Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-25 / 34. szám
4 VÁCI HÍRLAP nők is érvényesíteni akarják tudásukat, kik erre utalva nincsenek. Nem természetes-e, ha a nő társadalmi helyzete fordulatot vesz és nem mintha nem akarna megférni a neki osztályrészül kijelölt keretben, de mert a szükség is rá kényszeríti- kilép a küzdtérre és harcol a mindennapi kenyérért. Elég sajnos, hogy csak a legnagyobb küzdelmek árán jut egy-egy falathoz — melyet megkeserít az előítélet és igazságtalanság. Mily máskép van ez pl. Angolországban, hol tágas tért nyitnak a női munkaerőnek ! Hogy a nőemancipáció nálunk is oly rohamosan terjed, annak nem épen a külföld követésre méltó példája az oka, de mert a helyzet, a viszonyok alakulása is kívánja. Higyjék meg uraim, nem csekély önmegtagadásába kerül a nőnek, hogy otthonát elhagyva, csekély anyagi haszonért mások szeszélyeinek, sokszor megaláztatásoknak kitéve küzdjön a létért. Bíráljunk részrehajlatlanul és rájövünk, hogy többnyire a szükség az, mely kényszeríti a nőt is, fölcserélve a — nem kevésbbá verejtékcs — házi munkát, irodai, vagy ipari munkássággal megkönnyíteni a családfő esetleg özvegy édes anya, vagy apátián gyermekek megélhetését, avagy a saját jövője biztosítását. \ Egészen más osztálya a nőnek az, mely a családi tűzhelyet azért hagyja oda, hogy hiúságát kielégíthesse, kényelmet és semmittevést biztosítson magának ; ám ezek nem esnek oly szigorú elbírálás alá, mint a munkásnő. Én legalább még ellenük irányuló cikket soha sem olvastam, pedig épen ezek a társadalom fekélyei, azok, kik minden tisztességes nő iránti véleményt balul megváltoztatnak. A fönnebb elmondottakból látható, hogy a nőknek csak az a része iparkodik közpályákon tért foglalni, kiket inkább a tisztességes létfenntartás szüksége, mint a hiúság, nagyzási hóbort, vagy tehetségeik fitogtatása vezet. Túlhajtott dolog tehát azt hinni, hogy a nők a férfiakat háttérbe fogják szorítani; sokkal kevesebben vannak, de meg a közpályákon működő fiatal nők a legtöbb esetben szívesen fölcserélik — ha alkalmuk van — az egészségtelen poros irodai levegőt a házi tűzhely barátságos melegével, sarokba dobva a hivatalt, önnállóságot szívesen kezükbe veszik j ci házi kormánypálcát, a — főzőkanalat. Egy nő a sok közül. Helyi és vidéki hirek. Nyári mese. Meleg a nyár, izzó a lég és forrón pezsg a vér, az ajakba fut össze mind és szomjan csókot kér. — Kérnék én is, de nincs kitől, nagyon szomjas vagyok és úgy tüzel az izzó nyár . . . perzselnek a napok. Óh, ha van ajk, mely csókra vár, leányok ajka csak, jöjjenek hozzám, én adok, de — ők is adjanak . . . És csókra-csók meg ölelés, ez lesz a szerelem ! . . . Ó, jönne bár, kinek izzón vallanám : — Szeretem ! . . . Maszk. — A polgármester itthon. Dr. Zádor János polgármesterünk egészségben meggyarapodva ma tért haza Gleichembergből. — Kinevezések és előléptetések a káptalanban. Megemlékeztünk már mull számunkban a váci székeskáptalanban történt kinevezésekről. Hírünket erősíti meg a hivatalos lap vasárnapi száma, mely a következőket jelenti: A király jóváhagyta a váci székeskáptalanban Markovics Lázár éneklő kanonoknak az olvasó, Jung János fölszentelt püspöknek és őrkanonoknak az éneklő, Csávolszky József címzetes püspöknek és székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra, Czettler