Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-27 / 44. szám

VÁCI H I R iBa P

o

ván itthon, hogy férjével megbékült és hozzá költözik. A napokban hazajött Vilsicz — aszszony nélkül. Itt nyugodtan napszámba állott. Az asszony hozzátartozói kérdezték tőle, hogy hol hagyta feleségét, de Vilsicz kitérő feleleteket ad, A dolog igen gyanús s nem lehetetlen, hogy bűntény követtetett el; mert alig tehető fel, hogy Vilsiczné Vácott maradt volna s ott megélni képes legyen.

— Az agglegény sorsa. A hol a társas* élet nem fejlődött ki teljes virágában, az agglegénynek rossz dolga van. A mig fiatal, csak megjárja valahogy, de ha megvénül és ha öreg korában szerelmes lesz . . . Akkor kezdődik csak a baj. A mi agglegényünk szerelmes. Szegény leányt szeret. Szegény leányt oltár elé vinni egy szegény agglegénynek kész veszedelem ! Mit tegyen? Tanácskozik jó barátaival, gyógyító balzsamot keres szerelmes szivére. Mindhiába. A józan ész és barátai azt tanácsolják neki, hogy házassága által egy szegényből ne csináljon két koldust. Lelkének egyensúlya kezd inogni. Már-már lemondani készül az életről, midőn megjelen előtte szerető anyja képe, kinek ő az egyetlen kenyéradója, támasza. Előtte lebeg imádottjának szerelmes tekintete. A szív szeretete folyton harcban áll az ész józanságával és ismerősei úgy bánnak vele, mint a kibe csak hálni jár a lélek . . . Egy napon azután hivatalából sürgős ügyben kérették lakására. Két ur várta mar. Minden bevezetés nélkül egy rakás pénzt olvastak le asztalára. Ellenértekül csak a nyerő sorsjegyet kérték Török A. és Tsa bankháza (Budapest, V., Váci-körüt 4/a.) kiküldöttei, a kik azért jöttek, hogy a nagy nyereményt kifizessék. Anya és fiú örömkönnyezve, egymás nyakába borulnak és épp e pillanatba érkezik a most már szerencsés leányzó is. Az eljegyzésen a vendégek számtalan lelkes pohárköszöntőkben emlékeztek meg a szerencséthozó bankházról és egyhangúlag hangoztatták a beszédek végén : „Éljen a szerencsét hozó Török-bankház !“

— Hány ablakot vertek be ? A pótválasztás napjának estéjén számos ablakot vertek be az elkeseredett és dühös néppárti suhancok. Eddig százhatan tettek jelentést a rendőrkapitánynál, de több azoknak a száma, a kik nem tettek jelentést, hogy az ezzel járó kellemetlenségeket elkerüljék. A rendőrkapitányság különben már áttette az ügyet a járásbírósághoz, mely mindegyik ablakbetörési ügyet külön fog tárgyalni.

— A sorozás előkészületei. A vármegyénél készülnek már a jövő évi sorozásra. Megállapították már sorozási kerületenkint, hogy kik lesznek az elnökök és orvosok. A XIII-ik sorozási kerületben (váci kerület) Tahy István cs. és kir. kamarás, földbirtokos az elnök, orvos dr. Nagy Ármin. A XVI-ik (Vác város) kerületben Tahy István lesz az elnök, az orvos pedig dr. Hörl Péter.

— Véres verekedés a kaszárnyában. A múlt héten egy pár cigányt, —. a kik az ujjonan épített kaszárnyában dolgoztak s ott is aludtak — három facér kocsislegény névleg: Bander Péter, Búcsú István és Králik István véresre vert. Mint ők mondják, azért támadták meg a cigányokat, mivel Búcsút valamelyik cigány a korcsmában megütötte. A cigányok közül többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Sebeiket dr. Hőrl Péter kötözte be. A kocsisokat, — kik különben nem is váci illetőségűek — a rendőrkapitány elé állították s az ügyészség vizsgálatot is rendelt el.

