Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-09-01 / 35. szám

6 VÁCI HÍRLAP kis leánya füléből az arany fülbevalókat el­lopták. A tolvaj egy fiatal, tizenhárom éves leány. Sokra viheti! — A váci hengermalom részvény­­társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 60 fii., asztali dara, finom C. sz. 25 kor. 40 fik, Királyliszt 0 sz. 25 kor. 60 fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. 80 fik, Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 80 fik, Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 80 fik, Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 22 kor. 40 fik, Közép kenyérliszt 5. sz. 21 kor. 80 fik, Kenyérliszt 6. sz. 21 kor. — fik Barna kenyérliszt 7. sz. 18 kor. 40 fik, 71/2 15 kor. 60 fik, Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 20 fik, Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fii. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fik, Ocsú 7 korona 50 fillér. Gömöri Havas Adolf Emlékiratai. í. Néhai gömPri Havas Adolf ny. honvéd-alezredes halálakor, ismertetvén életrajzát, Ígéretet tettünk, hogy az elhunyt emlékiratait közzéteszszük lapunk hasábjain. Most beválthatjuk Ígéretünket s mai számunkban meg­kezdjük annak közlését. A mi reánk maradt, nem teljes emlékirat. A sokat járt, tapasztalt, nagy műveltségű alez­redes nem fejezhette be. De igy is élénk világot vet hazánknak ama szomorú idejére, melyről eddig keveset írtak, értjük az ötvenes és hatvanas éveket, mely idő alatt az elnyomatás keserű kenyere jutott osztályrészül a magyarnak. Ezért, ki csak tehette, külföldre menekült s igy jutott sok magyar szabadsághős Garibaldi zásztója alá, hol ismét a szabadságért, Olaszország egységéért küzdött. Gömöri Havas Adolf is Garibaldi zászlaja alá es­küdött s ebből az időkből származnak emlékiratai, me­lyeknek közlésével az elhunyt emlékének is áldozni akarunk. 1869-ben kevesen voltak hazánkban, kik a betörést okvetlen bekövetkezendő ténynek ne hitték volna, e sok közé magam is tartoz­tam és lehet-e csodálni, hogy mint volt honvéd­százados nem az itthon kitörendő felkelésben, hanem a kivülről várt betörésben vegyek részt, a mire a legnagyobb olasz alatt levő magyar légió még inkább biztatott. Hogy a kimenetel akkori időben nem könnyű dolog volt, azt felesleges emliteni, azt mindenki tudja és mi­után útlevélről szó sem lehetett, elindultam anélkül. Egy szép őszi reggelen tehát egy le­felé haladó gőzösön, a szó teljes értelmében eltűntem Pestről. A mennyiben elmenetelemet két meghitt barátom és egy tisztelt rokonomon kívül senkivel sem tudattam, képzelheti ked­ves olvasó, milyen arcokat vágtak hitelezőim, midőn hült helyemet hetek, vagy hónapok múlva találták. Első kiszállásom helyéül, mostoha testvéreink fővárosát, Újvidéket tűztem ki, hol egy roko­nomnál lelki nyugtalansággal fűszerezett, jó napok hosszú sorát töltöttem. Itt a véletlen egy igen művelt, szeretetre­méltó, előkelő liorvát családból származó bará­tom karjába dobott. Barátságunk köteléke el­végre oly szorossá végződött, hogy jó, vagy bal sorsunkat egymással megoszjuk, indultunk ki a nagy világba. Sok, mindenféle tervünk hosszas megnányása után elvégre abban állapodtunk meg, hogy Zimonyba megyünk recognoscirozni. Neki ugyan könnyű dolog volt a Dunán at Nándor­fehérvárra menni, mert Szerbián keresztül Horvátországba szóló útlevelét csak láttamoz­­nia kelletett volna a zimonyi főparancsnok­ságnál. De én egy ideig sehogysem tudtam ki­sütni a dolgot, mig végre vakmerő lépésre elhatároztam magam, melynek kivitelére a még Pesten régóta birtokomban levő és Újvidéken szerzett fölhatalmazásom, mint ügynöki fel­ügyelője egy biztosító társaságnak, alapul szol­gáltak. Második napi ottlétünk délutánján, úgy há­rom óra tájban azt mondtam barátomnak : pajtás, én elmegyek a zimonyi határőrvidék parancsnokához útlevelet kérni Belgrádba. — Előre mondhatom, hogy hiába fáradozol, — szólt az én barátom. — S vájjon miért? ha szabad kérdeznem. — Azért, mert magyar vagy és azok a magya­rokat annyira szeretik, hogy szinte féltik. A múlt héten is csupán gyöngédségből és féltékeny­ségből kettőt fogtak meg a Duna közepén, a kik átakartak suttyomban úszni, megfogták és egész Pestre küldték. Protmann úr atyás­kodó oltalmába helyezték, attól tartva, hogy Mihály fejedelem azonnal elfogatja és börtönbe dobatja, vagy talán rögtön nyársra huzatja a szegényeket. Engem azonban -e rémteljes históra leg­­kevésbbé sem ijesztett vissza tervem kivitelétől, hanem a mint elhatároztam, egyenesen a fő­­parancsnok lakására siettem és minden této­vázás nélkül eléje bocsájtattam. Miután nevemet és foglalkozásomat a fent­­emlitett két okmánynyal