Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-27 / 4. szám

Tizenötödik évfolyam.

4. szám.

Vác, 1901. évi január 27.

VÁCI HÍRLAP

Előfizetési árak:

Egész évre .... .12 korona.

Negyedévre ......................... 3 korona.

Egyes szám ára .... 24 fillér.

Meg'jelen minden vasárnap.

VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA.

Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő:

Ko vách Ernő.

Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhiva

VÁC, Géza király-tér 3. sza Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér.

Építsünk!

Vác, jan. 25.

És ismét visszatérünk oda, a hol elhagytuk : a szégények, munkanélküliek - segélyezésére. Múlt számunkban két cikket is szenteltünk nekik, vezércikkünkben a szegény nép téli keresetforrásáról irtunk, egy másik Ivánka főszolgabíró felhívásáról szólt. És most, hogy újból visszatérünk a régi, de mindig, uj fájdalmas témára, ne vétessék nekünk rossz néven.

Minap betértem Csávolszky kanonok lakásában levő szegénykonyhára. Ezelőtt évekkel 25 — 30 szegény kapott ott meleg ételt, most nyolcvannál is többen voltak ott. A városi pénztár kimutatása jelzi, hogy az elszegényedett iparosok száma évről-évre növekszik. Az ipartársulatná! újévkor szétosztott összeg kevés volt, s most több a szegény iparos, mint a mennyi pénz került szétosztásra. Hányán vannak még azok, a kik nem mernek szegénységükkel a nyilvánosság elé jönni!

Nem tagadhatjuk tehát, hogy a szegénység minden vonalon nöttön nő, az iparososztály évről évre közeledik ahhoz, hogy elnyelje a gyáripar, az igazi moloch.

ff jA-s^Q)

Január.

Eltemette a hó a rétet, a -partot;

Hol víg dana csendült bájos kacagással, Zúgva hordja a szél a száraz avart ott, Orkán, zivatar jár vad táncol egymással.

Nincs csicsergő madár a lombtalan ágon, Édes virágillat nem terjed a légen,

Szürke köd, borongás, ül a néma tájon, Ólmos Jelleg úszik a naptalan égen.

Viharzik keblemben a boldogság vágya,

De gyenge hajtási megfagyva lehulllak, Csak az emlékezet az, a mi kitárja Boldog álomképét az ábrándos múltnak.

Lenne örök tavasz, nyitna virág, rózsa, JBohó, kicsi madár kacagva dalolna,

Édes öröm között telne minden óra : Szivemen akkor is a tél lehe volna.

Barát Rezsin. Farsangi képek.

— A Váci Hírlap eredeti tárcája.

Irta : Be de Jób.

Az egyenlő emberek bálja.

Az „Egyenlő Emberek Egyesülete“ igen fölvirágzott, folyton gyarapodott és hatalmas

Az állam iparkodik ezt meggátolni, kedvezményeket nyújt neki, szállításokat biztosit az iparosoknak s bízunk a jövőben, hogy az iparososztály érdekében a mai kormány, az iparfejlesztés iránt érdeklődő kereskedelmi miniszter hathatós törvényekkel örökíti meg nevét.

Ám a mit a kormány tesz a magyar iparosvilág érdekében, nem elegendő és nem nélkülözheti a más oldalról jövő segítséget. A magyar társadalom segélye is hathatós, de eredményesebb még inkább a törvényhatóságok, a városok munkája.

Az ország fővárosából indult ki az akció, nekünk a vidéknek csak követnünk keli és a jó eszme meg is termi majd áldásos gyümölcsét.

Ma a főváros iparosainak, hogy téli időben, a mikor legjobban szorulnak rá, munkát adjon, egész tervezettel állott elő, ezek közt iegnevezetesebb hogy az építőipar pangása folytán az építőiparosoknak ad munkát.

