Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-28 / 30. szám

4 VÁCI HÍRLAP december 1-ig beváltja azokat. Azontúl telje­sen értéküket vesztik. — A végrehajtót Jálmer Lipót buda­foki koresmáros a pincébe zárta. Persze az ötletes ember ellen feljelentést tett a hatóság által kimentett végrehajtó. — A nyugati pályaudvar parkja legközelebb a közönség előtt meg fog nyílni. Ennek a váciak közül is sokan örülnek. Értjük ez örömet, mert tényleg maholnap még sétálni is Budapestre kell mennünk. — Az alsóvárosi óvoda évzáró vizsgáját f. hó 25-én csütörtökön tartották meg nagyszámú szülő érdeklődése mellett. Simon Mariska óvónő tanítványai voltak a kedves apróságok, a kik értelmes feleleteikkel szépen kitűntek. 10y2 órakor gróf Csáky Károly, püspök is megjelent a hallgatóság között. Ivánka Pálné jószívűségéből a gyermekek a vizsga végeztével cukrot, süteményeket kaptak. — Robbanás a vasútállomáson. A gázvil ágitás híveit meglehetős kellemetlenül érintette az a dördülés, a mely f. hó 22-én éjjel 11 óra 36 perckor az állomás környékén lakókat éjjeli álmukból riasztotta fel. Az első pillanatban azt gondolták, hogy újabb karam­bol történt, mások az első álomból való hir­telen felébredés pillanatában azt hitték, hogy a villám ütött be, vagy pedig földrengés dobta ki őket az ágyból. Sietett mindenki megtudni a valót A gázfejlesztő telep lángban álló teteje adta meg az első választ a kétségeske­­dőknek. Bizonyossá lett csakhamar, hogy a telep robbant fel. Az állomáson teljes sötétség lett egyszerre, csupán az égő tető világította meg a szerencsétlenség szinterét. A pályaudvar tele faltörmelékekkel, a törmelékek közül se­besültek jajgatása hallszik. Tárnoki) Mihály és Gyigor István málházók szenvedtek égési és zúzódási, szerencsére nem életveszélyes sebeket. Pedig az egyik a robbanás pillanatában a gépházban volt, ennek arca, keze égett össze; a másikat a harmadik sínre dobta a levegő lökődése, ez is maga állott talpra. Sebeiket dr. ITórl városi főorvos kötözte be. — A robbanás az állomási épület néhány ablakát is benyomta. Az összes kár mintegy 6000 koronára tehető. Másnap a vasútigazgatóságtól bizottság jött ki a szerencsétlenség okának megvizsgálása vé­gett. A kiderített tényállás a következő : A két málházó jelentette a szolgálatban levő tiszt­nek, hogy a gázfejlesztő házban valami baj van. A tisztnek sürgős dolga lévén elkül­dő tte őket, hogy addig is, mig intézkedhetik, vigyázzanak a gépre. A két málházó benyitott a gépházba, pár pillanat múlva már hallat­szott a hatalmas dörej. Legnagyobb valószínű­ség szerint a biztositó lámpa csövén szabadult be a gáz, mely a lánghoz érve mindjárt fel is robbant. Ha pár perccel hamarább robban fel, az utolsó vonat utasai közül is többen megsérültek volna. Veszedelemben forgott a közvetlen mellette levő raktár-épület is, ezt azonban a vasúti személyzet és a kivonult tűzoltók megmentették. A romokat eltakarí­tották, az állomást ideiglenesen újból petró­leumra rendezték be. — Villám világit ás. E hó 17-én tartot­ták meg a helyszíni tárgyalásokat és még ez év végéig el fog készülni a vil lám világítás . . . Soroksáron. — Zivatar jéggel. Szerdán nagy zivatar vonult el városunk felett. Tojásnagyságú jég is esett. A zápor csakhamar megtöltötte az utcákát, sőt több pincét, alacsonyabban íekvő kertet, udvart is vízzel. A Rákóci-utca valósá­gos tó volt, melyben az idő ki derül tével para­dicsomi mezben fürdőztek az utca gyerekei. A határban — hála Istennek — nem történt száinbavehető