Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-20 / 43. szám

2

mindkét oldalon, közös kötelességünk. A győzelmi mámorban is tudunk teledni, békejobbot nyújtani, mert így követeli a társadalom nyugalma, városunk haladása.

A győzelmi mámor im, nem ragadott el. Ne is kívánják, ha a megszokás másik szemüvegén nézzük majd a történteket, hogy nyitott szemmel, de elvakultan rohanjunk egymásnak és legyen felekezeti harc, legyen társadalmi visszavonás s egyenetlenség szegény és gazdag otthonában.

A választás.

Vác, október 19.

(T.) A háromszor bukottak negyedszer is megpróbálták felvenni a harcot és kísérletük csak kisértés maradva csúfos a vége es a végük. Három tusakodásban elnyült szerszámjaikat újra kifenték, még egyszer felcsatolták siralmasan kicsorbult fegyverzetüket és a kiújult vakmerőség is csak annyival fizetett, mint az elődei. A néppárti szűrbe bujt reakciónak, akárhogy is cifrázták ki mindenféle színes salangokkal csak kilátszott a lólába és a választók nem álltak kötélnek. Pedig a vezetői elkövettek minden lehetőt és lehetetlent, hogy diadalra jussanakk, de erőlködésük csak hatalmas fiaskót szenvedett. Izgattak és lázitottak a demagógia szabad szájuságával, terrorizáltak és nem riadtak vissza semmi módtól, a mi a tömegek forrongására vezethet. De a liberalizmus mocsoktalanul védte ki a támadásokat. melyeket feljebbről intéztek ellene és az a roham sem ingathatta meg, melyet felaprózva, de feje veszett hevességgel alulról vezettek ellene. Minden túlkapás és erőszakoskodás meddő maradt, mert a választás porondján a reakció terült el halódva.

Lelkünk reménysége mindig is harsogta, hogy a szabadelvűségnek kell győznie és bizodalmunk valóra vált. Ténynyé kellett izmosodnia, mert hitünk minden gyökérszálával a kerület valódi elveibe és liberális jellegébe

széli jegyzetei, erőt adtak és enyhülést a „látok“ ige iszonyuságaival szemben, hányszor fordítottam dobogó szívvel az utolsó lapra, melyen vastag, piros plajbászszal Írva derült a jövő : „vivat vacatio“ ! . . . Oh, jó könyvek, melyeket boldogan csaptunk az ásztól alá s egy rövid vakáció képes volt elfeledtetni hűségteket, bocsássatok meg nekünk és gyermekeinknek hetediziglen !

Megint lekerültem a széniori előszobába. A kis vigilans diák már valószínűleg begyakorolta a Rákócit a kezeivel, mert most a fiókos ágyon ült s annak az oldalán iparkodott a sarkaival is ugyanolyan zenei ügyességre szert tenni.

— Megjött a szénior úr?

— Nem.

— Hazajön nemsokára ?

— Haza.

Megvárom a szobájában, úgyis várja már ott valaki. A fiatal forradalmárnak nem volt kifogása tervem ellen. Kopogtattam.

— Bújj be!

Már az előkelőbb helyiség, a hová bebújtam. A kulcsok alá szép, tiszta, kék papirost szegezett a szenior, díványt is tart, meg sifonért. Az asztalán pedig költői rendben áll a fésű, tintatartó és a kefe. Az ablakfüggönyök határozottan fényűző hajlamokra vallanak, nemkülönben a csizmahuzó, mely ki nem deríthető

ereszkedett bele. Számoltunk az ellen minden műveletével, mely elszántságában önmagáról megfeledkezve csak ellenünk tör, de mégis tagadtuk az ellenpártnak nagyban kürtőit többségét, nem hittük a kerület Pálfordulóját és szilárdan cáfoltuk az erről zengő mendemondáknak még a legcsöppnyibb alapját is.

