Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-21 / 29. szám

VÁCI HÍRLAP 3 jezzük ki. Hiszszük azonban, hogy a végleges rendezés nem fog elodáztatni és a kormányhoz méltóan olyan lesz, hogy mai nyomorult anyagi helyzetünktől és a megélhetés zaklató gondjaitól mentve leszünk. De minthogy a kisebb fizetésű tisztviselők helyzete annyira nyomasztó, hogy tovább ily szűkös viszonyok között várnunk már nem lehet, kérjük a kormányt, hogy a végleges rendezésig az alsóbb fizetési osztályokba so­rozott tisztviselők legégetőbb szükségeinek némi orvoslására : 1. a XI. fizetési osztályban levő tisztviselő­ket mind sorozza az 1. fizetési fokozatba; a 2. és 3-ik fizetési fokozatot pedig törvényben törölje el. 2. Minthony a nős és családos embernek még több a gondja és kiadása, mint a nőte­­lennek, a kinek csak magáról, mig az élőbbe­mnek felesége, gyermekei és családja eltartá­sáról is kell gondoskodnia: kérjük, hogy a XI—VIII. fizetési osztályba sorozott nős és családos tisztviselők pótlékot kapjanak és pe­dig a nősek fizetésüknek 10 százalékát s min­den családi kötelékben és ellátás alatt álló gyermek után 5—5 százalékot. 3. Ha már nem adhatnak elegendőt, hát legalább ne vegyen el az állam filléreinkből: azért kérjük, hogy az állami tisztviselőknek mindama nyugtái, melyeket fizetésükről, mű­ködési és személyes pótlékukról, napidijaikról és fuvarbéreikről állítanak ki: bélyegmentesek legyenek. 4. Ugyanez okból a tisztidij, melynek semmi etikai alapja nincs, töröltessék el. 5. Hasonlóképp töröltessék el, a pénzügyi szakban alkalmazottak szolgálati óvadéka (kau­ció), mely az általuk kezelt óriás pénzösszeg­gel arányban nem álló, édes kevés, de az il­lető tisztviselőre borzasztó nagy és megélhe­tését nehézitő összeg. 6. Az állami tisztviselők fizetése 2000 koro­náig, illetve a fizetésnek 2000 koronán alul lévő része mindenféle adótól mentes legyen. 7. Az 1893. évi IV. t.-c. 6. szakaszának ama rendelkezése, mely szerint a fizetési több­— Kisasszony, — mondá ez, — Nem kér­hetem, hogy meglátogathassam. Félre magya­rázná kérésemet; megtiltaná látogatásomat. Ne tulajdonítsa tehát becsmérlésnek, ha itt az utcán szólok. Nem hall senki minket, csak az örök Isten. Szeretem. Nőül kérem. Válaszoljon: Igen, vagy nem ? — De uram! — hebegte a lány zavarodottan. — Ez a meglepetés ! — így hirtelen . . . — Ha nem érzi irántam azt, a mit én, a mi boldoggá tehet, akkor miért tartana bizony­talanságban? Mondja meg szeret, vagy nem szeret ? — Most ? . . . Most ? — Most! — Jöjjön el holnap, vagy holnapután. Hi­szen azt sem tudom, jól hallottam-e ? Hadd álmodjak . . . — Eljövök holnap. Szivszorongva várta a leány a fiatal embert. — Szabad-e teljesednie annak az álomnak, melyet éjjel-nappal elriasztani akar ? Nem gonosz tréfa, nem ördögi csel volt az a teg­napi kérés ? Vagy káprázat csupán ? Délben kopogtatott Dani. Remegve beszélt. A hogy csak egy szerel­mes beszélhet. — Boldoggá fogom tenni. Családom nem tesz kifogást; megszokta, hogy helyesli, a mit én teszek. Magas állásra vagyok kiszemelve, azért már most meg kell kezdeni a hivatalos­kodást, ha tehát akarja elviszem, mint kis let elnyerése esetén a személyi pótlékok ará­nyosan beszüntetendők, olyképp módosittassék, hogy e rendelkezés a korpótlékra nem alkal­mazható. 