Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-18 / 38. rendkívüli szám
Rendltivüli ltiadás. j»úz j/' j Tizenötödik évfolyam. 38. szám. Vác, 1901. évi szeptember 18. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Negyedévre...............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Gajáry Géza beszámolója és programm* beszéde. Vác, szept. 16. Falragaszok hirdették városunk választó polgártárságának, hogy Gajáry Géza népszerű képviselőjelöltünk vasárnap délután tartja beszámolóját öt évi képviselői működéséről s egyúttal programmot ad arra, hogy mily elvekkel óhajtja kerületét az uj parlamentben képviselni. Konstalálnunk kell, hogy általános nagy volt városszerte az érdeklődés Gajáry beszámolója iránt, nemcsak a szabadelvű párti választók soraiban, de a más párton levő választók közt is. Ez az érdeklődés meg is nyilatkozott vasárnap, bárha az esős idő miatt nem a szabad téren, hanem benn a Kúria nagy termében kellett Gajárynak beszélnie. A választó polgárság elitje jelent itt meg. Mindazok, kik legnagyobb lelkesedéssel mennek bele a választási harcba, kik bizalommal eltelve ragaszkodnak Gajáry Géza egyhangú jelöltségéhez. A Kúria nagyterme teljesen megtelt s lelkes fogadtatásban részesítették Gajáryt, ki pártja vezetőivel jött. Állandóan az ő ünneplése volt soron, ezzel is megmutatva a választók azt a ragaszkodásukat, melylyel a népszerű jelölt iránt viseltetnek. Szép beszédét, melyet egész terjedelemben alább köztünk, minden percben a zajos éljenzés és helyeslés szakította félbe. Mondhatjuk méltóság teljesen folyt le a beszámoló és a programmbeszéd s hatása bizonyára nem is marad el. Gajáry Géza, a szabadelvű párt jelöltje, a következő beszédet tartotta: Tisztelt Polgártársaim! Kedves Barátaim! Mária névnapját tudva, akarva és a legnagyobb örömmel választottam azon napul, a melyen Önök előtt megjelenek, hogy öt éves politikai működésemről beszámoljak s egyben azon hálásan vett határozatukhoz képest, hogy a szabadelvűség zászlaját ezen kerületben ismét általam kívánják győzelemre juttatni, jövő politikai magatartásomat előadjam és programmomat kifejtsem. (Halljuk ! Halljuk!) Örömmel választottam ezen szép napot nemcsak mint hazafi azért, mert imádott magyar hazánk Patronájának ünnepe ez, nemcsak, mint Vác város hű fia azért, mert városunk zászlaját is az Istenanyának képe ékesiti, Ő városunk fővédszentje s ezen nap városunk búcsú-ünnepe, — de azért is szívesen választottam ezen napot, mert ez a nap az én váci születésnapom. Épen. ma 16 esztendeje annak, | hogy mint egészen ifjú, az Isteni Gondviselés bölcs végzése folytán, teljesen ismeretlenül ezen városba jutottam ... És hogy ha erre a napra és az azóta lefolyt 16 esztendőre, — a mely az emberi életnek egy negyedrészét képezi, — visszagondolok, lelki szemeim előtt feledhetetlen emlékek újulnak fel és a hálának köszönetnek és elismerésnek érzelmeit lehetetlen, hogy ezen alkalommal is kifejezésre ne juttassák. A mint mondám, mint teljesen ismeretlen ifjú kerültem az Önök körébe. És két év alatt, — a mely időben a vármegyénél mint tb. szolgabiró is szolgáltam, — Önök már megtiszteltek engemet azzal, hogy városuk főjegyzőjévé választottak és ismét két év alatt érdemetlenül városuk polgármesterévé emeltek fel, úgy, hogy én négy év alatt gyakornokból városi polgármester lettem. Hét éven át töltöttem be ezen gyönyörű állást. És akkor — tehát > Vácra jövetelemtől számított 11 év alatt, — j a midőn a szabadelv uségeT veszély fenyegette i s a város és kerület jobbjai az elkeseredett | harcot megvívni elhatározók, — az én csekély- ; ségemet jelölték ki Önök arra, hogy a csata- I sorban a harcvonal előtt küzdve a szabadság-, j egyenlőség-, és testvériségnek dicső apáink ; életével és vérével megváltott és megszentelt magasztos eszméiért a szabadelvűségnek trikolorját fennen lobogtassam és azt a váci választó kerületben is diadalra juttassam. Nagy volt