Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-20 / 43. szám
Előfizetési árak: ; ;gész évre............................12 korona. Elegyedévre..............................3 korona. Igyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Győzelmi mámorban. Vác, okt. 18. A váci választás pártatlan elnöke meglatottan nyújtotta át a mandátumot Gajáry Gézának csütörtök estéjén. Nem frázis íz, mert látszott rajta, hogy öröme telik nenne, hogy Gajáry Géza győztes a nagy aarczban, hogy Vác város közönsége, a terület többsége a szabadelvűségért áhit, midőn a liberális párt jelöltjének adja a mandátumot kétszázkét szavazóíöbbséggel. És ez az öröm, lelkesedés fogta el minden elfogulatlanul Ítélő polgárt, ki mig egyrészt örvend azon, hogy a liberális lobogó e kerületben ismét fennen lobog, másrészt, hogy véget ért a nagy harc. Ezer és egy ok van a fölött örvendeni ä még több a mi városunkban, hogy dkövetkezettazidő mikor már nem a szerint fogják megitélni az embert, hogy milyen zászló lengéit háza fölött. A szabadelvűségérl tenger keserűséget kellett elszenvedni. Egyik oldalon a nagy Gaieoító szava terjesztette rágalmait s ez megnövekedve hömpölygőit át a szá-A kollégium. A kollégium udvarán kérdezősködtem a szénior után. Néhány fiatal polgártárs igen bizalmatlanul méregetett s úgy oldalt pislogtak föl a cilinderemre, miközben összenézték mélységes megvetéssel. Pro primo nem állhatják a kemény kalapot s menten valami *ur“-nak néztek és rám bízták, hogy keressem csak a széniort, ha vele van dolgom. — Hol a szobája ? — Ott ni! Ki van Írva. Az iskolai harang mellett nyilik szénior lakása. Az első szobában egy tömzsi kis székelydiák verte az asztalon két léniával aRákócymarsot s rendületlen közönynyel utasított be a másik szobába. Ott nem volt senki. — Itt nincsen senki. — Nincs. — Talán valahol az épületben lesz elfoglalva. — Az lehet! — mondta kurtán és még lelkesebben kalápálta a marsot. — Nem mehetnél utánna? — Én nem. Volt valami kihívó, de egyszersmind imponáló a fiatal urak szuverén udvariatlanságában, valami, a mi itt ezek közt a puritán fehér falak között egészen természetes. Árván lődörögtem jakon, másik oldalon a betű szólt s ólomnál gyilkosabban bántotta nem a testet, hanem a lelket. A szabadelvűségért lenni akár jelöltjének, akár vezetőségének, kész félremagyarázás volt. Balra lépett — miért nem jobbra. Miért mondták mindezt, hisz ezzel hallgatni kellett volna. Miért hallgatnak, hisz tenni kellett volna. Tűrni kellett érte minden véleményt, még a rágalmat is, mely miként a vér az emberi testben, úgy folyt társadalmunkban. Titokban, lappangva, felelőség nélkül tovább adva, a nélkül, hogy a szerző neve ismert lett volna. Az ellenpárton minden szabad volt. Legalább igen sokan könnyebben szemet hunytak. És mig Gajárypártnak a plakátjai, brossürjeit vették szemére, nem vették, nem akarták észrevenni, hogy a kissebb ólombetű a másik oldalon jobban bánt, mint az utcasarkok Galeottója. Türelem s bizalom a győzelemben. Ez volt. a jelszó s fMl-j nagyobb -elégtétel minden rágalom, minden harcmodorral szemben, mint az a kétszázkét szótöbség, a széles folyosókon s idegenül, mint egy templomba tévedett matrózlegény. Megnéztek túlságosan, de nem törődtek velem. Sokkal fontosabb eligazítani valója volt mindenkinek s azt teljes hangon, egészséges torokkal végezték. A ki tehette, birkózott s ha arra nem akadt páciens, j banyatthomlok rohant az udvarra labdát fogni. Csak úgy dagad az élettől valamennyi s ezer ördög vickándozott bennük. Két kis egérszemű fattyú harsány csataorditások kíséretében olyan j ügyesen hajigálták egymásnak a labdát, hogy I ugyancsak menekülnöm kellett a cilinderrel. 