8. A rosszul dotált állami altisztek és szol­gák, a végleges rendezésig, szintén kapjanak megfelelő pótlékot. 9. Gyermekeink az állami tanintézetekben teljes tandíjmentességet kapjanak, végül 10. rendeztessék a vasárnapi munkaszünet. Ezek legyenek ama kívánságaink, melyek égető szükségleteinkre tekintettel, sürgősen teljesitendők volnának, s én azt hiszem, hogy az ország nagyobb megterhelése nélkül telje­síthetők is. Egyéb méltányos követeléseink megvalósítá­sát, mint a szolgálati pragmatika, fizetésünk­nek oly fokú fölemelése, hogy az legalább az osztrákokéval legyen egyenlő, a nyugdíjtörvény méltányos rendezése stb., ezúttal bízunk a kormány bölcsességére és az időre. A kormány ígéretét bírjuk, hogy foglalkozik anyagi hely­zetünk méltányos javításával s ezért érjük be egyelőre a legsürgősebb szükségleteink kielé­gítésével. Csak ha azt látjuk, hogy a kormány Ígére­tét nem akarja beváltani, s oly mértékben, a mint azt az ország pénzügyi viszonyai, az ország adófizető képessége és a tisztviselők létszámának tervezett s a kezelés egyszerűsí­tésével járó csökkentése — megengedik, anyagi helyzetünket nem javítja: akkor majd, mint egy ember, álljunk talpra s velünk lesz bizo­nyára az egész ország. De higyjük és reméljük hogy ennek szüksége nem fog beállani. Végzetül még azt kívánom megjegyezni, hogy óvakodjunk az országos képviselőket utasítá­sokkal ellátni, tőlük ígéreteket kierőszakolni vagy szavazatainkat ilyesmitől függővé tenni. Az ilyen eljárás ellenkezik a képviselő-állás függetlenséségével s erkölcsi fogyatékosságánál fogva nem méltó hozzánk. A mit ez irányban tehetünk, csak annyi, hogy a képviselőt vagy jelöltet ügyünk támogatására fölkérjük. A többit bízzuk legjobb lelkiismeretére és belá­feleségemet Budapestre, ott élünk vigan, bol­dogan, kettecskén . . . — Ketten ? . . . És anyám ? — Ő itt maradhat. — De mi elválhatlanok vagyunk. Nem bírna meglenni nélkülem. — Pedig az lehetetlen. Ő nagyon derék asszony, de mi közénk nem illenék. Tudja, ott nagy társaságot kell fogadnunk. — És ő nem illenék bele? — Nos, igen, úgy van. — Köszönöm, úram, az őszinteséget. Anyá­mat nem hagyom el. Legyen oly szives, ne látogasson meg többet. — De Rella! — Nincs joga igy nevezni. — Elutasít, — ezért ? Fájdalmas árnyék rohant át az arcán. Az uto.só vonás, melyUanin áthatott. Mert meg­fordult s nem is pillantva a fiatal emberre, elhaló hangon mondá: — Ez a kínos búcsúszó megrezdül, vissza­zeng a menyasszonyi ruha selyem fodrain. Hirtelen leveti, befűzi a tűbe a selyemfona­lat s öltöget gyorsan, idegesen. Mint az eső­csepp az ablakon kívül, úgy koppan aprókat a tű szívós, haragos szöveten. Egy pillanatra megakad a tű, Rella félreforditja a fejét. Nem szabad, hogy könnycsepp essék a ké­nyes fehér selyemre. fására. Hisz ő nemcsak minket képvisel. Neki is, éppen mint a kormánynak, ezer más érdek­kel is számolnia kell. Helyi és vidéki hírek. — Honvédőink emlékezete. Az 1849. junius 17-i