— A Ferenc-József keserűvizről

igy nyilatkozik a cs. és Jcir. Hadügyminisztérium, egészségügyi osztálya Bécsben : A katonai kórházak értesítései szerint a Ferenc-József keserűviz csaknem kizárólag gyorsan és biztosan hat s hosszabb használat után sem idéz utóhatásokat elő s a betegek a nem kellemetlen ize miatt szívesen veszik be. A cs. és kir. hadügyminiszter helyett: Maywalcl, 6r M.

— A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 70 fii., asztali dara, finom G. sz. 25 kor. 50 fii., Királyliszt 0 sz. 25 kor. 70 fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. 90 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 90 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 90 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 22 kor. 50 fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 21 kor. 90 fii., Kenyérliszt 6. sz. 21 kor. 10 fű. Barna kenyérliszt 7. sz. 18 kor. 50 fii., 71/2 15 kor. 70 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 30 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fii. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fii., Ocsú 8 kor. 50 fii.

Szombati jegyzetek.

Vác, október 26.

Ezen a héten az a szerencse ért, hogy végig hallgattam egy gyűlést, a melyen kisiparosaink vezetői tanácskoztak a kisipar mai helyzetézől, keresték a segítés módozatait. Jobban mondva már meg is találták, most inkább a dolog megtestesítéséről folyt a vita. Lapunkból már többször értesültek olvasóink arról, hogy a váci bőriparosok (cipészek, csizmadiák, szíjgyártók) szövetkezeti bőrraktár létesítésén fáradoznak. Nos, ez a cél már nincsen messze. A tagok kellő számban megkezdenék a befizetéseket. Főtörekvésük immár csak az, hogy mentői több hívet toborzanak a kibontott zászló alá, hogy igy a szövetkezeti tagoknak mentői nagyobb előnyöket biztosíthassanak. Céljuk a bőrraktár létésitése kívül még az is, hogy a váci bőr-iparterméknek Vácon kívül is piacot teremtsenek.

Október 27-én (vasárnap) délután félkettőkor általános értekezletet tartanak. Ezen az értekezleten minden érdeklődőt szívesen látnak. Az is menjen el tehát, a ki eddig nem tag. Az is a ki nem barátkozik a szövetkezeti eszmével. Sok szép dolgot fognak ott hallani, a mit e sorok Írója is sok szépet hallott gyűlésükön. (Az értekezletet különben a hitelszövetkezet helyiségében tartják, a Tabán-utca 2. sz. a.)

*

A bőriparosok értekezletét meghallgatnák a többi mesteremberek is : hátha megtanulnának ott ők is a saját fejükkel gondolkozni és nem várnák a segítést tovább is mástól.

A régi példaszó lám bebizonyosodik: Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.

S ha ez a közmondás igaz, akkor városunk szerencséjét is első sorban a városnak kellene megkovacsolnia. Hogy egyebet ne említsek, ime itt vannak pl. a képes levelező-lapok. Magánvállalkozók csinálnak Vácnak reklámot (ígazabban maguknak busás hasznot), ilyen, vagy amolyan képes levelező-lappal. Nézzük, hogy fogják fel a németek a dolgot. Pl. Drezdában a hogy a vonat megáll, valósággal elárasztják az utasokat a város érdekességeit hirdető magyar reklámcédulákkal; az érkező idegennek szintén ingyen osztogatják a város térképét. Egy szóval mindent elkövetnek, hogy a vendég náluk jól érezze magát.

És mi, vendégszerető magyarok, vájjon mit cselekszünk ebben az irányban?! Semmit. Különösen pedig mi, váciak miért tennénk valamint, a mikor még Budapest sem mozog. Mert bizony az úgy illik minálunk, hogy a cselekvésben nem illik mások előtt járni !

Figyelő.

Gömöri Havas Adolf emlékiratai.

6.

