Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-11-10 / 46. szám
VÁCI HÍRLAP életnek igazi es éltető eleme mindenütt a középbirtokos osztály, mint a legfüggetlenebb elem. Bár nálunk középbirtokos alig akad, van elegendő számban önállóan gondolkodó, független polgár. Ezekből válaszszűk meg a megyebizottsági tagokat, mert csak igy remélhetjük, hogy Vác a megyei élet terén elfoglalja azt a helyet, elnyerje azt a befolyást, mely a lakosság számánál és intelligenciájánál fogva méltán megilleti. Helyi és vidéki hirek. —- Személyi hirek. Dr. Zádor János polgármester ifj. Huber József földbirtokossal tegnap visszaérkezett Boszniából és Dalmáciából. — Püspökünk névünnepe. Grófpüspökünk nevenapját nem székvárosában, hanem Budapesten ülte meg egész csendben, hová néhány nappal ezelőtt ment magát gyógykezeltetni. A Hungáriában levő lakásán keresték fel vasarnap Károly napot megelőzőleg Balás Lajos apátkanonok, Gossmann Ferenc titkár, Matzenauer Oszkár szertartó, Schlager Árpád püspöki iktató, dr. Bapcsák Imre udvari orvos és neje, hogy udvarának jókívánságait kifejezzék. A püspöki palotában iv volt kitéve, melyet igen számosán Írtak alá. A grófpüspök a következő sorokkal köszönte meg a jókívánságokat : Miután már hosszabb ideje jobbkari izomcsúzban szenvedek s ez által az írásban akadályoztatom, csupán jelen nyomtatott kártya útján nyilváníthatom legmelegebb köszönetemet a névnapom alkalmával kifejezett szives megemlékezéseert. Budapest, 1901. nov. 5. f gr. Csáky váci püspök. Hasonló tartalmú német szövegű köszönő levelet küldött szét az aula azoknak, kik a püspököt külföldről keresték fel jókivánataikkal. — Pertik Gyula kitüntetése. A hivatalos lap szombati száma örömhírt hozott időnként egy-egy üteget küldve a környék bejárására. Ma reggel volt alkalmam az elöljáróság egyik tagjával beszélni, tőle hallottam, hogy legközelebb Podzemski őrgróf, lovassági tábornok veszi át az összes csapatok vezényletét. Hivatalos jelentések szerint a vérengző fenevadak eddig a következő pusztításokat okozták: széttéptek összesen 426 birkát, 153 tehenet és borjut és elragadtak sok aprómarhát. 'Az oroszlánt tegnap éjjel a párkányi kertek alatt látták, szájában egy kis leánygyermekkel. A szerencsétlen áldozat még élt, mert szivszaggató hangon kiáltozott segélyért. A tigris eddig szétmarcangolt három embert és egy üvegestótot. A rémület kimondhatatlan. Reggel óta különös hir kapott lábra. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a vadállatokat készakarva bocsátották volna ki a ketrecből és hogy a tettes kilétét — egy néppárti kortes személyében — már sikerült kitudni. Az állatsereglet tulajdonosa és az etetők szintén elszöktek, tartózkodási helyük ismeretlen. * * * Párkány, XI.*4. — (A vadállatok.) A mint értesülök, nem felel meg a valóságnak, hogy az oroszlán tegnap egy siránkozó kisgyermeket ragadott volna el, az esti homályban látott alak nem oroszlán volt, hanem baka, a ki egy lopott malaccal igyekezett odébb álni, az sivalkodolt annyira. Most már egész bizonyosra városunkba : A király Fertile Gyula siket némaintézeti tanárnak a koronás arany érdem-keresztet adományozta. A tanügy terén mindenkép érdemes férfiút ért a kitüntetés. A siketnémaoktatás