Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-20 / 43. szám

4 VAGI HÍRLAP ijedtek, hogy. saját szavuk szerint, azt sem tudták, hogy Gajáryra, vagy Bossányira adták-e le szavazatukat. Az utolsó szavazó, miután mindkét párt bizalmi férfiai is leszavaztak, dr. Freysinger elnök volt. Gajáryra szavazott. A kihirdetés. Ezzel éppen a zárórát mutatta a percmutató s az elnök kijelentette, hogy többé szavazni nem lehet. A választási jegyzőkönyv összeálli­­tásán dolgoztak már. Fenn, a polgármesteri szobában boldogan gratulálták az uj képviselőt s ez alatt hozták a váci hölgyek gyönyörű virágcsokrát Gajárynak. Fiát óra volt épen, midőn az elnök Gajáry­nak lelkes, szép szavakkal adta át a mandá­tumot, mit Gajáry megköszönve hálásan em­lékezett meg az elnök pártatlan szép műkö­déséről, melyért a legnagyobb elismerést érde­melheti ki minden polgár, mindkét párt részéről. Ezután az elnök az erkélyre ment, A zugó tömeg egyszerre elhallgatott s kihirdethette a választás eredményét. Csak a végső szavai vesz­tek el a nagy lármában, midőn a katonaság­nak köszönetét mondott szép, humánus műkö­déséért s csendes távozásra intette a népet. A botrány. Gajáry Géza akart ekkor szólani. A dühős néppárti asszonyok s legénykék elemi erővel abcugoltak, lármáztak s inzultáló szavakat ki­áltoztak feléje. Mikor látták, hogy mindez nem használ, a városház felé röpült az első kő. Erre már ők kora délután készültek. Az első után következett a második, harmadik és a többi. Egyik hatalmas kő éppen az uj kép­viselő és a mellette álló polgármester közt esett le az erkélyre. Ezt eltette emlékül Gajáry. Gajáry rövidesen befejezte beszédét s a zaj, lárma a siketnéma-intézet és a tér felső ré­széről még nagyobb lett. A kövek röpültek. Egyik hatalmas kő a városházi kistanácste­rem ablakait zúzta össze s a szoba közepére esett. Ebben a pillanatban lövés dördült el. A rendőrség már megállapította,-hogy a lövés a Dombay-utcából történt a térre és pedig revolverből, de arra., hogy ki lőtt, nem akad­tak rá. Rögtön megharsant a dob és trombita, a katonaság előre sietve nyomta a népet a Pannónia felé. Dr. Zádor János polgármester bezáratta a Pannónia kapuját, mert a nép oda akart betódulni. Nem sokáig akadt dolga a csendőrségnek és a katonáknak. Mikor a tömeg látta, hogy a rendőrök egy-két alakot, a ki legjobban lár­­másik, gallérjuknál fogva kiemel a tömegből és a szurony is erősen közeledik, izgatott lár­mával menekült. És aztán jött a vandalizmus. A felbőszített tömeg pusztítása. Alig maradt ép ablak a kis­­váci főúton különösen ott, hol zsidó szavazó lakik. Beverték Gajáry Gézánál a földszinti ablakokat (püspöki épület), beverték Kovách Ernőét, ki negyvennyolcas honvéd s oly so­kat küzdött a hazáért. Mit törődött most a tömeg az érdemmel, az ősz kor iránti tiszte­lettel, Zúzott, tört. Ez egész éjszakán keresztül igy ment. Bár katonaság és csendőrség cirkált, mégis kilesték az alkalmas pillanatot és törték az ablakokat, kirakattáblákat. A papi házakon azonban egyetlen ablaknak sem esett bántodása. Az izgatott hangulat nem csillapodott le s a legnagyobb elkeseredés hangján tárgyalták mindenütt a félrevezetett tömeg viselkedését. — — — Hét. óra ötven perckor Bossányi György elutazott Rákospalotára. . . Helyi és vidéki hirek. — Gajáry Géza Eperjesen. Ország­­gyűlési képviselőnk tegnap Eperjesre utazott. A szerető