Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-04 / 31. szám
Tizenötödik évfolyam. 31. szám. Vác, 1901. évi auguszt Előfizetési árak: t Egész évi-e .... .12 korona. 1!N eg ved évre.........................3 korona. 'Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. .Kiadótulajdonos: Ko vách Ernő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A két nem harca. A tizenkilencedik század végén az életisvény uj ágára tért át a nő. Eddig a házi tűzhely s a család nyújtott neki kizárólagos foglalkozást és általános volt ü vélemény, hogy ez a legnemesebb női Avatás a földön. A villamosság korában :oedig — azaz jelenleg — egy csapásra negdőlt ez a régi rendszer s ime most tzon a ponton állunk, hogy a nők túlnyomó többsége nem akar megférni a neki osztályrészül jutott szükebb keretien, hanem kitör és a férfiakkal egyazon crnődon, egyazon utón keres megélhetést. munkaerőnek ez a váratlan megkétszereződése bizonyosan sok bajnak ^sz a kutforrása és nem keli csodálkozíunk, ha majdan ez ókból élet-halál harc ;eIetkezik a két nem között... a kenyérért. A mig csak külföldről hallottunk egyetuást a nőemancipáció aránytalan terjeését illetőleg, mindaddig csak érdekesség zempontjából foglalkoztunk e hírekkel, le miután újabban hazánkban is hasonlóépen kezd megváltozni a nő társadalmi Anikó gyűrűje.- Finn történet. — Közli : Osils Sánd.or. 1864. évben, Triesztben tartózkodásom alatt gy három árbocos hollandi hajó finn származású kapitányával ösmerkedtem meg. Véletlenül találkoztunk a tengerparton, hol z épen játszó katona-zenekar darabjait hallattam. Egyszer csak egy tagba szakadt, bo- Dtvált arcú úri ember lépett hozzám s kezeit arátságosan a vállamra téve a következőleg zólitott meg. — Bocsánat uram, nem tudná megmondani: diele katonák ezek ? Olyan különös viseletűk an, sárga zsinórral sujtásozott kék harisnya s magas szárú fűzött cipő. Mire én felvilágosítottam, hogy az, a mit a itonákon lát, nem harisnya, hanem testhez ló nadrág, ez a magyar katonák viselete, hez hasonló a magyar nemzeti viselet is. — Tehát magyarok ! valóban érdekes. Még )ha magyar npmzeti viseletét nem láttam, n finn származású vagyok, fiatal koromban tottam egy hollandi hajóra, melynek most ső kapitánya vagyok. Sokat hallottam bambán a magyarokról, azt mondják rokonj velünk, a nyelvök is hasonlít a mienkéhez hogy a finnek a magyaroktól szakadtak el. : helyzete, fontos kötelességünkben áll közelebbről meghányni-vetni e nagyhorderejű fordulatot. A téma onnan jut eszünkbe, hogy az idén az ország felsőbb leányiskolái özönével ontották ki a nyílt küzdőtérre a sokféle pályára képesített nőket, a kik most elszántan akarják a versenyt fölvenni a férfiakkal. Legtöbbje könyvelőnek, gépirónak, banktisztviselőnek készül, eltekintve az állami "állásoktól, pl. a postai, távirdai és vasúti alkalmazás. Még szerencse, hogy a magasabb képzettséget kívánó tudományos pályákra e nők közül csak egy csekély töredék iparkodik jutni, máskülönben néhány év múlva annyira megszaporodnék az ügyvédek, orvosok és tanerőknek amúgy is nagy száma, hogy igazán sok volna a fölösleg. Ez a női invázió kétség kívül nagy és szerintünk veszedelmes változásoknak lesz a szülő oka s ha jövőben az emancipáció el kényszeredett hivei ugyancsak ebben az irányban fognak terjedni, akkor De