kezdet kezdetétől munkált szorgalommal, eredményesen s midőn nemrég harminc éves tanári jubileumát ülte, megnyilatkozott az elismerés, melynek koronája most a királyi kitüntetés. A kitüntetett ftanférfiúnak örömmel gratulálunk ! — Az iskolaszék gyűlése. A leányiskola nagytermébeo folyó hó harmadikán Bucsek István kanonok, egyházi elnök vezetése alatt iskolaszéki gyűlést tartottak. Bucsek István üdvözölte beszédében a megjelent iskolaszéki tagokat és kifejtette a módokat, melyekkel a tanügyet fejleszteni kívánja, kérve egyszersmind az iskolaszéket, hogy őt ezen törekvésében támogassák. Az egyházi elnök szavaira Gajáry Géza világi elnök válaszolt. Beszédében azon óhajának adott kifejezést, hogy az iskolaszékben mindenkor a tanügy szent ügye legyen az eszme és az iskolaszéki tagoknak kötelessége ezen eszmeért fáradni, küzdeni, hogy ezáltal elérhessék a tannló-ifjuságnak hazafias nevelését. — Ezután Bucsek István tett jelentést, a tanév elején előfordult személyi változásokról és más mozzanatokról, mely után a gondnoki jelentés következett. A temető felügyelők is megtették jelentésüket, több újítást kérve, mely végrehajtására az iskolaszék egy háromtagú bizottságot küldött ki. Több tandíj elengedés iránti kérvényt is intéztek el a gyűlésen és pedig kedvezően; majd az 1902-Gl évi költségvetést tárgyalta az iskolaszék és úgy a bevételt, mint a kiadást 36,883 koronában állapították meg. Ezek után a tanítók 160 koronás lakbérjárandóságát 200 koronára emelte fel az Iskolaszék, ezáltal a tanítók egy régi óhajának tettek eleget. Egyszersmind elhatározták, hogy ezen költségvetést a főhatósághoz fogják felterjeszteni, jóváhagyás végett. — Végül az elnök, — miután ismételve felkérte az iskolaszéki tagokat, hogy az osztályokat minél gyakrabban látogassák, — a gyűlést bezárta. vehető, hogy az állatok kibocsátása politikai bosszú. Az egész városban nagy az elkeseredés a néppárt ellen. Tegnap egy néppártinak gyanúsított esztergomi borkereskedőt belöktek a Dunába. A katonaság csakhamar kimentette s mikor lehúzták róla vizes ruháit, akkor derült ki csak, hogy Kohn Mórnak hívják. A fenevadakat több helyütt látták feltűnően megnövekedett Számban. * * * Párkány, XI. 5. — (Tigris vadászat Pestmegyében.) Végre láttam a rettenetes vadállatok egyikét, a legvérszomjasabbat. A király tigrist. Ma reggel felkerestem az őrjáratot küldő ezred parancsnokát, Bokkerstein ezredest s megkértem, hogy engedje meg, miszerint az őrjárattal mehessek. A magasrangú tiszt kiváló udvariassággal adta meg az engedelmet, miért is ez utón fejezem ki neki őszinte köszönetemet a szerkesztőség nevében. Magamhoz vettem Winchester karabinomat s csatlakoztam a kirendelt legénységhez. Az őrjárat parancsnoka Hrauling főhadnagy volt, a ki a pár év előtti céllövő versenyeken a 12-ik dijakat vitte el. Elindultunk a Dunán lefelé hajón, mert tegnap azt sügönyözték, hogy Kösd környékén látták a tigrist. Nagymaroson kiszáltunk a hajóból. A főhadnagy élesre töltetett s csatárláncban, cserkészve háladtunk Vác felé. Útközben széttépett birka és lóhullákra akad— Banket jótékonysággal egybkötve. Múlt számunkban hirt adtunk an az ünnepségről, melyet a református egyhá . község rendezett uj papja, Szeles József