családapa aggodalma hívta őt oda, mert a nevelőintézetben levő kis leánya, Mártha kanyaróban megbetegedett. — Uj telefon. Telefonra szükségünk van, mutatják azok a huzalok, a melyek lassankint még is csak behálózzák a várost. Igaz, mind privátvonalak, de mégis egymás után kérik az engedélyt a felállításra. Most a váci hatodik honvédhuszárezred parancsnoksága járul ily kérelemmel a város tanácsa elé. Azt akarják, hogy az uj laktanyát az alsóvárosi utón levő kaszárnyával összekapcsolhassák telefonnal. A vonal a Honvédsoron, Gyárzúgon át jönne ki a Szt.-Miklós-térre s az Iskola-utcán fordulna be a főutcára. A mi véleményünk az, hogy a városnak nem kellene megadni ezt az engedélyt. És pedig azzal az indokolással, hogy a legrö­videbb idő alatt maga a város fog lépéseket tenni, hogy az állami telefont városunkban is felállítsák s akkor a huszárezred is beállhat a bérlők sorába. Oly keveset kíván a miniszté­rium feltételként, hogy igazán idejét látjuk, hogy a város ez irányban is tegye meg köte­lességét. — Egy kis választási statisztika. A statisztikus ma mindenből tud érdekes szá­mokat kihozni s a számok ügyes csoportosí­tásával nem is ad oly száraz olvasmányt. Egyik statisztikus hajlamú olvasónk a lefolyt pótválasztásról a következő adatokat állította össze: Van a váci kerületben 299.2 szavazó. (Ebből már az elhaltak és elköltözöttek le vannak számítva.) Leszavazott összesen 2526 polgár és pedig Gajáry Gézára 1364, Bos­sányi Györgyre 1161, Gajáry többsége 202. Vácról szavaztak 910-en, vidékről 1616-an. Gajáryra a községkből 819-en, Bossányira ,'797-en, Gajáry többsége vidékén 22, Vácon 150. Gajáry az első küldöttségnél 180-nal, Bossányi a másodiknál 213-mai, Gajáry a har­madiknál 235 szavazattal volt előnyben., Bos­sányi többségét levonva Gajáry többségéből, kijő Gajáry Géza 202 szavazattöbbsége, mely­­lyel képviselővé választatott. — Nyilatkozat. „Éljen a nép ! le a nép­­ámitókkal! ez a cime annak a kortesiratom­nak, mely nehány nappal az október 17-iki pótválasztás előtt napvilágot látott. Megírtam, mert lelkem egész meggyőződésével igazat vél­tem Írni, megírtam a nélkül, hogy valakitől erre felszólítva, vagy megfizetve lettem volna, megírtam, bogy a lelkemben átérzett. igazat polgártársaimmal is közölhessem. A Váczi Közlöny okt. 17-én megjelent száma kortesiratomra egy förmedvénynyel felel, el­nevez engem rágalmazónak, hazugnak, gyanu­­sitónak, iratomat pedig szennyiratnak deklarálja. Nos hát erre csak azt felelem, hogy a V. K. förmedvényirója tarthat engem akárminek, azzal nem törődöm ; de hogy iratomat bárki is szennyiratnak tartsa, az ellen tiltakozom! Szennyirat az, mely valakit a rágalom és hazug ság sarával beszennyez. De azt csak elvakult kortesész állíthatja az én iratom felől. A mit a néppártról Írtam benne, az az utolsó szóig igaz ! másodszor és akárhányszor is meg merem írni. Ha nem igazat irtain, cáfolja meg a „Váczi Közlöny“ förmedvényirója s akkor én magam dobok követ magamra legelőször is. Én iratomban ezeket állítottam : A néppár­tot a papok alapították, néppárti papok — Zimándy, Lepsényi — voltak azok, a ki Kos­suth emlékét nyilvánosan meggyalázták, a papok az uj egyházpolitikai törvények revi­­ziójáért harcolnak, a néppárt a régi Istóczi-féle antiszemita párt folytatása, egyes papi javak zsidó árendások kezén vannak, a néppárt ré törvények visszaálllitását