Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-13 / 42. szám

VÁCI HÍRLAP

5

ötven Bossányista, ki oda elment. Ellenben asszony és gyerek volt elég, a ki ott sipitozott. Pedig a noppárt erre a napra lélkesitőnek Kaas Ivort, a neves publicistát hozta ki. A báró, mikor meglátta, hogy ily kevés szavazó van együtt, nagyon elkedvetlenedett. A néppárt vezetői azzal biztatták, hogy van nekik több szavazójuk is, de vásár hete van s az iparosok e miatt (V!) nem jöttek az értekezletre. Kaas Ivor úgy, a hogy megbékült s beszédet is tartott. Külömben nem csak mi, hanem mások is konstatálták, hogy a néppárt kedve nagyon is megcsappant. Október másodika előtt nagyon hangosak voltak, három méteres zászlókkal iparkodtak imponálni, most pedig csendesek s egy méteres zászló is elég nekik. Csak nem érzik már előre bukásukat ?

— Lopás a gödi határban. Diószegi Ferenc fuvaros nagy panasszal jött a rendőrségre. Budapestről árukat szállított Zilzer Dávid kereskedőnek. Dunakeszig nem történt semmi baj, de Göd ellőtt valaki elvágta a köteleket és az árukat elopta. Mikor Vácra ért, vette észre, hogy közel száz korona értékű áru hiányzik. Elment a csendőrségre is jelentést tenni, a mely szintén nagy buzgalommal keresi a megkárosított fuvaros tolvaját.

— A Ferencz-József keserű vízről igy nyilatkozik dr. Tauffer Vilmos, Budapest. egyetemi ny. r. tanár: A Ferencz-József keserűvizet mint kitűnő hashajtót, különösen gyermekágyasoknál a legjobb sikerrel rendelem.

— Uj német törvény a borkereskedésről. Folyó évi október hó 1-jével Németországban uj kereskedelmi törvény lépett életbe. Ezen törvény határozottan eltiltja mindenféle műbornak, cukrozott bornak, sajtolt mustból készült bornak forgalomba hozatalát. A törvény 10. és 11-ik szakaszai a közigazgatás által e célra kijelölt közegeknek megadja a jogot, hogy a bőrgyártásra szolgáló helyiségbe belépjenek, azokba kísérleteket és kutatásokat végezzenek és a könyveket és jegyzékeket megvizsgálják. Ezen törvény a jövőben az összes bortermelőkkel szemben alkalmazva lesz.

— A Hotter-fóle Argil, egy valóban ideális tápláló szer állatok részére, mely kisadatokban az abrak közé keverve az állatokat állandó jó egészségben és erőben tartja fenn, rendes mértékben mozdítja elő az anyagcserét, mig megbetegeskedés esetén az állatok ellentálló képességét növeli és rekonvalescnseknek rendkívüli gyorsan erősiti egész argan izmusát. Továbbá az idegrendszerre való csillapító hatásánál fogva, mely tudvalevőleg szoros összefüggésben van a tej elválasztással, nagyban növeli a tehenek tejadó képességét, valamint elejét vesszük az Argil használatával minden kellemetlen következménynek, mely a (téli-nyári) takarmányváltozás idején az állatok egészségére igen rossz hatással van. Miként tehát az előadottakból kitűnik, nem lehet eléggé ajánlani az érdekelteknek a Hotter-féle Argil használatát, melynek főraktára a Szt.József gyógyszertár Bécs XII/2 Schőnbrunnerstrasse 182, honnan naponkint postai szétküldés van.

— A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 20 fii., asztali dara, finom C. sz. 25 kor. — fii., Királyliszt 0 sz. 25 kor. 20 fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. 40 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 40 fű., Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 40 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 22 kor. — fii., Közép kenyérliszt o. sz. 21 kor. 40 fii., Kenyérliszt 6. sz. 20 kor. 60 fii. Barna kenyérliszt 7. sz. 18 kor. — fii., 7J/2 15 kor. 20 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 20 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fii. I Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fii., Ocsu 8 j korona

Szombati jegyzetek.

