Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-01 / 35. szám
6 VÁCI HÍRLAP kis leánya füléből az arany fülbevalókat ellopták. A tolvaj egy fiatal, tizenhárom éves leány. Sokra viheti! — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 60 fii., asztali dara, finom C. sz. 25 kor. 40 fik, Királyliszt 0 sz. 25 kor. 60 fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. 80 fik, Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 80 fik, Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 80 fik, Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 22 kor. 40 fik, Közép kenyérliszt 5. sz. 21 kor. 80 fik, Kenyérliszt 6. sz. 21 kor. — fik Barna kenyérliszt 7. sz. 18 kor. 40 fik, 71/2 15 kor. 60 fik, Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 20 fik, Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fii. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fik, Ocsú 7 korona 50 fillér. Gömöri Havas Adolf Emlékiratai. í. Néhai gömPri Havas Adolf ny. honvéd-alezredes halálakor, ismertetvén életrajzát, Ígéretet tettünk, hogy az elhunyt emlékiratait közzéteszszük lapunk hasábjain. Most beválthatjuk Ígéretünket s mai számunkban megkezdjük annak közlését. A mi reánk maradt, nem teljes emlékirat. A sokat járt, tapasztalt, nagy műveltségű alezredes nem fejezhette be. De igy is élénk világot vet hazánknak ama szomorú idejére, melyről eddig keveset írtak, értjük az ötvenes és hatvanas éveket, mely idő alatt az elnyomatás keserű kenyere jutott osztályrészül a magyarnak. Ezért, ki csak tehette, külföldre menekült s igy jutott sok magyar szabadsághős Garibaldi zásztója alá, hol ismét a szabadságért, Olaszország egységéért küzdött. Gömöri Havas Adolf is Garibaldi zászlaja alá esküdött s ebből az időkből származnak emlékiratai, melyeknek közlésével az elhunyt emlékének is áldozni akarunk. 1869-ben kevesen voltak hazánkban, kik a betörést okvetlen bekövetkezendő ténynek ne hitték volna, e sok közé magam is tartoztam és lehet-e csodálni, hogy mint volt honvédszázados nem az itthon kitörendő felkelésben, hanem a kivülről várt betörésben vegyek részt, a mire a legnagyobb olasz alatt levő magyar légió még inkább biztatott. Hogy a kimenetel akkori időben nem könnyű dolog volt, azt felesleges emliteni, azt mindenki tudja és miután útlevélről szó sem lehetett, elindultam anélkül. Egy szép őszi reggelen tehát egy lefelé haladó gőzösön, a szó teljes értelmében eltűntem Pestről. A mennyiben elmenetelemet két meghitt barátom és egy tisztelt rokonomon kívül senkivel sem tudattam, képzelheti kedves olvasó, milyen arcokat vágtak hitelezőim, midőn hült helyemet hetek, vagy hónapok múlva találták. Első kiszállásom helyéül, mostoha testvéreink fővárosát, Újvidéket tűztem ki, hol egy rokonomnál lelki nyugtalansággal fűszerezett, jó napok hosszú sorát töltöttem. Itt a véletlen egy igen művelt, szeretetreméltó, előkelő liorvát családból származó barátom karjába dobott. Barátságunk köteléke elvégre oly szorossá végződött, hogy jó, vagy bal sorsunkat egymással megoszjuk, indultunk ki a nagy világba. Sok, mindenféle tervünk hosszas megnányása után elvégre abban állapodtunk meg, hogy Zimonyba megyünk recognoscirozni. Neki ugyan könnyű dolog volt a Dunán at Nándorfehérvárra menni, mert Szerbián keresztül Horvátországba szóló útlevelét csak láttamoznia kelletett volna a zimonyi főparancsnokságnál. De én egy ideig sehogysem tudtam kisütni a dolgot, mig végre vakmerő lépésre elhatároztam magam, melynek kivitelére a még Pesten régóta birtokomban levő és Újvidéken szerzett fölhatalmazásom, mint ügynöki felügyelője egy biztosító társaságnak, alapul szolgáltak. Második napi ottlétünk délutánján, úgy három óra tájban azt mondtam barátomnak : pajtás, én elmegyek a zimonyi határőrvidék parancsnokához útlevelet kérni Belgrádba. — Előre mondhatom, hogy hiába fáradozol, — szólt az én barátom. — S vájjon miért? ha szabad kérdeznem. — Azért, mert magyar vagy és azok a magyarokat annyira szeretik, hogy szinte féltik. A múlt héten is csupán gyöngédségből és féltékenységből kettőt fogtak meg a Duna közepén, a kik átakartak suttyomban úszni, megfogták és egész Pestre küldték. Protmann úr atyáskodó oltalmába helyezték, attól tartva, hogy Mihály fejedelem azonnal elfogatja és börtönbe dobatja, vagy talán rögtön nyársra huzatja a szegényeket. Engem azonban -e rémteljes históra legkevésbbé sem ijesztett vissza tervem kivitelétől, hanem a mint elhatároztam, egyenesen a főparancsnok lakására siettem és minden tétovázás nélkül eléje bocsájtattam. Miután nevemet és foglalkozásomat a fentemlitett