Antal pesti főesperesnek a székesegyházi főesperességre, Miltényi Gyula legidősb merterkanonoknak a pesti főesperességre való fokozatos előléptetését ; az utolsóelőtti mesterkanonokságot Bucselc István címzetes kanonoknak és theologiai tanárnak, az utolsó mesterkanonokságot és egyben a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett váci-kuti káptalani kisprépostságot Schmidt János taksonyi esperes-plébánosnak adományozta; Kämmerer Ferenc verőcei esperes-plebánost pedig ugyanennek a székeskáptalannak tiszteletbeli kanonokjává kinevezte. — Pruzsinszky József dr. gödöllői esperesplébánosnak a Keresztelő Szent Jánosról nevezett jánosii, Kiss Boldizsár félegyházai esperesplebánosnak pedig a Szent-Keresztről nevezett címzetes apátságot adományozta a király. — Vác és a fogyasztási és italadók megváltása. Városunk 1899 óta úgynevezett államsegélyes város. Az 1899. VI. t.-c. ugyanis azon városokat, melyek a hús, bor és szeszfogyasztásra ezen törvényben engedélyezett pótadókat rendszeresítették, államsegélyben részesíti az esetre, ha a fogyasztási és italadók jövendő kezeléséből eredő tiszta haszna, az uj pótadók betudásával, kevesebb lenne az előző évek átlagos jövedelménél. Vác város, miután a pótadókat már régebben szedte, azokat annak idején újból rendszeresítette s miután az előző években évi 15000 forint tiszta jövedelmet mutatott ki a fogyasztási és italadók kezeléséből, azóta rendesen megkapta az államsegélyt, mely évi 14 — 15000 forint között váltakozott. A fogyasztási adókat a város eddig kerekszámmal 56000 koronáért bírta és beszedett belőlük kerekszámmal 83000 koronát s ezen haszon fölibe kapta még az államsegély is. Ezen szerencsés üzleti viszonynak azonban a törvény drága árát szabta. Azt, hogy a pénzügyi közegek betekinthetnek a város kezelésébe és számadásaiba. Természetesen a kincstár igy rájött arra, hogy a városban nem 56000 korona, hanem 80000 korona a fogyasztási és italadók bevétele. Ennél fogva megváltási árat, a teljes 80000 koronát követeli a várostól, vagyis teljes 24000 koronával többet, mint eddig. Első tekintetre ez óriás veszteséget jelentene a városra. De a törvény és a miniszter leirata biztosítja a várost arról, hogy az általány összeg ezen emelkedéséből sem a városi pénztárnak nem lesz kára, sem az államkincstárnak haszna. Mert a mennyivel most már apadni fog a város jövedelme, annyival fog nőni az államsegély. Eddig kapott a város évi 28000—30000 koronát. jövőre kap majd helyette 54000 koronát, vagy is annyival többet, a mennyivel nagyobb összeget fizet a kincstárnak. És hol fogja hát a kincstár számadását megtalálni? Abban, hogy majd a többi, nem államsegélyes városok fogyasztási adóját és a tényleges fogyasztás színvonalára fogja emelni. Tájékozásul megjegyezzük, hogy Magyarországon 28 törvényhatósági és 118 rendezett tanácsú város közül mintegy negyvenen élvezik az államsegélyt. Községeknek pedig arra joguk nincsen. Az államsegélyt az 1901. XVIII. t.