követelve rekcion rius irányt követ, a néppárt arra szám hogy a Majthényisták mind velük szavazna g a néppárt okt. 2-iki többsége illuzórius. Ezeket állítottam. Tessék csak egyetlen á litásomat is a tisztelt förmedvényiró urn; I megcáfolni, akkor megliajlok az ő nagyság . előtt és nyilvános vezeklést tartok a néppáá ellen elkövetett bűneim bocsánatáért. De tudom, hogy állításaim megcáfolásáru sem a tisztelt förmedvényiró urban, sem tá h saiban nincs és nem is lehet meg a képessé é Ellenben az én állításaimat nem kisebb emboc rek erősitik meg, mint Ugrón Gábor és Kon a lóssy Ferenc. Ugrón Gábor azt mondta szilágysomlói vá u lasztói előtt, hogy „a kik Isten nevében, ve. 5 lásí jelszavakkal igyekeznek a magyar nép c; egymás ellen tüzelni, azok politikai gonos, - tevők“ Komlóssy Ferenc pedig, a ki tudv;; v levőleg maga is pap, még pedig esztergon i megyei kanonok, más szavakkal ugyan, de nem kevésbbé elitélőleg nyilatkozott egy beszédébe, u a minap a néppárt felől. Hát tisztelt förmedvényiró úr, ezen illusztrál: politikai férfiak nyilatkozataira hivatkozva, az^s mondom én önnek, hogy járjon még egy kiül csit az iskolába, mielőtt politizálásra adná : fejét — és ha kortesiratomért engem rágal­mazónak, hazugnak, gyanusitónak nevez nép :>£ párti deliriumában, keressen a maga számár: ú is méltó nevet a Gzuczor-féle magyar nyelvszó­tárában. Isten Önnel ! Vác, 1901. okt. 19. Gábor diák. — Gajáry Géza köszöneté. A követ t kező sorok közlésére kérte fel lapunkat ország gn gyűlési képviselőnk: Az elmúlt csütörtökön a választás napján a szeretet és tisztelet jelé alt vei : virágokkal, csokrokkal s koszorúkká ul halmoztak el. Addig is mig időt tudok szaki íjíj tani, hogy személyesen, szóval köszönhesser. iu meg jóindulatukat, ez úton mondok köszöneté Bt mindazon kedves hölgyeknek s családoknak .<lßi kik ezen a szép úton is lelkesítettek a kitartc . küzdelemre s igy is megmutatták nekem sze te retetüket, tiszteletüket s támogatásukat. — Póruljárt töftöf. A néppárt tudva-ßv levőleg automobilt is hozatott a pótválasztásra.sag Eleinte jól is szuperált a ló nélküli kocsi, vi- iv gan töftöfögött faluról-falura. Hanem a vá-bv lasztás előtti nap aztán beállott a nagy krach ior A töftöf annyi néppárti kortes-beszédet élve-svl zett végig, hogy lassankint átalakult égés: su_ lénye, A haladás századának szülötte, az autó ok mobil, elvet változtatott. A rajta ülők Aszóc jós táján egyszerre csak azt veszik észre, hogy : a töf-töf is a reakció irányát követi: hátrafeL indul. Persze, mint mindennek, a mi visszafeli Ülj indul, az automobilnek is szomorú vége lett JJe az árokba került. Vele a néppárti kortesek is Szomorú omen volt ez a választás előtti napon A gépész (helyesebben kocsis) másnap a válasz- sse tokkal egy sorban, lótól húzott kocsin vonul be. (Legalább ezzel is több néppárti kocsi jöt be a vidékről.) Majd megigazítván a reakció- - narius gépet, a drága töftöfön sietett visszc x-g Budapestre, megvinni a váci szabadelvű párt i.i q győzelmének hírét. — Egyházmegyei hirek. E hó 17-i­­kére az egyházmegye minden káplánja Vácra volt helyezve. Előző napokon pedig a vidéki plébánosok érkeztek, hogy családi konferenciá­kat tartsanak városunkban lakó rokonságuk­kal. Eltávozásuk minden nagyobb baj nélkül csütörtökön este részint az öt, részint a nyolc órai vonattal történt.

Next

/
Thumbnails
Contents