váci csataban elesett honvédek emlékének áldozott az a szép számú és előkelő közönség, a mely szerdán reggel 7 órakor a hétkápolnában gyászistenitiszteletre megjelent. A misét Újhelyi István mondotta, a mise után pedig a honvédemléknél Kokovay János tar­tott beszédet. A hallgatóság Gajáry Géza ország­gyűlési képviselőnk vezetése mellett a beszéd előtt a Szózatot, annak végeztével pedig a Hymnust énekelte el. A szónok megemlékezett azokról a szép esz­mékről, a melyekért hőseink életüket adták: a szabadságról, a melyet Ők kivívtak nekünk; az egyenlőségről, a testvériségről; a hazaszere­tetről, a mely mindenek előtt dagaszsza szi­vünk. A nyugovó nagy hősök porai fölött mi, a kis unokák áldó imádságot mondjunk csen­des nyugalmukért. És kérő imádságot, hogy azok a nagy eszmék, melyek honvédeinket halhatatlanokká tevék, mielőbb megvalósulja­nak ! Minden magyar szive együtt dobogjon a honért! — Lapunk szerkesztője több heti pihenőre elutazott városunkból. Helyettessé ez idő alatt Bihari Károly siketnémaintézeti ta­nár, a Váci Hírlap eddig is buzgó munka­társa. Felkérjük tehát munkatárs?inkát, hogy a szerkesztő távolléte alatt az ő címére küld­jék dolgozataikat, valamint a kiadóhivatali ügyben is ő intézkedik. — Polgármesterünk szabadságon. Dr. Zádor János szabadságidejét a mai nap­pal vette igénybe s az hat hétig tart. Szabad­sága nagy részét Gleichenbergben, Dalmáciá­ban és Boszniában tölti el. — Hymen. Bauer János a cs. és kir. III. huszárezred főhadnagya holnap, 22-én vezeti oltárhoz Aradon Issekutz Micike kisasszonyt, Aradvármegye tiszti főorvosának bájos leányát. Az esküvőre Váeról a vőlegény családja le­utazott. — Kisérje áldás a kötendő frigyet — Németh József és Kovács Mi­hály nálunk. Az acélozott idegű direktor nem csak a jóhangú primadonnák nevével indul a közönség meghódítására. Tessék csak megnézni a Népszínházát s látni fogják, hogy a primadonnák mellett meg van a nagy kö­zönségük a hires komikusoknak is s ha Németh József, vagy Kovács Mihály neve szerepel a színpadon, a kedélybetegek is felkeresik a szín­házat. Nem kell magyaráznunk a váci műértő közönségünknek, hogy ezt a két kiváló művészt mennyire szeretik Budapesten, hogy karolják fel előadásaikat, ha vidékre mennek. Mi egész télen át hétről-hétre felkerestük színházukat s jól eső kacagás után az elismerést nyújtó tapsolok nagy gárdájába lépünk jutalmazni a két kiváló művészt. Most eljönnek hozzánk. Ma vasárnap este a lövőházban humoros es­télyt fognak rendezni s igazi jó élvezetre van kilátásunk. Tudjuk jói, hogy közönségünk nem is fogja elmulasztani az alkalmat, hogy a nép­színház elsőrangú művészeinek előadását végig ne hallgassa. Meleg ajánlat nem is kell nekik, elég ha felemlítjük, hogy Németh József és Kovács Mihály ma este köztünk lesz, tessék a lövőházba lesétálni. — Uj városi képviselő. Megírtuk már, hogy Steiner Henrik halála folytán, mint leg­több adót fizető, özv. Kresák Ferencnén a sor, hogy városi képviselő legyen. Az özvegy fiát, dr. Kresák Pált jelentette be megbízottjául, a kit most az alispán városi képviselőnek ez alapon

Next

/
Thumbnails
Contents