igazoltam, azt mon­dottam, nem számítottam arra, hogy teendőim Belgrádba szóllitanak, mert ha ezt csak sej­tettem volna is, legyen meggyőződve exceilen­­ciád, hogy a szükséges útlevéllel magamat el­látni nem mulasztom el, excellenciád kegyes­ségétől függ tehát nekem átmeneteli engedélyt adni, addig, ha igy kívánja, ezen okmányaim itt maradhatnak. A derék úri ember okmá­nyaimat megvizsgálván, miután felhatalmazá­somat visszaadta, rendőri igazolványomat azon­ban mindaddig, mig vissza nem térek, magá­nál tartotta és a kívánt átmeneti engedélyt kezembe adva, egész az ajtóig kisért. Mázsányi teher esett le szivemről s könnyű, de mindamellett komoly léptekkel haladtam közös lakásunk felé. Feszült várakozásban hátrahagyott barátomat siettetve minélelőbbi távozásunkra, mert féltem, hogy a parancsnok megbánva elhamarkodását, a határon való át­kelésemet megakadályozza. Pál barátom dacára annak, hogy komoly természetemet ismerte, mindaddig, mig az okmányt kezébe nem ad­tam, addig a dolgot tréfának tekintette. Belgrádra tehát Zimony és Belgrád közt köz­lekedő helyi gőzösön átkelve, a kiszállásnál át­meneteli engedélyeinket a rendőrnek átadva, Nándorfehérvár első vendéglőjébe Nova Edon iába szállottunk. (Folytatása következik.) Irodalom. Irodalmi esemény van készülőben. Arról van ugyanis szó, hogy nemzeti irodalmunk ösz­­szes elhunyt nagyjainak munkái egyöntetű, díszes kiadásban kerüljenek a magyar nemzet kezébe; egyöntetűen, díszesen és olcsón, 55 csi­nosan kötött, könnyen kezelhető kötetben. Balassától és Zrínyitől Arany Jánosig min­dent magúba foglal ez a kiadás, a mit költői irodalmunk maradandó becsűt fölmutathat. De nemcsak költőink munkáit: Széchenyi Ist­ván, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Kemény Zsig­­mond munkáinak legjavát is. A Magyar Remek­írók tehát nagy költőink és íróink olyan kiadása lesz, a milyenre évtizedek óta vár a magyar nemzet és arra való, hogy olvassák, mert el­hagyja azt, a mi másod- vagy harmadrangú, avagy a mi csupán a tudós kutatót érdekli. A régibb irók műveit irodalmi értékeikhez és irodalomtörténeti jelentőségükhöz mért meg­­válogatásban, az újkori írók (nevezetesen Arany, Vörösmarty. Petőfi, Tompa, Garay, Bajza, Czu­­ezor, Vajda, Arany László, Szigligeti, Madách, Reviczky, Gsiky) műveit lehetőleg teljességük- 1 ben, mindenesetre főműveikkel fogja felölelni. A Franklin- Társulat, mint e korszakos iro­dalmi vállalat kiadója, ezzel a vállalatával nagy meglepetést szerez a nemzetnek. Evek óta ké­szül rá : egymás után szerezte meg terve kivi­teléhez jeles íróink munkáinak kiadói jogát s most, hogy Arany János művei is tulajdonává lettek, siet annak megvalósításával s 55 tekin­télyes szép kötetben egyesíti nemzetünk szel­lemi munkássága legjavának summáját, azzal a nagy gondossággal, melyet az ilyen tekintélyes vállalat megkövetel. Ezért az egyes írók mun­káit leg-liivatottabbjaink rendezik sajtó alá s látják el életrajzzal. Élükön Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Kossuth Ferenc, Eöt­vös Károly, Rákosi Jenő, Lévay József, Vadnay Károly, Heinrich Gusztáv, Riedl Frigyes, Ba­­vics Ferenc, stb. Az eszme, mely a kiadó társulatot e nagy­­jelentőségű vállalat közrebocsátásánál vezérli, az, hogy lehetővé tegye minden családnak a magyar nemzet jeles és remek Íróinak meg­szerzését, ép úgy, a hogy a művelt külföldön is a legszegényebb jövedelmű család is leg­első sorban a nemzeti klaszikusok birtokába jut. A kiadó Franklin-Társulat e nagy vállalat részletes programmját őszszel fogja közzétenni és ugyanakkor a kiadást megindítani. Köte­lességének tartja azonban már most, — a közönség saját érdekében, — a figyelmet e korszakos vállalatra felhívni, hogy megtévesz­tések ellen megóvja. A hírlapokban ugyanis néhány nap óta Képes remekirók könyvtára cim alatt egy vállalat hirdettetik, melynek cime félreértésekre adhat alkalmat. Ily félre­értések, vagy megtévesztések kikerülése végett hangsúlyozni szükséges, hogy a magyar re­mekirók gyűjteménye kizárólag és csakis a Franklin-Társulat kiadásában jelenhetik meg, mivel ez a társulat ez idő szerint a nagy magyar irók kiadási jogainak kizárólagos tu­lajdonosa. N y i 11 -1 é r.*) Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik szeretett anyám temetésén | résztvettek s ezzel bánatomat enyhitni óhajtot­ták, fogadják ez úton hálás köszönetemet. Vác, aug. 29. Racsek Jánosné. HIRDETÉSEK. Lapunk egyes számai kaphatók 24 fillérért: A kiadóhivatalban, Deutsch Mór papirkereskedé­­sében (Városháza), Beck Gyula üzletében (Buda­­pesti-föut), legifj. Korpás Pál üzletében (Kossuth-utca) és özv. Binderné vasúti dohány­tőzsdéjében.

Next

/
Thumbnails
Contents