b vonulása alkalmából. Este banket volt, mel I nek egyik szép momentumáról csak most a< > hatunk számot. A sok ünnepi toasztozó ke : felállott Miltényi Aurél, az ipar és keresk« : delmi intézet igazgatója s szép szavakban an az indítványt tette, hogy a bevonulás emlel kére létesítsenek egy Szeles-alapitványt, mel; í nek kamataiból a szegénysorsú református i i kolásgyermekeket könyvekkel és jó ruháv y lássák el. 0 maga részéről ötven kérőn'r ajánl fel erre a célra. Természetes, hogy i indítványt nagy lelkesedéssel fogadták és rö; c tön kézről kézre járt a gyüjtőiv, melyn r eredménye az lett, hogy nem sokára kétsz s koronánál nagyobb összeg jött össze a Sz v les-alapra. Mindazok, kik a jótékony céln: .r áldozni hajlandók, adományaikat küldjék Mizser Pál pénztárnokhoz, kit a jelenvolt a gyűjtés kezelésével megbíztak. Mindeneset’ L szokatlan ma még nálunk a banketek ily bv d fejezése. Remélhetőleg a jeles példa ragad b fog s az ilyen indítványok más banketeken r követőkre találnak. — Szőlészeti előadások városunk!' ban. Sólyom Albert szőlőszeti és borászára felügyelő átiratot intézett a város tanácsáho hogy a télen hajlandó Vácon szőlőszeti előad bj sokat tartani s erre alkalmas helyet kér. felügyelő jelzi, hogy hajlandó a szőlőszet bá éc melyik ágát több előadásban ismertetni s ; előadások látogatása díjtalan lesz. Valami in a városnak sem kerül költségébe, csak vagy : közgyűlés termet, vagy valamelyik iskola oszt tv lyát engedje át az előadások megtartására. — Várföldi Elek újabb siker 1« Közkedvelt dalpoétánknak, Várföldi Elekn n: újabb sikeréről adhatunk számot. A tiszavide 3b dalos szövetség, mely Tiszáninnen és túl le si dalegyleteket egyesíti, pályázatot irt ki dali ás A pályázók közt volt Várföldi Elek iá Csárd m ban című (Ember küzdve küzdj és bízva bizz ssi jeligével ellátott) dalával is, melyet a szöv vö, tunk s igy biztosra vettük, hogy találkozumus a bengáliai vérszopóval. Én a főhadnagy mesni lett ballagtam, fegyveremet lövésre készeisei tartva, mikor hirtelen éles puskaropogás hasd látszott, mit rögtön infernális bömbölés köv/ö; tett. A főhadnagy elorditja magát: — Feldwébel! Zu Mir! De nem csak az őrmester, hanem az ege őrjárat „cumir“ rohant. Roppant sápadt Ibi voltak valamennyien s azt-állították, hogy a sy hatvan lépésre, egy bokor alatt látták hevei isv a tigrist. Rá is lőttek, de úgy látszik, ne m találták, mert az állat ordítva felugrott s e a tűnt a sűrűben. A főhadnagy felállította ke >i tős szakaszát, intett nékem és épen indm uh akartunk, mikor megrendül egy tán húsz ) sí pésre álló cserje s kilép — a tigris. A retten nsj vadállat magasra emelt fejjel meresztette rái ßi topáz ragyogáséi szemeit. Lábai lassanké in meghajlottak, orra felhuzódott, fülei hátra 1 ß-j pultak, gyűrűzött farka csendesen verdeste óla avar cserjét. Iszonyatteljes perc volt az. A f hadnagy első pillanatban kirántotta kardja bi de aztán úgy megbüvölte a tigris zöldfény delejes nézése, hogy tétlenül állott emberei? együtt, sápadtan bámulva a vérszopó fen vadra. A bakák szempillája sem rezdült me úgy állott a gléda, mintha mind hulla le fi ß volna. Szerencsére én feltaláltam magam és legvégső percben, mikor a tigris már ugrai akart, kiáltottam :