kár. — Táncvizsga. Tegnap este 7 órakor tartotta özv. Tervei Jánosné tánctanitónő ta­nítványaival a szokásos záróvizsgálatot egy kedves estély keretében, a következő programra szerint: 1. Csárdás, 2. Kreutzpolka, 3. Noblesse, 4. I. Négyes, 5. Pas de quatres, 6. Gratiána, 7. Valse 1 Amerikain, 8. Körmagyar, 9. Pas de patineurs, 10. II. Négyes, 11. Nőválasztás keringővei. — A programúiban tehát magyar tánc is volt, sőt nem is egy, hanem kettő. Társas táncokat is mutattak be ; ilyenek : a Hu­nyadi-kettős, a négy Lorisson testvér tánca, fátyolcsoportozatok. — Gyászhir. Saffranovich Karolina és testvérei Ferenc, Károly és Róza, nemkülön­ben menyei Saffranovich Ferencné született Ditrich Rozália, Saffranovich Károlyné szüle­tett Kornhoffer Anna és unokája Béla szomo­rodott szívvel jelentik szeretett édes anyjuknak özv. Saffranovich Károlyné született Mere Aloj­­zia asszony folyó hó 25-én este 8 órakor éle­tének 92-ik évében, a halotti szentségek ajta­­tos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványai folyó hó 27-én délután 3 J/2 órakor fognak a gyászház­ból (Hattyu-utca 1. szám) a római kath. egy­ház szertartása szerint beszenteltetni és a közép­városi temetőbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat a boldogult lelki üdvéért folyó hó 29-én d. e. 9 V2 órakor fog a székesegyházban a Mindenhatónak bemutat­­tatni. Kelt Vácon, 1901. évi julius hó 26-án. Áldás és béke hamvaira ! — Bucsu a forinttól. A szerény, pol­gári egyforintosra is rájár a rúd. Mint a pénz­ügyminiszter hírül adja, szeptemberre bevon­ják az ezüst egyforintosokat is, a melyekből a rideg statisztika szerint még mindig kilenc­ven millió darab van forgalomban. Hogy ez a rengeteg summa hol lappanghat oly észre­vétlenül és oly sokak által nélkülözve, — ar­ról persze már nem beszél a statisztika. A legtöbb ember tehát közömbösen bele fog nyugodni abba, hogy bevonják az egyforin­tosokat. De már a másik terv aligha fog ilyen simán megvalósulni. A másik terv szerint ugyanis a forintnak a fogalmát is ki akar­ják irtani a köztudatból. Nem elég, hogy forintosunk nincsen, még csak ne is beszél­hessünk róla ? Ez igazán sok egyszerre. — A Duna. halottjai. Sajnos, már többes-számban kell belszélnünk, mikor e hirt Írjuk. Kedden este egy 11 éves fiú holttestét fogták ki a kisváci molnárok. A szerencsétlen gyermek — mint értesülünk — egy, Verőcén nyaraló előkelő budapesti polgár fia, s vigyá­zatlanság miatt fulladt a Dunába. — A másik áldozat Kastóczky Lajos, 10 éves váci fiú, a kit szintén a szabadban való fürdés közben ragadott el az ár. Ma egy hete még vidáman játszott, ma már a temetőben nyugszik mind a két gyermek. A Duna tehát ismét megköve­telte tőlünk a véradót, mint a mesebeli sár­kány ! — Zuhany. Egyik budapesti kőnyoma­tosból veszszük át a következő hirt : Széli Kál­mán miniszterelnök, mint belügyminiszter el­rendelte, hogy a kávéházakban alkalmazott úgynevezett kaszirnőknek ez évi augusztus hő 1-től csak oly női személyek vehetők fel, a kik életük 40-ik évét már betöltötték. Ez a rendelet a már alkalmazásban levőkre nem vonatkozik. — Szegény agglegények ! Vigasz­taljon benneteket az a körülmény, hogy ezt a hirt mindjárt másnap megcáfolták. Tehát az egész nem volt több, mint nyári melegben egy kis jótékony zuhany. — A hadsereg szükséglete és a gazdák. A közös hadügyminiszter, hogy eleget tegyen a delegáció abbeli határozatának, a mely szerint a hadsereg szükségletei lehető­leg közvetetlenül a termelőktől szerzendők be, utasította a