Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-27 / 44. szám

<2 VAGI HÍRLAP néppártot ezért az elpártolásért — mint a hogy nem is tennék — akkor annak sincs joga olyan durván gyalázni azokat, kik csak ennek a mását csinálták meg! Igaztalanul önti ki epéjét a függetlensé­giek ellen és az igaztalanság még hi­­pokritassággal párosult, mikor a zsidók politikai magatartását teszi szóvá. Piszkolni, gyalázni akarja ezt a val­lást, üldözi a hiveit és szemforgató két­­szinűsködéssel rebesgeti, hogy nem az izzó gyűlölködés lángol a szavában. A verebek is csiripelik, hogy minden pro­­grammpontjuk az antiszemitizmusban csú­csosodik ki és nekik megvan az erkölcsi és esztétikai ledérségük, hogy egyre lep­­lezgetni akarják azt. Megdöbbentő az az alakoskodás, mely nem villogtatja mez­telenül a fegyverét, hogy az élével haso­gasson, hanem rongyokba burkolja, hogy annál dühösebben üthessen vele — és hogy ne lássák a mérgezett hegyét. Egy­szer azzal takarja, hogy az a vallás meg­foszt minden politikai szereplés hivatott­­ságától, másszor meg oda nyilatkozik, hogy lefelé nem irányulhat gyűlölet. Nem hát! Csak azt tévesztik el az urak, hogy erkölcsileg és szellemileg ki van feljebb? A rágalmazók és a hátrafelé lépkedők aligha. A kik még emellett nem átalnak ájtatos arcot vágni és tagadni a gyűlöle­tet, mikor minden szavuk, minden betű­jéből kiordit a legádázabb felekezeti tor­zsalkodás szántszándéka. Mi igenis felajánlottuk a békejobbot és ajánlatunkat tartjuk is. De liberálisok vagyunk és mereven tagadva a pártállás­ból fakasztott minden egyéb küiömbséget: odahegyezzük békességes ajánlatunkat, hogy mi együtt harcoltunk és együtt szö­­vegezzük a béke szerződését is. Együtt küzdve a csatában, most hogy elült a harc, együttis akarunk dolgozni. A ki nem velünk, az ellenünk: ezt izeni a a szabadelvű közvélemény a reakció szószólóinak. a megmondhatók, hogy itt talán egy kicsit jobban is pártolják a magyar irodalmat, mint a muzeum hátamegetti magyar Saint-Germain­­negyedben. A jour leginkább is a Lipótvárosban virág­zik és ha homályos őszi délutánokon végig megyünk a Sas-, Nádor- meg a Nagykorona­­utcán, az elénk villanó fényes ablaksor, egy­­egy Ghopin-polonaise aláhangzó lágyan édes akkordja elárulják, hogy ő nagysága ma jour ad — első jourját a szezonnak. Természetesen vannak aztán kisebb és leg­kisebb igényű jourok is. A magasabb hivatalnoki kar asszonyai, elő­kelőbb irók, művészek nejei, kereskedőnek, sőt jobbmódú iparosoknak feleségei sem engedik ma­napság el már a jourt, A legsötétebb Ferencvárosban, a liliom- meg a páva-utca környékén sem ösmeretlen már ez a fogalom és ha cselédet fogad a práter­­utcai hentesné, előre kijelenti előtte, hogy nála hetenkint egyszer van jour, a mely na­pon a cseled is kap vacsorát és ezen a napon nem dukál neki a tiz krajcár vacsorapénz. A hivatalnoki kar jourjai inkább a szellem, mint az anyag számára valók. A reprezentá-Helyi és vidéki hirek. — A Váci Hírlap szerkesztősége és kiadóhivatala november első napjá­tól Papnövelde-utca 0 szám (dr. Franyó­­féle ház) lesz. A lapot érintő összes levelezések és közlemények e naptól kezdve ide intézendök. — Őszi estén. A nyár perzselő heve el­égett, az őszi napsugár enyhe melege váltotta föl. Megszűnik nemsokára a méla őszi fény, az ősz hűvös szellői borzongatják meg a járó­kelőket és fölgyul a családi lámpa szelíd vi­lága, duruzsolnak a szamovár kékes lángnyel­vei, pitteg-pattog a kallandó barátságos, nyájas tüze. Halomba kerül a sima hasábfa, fölszitja a zsarátnokot; ki tudja miről csevegnek azok a lángnyelvek? Talán az ősrengetegek költé­szetéről, a hol sohasem pusztul a fenyőfa örökzöldje, elsiratják a vészszel, viharral dacoló évszázados tölgyfát, melynek nekiszegi fejszé­jét a kimúlás, a nagyság örök ellensége, az ember és máglyára veti a koronás törzset! Ki tudja miről beszélnek ? Mert mi azt képzeljük hogy a mi emlékeink, a mi ábrándjaink kel­nek szárnyra a kék piros lángkoboldok ajkán a mi szivünk visszhangja szólal meg egyhangú dudolásukban! A költő édes sorait mondo­gatjuk : „Ülj mellém a kandallóhoz, föl van szítva melege, Csobáncvárról — édes kedves — im halljad egy agg rege . . .