Vác, október 12.

Négyszer 24 órának kell még eltelnie, hogy felviradjunk a pótválasztás napjának a reggelére. Társadalmunk, melyben úgyis szinte dühöngött a százfelé törekvés szelleme, — sajnos — nagyon érzi ennek a kettős választásnak is a visszahatását. A kisváci ismert ellentétek 'éppen az első választás idejében érték el a tetőpontot. A népnek egyes pártfogói (!) szították itt is a tüzet. A szenvedély akkor legjobban lángolt és iszonyú volt hallanunk, a mikor a pártoskodók egyike-másika fennen hangoztatta, hogy ő nem meggyőződésből szavaz ide vagy oda, hanem azt nézi, hogy merre húz a.másik s aztán ő vakon indul az ellenkező irányba.

S a mily csúnya volt a gyűlölködésnek ez a jelensége, éppoly gyönyörűséges, megörvendeztető a dolgoknak mai fejlődése. A kisváciaknak is tudniok kell, hogy a szenvedély rossz tanácsadó, hogy a háborúskodásnál mindig többet ér a tisztességes béke, hogy két perlekedő ember elől mindig egy harmadik szedi le a tejfelt. A kisváciak mindezt kezdik megérezni, az ellentétek enyésztő félben vannak s hihetőleg nemsokára ismét együtt látjuk az egész Kisvácot. A mi örömünk akkor teljes lészen: adja Isten, hogy ez mentői hamarabb

szemmel is látható legyen !

*

A mily fontos a költségvetés a város életében, éppoly csekély érdeklődés kiséri mindig annak tárgyalását. Az ország költségvetését Hónapokig is tárgyalják a képviselőházban: a városok — még Budapest is — többnyire 10— 15 perc alatt végeznek a költségvetésükkel. Pedig . . . nálunk is lehetne egy és más dolgot bizony alaposan megvitatni.

Például az 1901. évi költségvetésben is van egy nagyobb összeg ingatlan-vételre, (vagy építkezésre ?): meg lehetett volna állapítani, hogy mi történjék ezzel a pénzzel. A városháza kibővítését már tavaly elhatározták, a hivatalok azonban még most is szoronganak. A fogyasztási adójövedelem címén is kapott a város egy pár ezer koronát, ez az összeg is kamatozik. Ámde mennyiben használ e kamatoztatás a város most életben levő polgárságának ? Úgyszintén önmagát növeli a Schusterféle 200,000 koronás alapítvány is: Mintha bizony szegény ember, a kiknek számára ez az alapítvány tétetett, nem is lenne Vácon! És még nagyon sok dolog, a miről legalább ilyenkor, a költségvetés tárgyalása alkalmával el lehetne beszélgetni.

VA város nagyarányú fejlesztése küszöbön van.11 „A jótékony egyesületek szövetkezése és a városi szegényalap és segítő alapok felhasználásával mielőbb rendezendő a szegény ügy !“ —

„Dologházat a munkakerülőknek, hogy ne alamizsnából, hanem munkája béréből tudjon megélni minden váci ember!“ — ilyen és ezekhez hasonló szép eszmék röpködtek a közgyűlési teremben, mindegyike élénk viszhangra is talált a jelenlevőkben : még sem akadt senki, a ki ez eszméknek komoly tárgyalásába bele vágott volna !

Talán majd holnap . . .

*

A múlt szombati jegyzetekbe egy kis toll - hiba csúszott, be : „Sz. Pál I. 1. a galatziaiakhoz V 15.“ helyett „Sz. Péter I. 1. IV. 8.“ olvasandó.

A V. K. — ámbár szokott modorában foglalkozott a szombati jegyzetekkel — ezt a hibát (papi lap lőttére) nem vette észre. Hát jgy kénytelenek vagyunk most mi helyesbíteni a dolgot. Sz Pál I. levele a galatziaiakhoz — V. 15. — ugyanis igy szól:

„ Hogy-ha egy-mást marjátok és eszitek : meg-lássátok, hogy egy-mástól meg ne emésztessetek.“ Figyelő.