két okmánynyal igazoltam, azt mondottam, nem számítottam arra, hogy teendőim Belgrádba szóllitanak, mert ha ezt csak sejtettem volna is, legyen meggyőződve exceilenciád, hogy a szükséges útlevéllel magamat ellátni nem mulasztom el, excellenciád kegyességétől függ tehát nekem átmeneteli engedélyt adni, addig, ha igy kívánja, ezen okmányaim itt maradhatnak. A derék úri ember okmányaimat megvizsgálván, miután felhatalmazásomat visszaadta, rendőri igazolványomat azonban mindaddig, mig vissza nem térek, magánál tartotta és a kívánt átmeneti engedélyt kezembe adva, egész az ajtóig kisért. Mázsányi teher esett le szivemről s könnyű, de mindamellett komoly léptekkel haladtam közös lakásunk felé. Feszült várakozásban hátrahagyott barátomat siettetve minélelőbbi távozásunkra, mert féltem, hogy a parancsnok megbánva elhamarkodását, a határon való átkelésemet megakadályozza. Pál barátom dacára annak, hogy komoly természetemet ismerte, mindaddig, mig az okmányt kezébe nem adtam, addig a dolgot tréfának tekintette. Belgrádra tehát Zimony és Belgrád közt közlekedő helyi gőzösön átkelve, a kiszállásnál átmeneteli engedélyeinket a rendőrnek átadva, Nándorfehérvár első vendéglőjébe Nova Edon iába szállottunk. (Folytatása következik.) Irodalom. Irodalmi esemény van készülőben. Arról van ugyanis szó, hogy nemzeti irodalmunk öszszes elhunyt nagyjainak munkái egyöntetű, díszes kiadásban kerüljenek a magyar nemzet kezébe; egyöntetűen, díszesen és olcsón, 55 csinosan kötött, könnyen kezelhető kötetben. Balassától és Zrínyitől Arany Jánosig mindent magúba foglal ez a kiadás, a mit költői irodalmunk maradandó becsűt fölmutathat. De nemcsak költőink munkáit: Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond munkáinak legjavát is. A Magyar Remekírók tehát nagy költőink és íróink olyan kiadása lesz, a milyenre évtizedek óta vár a magyar nemzet és arra való, hogy olvassák, mert elhagyja azt, a mi másod- vagy harmadrangú, avagy a mi csupán a tudós kutatót érdekli. A régibb irók műveit irodalmi értékeikhez és irodalomtörténeti jelentőségükhöz mért megválogatásban, az újkori írók (nevezetesen Arany, Vörösmarty. Petőfi, Tompa, Garay, Bajza, Czuezor, Vajda, Arany László, Szigligeti, Madách, Reviczky, Gsiky) műveit lehetőleg teljességük- 1 ben, mindenesetre főműveikkel fogja felölelni. A Franklin- Társulat, mint e korszakos irodalmi vállalat kiadója, ezzel a vállalatával nagy meglepetést szerez a nemzetnek. Evek óta készül rá : egymás után szerezte meg terve kiviteléhez jeles íróink munkáinak kiadói jogát s most, hogy Arany János művei is tulajdonává lettek, siet annak megvalósításával s 55 tekintélyes szép kötetben egyesíti nemzetünk szellemi munkássága legjavának summáját, azzal a nagy gondossággal, melyet az ilyen tekintélyes vállalat megkövetel. Ezért az egyes írók munkáit leg-liivatottabbjaink rendezik sajtó alá s látják el életrajzzal. Élükön Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Kossuth Ferenc, Eötvös Károly, Rákosi Jenő, Lévay József, Vadnay Károly, Heinrich Gusztáv, Riedl Frigyes, Bavics Ferenc, stb. Az eszme, mely a kiadó társulatot e nagyjelentőségű vállalat közrebocsátásánál vezérli, az, hogy lehetővé tegye minden családnak a magyar nemzet jeles és remek Íróinak megszerzését, ép úgy, a hogy a művelt külföldön is a legszegényebb jövedelmű család is legelső sorban a nemzeti klaszikusok birtokába jut. A kiadó Franklin-Társulat e nagy vállalat részletes programmját őszszel fogja közzétenni és ugyanakkor a kiadást megindítani. Kötelességének tartja azonban már most, — a közönség saját érdekében, — a figyelmet e korszakos vállalatra felhívni, hogy megtévesztések ellen megóvja. A hírlapokban ugyanis néhány nap óta Képes remekirók könyvtára cim alatt egy vállalat hirdettetik, melynek cime félreértésekre adhat alkalmat. Ily félreértések, vagy megtévesztések kikerülése végett hangsúlyozni szükséges, hogy a magyar remekirók gyűjteménye kizárólag és csakis a Franklin-Társulat kiadásában jelenhetik meg, mivel ez a társulat ez idő szerint a nagy magyar irók kiadási jogainak kizárólagos tulajdonosa. N y i 11 -1 é r.*) Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik szeretett anyám temetésén | résztvettek s ezzel bánatomat enyhitni óhajtották, fogadják ez úton hálás köszönetemet. Vác, aug. 29. Racsek Jánosné. HIRDETÉSEK. Lapunk egyes számai kaphatók 24 fillérért: A kiadóhivatalban, Deutsch Mór papirkereskedésében (Városháza), Beck Gyula üzletében (Budapesti-föut), legifj. Korpás Pál üzletében (Kossuth-utca) és özv. Binderné vasúti dohánytőzsdéjében.