Kapitányunk hajója és még másik kettő lévén az egyedüli hajók, a kik ezt a borzadalmas helyet hajózni tudják, a kapitány mindig maga veszi át a kormányt, mig a többiek nagy feszültséggel nézik a kapitány erőteljes és biztos kormányzatát. Jobb oldalról láthatók még a rómaiak idejében épített koesiútnak maradványai és egy márványtábla Trajanus Imperator felirattal, mig balról, nagy Széchényi által építtetett és nevét viselő használatban levő kocsiút, melyen Orsováról egész N. városáig szállittatik a gőzhajókra feladott pörtéka, a hol ismét egy másik gőzösre további rendeltetésük helyére szállitandók felrakatnak. Jön aztán az úgy nevezett katlan. A Duna két hegy közé szorulva oly keskeny, hogy alig lehet két szembe jövő gőzösnek .kitérni és egy helyen valóságos katlan alakot képez, a viz úgy forog, mintha egy nagy lyukon át a föld gyomrán keresztül a semmiségbe folyna ki. A török fej, az egy magányosan kiálló szikla, a mely egy tökéletes turbános török mellszobrát ábrázolja.

Sajátságos, még itt a nagy sarok örökös körzengzése, mintha át Erdély és Szerb hegyláncolatnak a Duna árja által képezett semleges terén örökös konferenciákat tartanának.

A nagy természet és emberi ész eme remek szépségeit elhagyva, Oláh- és Éolgárország rónái terültek el szemeink előtt egész beláthatatlan kiterjedésükben.

Szóba jött e körben, hogy mi a holminkat Szemendt iából adattuk fel N. N. czim alatt N. városba. Az ellenőr elővéve a jegyzékét, nagy örömünkre azt mondta, hogy ezen cim alatti láda a hajón van és mi a puszta szerencsére bízott holminkkal ismét találkoztunk, Szerbián keresztül utunkat rendkívüli szerencsésnek és befejezettnek találtuk.

A hajó két napig időzött az állomáson, várva a Gáláéból jövő gőzöst, hogy a Belgrádba szóló szállítmányokat átvehesse, mely idő alatt mi a szomszédságban levő határvárosba, Negotinba tettünk kirándulásokat. Az ottani rendőr-főnöknél, ki kapitányunknak jó barátja és ott időzése alatt vadásztársa volt, két Ízben voltunk hivatalosak, útlevelünket Oláhországba akarván láttamoztatni.

Azon szomorú valóság meggyőződésére jutottunk, hogy ezen útlevelek csakis Szerbiára szólanak és a főnök, mint ilyeneket, legjobb akarata mellett sem láttamozhatja Oláhországban. Bölcs tanácsa szerint vagy vissza kell menni, vagy pedig megvárni, mig ő megkísérli a szerb kormánynál számunkra külföldre szóló útleveleket kieszközölni, a mi legjobb körülmények között egy pár hetet igénybe fog venni. En egyre sem állottam reá, mert annyi ideig nem várhatunk, visszamenni pedig nem akarunk, de nem is akarhattunk. Erre a rendőrfőnök kinyilatkoztatta, hogy el nem bocsájthat. Eme nyilatkozata engem nagyon bántott és miután a kelleténél melegebb szavakkal bebizonyítottam neki, hogy bennünket visszatartani jogában csak akkor állana, ha hazájába szóló útlevelekkel ellátva nem volnánk és ha területét kellő okmányok hiányába elhagyjuk, ahhoz neki semmi köze ; tegyenek a mit akarnak, szavakkal befejeztük e tárgy kellemetlen vitáját és az állomásra tértünk vissza.

Derék kapitányunknak és még inkább az ellenőrnek helyzetünk nem igen tetszett, sőt sorsunkon aggódni kezdtek.

Én bennem meg egy neme az elszánt vakmerőségnek támadt, hogy keresztül törjük mi magunkat minden útlevél nélkül, hogyan, azt jelenleg még magam sem tudom és a szerb útlevelet darabokra téptem. Kapitányunk reggelre várta a galaci hajót és várakozásában nem csalódott, mert másnap 9 órakor meg is érkezett. Búcsút véve kedves vendégszerető hazánkfiaitól, miután az uj kapitánynak mele-