Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-20 / 43. szám
VÁCI HÍRLAP 3 j lökével a jelöltes mire felért kocsija a Konsr atin-térre, a legkisebb hely is tömve volt a ,'csin virággal, virágcsokorral. A főutcai be- i múláson nem kevesebb, mint huszonnyolcz rágcsokrot kapott Gajáry Géza, ki mindeze- i t boldogan vette át s őrzi kedves emlékül. A szavazás kezdetén. Mire az utolsó kocsi is megjött, a szavazás ár megkezdődött mind a három szavazatedő küldöttség előtt. Dr. Freysinger Lajos riasztási elnök úgy osztotta be, hogy az első ildöttséghez maga mellé vette Horváth Dénest = i elnöknek, a második küldöttségnél Zaleszky ■nő elnökölt, helyettese dr. Tragor Ignác, mig a cédulaház előtt levő szavazási helyiségbe íarkovics Lázár volt az elnök, helyettese dr. lóriin Zsiga volt. Az első küldöttségnél szavazott Vác. Gajdéra az első szavazatot dr. Lengyel Soma adta ,‘í, Bossányi első szavazója Csik-Volecz Sándor o olt. Minden fennakadás nélkül folyt a szavazás. Csak a Koronában nem tarthatták be teljesen sorrendet, mert Verseg, Kartól és Aszód özségek Gajárysta szavazói nem voltak még 9 enn s igy ők csak délután adhatták le szas azatukat. Délelőtt tizenegy órakor Gajárynak 64 többégé volt Bossányi fölött. Féltizenkét órakor Varga Pál jelentkezett, jiaogy Bossányira szavaz. Az elnök elutasítja, a,mert már egyszer — szavazott. Harangszókor igy álltak a pártok: Gajárynak Bossányinak 378 288 : szavazója adta le szavazatát. Ugyanekkor szavazott le Regner Márk a néppártra. Általános Csodálkozást keltett (ő volt Vácon az egyetlen ísidó néppárti), de Régner megmagyarázta, ipgy a Krakkóban lakik s ha nem a dühös néppártiakkal szavaz, azzal fenyegették, hogy agyonverik. Délig a városházán 164 néppárti szavazott le, ekkor egy darabig elfogytak a szavazói s a.a Gajáry-párt szavazott 24-ehkint. Ugyanekkor Gajáry Gézára 176-an szavaztak már le. tött aztán, másik amarra, eligazították a vagyont ügyesen. Jó emberem volt nekem, szerette a hogy iszom. Valami jó régi máslásból adott egy kupicával, mondtam, hogy jó volna abból 3 egy üveggel a parókián is. „Hát küldjön páter egy üveget utána !“ Küldtem is üveget a pincemesterhez, de az elébb fölment a báróhoz, hogy csakugyan abból a borból adjon az embernek. A báró meghagyta, hogy abból. „De nekünk is alig van néhány vederrel!“ A báró nem szenvedte az ellenmondást, ráförmedt, hogy mit sopánkodik annyit, csak utóbb tudta meg? hogy azt a nagy vedres üveget küldtem bor után, a melyben az esztendei petróleumot hozták a parókiára. Nem neheztelt egy cseppet se. Gabonás zsákok is rendesen néhány szalmazsákokból összevarrva szokott volt a gyakori nap az udvarba küldeni, hogy alig bírta néha a szekér. Hej milyen biétok volt az! . . . Csak két esztendeje ismerem, de megsirattam most, mert agyonnyuzza ez a bérlő. Nem annak való a föld, uram, a ki nem tudja szeretni. — Már most mihez kezd az a szegény ember ? — Biz én nem tudom. Pia itt nevekedett volna a kollégiumban, akkor tudnék neki tanácsot adni. Mi ? — szólt a csöndes úrhoz, — a német filozófusokban van erre is vigasztalás. Van ott mindenre kádencia, ugy-e komám ? Te tudod, mert mindig abban lakói. Az egész nap folyamán nem tudták minden erőlködésük dacára Gajáry szavazatait utolérni a néppárliak. Délután. Egy órakor délután igy álltak a szavazatok: Gajáry Bossányi I. küldöttségnél: 283. I. küldöttségnél: 192. II. „ 202. II. „ 204. III. * 285. 'III. „ 156. Gajárrynak tehát már 761 szavazata volt, mig Bossányi 554 szavazatot kapott. Ekkor kezdett szavazni a néppárt két nagy községe Mácsa és Püspökhatvan. Nagy volt a reménység, hogy Gajáryt most már beérik. Révész István boldogan hirdette, hogy négyszáz többségük Jesz. Nagyon csalódtak, mert bizony mindig ellensúlyozta a Gajáry-párt ezt a két községet. Három óra 30 perckor Gajáryra 1111-Qn, Bossányira 910-en szavaztak le; dél óta mindég megvolt Gajárynak a kétszáz többsége. A harmadik szavazatszedő küldöttségnél gyérültek a szavazók. Itt történt, hogy a néppártiak szavaztak ép. Kérdi az elnök egyik váchartyánitól. — Kire szavaz ? — Gajáry Gézára! — Kire ? kérdi újra, mert a szavazó kalapja mellett a buzakalászt látja. Az atyafi nem ijed meg, hanem levágja a jelvényt s kivágja a szót: — Gajáry Gézára !! Nem is ment vissza a néppárti táborba. A Koronán még mindig a mácsaiak szavaztak. Egy papkortes buzditgatta őket a kitartásra, egy szavazója pedig a papot hálából összeölelgette. Célja volt: addig ölelt, csókolt, mig megtalálta a zsebet, a pap pénztárcáját kihúzta. De észrevették, az atyafi a