ez a küzdelem, elkeseredett s elismerem az ellenféllel szemben kíméletet nem ismerő. Ámde nem voltak e nagyok és magasztosak azon eszmék is, a melyekért életre-halálra küzdeni vállalkozónk s nem lettünk volna-e hitvány utódai hallhatatlan őseinknek, hogyha — senkit és semmit tekintetbe nem véve — mindent el nem követtünk volna igaz ügyünk diadalra juttatásáért ? A magyarok istene úgy akarta, hogy ezen életre-halálra vívott csatából győztesen mi kerüljünk ki. Áldjuk érette I Magyarország nemtőjét s mindenkor hálásak leszünk azok iránt, a kik nehéz küzdelmünkben harcosaink, buzditóink, támaszaink valónak. Le zajlott a harc, — mely után a józan ész azt parancsolta nekünk, hogy ne a pogány költővel tartsunk, a ki szerint: „Vae victis!“ (Jaj a legyőzőiteknek!) hanem hogy nagy Széchenyink tanácsát kövessük és az ellenfelet, mert magyar nem pusztítani, hanem tévedéseiről meggyőzni és kebelünkre ölelni iparkodjunk, — hiszen olyan kevesen vagyunk mi magyarok, nemcsak körülvéve kívülről államiságunk ellenségeitől, hanem itt bent az országban is annyian az ellenünk titkon törők, — hogy arra kellett törekednünk, miszerint ismét egygyé forrjon össze ez országban minden a mi magyar és ne pusztuljon el senki, a ki magyar. (Igaz! ügy van!) A lefolyt öt év alatt nemcsak a tisztelt választóközönség, de az ország közvéleménye is meggyőződést szerezhetett arról, hogy azok a törvények, a melyek a szabadelvűség, a szabadság, egyenlőség, testvériség fennállása érdekében okvetetlenül szükségesek valának, senki ellen és senkinek kárára nem, hanem csakis azon magasztos eszmékért s az országnak s magyarállamiságunknak érdekében lőnek hozva. Azok a képtelen vádak és ámitgatások, a melyeket ezen törvények ellenében annak idején felhoztak, mind valótlanságoknak bizonyultak. Hát van-e az országban templom, a melyből a kormány magtárt, van-e iskola, a melyből kaszárnyát épített volna? Hát van-e az országban csak egy ember is, a kit gátolnának abban, hogy vallásbeli meggyőződését híven ne követhesse? És vájjon nem pontosan teljesitették-e az állami anyakönyvvezetők a házasságkötések alkalmával törvényileg elrendelt kötelességüket, a midőn a feleket felvilágosítják, miszerint a polgári házasság megkötése által egyházi köteiezettsegüknek még eleget nem tettek. Hát iparkodott-e az állam arra, hogy a felekezeti iskolákat — azoknak kezéből, akik ezáltal birt hatalmukat az állam ellen kihasználni meg nem kísérlik, ki vegye és az iskolákat — államosítsa? (Felkiáltások: Nem!) Ugy-e: hogy nem. Azok a törvények, melyek egyeseknél aggodalmat és félelmet idézhettek elő, ma mar aggodalomra és félelemre okot nem adnak. A nép vérébe, a nép életébe mentek át azok. — S ha ellenükben mesterséges úton a polgárságot nem izgatják, csak áldást és hasznot hozók lesznek azok a hazára. És miután már épen az iskolákról is szólottám, hát minek tekintsem én azt, hogy a váci római katholikus iskolaszék, — a melynek tagjai pedig épen a római katholikusok kiválasztott legintelligensebb férfiai, hogy ez a váci római katholikus iskolaszék — világi elnökévé egyhangúlag épen az én igénytelenségemet választotta meg. Hát nem kétségbevonhatatlan bizonyítéka már ez is annak, hogy a kételyek eloszlatva lőnek, a mesterségesen szitott félelem megszűnt és a bizalom ezúttal már minden külbefoiyás nélkül nyilvánult meg és érvényesült az arra hivatott részről az arra érdemesnek talált irányában. És én nem tudom még csak elképzelni sem azt, hogy akkor, a midőn világi elnökösködésem alatt ebbéli kötelezettségeimnek is a leghívebben megfelelni iparkodtam, mégis akadhatnának egyesek, a kik nemcsak kiválasztott férfiaiknak egyhangú akaratát és döntését kívánják desavuálni, hanem az általam kifejtett munkásságot is hálátlansággal óhajtanák honorálni. És ha ebben mégis csalódnom kellene, — a mit azonban nem hihetem, mert én nem tudom még csak elképzelni sem, hogy a gr. Csáky Albin alkotta egyházi4