És a csütörtöki választás fényesen dokumentálta, kijelentéseinket. A szabadelvűség nyugodtan várakozott, szilárdan tömörült zászlója köré és jókora többséggel verte a néppártot. A vásálorcás Ritterek lecsaphatják a maszkot, a sorompók felnyitva és haldokolva cipelik kifelé a reakciót. Ezt az ütést többé ki nem heveri és a milyen magasan lobog a zászlónk, úgy szeretnék ráborítani a tetemre szemfedőnek. Baráti meghajtását úgy is kizárja az a kegyetlen szenvedély, melylyel az ellen a sárba akarta tiporni. Nem sikerült és a diadalmas szabadelvűség kikerülve a lábainál halálban vergődőt, dicsőségesen megy útján előre !

Mindig csak előre !

Választás reggelén.

Mozgalmas napra ébredt a város csütörtök reggelén. Kora reggeli órákban mozgalmas volt a város s beszélvén a választás estélyéről s minden ember tudott uj és uj hírekkel szolgálni. Közben pedig olvasták az éjszaka kiragasztott két plakátot : az egyiket a Gajárypárt végrehajtóbizottsága, a másikat a néppárt adta ki. A Gajáry-párt tudatta, hogy Aszódon' és vidékén lakó szavazói — mintegy kétszáz — reggel a nyolc és tiz órai vonattal érkeznek. A néppárté válasz volt erre a falragaszra. S ma ha látja valaki az utcasarkon a zöld falragaszt, mosolyog. A jól értesült néppárt kijelentette, hogy Aszód vidékéről egy-két izraelita szavazón kívül más nem jön szavazni, az egész falragasz csak a Gajáry-párt végvergődéséneJc jele. Óh, a néppárt mindig csak az igazságot fiirdeti. V <

Lovasbandériumok jártak az utcákon, az ablakokban bájos női fejek jelentek meg s nem egy helyen láttuk a hatalmas virágcsokrot, mit a jelöltek valamelyikének szántak. Nyolc órára pedig minden utcasarok tömve volt az alvárosban, legtöbbnyire néppárti érVÁCI HÍRLAP _______

okokból egy széken foglal helyet az ablak előtt. Egy nádfonatu karosszék se jelentéktelen bútordarab, mert mint utóbb értesültem, a karosszék egyik karja alá bedugja a fejét, a másik alatt meg kidugja ugyanazt a részét a diák s a mi közbül marad belőle, az a széniori igazságszolgáltatás martalékául esik 3-tól 6-ig terjedő taktusban, lassú taktusban, „hogy jól beigya !“

— Tessék leülni — biztatott csodálatosan vidám, meleg hangon egy magyar ruhás úr, — mi is úgy cseppentünk ide ezzel a barátommal, valami füstölni való után keresünk, de nincs itt uram, még egy pipaszár ! Szeretném már látni, miféle ez az uj szénior.

Otthonosan nyitotta ki az asztalfiókot, a sifonért, mig meggyőződött, hogy — olyan kóduskergető biz ez is, mint magam voltam szénior koromban !

Aztán beszélgetett a másik úrral, a ki hozzá képest nagyon szótalan természetű ur volt, kötődött vele, beszélgetett bizalmas természetű dolgokról, akár ott se lettem volna, vagy legalább is régi jó ismerős volnék én is. Mintha friss tavaszi szél ringatta volna be a mezők üde levegőjét, csupa jóízű derültség i áradt ki szavaiból, keresetlen mozdulataiból. Szerettem volna lehúzni keztyümet, mert úgy éreztem, hogy nem illik keztyüben ülni itt,

zelmű asszonyokkal és gyerekekkel, köztük eg két vörös tollas Gajáryszavazó. Zúgott a t meg s a néppárt bekövetkezendő győzelm . hirdette, a Gajárysta szavazókat pedig guny< szavakkal inzultálta.

A bevonulás.

