Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-21 / 29. szám
Tizenötödik évfolyam. 29. szám. Vác, 1901. évi julius 21. MUZ oM __VÁC VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre........................12 korona, i Negyedévre.......................3 korona. ! Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÄG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Gentry és a nép. Vác, jul. 19. Mikszáth Kálmán, a nagy humorista vagy húsz évvel ezelőtt irt ily cimü könyvet s húsz évvel a nemesi előjogok eltörlése után is elkapkodták, mert igazat mondott soraiban s rendkívül találóan festette meg a mulatságos állapotokat. A felső vidék szegény gentryjéről, még szegényebb népéről zengett mulatságos éneket akkor s ma, ha még egyszer megírná könyvét, fulánkos tollára Pestmegyét színá fel. Igen, az ország első vármegyéjét, mely oly szeretettel öleli keblére a gentryt, a rokont s üldözi azt, ki nem gazsuliroz, nem pari' roz és merészen szembe mer nézni azoknak, kik a varmegye korhadt bástyáiból az adózó polgárságot - még mindig, ha nem is igavonónak, de szó, szavazat nélküli pórnak tartják. Tessék elolvasni a Pestvármegye egyik legutóbbi számát. Egy száz év előtti pórról emlékezik meg benne Tahy István Menyasszonyi ruha. Irta: Sziklay János. A modellen már egészen helyesen állott a fehér atlasz ruha. A mint a csillogó uszály leomlott a papirbabáról, az ablakon szeplősen besuhanó napfény reszketett fényes elhajlásain és csipkehalmain: olyan volt, mint a jégbarlang bolthajtásáról lecsüngő tiszta Stalaktit,, melynek redői közt ezerszer csillan meg a villamos-lámpa fehér fénye. — Még sem ítélhetjük meg jól, hogy kifogástalanul áll-e majd, Rella, — szólt a sarokban üldögélő öreg asszony leányához, a ruha varrójához. — De most már nem érek rá, hogy felpróbáltassam Gizi kisasszonynyal, mama. Holnap reggel meg, tudod korán oda kell vinnem. S még sok dolgom van vele különösen a csipkediszitésnél. — Próbáld meg magad. Egészen más a ruha, ha élő emberen látjuk. S a termeted szakasztott Gizi kisasszonyé. Hátulról összetévesztene az ember benneteket. Csak . . . — Csak? — Fájdalom, hogy úgy van. Néha rossz helyre kerül a természet adománya. Ha én nem mondom, tán mondaná más. Te szebb vagy. — Oh, mama, mit ér az nekünk? szolgabiró s két család utódjait mutatja be, közülük ki jutott be a vármegye sáncaiba rokonság, pajtáskodás révén. Nem lesz érdektelen nekünk is laptársunk után felsorolni neveiket: Garay Borbálától származnak: Beniczky Attila, a vármegye főpénztári ellenőrje, Beniczky Béla b. t. (lakik Tasson), Beniczky Lajos a vármegye jelenlegi alispánja, Fáy Gyula miniszteri titkár (I. Versegh), Fáy László (I. Dános), Szemere Huba (i. Gomba), ifj. Tahy István gödöllői szolgabiró. Szinnyey Borbálától származnak . Fáy Ákos (I. Galgagyörk), Fáy Béla b. t. (I. Pécel), Fáy Ferenc (I. Pécel), Fáy Halász Gida b. t. (I. Nagy Kőrös), Kóczán László h. t. (1. Tuz-Berek), Madarassy Pál árvaszéki ülnök, ifj. Ráday Gedeon b. t. (1. Julad), gróf Szapáry Péter min. osztálytánácsos. gróf Szapáry Károly (1. Abony), gróf Szapáry István b. t. (Alberti), gróf Szapáry Tibor külügyminiszteri titkár, volt vármegyei t. aljegyző, Szilassy Elek kiskőrösi főszolgabíró, Szilassy György Az öreg asszony sóhajtot; a feleletet eltemette sóhajtásába. Az a szép leány, a ki ezt a szövet - költeményt alkotja — mert profonálás ezt a habozó, tündöklő ékességet a kartonviganóval egy rangot jelző közönséges ruhaszóval nevezni, — kénytelen a homályos szoba falai közé temetni arcának, alakjának gyönyörűségét kénytelen áruba bocsátani a beteg anya eltarthatásáért, ápolhatásáért képzeletét, Ízlését, szeme és keze fáradságos munkáját egy kevésbé eszes leánynak, a ki holnap boldog, irigyelt lesz, a kit előkelő közönség sorai közöt, felvirágzott templomba vezet a vőlegény, egy nagy nevű, gazdag család fialal sarja; míg ő itt a kis szobában, durva emberek szomszédságában, egy más ruhát tovább tüzve-öltve hallgatja a beteg asszony kínos köhécselését, a schwarzwaldi óra tompa ketyegését. Minden ketyegés letörül egy szemecskét ifjúságának üdeségéből. A gazdag ruha megelevenedik testén, mikor odaáll anyja elé. Mintha leláncolt lélek harangja szólna a selyem suhogásában. Az öreg asszony előregörbülve zsölléjében, mondana valamit, de köhögése szétvagdossa szavait. Csak annyit tud mondani: nagyon jó . . . minden jó . . . Rella is kiváncsi rá, hogy valóban úgy van-e. Megfordul a kis tükör felé. Féloldalt (1. Mácsa), Szilassy József b. t. (1. Pánd), Szilassy Kálmán b. t. (Pánd), Tahy Ferenc (1. Gomba), Tahy István biai főszolgabíró, gr. Teleky Gyula b. t. (1. Révbér), gr. Teleky József b. t. (I. Tetétlen), gr. Teleky Tibor b. t. (1. Gyömró), ifj. Teszáry László monori szolgabiró, Végh Béla b. t. (1. Tass), Viczián Ádám vármegyei főpénzlárnok. Tessék megnézni, hány megyei bizottsági tag van köztük, hány szolgálja fizetésért a vármegyét csak ebből a két családból. Mert az a gentry, a ki nem szól, csak szavaz, jutalmat nyer rokonság, barátság, a gentry összetartozás révén. Eljuthat a legmagasabb polcig, bizottsági tagságok jutnak nekik; a ki mer szólni, annak üldözés és harag az osztályrésze. Nem is jutott közéjük más, csak dr. Freysinger Lajos. Egy cseppet sem gentry se nem nagybirtokos, mégis döntő szava van a vármegyénél. Freysinger drnak úgy tudása, nem kevésbbé nagyobb szónoki tehetsége megtudta ostromolni kortekint bele, hogy megbírálhassa az egész alakot. Szinte visszamosolyog rá a ruhi, kacagó csipkéivel, zizegő redőivel, mikor öntudatlan kacérsággal szembenéz vele a tükörben. A mit anyja magábafojtott, mert nem merte volna megvallani, azt elmondja a tükörből a ruha. — Te is ilyen lehettél volna. Talán nem is arra a menyasszonyra gondoltál, hanem magadra, mikor varrtad. A te nyakad fehérebb volt annál az asztalnál, hajad aranyosabb a fodrok közt bujkáló napsugárnál. Elbűvölted a kis város fiatalságát, mikor kipillantottál ablakodból, mikor meghúzódtál szerényen a templom egyik sötét padjában, mikor először léptél á bálterembe, az úri társaságba, melynek nem volt több vendége a polgári családokból, mint magad. Az igaz, hogy anyád odaszámitotta magát. Szerény leány volt, de régi nemesi család ivadéka. Szerelemből ment férjhez az édes apádhoz, a ki művész volt, mestere a merész szárnyalásu daloknak. Nevét már babérlombokba foglalták, mikor hegedűjével megjelent kis városotokban. Lemondott a babérról, a félvilágot bejáró hírnévről, hogy egy kis házikóban élvezze a boldog szerelemkéjét, mely nélkül üres a művész lelke, letörik magasbaszálló szárnya. Pár évig elég volt, hogy ne emlegessék Ferencz-József keserűviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