negyedik hadtest parancsnokságát, hogy gabonaszükségletét ilyetén módon ipar­kodjék biztosítani és pedig akként, hogy a szükséglet első sorban a kisgazdáktól, azután pedig a közép- és nagyobb birtokosoktól szer­­zendő be. A módozatok megbeszélése végett gróf Keglevich Gábor, a Pestmegyei Gazdasági Egyesület elnöke csütörtök délután öt órára értekezletet hivott egybe az O. M. G. E. helyi­ségébe. A Pestmegyei Gazdasági Egyesület a beszerzés közvetítését minden haszon nélkül szándékozik lebonyolítani — Arató ünnep. Mért oly népes, zajos a Hattyú-utca? Ezt kérdezte csütörtökön dél­ben minden ember, a ki csak az alsóvárosban járt. Arató ünnepet tartanak a Huber aratói feleltek rá a szemesebbek. Igazán ritka látvány is volt az. Vagy negyven-ötven ember, asszony, gyerek, lány vonult végig az utcákon színes szalagokkal felpántlikázva, kidiszitett kaszák­kal, kapákkal a kezükben, elől vitte az arató gazda a búzakalászbói készített cifra koronát s énekelt az egész sereg boldogan, jókedvűen. Mégis csak derék ember ez a Széli Kálmán — volt a megjegyzés a nézők közül jobbról­­balról — mert eltekintve, hogy gondja van a pozsonyi német színészettől az állami segélyt megvonni, a szegény földműves népről sem feledkezik meg, hanem alkalmat nyújt nekik, hogy a nehéz dolog után ők is mulassanak. Mulattak is, mert győzték Reich Miksa és Mit­­ugrász urak pálinkával. S éppen ez volt az, a mi majdnem ki pusztította a Rácz Pál-utca derék barira bőrű lakosait. Hogy-hogy nem, elég az hozzá, hogy az aratók táborában egy­szerre hirtelen verekedés támadt. Javában folyt már a kaszákkal való hadonázás, két gazdát­lan fül és egy árván maradt orr ott hevert már a porban, mikor Pisi, Feruska kitűnő zenekarának első cimbalmosa látva, hogy itt már baj van, minden nagyobb meggondolás nélkül fölszaladt a városházára rendőrökért. Szegény Pisi azt hitte, hogy ezzel lelkiismeret­­beli kötelességének fog eleget tenni, pedig szomorúan csalódott, mert alighogy visszaér­kezett a rendőrök nélkül, rögtön elővették őt az aratók, mint olyant, ki ellenük áskálódni mert. Pisi azonban úgylátszik hozzá lévén szokva a futáshoz, nekiiramodott s meg sem állt a cigány traktusig, hol biztonságban vélte érezni magát. Az aratók persze utána rontottak mind, ahányan voltak kaszáikkal. Itt azután valósá­gos harc fejlődött. Fáraó ivadékai mind elő­­bujtak s nyomban csatarendbe sorakoztak : Pisi, Busi, Feruska, Csámpai, Csömör, Csuka, Jóska, Ferka, Bozsa, Sterczi harcoltak miként a leg­vadabb oroszlánok. A férfiak botokkal, nők meszelőkkel, gyermekek söprűkkel mentek a kosdiaknak. A lárma, szitkozódás, sivitás ékte­len volt és szemtanúk állítják, hogy a nap is meg akart állni, hogy bámulja a rettenetes mérkőzést. Az aratókat kétszer visszaszorította a cigány had a patakon túl, sőt egyszer egy nagyobb kőroham után állásukból is kiverték. Most az aratók határozták el magukat egy végső s veszedelmes kirohanásra, mely bizo­nyára végzetessé vált volna Pisi táborára, ha nem int a fehér kendő két lovasrendőr képé­ben, kik aztán úgy szétzavarták a csatázókat, hogy leszakadt ingujuk, kitépett hajcsomók, ki­ütött szemfogak s egy pár füldarabon kívül nem maradt egyéb a színhelyen. A fegyver­­szünet, illetőleg a lefegyverezés pontjainak meg­állapításáról különben a rendőrség gondoskodott. — Édes a szabadság;. Gáspár Alajos, helybeli lakos, a kinek főfoglalkozása a nap­lopás, nap helyett legutóbb 30 kg. pakoló papirost lopott. Elfogták, bekísérték, megszö-

Next

/
Thumbnails
Contents