1 Az emeleti folyosó karfalán keleti kényelemmel hevert a könyve mellett egy diák. Latin igéket morzsolgatott, de csak mellékfoglalkozása az volt, hogy mértani pontossággal és kellő időben be-bekapja az udvarról a fejét, melyet egy cigiével vágyott eltalálni a földszinten szórakozó barátja. Korrekt derékszög alatt hajított mindannyiszor s a hátamba nyúlt a hideg minden dobásra, — hátha eltalálja ! . . . Szerencsésen fönrekedt egy dobás után a cigié, de a céltábául szolgáló bajtárs hűségesen visszadobta neki az udvarra, nehogy abba maradjon a kiváló mulatság. A cellaajtók tárva voltak. Semmi félteni való nincs ott, egyszerű asztalok, még egyszerűbb ágyak, vésztől és vihartól megviselt könyvek vannak a szobákban. Itt-ott egy-egy melyet ünnepiesen hirdetett ki az elnök Igazságszolgáltatás ez s a győzelmi mámor boldoggá tesz. Boldoggá, de nem elbizakodoltá és nem főleg vakká. Tisztelni tudjuk minden embertársunk véleményét, ha nem egyezik is a mienkkel, S ha látnunk is, feledni is tudunk. Nem nagylelkűség ez, a győztes párt nagylelkűsége, hanem a polgárnak kötelessége polgártársa iránt. Nem érdemünk nekünk, hanem legbelsőnkből fakadt érzelem. Azoké, kik érzik és tudják, hogy egy város népének szive együtt kell, hogy dobogjon akkor, midőn a közös érdek, a város és polgárai érdeke követeli. Ma elérkezett az idő s hiszszük, a békés idő, midőn ismételten csak egy szólhat belőlünk városunk szeretete és ezzel polgártársaink becsülése. Nem tekintve, ki mily vallást követ, ki mily állást tölt be, ki mily társadalmi pozíciót foglal el. A keserűségek eiieiedése a győztes párton, a veszteség elfeledése a másikon s együttesen az érdeknélküli munkásság cipődarab is akad az asztalokon, békés egyetértésben a tintásüvegekkel. Az ajtó mellett áll a nagy cserepkancsó, meg a seprő. Mindez tipikus és kedves, de kivált a könyvek ! . . . Nem aféle hideg, méltóságos, előkelő könyvek, a tudás jegesszekrényei, de együtt szenvedett, odaadó és résztvevő rongyos cimborák, nemzedékről nemzedékre belső bizalmasai a tulajdonosoknak, az utolsó levél-szakad-1 táig. Kérem emlékeznek Önök a latin grammatikájukra ? . . . Vájjon emlékeznek még elég hálával reá? . . . Oh, egy jólbepuskázott Virgilius, vagy Homér becsesebb a hollós király legszebb aranykapcsos könyvénél ! Mindenik könyvnek egyénisége van. Vannak itt alázatos drukkmajszterek, izzadtan összezsugorodó lapokkal, — rossz szájú cinikusok, hetykén nyújtózkodva, — poetikus lelkű ábrándozók rímekben sóhajtozva az édes szabadság után, sejtelmes leány-nevekké gyúrva a konok rendhagyó igék rémes aorisztusait, vannak apró betűs alamuszi svihákok, ügyetlen kezdők és megátalkodott őszinte lusták, de múltja és hangulata van mindeniknek. Egy-egy jól illusztrált s kellően kommentált görög nyelvtan maga a keresztényi vigasztalás. Hányszor, de hányszor merítettem vigasztalást borús görög órákon át néhai elődöm szenvedéseiből 1 melyeket híven örökítettek meg könyvem lap-Ferencz-József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