csendőr kezébe jutott. A csendőr kilóditotta az ajtón. — Hohó csendőr, hisz ezt az embert lopáson érték ! kiáltottak rá mindkét pártbeliek. A csendőrök rögtön utána, de a tolvaj bizony eltűnt a tömegben. A harmadik számú küldöttség előtt kevés szavazó állt, Néppártiak néhányan összeverődtek s szavaztak. Én ha neki volnék, beállanék ide széniornak, jó hivatal ez kérem, csak a diákok ki nem állhatják az embert. — Maradt valamije? — Nekünk holtig elég volna. Ha már éppen olyan formán kéne élnem, hátamra venném reggel a puskát és elballagnék két-három kutyával délig. Délután meg, úgyse hosszú a nap, elpoharazgatna az ember nehányadmagával. Elővenném esős időben a német filozófusaimat is, hogy meg ne szóljanak nagyon a hivek. Csak megélne az ember, de neki bajos lesz. Fianem azért vala hogyan eltelik neki is. Egy gyerek jött be, huncutul pislogva a szénior után. A fiatal papunk ismerte. — Szervusz ! FIány bundád volt ? — Hét. — Csak ? No te is jó leszel a báró mellé ostoros gyereknek. Szaladj szógám, hozzá szivart. . . Magály hát a pénz! El ne veszítsd, te! A gyerek trappolt szivar után. — Én kezeltem szénior koromban, akkor csak négy volt neki igy liusvét táján. Megszagolta, hogy itt vagyok. No komám, én megyek — szólt a néma úrhoz. — Fiát hogy leszünk a két pengővel? . . . Két éve, hogy megvette a súlyzóimat, ma is hozza. — Vidd haza, visszaadom. — Nem addig a ! Kell a pénz az eklézsián, — Kire szavaz ? kérdé dr. Morlin elnök. — Majthényi Istvánra ! Hátul súgják neki erősen: — Bossányira, Bossányira !! — Nem fogadom el szavazatát, mehet ! Ez volt itt az egyetlen visszautasított szavazat. Ügyanekkor Zaleszky elnök ugyancsak befolyásolás miatt a Koronán elutasít egy szavazatot. Dr. Freysinger Lajos előtt is gyérülnek a szavazók. Kijelenti, hogyha nagyobb számmal nem jönnek, a zárórát kitűzi. A kortesek szétrohannak s mindkét párt hozza szavazóit. A külső küldöttségeknél Verseg, Kartal s az elmaradt aszódiak szavaznak a kitűzött záróra alatt. Gajárynak mindig felül kétszázon a többsége s lelkesen éljenzik Gajáry Gézát. Sötétedik. A harmadik szavazatszedő küldöttség befejezte működését. Zaleszky elnök a másodiknál hat óra 25 percre tűzi ki a zárórát. Hat óra titán. Besötétedett s a néppárt vesztette kedvét. Annál nagyobb volt a Gajáry párt lelkesedése : vígan hozta még szavazóit az első küldöttséghez, melynél most már a néppárti szavazók egyre fogytak. Künn a téren pedig egyre növekedett a tömeg. A két előre meghatározott kordont megkellett húzni, a katonaság erős állást foglalt el, csak egy oldalon lehetett bejárni a kordon belsejére, hol fáklyák oszlatták el a sötétséget. A kordonon kívül rengeteg nép helyezkedett el. Zúgott, éljenzett s abcugolt. Fenn a néppártiak zajongtak, szemközt a városházával szintén, mig a városház alsó részét a Gajáry-párt beláthatlan tömege foglalta el. Dr. Freysinger Lajos elnök fél hét órára tűzte ki a zárórát s ez idő alatt már kevesen szavaztak. A néppárt jött még néhány emberével s köztük volt Kurdi László. Künn korteskedett a néppárttal Veresegyházán, együtt is jött be velük, biztosra hitték, hogy szavazata Bossányié. — Kire szavaz ? kérdi az elnök. — Gajáry Gézára. A néppárti bizalmi férfiak ránéznek. — Igen Gajáry Gézára, tessék a buzakalász ! Az utána álló néppárti szavazók úgy megmár nincs meg a báró. Most rendezkedem be, tetszik tudni, viszem a nyáron a papnét. — Nem nős ember tiszteletes uram ? — Most járok benne. — De hisz úgy nagyon egyhangú lehetett az élet. — Dehogy kérem! Reggel jókor fölkel az ember, elvégzi az istentiszteletet. Télen egy kicsit később kezd hozzá a harangozó. Aztán ott a gazdaság, akkora a kertem, hogy majálist lehetne tartani benne. Most rendeztem be a málnást, majd a nyáron már ott szundikálok ebéd után. Olvasgatok közbe-közbe, az egeret ugyan nem kergetem ki a lyukából, de csak azért hiba nélkül elkövetkezik a vasárnap. Akkor kireperálom ájtatosan a heti böcsületet. Néha egy-egy prédikáció után annyi majorságot hordanak be a fehérnépek, hogy nem győzök helyet adni hozzá. A gyerek visszakerült a szivarokkal s én elhallgattam volna estig a papot, ezt az okos papot, a ki olyan boldog életbölcsességet tanult itt a kollégiumban s olyan egészséges színben, olyan igazán látja a világot, ő is ott élt fönt a celákban, cipón csak, ha egyéb nem volt. Azokból a rongyos könyvekből tanult tudományt, de itt labdázott az udvaron s milyen mélységesen lenézhet ő minket, mikor ott a parókián pirulni kezdenek majd a málnabokrok s az első tállal szed a papné belőle. . . . M.