-c. a jövőre mind addig biztosítja az illető városoknak, mig a községek háztartását a törvényhozás véglegesen rendezni nem fogja. E tárgyban volt tegnapelőtt, pénteken rendkívüli közgyűlés a városházán. Dacára az ügy fontosságának, alig húsz városi képvií előtt (beleértve a tisztviselőket is) nyitc meg a közgyűlést Korpás Márton h. polg mester, Freysinger Lajos szólalt fel s jelez hogy a pénzügyminiszteri államtitkárnál is járt a város érdekében. Ismertette az ügye a képviselők felhatalmazást adtak a polg mesternek és a pénzügyi bizottságnak, hogy a f. elmondottak értelmében kösse meg a szeri dést. — Két ünnep. Miként az országb mindenütt, úgy városunkban is két nagy i népét ültek meg az elmúlt héten. Az ur kodó születésnapján Virter Lajos nagyprépo püspöki helynök mondott hálaadó misétj székesegyházban, a hol a város tisztviselő c az állami hivatalok s intézetek fejein s a hebeli honvédhuszárezred tisztikarán kívül na közönség jelent meg. Látványosság szám ment, midőn a mise után br. Marschall al 1 redes előtt a téren felállított huszárság eb nult. — E napon más felekezeti templomc ] ban is volt istentisztelet. — Szent István na e ján ismét dr. Virter Lajos püspöki helyim mondotta a misét. A város hazafias lakossá mindkét napon fellobogózta házait. Mindb hivatalon s intézeten zászló lengett csupac egyen nem, a mi feltűnést is keltett. — Az ipariskolai bizottság e hó 21 - - gyűlést tartott Balás Lajos apátkanonok elnöö lete alatt, hogy a közelgő iskolai évre előkái szüljön. Intzédy Soma ipariskolai gondnok áll b beterjesztett a számadásokat s az 1901/902 ta n évi költségvetést elfogadták. A költségvetésű ben 623 K 63 fillér fedezetlen hiány mutatki A zik. A bizottság sajnálkozásának adott kifej is zést a fölött, hogy Nécsey János városunkbd; elköltözik s a kiváló buzgalmú tanártól m< ai kell válnia. Helyébe Paidl Bélát alkalmazd I: ideiglenes minőségben, mig a segédtanítói áls ;I Tóth Ferenc tanítóval töltötték be. Ezután k i jelölték a jövő tanévi iskolalátogatókat, ma fit pedig megválasztották számvizsgálókul Boros w Ferenc és Sebük József bizottsági tagokat. Vég >_ Vörös Ferenc igazgatónak hivatalának ponti dr és lelkiismeretes betöltéséért elismerést szavt.-vt zott a bizottság. — Kitüntetés. Rajner Kálmánt, a pesi-ei hengermalom vezérigazgatóját, és a váci hengere« malom ügyvezető igazgatóját a francia kö> öí társaság elnöke a becsületrend lovagkeresztjévtvó díszítette fel a párisi világkiállításon kifejte sJj buzgó tevékenységéért. Méltó elismerés ez ss kiváló buzgalmú s mindenütt elismert tekir.fid télyű szakférfiúnak. — József kir. herceg Vác haladó ab sáról. Fehérváry Géza báró honvédelmi m rn niszter félszázados jubileumát — mint a nap qß lapokban is olvasható volt férfi-estély fejez .\e| be a honvédelmi minisztériumban Az este dg' megjelent a legmagyarabb királyi herceg Józsi gsí is, a ki több jelenvolttal szívesen elbeszélgetet A királyi herczeg megpillantotta Gajáry Gé? A4 orsz. képviselőnket is. — Ah, a képviselő urat — szólt a fenség - - «i már jól ismerem. Ugy-e, nem tudja honná sn hát még polgármestersége idejéből. Lássa, ei gém nagyon meg lep Vác haladása, rnelyt (le mindig feltűnően tapasztaltam, valahányszc >:<?.• Vácon megfordultam. — Fenségednek, szólalt meg most Gajár \h\ Vác haladásában igen sokat köszönhet. — Ugyan? — Igen, mert utcáink, tereink befásitásáho polgármesterségem alatt fenséged alcsuthi kér tészetéből hozattuk a facsemetéket, a melyei ma a legszebbek s legárnyékosabbak. Onnai valók a celtiseink, a platonidesek, az uhum campestrisek és még sok fánk, melyek utcá inkát és tereinket szegélyézik.