Vájjon nem követhetnők-e mi ezt a jó példát ? A mi városunk csak úgy megérzi az épitőválságot, mint a főváros. A mi téglagyáraink ép úgy beszüntették a munkát, mint a budapestiek, a mi épitőlett. Végre egy egyesület — igy szólották, a kik máshonnan a nagy kaszinókból, az előítéletes kasztokból s efélékből kirekedtek — végre egy egyesület, a mely igazán egyesület, mert itt mindenki egyenlő. Már-már országos lett a programmja és szívesen hallott róla mindenki, mert azt hirdette, hogy az ember csak embernek született, nincs cirne, mines rangja, nincs diplomája, nincs vagyona, ha összehasonlításra kerülne a dolog. A tagok „polgártársának szólították egymást és mindenkivel szóba állottak, lett-légyen az kucsiber, kéményseprő, doktor, pincér, miniszter, akárki.

A nagy fejlődés okozta aztán, hogy az Egyenlő Emberek Egyesülete bált rendezett. Egyenlőség, egyszerűség, fesztelenség; ez volt a jelszó. Mindenki eljöhetet a bálra, csak a tagsági jegyet kellett fölmutatni. Az öltözék nem volt megállapítva, mindenki úgy jöhetett, amint akart; a vendéglősnél is úgy rendelkeztek, hogy a soupéra a legolcsóbb ételekkel ép úgy készüljön, mint a legdrágábbakkal. Főzeléket kapjon, a ki főzeléket akar és osztrigát, akinek ez izük; a harminc krajcáros bor épúgy jégvederrel adassék, mint a tizenkét forintos pezsgő. A hölgyek akár gyémántokkal érkeznek, akár kartonruhában, egyformán szívesen láttatnak. Az urak jöhetnek egyénest az ipar

iparosaink ép úgy munka nélkül állanak, mint fővárosi szaktársaik. Városunk érdeke követeli tehát, hogy ha a magánépilés mindenütt szünetel, adjon teret és munkát ő, a kinek egész sor épülete vár elkészítésre.

Nem szólunk a kissörház felépítéséről, ezt leszavazta a képviselőtestület, az, a melynek egész csomó iparos tagja ma sóhajtva emlegeti, mily jó lett volna ott építkezni és számos rokonfoglalkozású iparosnak a téli időben is kenyeret adni! Nem bűn, hiba volt ez, melynek súlyát még érezni fogjuk. De említsük fel, hogy majd két esztendős határozata az a város képviselőtestületének, hogy a városházát kibővítik, az Eszterházy-utcára eső részre emeletet húznak, uj közgyűlési termet készítenek.

Ács, kőműves, üveges, téglagyáros, földmunkás kapna itt foglalkozást és kenyeret a mai épitőválságban. A város pedig foglalkozást nyújtva a mit a ré,;en elveszít, megnyeri a vámon: az adók behajtása is könnyebben menne végbe.

De itt van a tűzőrtornyunk építése is. Halljuk, hogy mozognak s az építési kedv megjött. Ha a városunk nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is támogatja a

műhelyből, a boltból, az irodából vagy a saját palotájukból szürkében, feketében, pecsétesen vagy munkás-zubbonyban: mindegy, mert ez a bál az egyenlő emberek bálja . . .

Mégis, mégis, mikor tiz óra lett és a közönség gyülekezett: azt lehetett látni, hogy a bálra Jövők közül az urak mind elegáns frakkban, fehér nyakkendősen, fehér mellénynyel és kkkcipőkben vannak, a hölgyek pedig a legragyogóbb estélyi toilettben, ékszerekkel és annyira egyenlően, hogy vakító fehér vállukat mind láttatták. E tünemények miatt az elnököt meginterpellálták, a ki azonban ünnepiesen a következőket jelentette ki:

— Sebaj, polgártársak, a mint látom, mégis egyenlőek vagyunk, végre ha az ember mulatni akar, úgy öltözik, a hogy neki tetszik. Mi azzal is bizonyítjuk az együttes érzést, hogy egyenlően ünnepiesen öltözködünk. Ezt jegyezzük is meg, hogy mindenkinek legjobb kedve szerint szabad mulatnia ! (Hosszas, lelkes éljenzés.)

Azután megkezdődött a tánc . . . Ámde, a hol tánc van, ott rendezőnek is kell lennie. Választottak hát rendezőt, de kimondták, hogy a társaskör alapszabályai szerint jelvényt nem kap. Hanem hát a rendezőt mégis meg kell különböztetni valamivel a többiektől (mert különn g-z