hogy kerültek a magyar katonák Triesztbe, hisz Magyarország messze van innen ? Ismét felvilágosítottam emberemet a dolog állásáról. Azután sokat beszéltem Magyarországról, annak vidékéről, dúsan termő földjéről ; közben véget ért a zenei előadás. A kapitány hatalmas kézszoritással búcsúzott. el tőlem és megkért, hogy másnap látogassak el hozzá, sokat akar hallani a magyarokról. Ajánlatát szívesen fogadtam. Másnap este a kapitány kabinjában ültünk együtt. Mögöttünk a jégtartóban néhány palaczk bordeauxi bor volt, az asztalon pedig hollandi agyag- pipák hevertek. Iszogattunk s rágyújtván elkezdődött a beszélgetés. Kapitányom sok nyelvet tudott s tőlem csakhamar magyarul kezdett tanulni. Ezután a hajó mindennapos vendége lettem, mig végre megrakodott a hajó és parancsot kapott indulásra Java-Sumatra felé. Jött a búcsúzó. Ismét együtt ültünk. Néhány előkelő trieszti kereskedő, hajótisztek, a kapitány és én. Felhordták a lakomát. A hajókonyha ma estére ugyancsak kitett magáért. Finom borok s válogatott csemegék kerültek az asztalra. A lakoma után valamennyien eltávoztak, csak én és a kapitány maradtunk a kabinban. Előkerültek az agyagpipák, rágyújtottunk. a század elején a társadalomnak s a családnak képe lassankint teljesen átformálódik. Aggódva várjuk a további fejleményeket. Aggodalmunk alapos, miután biztosra vehető, hogy ilyen kilátások mellett a nő nem lesz többé ideál, a családi tűzhelyt nem tekinthetjük szentélynek, hanem az élet tökéletesen megridegül, miután a megélhetés nehézségei egyaránt kérget vonnak a férfi és a nő szivén. Mi ok szülte ezt az állapotot? ... A nőnek jelenleg is csak annyi kilátása a lerjhezmenésre, mint volt annakelőtle. Továbbá számban sem szaporodtak meg annyira, hogy nagy részük már e miatt is kénytelen legyen — nőiségét álcázva — a kenyérért küzdeni ... Itt valami nagy hibának kellett esnie, mely ezt a változást előidézi. E hiba kétségkívül magukat a nőket terheli, hisz a legádázabb férfigyűlölő asszony sem állíthatja, hogy az erősebb nem viselkedése terelte volna ily ferde irányba a társadalmat. Hölgyeim! Nincs többé egyszerűség. — A magyarok egészségére ! — kocintott a kapitány. A mi rokon nemzetünk a finnek egészségére ! — válaszoltam. — Ma búcsúzunk, ki tudja mikor látjuk egymást kezdé a kapitány. Még néhány órát maradunk együtt. Én a magyar nemzetet és a magyar szót megszerettem. A mi népünk rokon az önökével, hiszen a magyaroktól szakadtunk el. Beszéljen még szép országáról és annak dicső népéről. Én Petőfi „János vitézének“ meséjét mondtam el. A kapitány meghatottan hallgatta azt. — A nép jellemvonása ugyanaz, a mi nálunk, tiszta erkölcsök és állhatatosság. Én viszonzásul egy szomorú történetet mondok el, a mely hasonlóan jellemzi a finn nép állhatatosságát. * Szép ország ez a mi sziklás halmos országunk — kezdé a kapitány. Nagy területen fekszik, de gyér a' népsége. Szegénységében nem adhat sokat. Helsingfors, a tartomány fővárosa alatt még búzát, de azonfelül csak rozsot és árpát ád a terméketlen anyaföld. Szorgalmas, nélkülözni tudó népünk igy is megél. Mily más Magyarország! Dús kalászokat hozó rónaság, szőíőfürtös hegységek, virágos, illatos mezőségek mindenütt. De azért mi meg vagyunk elégedve. Zord-erencz-József I keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