Gömöri Havas Adolf emlékiratai.

5.

Megköszönve e kitűnő szívességet búcsút vettünk a derék emberektől, én csak azt sajnáltam, hogy érzelmeimet nem tudtam saját nyelvükön kifejezni, de Pali kitett magáért. Reggel jókor már ott állott a kocsi és mi a majdnem nyom nélküli utón elég sebesen haladtunk az állomás felé,' hova is reggeli 9 órakor érkeztünk meg, másfél órai várakozás után a gőzösön találtuk magunkat és a második helyen foglalván helyet, azon tanácskoztunk, hogy mitevők leendőnk, a midőn a gőzöst elhagytuk, a midőn a kapitány hozzánk közeledve, kérdé, hogy hová utazunk, mire mi azt mondottunk, hogy szándékunk Olaszországba menni. Több kérdés után, melyekre mi többnyire indiskréten feleltünk, elkacagja magát és tisztán magyarul ezt mondja : Mit hímeznek hámoznak az urak, Önök Olaszországba mennek Garibaldihoz, én mindent tudok.

Ha a ménkő e pillanatban lecsapott volna, nem lepett volna meg annyira, mint ezen ember mondása. Meglepetésem közepette azon gondolat villant keresztül agyamba, hogy a kapitánynak az osztrák rendőrségtől meg van hagyva, hogy bennünket fogasson el,— de meglepetésem csak néhány második percig tartott és latva, hogy ez ember tud mindent, én is határozott hangom mondám, igen : mi oda akarunk és fogunk is menni, mire ő inkább kérő, mint parancsoló hangon az ő kabinjába hivott, pompás sörrel és török dohánynyal megtisztelt.

Néhány perc múlva az igen derék ellenőr is hozzánk csatlakozva, a kapitány ezen szavakkal : itt van az a kérdéses két úri ember, bemutatott. Ugyan kérem, hogy tudhatta kapitány úr előre idejövetelünket, ne vegye szerénytelenségnek eme kérdésemet, mert az egész dolog előttem talány.

A dolog pedig igen egyszerű, ma reggeli öt órakor kaptam N. tanácsnoktól egy levelet, melyben kér a Pozsarevácon hajómra szállandó két magyar urat fogadnám szívesen és amennyire lehet, segédkezet nyújtsak olaszországbani való hosszú utjukhoz. Meg volt.tehát fejtve a talány, e derék tanácsnok még azon éjjel, elválásunk után küldött avizót a fennebbi gőzhajó állomásra.

Sok kedélyes tréfa, étkezés között alkonyodni kezdett és mi Orsovával szemben levő állomásunkhoz közel valánk, a hol ki akarván szállni, további utunkat a hegyláncolaton keresztül gyalog akartunk megtenni. Kapitányunk azonban azt a tanácsot adá, hogy ő kedvünkért ugyan meg áll a nevezett állomáson, de ha mi tovább akarjuk folytatni utunkat a hajón, miután őneki oda szóló szállítmánya nincsen, ott nem fogna megállani és mi a hajón mehetünk Szerbia utolsó állomására minden akadálynálkül. Csupán arra kért. hogy ha Orsován alul a hajó éjjelre megállana ne mutassuk magukat a fedélzeten, nehogy a rendőrség észre véve, hogy utasok vannak a hajón, azt vizsgálat alá véve netalán kellemetlenségre szolgáltassunk alkalmat.

Úgy hiszem, e föltételt könnyű volt megtartani és mi ajánlatát köszönettel fogadtuk el. Besötétedvén, megereszkedtek az ég csatornái. A Duna közepén horgonyt vetve megállottunk és nemsokára Morpheus karjaiba dobvan magunkat, oly mélyen aludtunk el, hogy másnap kapitányunk dörgő szava reggelihez kői-