“ Ugy-ugy, szerelmet érzünk, regét suttogunk, múltúnkra emlékezünk mosolygó világodnál jó meleg kandallónk ! De csak akkor vagyunk boldogok, ha szeretteinkkel ülünk körül, ha szeretteink kezét szorítjuk, a mikor te meg­szólalsz ! Mert az elhagyotthoz, a magánosság emberéhez oly kietlen vagy ! Mindig azokról dudolgatsz, a kik távol vannak, a kiket elve­szítettünk. Üdvözlégy, ősz kedves ajándéka, családi szobánk öröme, gyönyörűsége, kandal­lónk ! Boldog megelégedés környezzen, soha ki nem alvó, soha el nem hamvadó szeretet szítsa lángodat a barátságos, nyugalmas őszi és téli estéken ! (—) — Szti.stlakada.lom. NHátit s Sándor ügyvéd, káptalani ügyész holnap, hétfőn negye­­százados évfordulóját tartja esküvőjének. Midőn közkedvelt ügyvédünk csendes családi körben üli meg a nevezett évfordulót, minden jóbarát­lásra predesztinált, de aránylag kevés javadal­mazással biró államhivatalnokok, evezve az elseje és harmincadika közé eső Scillák és Gharybdisek kontói közt — csak a legnagyobb körültekintéssel rendezhetik jourjaikat. Hivatalnoki családokban többnyire csak ad­dig járják a jourok, mig a ház kiasszonyát j fejkötő alá juttatja a mama. Gyakran megtörténik, hogy az ilyen partie­­vadász jourok adósságokba döntik, teljesen tönkre teszik a családfőt, és nem bírván szusz­­szál kivárni a reménybeli túzokot — a vagyonos j vöt — odaadják a kisasszonyt a legelső mai verébnek, valami igen szerény diurnistának, a kit aztán a papa segít belé mindenféle nexus révén egy kis hivatalba. A bohém asszonyok jourjai a legvigabbak, a legkedvesebbek. Azok nem gondolnak a hol­napra és a mi jó és drága, szives örömmel, nagy szeretettel rakják vendégeik elé. Megtörténhetik az ilyen bohém családban, hogy másnap reggel hitelbe hoznak kiflit a szatócstól, de egyetlen egy bohém asszonynak se jutna eszébe, italt félre tenni, ha látja, hogy vendégeinek jól Ízlik. A bohémben is a színész a legkedvesebb, jával egyetemben kívánjuk neki a teljes bol- • dogságot s a várva-várt jó egészséget. — Uj ra választás lesz. Alig múltak ■ el a képviselőválasztás izgalmai, újra választás e elé nézünk s határnapja is ki van már tűzve. . Nem a néppártnak szerez ez örömet, mert f egy-két véres szájú hithű kortesének nem tel- • jesedik kívánsága, ezért egyszerűen megírjuk. . hogy a megyebizottsági tagok választása követ- - kezett el. Háromhét múlva, november 13-án n lesz választás, melynek elnöke Marlcovics Lázár, helyettese Kemény Gusztáv. Választás alá kerül--I nek Csávolszky József, dr. Freysinger Lajos és s' Miltényi Aurél, kiket bizonyára ismét megye- - bizottsági tagokul választanak. A városházán u lesz a szavazás s ugyanazok választanak, kik M jogosultak képviselőt választani. Most azonban o a szavazás titkos és cédulával történik. — Nyilatkozat. A „Váczi Közlöny“-! - nem szoktam és nem is óhajtom olvasni. Választókerületemben több napon át útor i< lévén, midőn onnét hazaérkeztem, mások am n figyelmeztettek, hogy a V. K, legutóbbi számá--é ban névaláírás nélkül „R.“ és „§§.“ jelek alatt!!, személyemet is érintő megtámadtatások lettet la közzé téve. Kijelentem, hogy mindazokra, a melyek ae V. K.-ben reám vonatkozólag ilyen alakbannr foglaltatnak, reflektálni — miként azt a múlt—il ban sem tettem — ezen alkalommal semmi akarok. Hogyha azonban arról nyernék értesülést, d­­hogy a V. K.-ben nem betűk és jelek mögéég rejtőzve, hanem névaláírásával fog bárki issi megtámadni és én tisztában lehetek azzal, hogy vg az illetővel szemben törvényes úton kell-e, ,e­­avagy más úton is lehet elégtételt vennem,.m akkor majd módját tudom ejteni annak, hogyyg' megtorlatlanul senki ellenem támadást intézni m ne merészelhessen. Vácon, 1901. október hó 26-án. G aj dry Géza a váci választókerület rs országgyűlési képviselője 9jjö — Uj jegyző a kaszinóban. E hó ód 22-én a kaszinókor választmánya ülést tartottHo s a megüresedett jegyzői állást Bárdos Ernő- -ói vei töltötte be. Fiatal, rokonszenves fogalma­zónkra esett választáson örvendünk, mert tud--br juk, hogy reá bízott kötelességét ambícióval s h szorgalommal fogja teljesíteni. legvendéglátóbb, kivált még a régibb fajtából föd való része. Magam ösmertem köztük akárhányat, a k: A i egyetlen sóhaj nélkül tette zálogba utolsó ér- -iá tékdarabját, de azért fejedelmileg ellátta ven- na dégeit és olyan isteni humorral mulattatta a b js társaságot, mintha legalább is megütötte volna nh a főnyereményt. A Ferenc-város jourjai a lehető legzajosab- <is; bak és legfesztelenebbek. Theának, kávénak hire sincs itt, a háziul uis bort ád vendégei elé és az asszonyság kom- aic paktabb ennivalókkal szolgál. Miuián a szigetvári-utca meg a kálvária tá- ;l jékán nincs nagyobb ur nálunk s többnyire saját földszintes portáikon laknak, a jourok igen hangosak. Alkonyattájban már nótázásra kerül és csak úgy rengenek az ablakok, ha i egy-egy jómódú ifjú hentes- vagy fiakkermes­­ter rágyújt a legislegujabb nótára. A szörnyen piruló és derék repedésig be­fűzött kisasszonyok áhítattal hallgatják, mert ő a környék Don-Juanja és mindegyik reméli, hogy végre ő lesz, a ki a több ferencvárosi házzal rendelkező pillangót megfogja.

Next

/
Thumbnails
Contents