Ábdnyi Árpádnak : A pav­­linói csoda című eredeti pompás uj regényeit. Uj előfizetőinek ezt a két regényt is megküldi a Magyar Hirlap. A többi kedvezmény közül kiemelendő, hogy a Magyar Hirlap előfizetői jóval olcsóban kapják az Ország- Világ című kitűnő illusztrált folyóiratot, mint különben kapnák. Ugyancsak kedvezményes áron jut­hatnak az előfizetők a Képes gyermeklaphoz. A Magyar Hirlap minden előfizetőjének kész­ségesen és díjtalanul felel szerkesztői üzenetei­ben, bármily komoly kérdésre. A Magyar Hir­lap előfizetési ára félévre tizennégy korona, negyedévre hét korona, egy hónapra két korona negyven fillér. A kiadóhivatal Budapesten van. az V. kerületi Honvéd-utca 10. sz. alatt. — A „Borászati Lapok Zsebnap­tára“ az 1902. évre, szerkeszti dr. Bra­cker Jenő. Épen most hagyta el a sajtót a „Borászati Lapok Zsebnaptáráénak harmadik (1902. évre szóló) évfolyama, mely jelentéke­nyen bövitett és javított tartalommal jelent meg. Az a kedvező fogadtatás, melyben ha­zánk szőlőtermelő közönsége az előző kiadá­sokat fogadta, ösztönzésül szolgált a naptár­­szerkesztőjének arra, hogy az uj évfolyamban a gazdák igényeinek még inkább megfeleljen. A könyv célját, hogy nélkülözhetien segéd­könyve legyen a művelt magyar szőlőtermelő közönségnek, tökéletesen eléri, mert nemcsak, hogy tartalma sokkal bővebb, mint más kül­földi szőlészeti zsebnaptáraké, hanem a hazai viszonyok szigorú szemmeltartásával lett meg­szerkesztve. A szölömivelésre és borkészítésre való összes tudnivalók kivonatos ismertesése mellett közli mindazokat a törvényeket és ren­deleteket, szervezeteket, intézményeket és kedvez­ményeket stb., melyek a szőlőtermelők érdekei­nek védelmére és előmozdítására szolgálnak. A díszes kötésű, irónnal és noteszszel ellátott zsebnaptár ára bérmentes küldéssel 3 K 20 f. Kapható a „Borászati Lapok“ kiadóhivatalá­ban (Budapest, IX., Üllői-ut 25.) Nyilt-tér. Köszönet nyilvánítás. Szeretett édes atyánk, Kemény György halálával bekövetkezett mély gyászunkban mindazoknak, kik vigasztaló részvétnyil­­vánitásukkal minket felkerestek s édes atyánk hült tetemeit utolsó útjára elkísér­ték, hálás köszönetét mondunk. Kérjük ösmerőseinket, rokonainkat s az összes résztvevőket, hogy ez úton is vegyék tudomásul igaz köszönetünket. Vácon, 1901. nov. 5. Kemény Géza, Wälder Pálné, Klopsch. Oszkárné gyermekei. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Papnövelde-utca 6. szám alatt. Ing-atlanok eladása. Néhai özv. Torday István né hagyatékához tartozó ingatlanok szabad kézből eladók. Az ingatlanok állanak : Vetési-utca io. szám alatt álló házból; öreg Hermányon egy szőlő, mely nyolc ka­­tasztrális hold s részben be van ültetve ; öt darab gyadai rét; Szent Mihály-hegyen egy darab szőlő (340 □ öl); Püspök-kis-sejcei szölöföld két hold tér­­jedelemben és egy háztelek rajta álló pajtával. Mindezek egyenkint eladók, bővebb felvilágosí­tást a venni szándékozók Torday Jenő úrnál (Középvárosi-főút 3.) nyerhetnek. SGb « •

Next

/
Thumbnails
Contents