Ilyen képe volt az utcának, mikor nyc : óra után az alvárosi vámnál befordult az eh néppárti kocsi: a jelölt kocsija. A néppáifi fáradozásának megvolt az elérhető eredménye > a tömeg éljenezte Bossányit s a mellette ütír Révész István plébánost. És a jelölteket hossi ;kocsisor kisérte. A néppárti választók nagyc a fel voltak paprikázva. Daloltak, zászlójukig lengették s akármelyik kocsin levő nemze színű zászló csupa sár volt, mert mindig f sáros országutat söpörték vele végig.

A kocsikat mindenütt számolták s kivá f csian nézték az átázott táblákat, melyek jele 9 ték, hogy melyik községből valók a kocsin ülő Végtelen lelkesedést keltett az utcasarkoko o hogy huszonhárom fehér zászlót számoltak m a néppárt kocsisorain. Mert a néppárt sót íc sem akarta a népet félrevezetni.

Nem kevesebb, mint háromszáztizenhét k i csival jött be a néppárt s felvonulásuk majm egy órába telt. Sok kocsin sok ember ült, me a is jegyezte valaki:

— Olcsó ma a fuvar, de sokan is jöttek b ma káposztát vásárolni a falukról néppár iß buzakalászszal kalapjuk mellett!

A néppárti főkortesek kocsija zárta be kocsisort, nem sokára Ivánka Pál főszolgabir m fogatta tűnt fel, ki kora hajnaltól künn tai;fiJ tózkodott a haraszti pusztán s intézte csene m őreivel, hogy fennakadás, minden zavar nélkf vonulhassanak a két párt választói.

Jó ideig kellett várakozni, mig jelentettél hogy a Gajáry-párt választói az alsó váró ori vámnál jönnek. A mint egymásután vonulta dl fel rendben, úgy nem tetszett a néppárti as: zs szonyoknak. Gúnyolódtak egyre, de a válás, -fi is megkapták: az ablakokból kendőket lei 9Í gettek s éljenezték a jelöltet.

Gajáry Géza választói háromszáznégy kocs m val vonultak fel. A menetet Gajáry feldiszite, eii kocsija zárta be, itt ült Gindrich József pár: c

de restellem a gyűrűim miatt és nem merteiU9h kigombolkozni, nehogy előtűnjék az óraláncom o;

— A bárónk, szegény, végzett szerencsésen i9g mert egy református zsidó ült be a domi rnc niumba, elég jól megférünk vele is. Ivitani na tom a gyerekeit pompásan. A bárónk hárorrioT volt, úgy megtanítottam nekik a katoliku ajli kátét, hogy mikor átjött a mádi plébáno on nem győzött csodálkozni, ügy él az ember, hogy lehet. Kár érte nagyon.

— Hallottam a hírét a gyakori bárónak é é is, a kiknek az a hires istállója volt ?

— Az igen, ott az én parókiám. Jó ki .A tanya, nincs is messze. Papiszékünk volt, eg. ge válást igazítottunk el, tiz pengő az én részei mxmondom benézek faluzni. Fölcsaptam a katona no sipkát, hetvenöt krajcár a vasút, kint az indc Jbn házban zsebrevágja az ember a sipkát s föl löt kalapot. Itt vagyok. Csak ennyire van inner Kár a báróért, tetszett ismerni ?

— Egy kicsit fázsitus volt, iszonyú pém .,• >< vert el a lovaira.

— Nekem hetvenöt krajcár, ö bejöt nég) lóval s az utón, a mint hajtott, aszondja „a;

az ostorhegyes ott ni, az cudar ló“ és elékapti jqn a pisztolyát, lelőtte. Furcsa ember volt biz ő 1 A felesége megrugta a kutyáját, menten azza fenyegette, hogy meglövi. Csak azért is megrugta még egyszer. Szaladt a puskáért s meglőtte volna, ha lelnem fogják. Egyik erre köl-