Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-14 / 28. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Megtelt a közgyűlési terem. Az elsők közt volt dr. Virter Lajos nagyprépost, a ki aggkora megcáfolva minden nagyobb s jelentősebb városi ügyben szavazni megjelenik, eljöttek oly ritkán látott városi képviselők mint Majthényi Péter és dr. Pauer Béla és még sokan, kiket bizony jelentősebb 9 választás alkalmából sem látunk a közgyűlési teremben. Künn pedig sürögtek, forogtak a városi képviselők, mellett osztogatták a szavazó-cidulákat. Mintkét párté irva volt, fehér papírlapon s majdnem mindegyik egyforma nagyságban is. Többen hangoztatták, hogy biz ez nem igen helyes, mert igy egyik párt a másikat ejtheti tévedésbe. De hát titkos volt a szavazás. A polgármester elfoglalta elnöki székét. Nyugodt, csendes hangon számolt be a mai közgyűlés kötelességétől s a kandidáló bizottság jelentéséről. Lassú Lajos nevét említve, pártja éljenzéssel fogadja azt. — A kiadói állásra egy pályázat érkezett be — mondá a polgármester — itt a kijelölő bizottság egyhangúlag jelölte is ennélfogva Regele Gézát a kiadói állásra egyhangúlag megválasztottnak jelentem ki. Éljenzés követte szavait, melyre a névszerinti szavazást kérték meg Lassú és Szeleczky közt. Az érdeklődés tetőpontra hágott. Mindenki szólt, beszélt, zúgott a kis teremben, alig lehetett a polgármester szavait érteni: — A választás vezetésére felkérem Kemény Gusztáv urat, bizalmi férfiakul . . . — Dr. Oberländer József, — szólt közbe a főjegyző. — Oberländer urat, folytatta a polgármester, Intzédy Soma, Haffner Ferenc és Csillon Izidor városi képviselő urakat. A szavazás megejtése idejére pedig a közgyűlést felfüggesztem. Az elnöki széket a szavazásoknál hagyományos elnök Kemény Gusztáv foglalta el, mellette Csillon Izidor nézte a szavazók névsorát, Intzédy Soma tette be az ősrégi urnába (ládának is beillik a nyaralóknak) a szavazócédunem a sírban. Önt szerettem, vártam és ön nem jött, sőt a sok hosszú év alatt élni sem ért rá . . . Igaza volt, nem voltam méltó a fáradságára. Az olyan nő csak megvetést, gyűlöletet érdemel, a ki odadobja magát a gyalázat sarába egy férfiért. Rossz voltam, de most már jó leszek. Jóvá, teszem hibámat, vezekelni és imádkozni fogok a földön, hogy el ne kárhozzam a más világon. Jenő előtt elborult a világ. Visszahanyatlott párnáira. Sírni akart, de nem tudott, csak vigyorgott bambán maga elé. Látott, hallott mindent, de nem értett meg. Bénító sötétség nehezedett rá. Érezte, hogy ő a világ számára volt—nincs. A legborzasztóbb betegség volt következménye egy romlott életnek. És az orvos komoran irta az ágy fölött függő fekete táblára azt a végzetes két P. betűt. Élőhalottként feküdt mozdulatlanul ágyán és Ilonka nem könyezett, nem szánakozott, csak imádkozott tovább hidegen; ő maradt az ájtatos szent Regina testvér, a ki százával látja jönni a betegeket távozni gyógyultan, vagy halva .. III. Gizella pedig haladt tovább megszokott utján, mint a többi. Mikor tudtára adták Jenő sorsát, nem lepődött meg, nem sajnálkozott, csak nevetett. Mondták neki, hogy legalább látogassa meg a kórágyon azt, a ki úgy szerette. De Gizella nem tette. — Volt, nincs ! mondá gúnyos mosolylyal és másra tért át Hire jött, hogy Jenő haldoklik. Kérték, hogy ha van benne emberi érzés, legyen mellette | Iákat Haffner Ferenc pedig a másik oldalon bocsátotta a szavazókat az elnök elé. Az asztal végén Tanács Géza jegyezte a szavazókat, mellette dr. Göndör főjegyző, hogy ki kire adta szavazatát. A terem elején pedig folyt a szó a választásról s ráértek, mig ott fenn a szavazatokat beadják, élcelődni is. Schmidt Ferenc, ki lelkes hive volt Lassúnak, igy kínálta a szavazócédulákat : — Lassan járj, ne szélesen! Mások is csináltak egy csomó rossz viccet, mig egyik igy szólt: — Ezt szeretem. Választás kel nekünk nem szabadság, ebben érezzük jól magunkat. Az elsőuek Csávolszhy József szavazott le, ntána gyors egymásutánban adták le szavazataikat a városi képviselők. Rövid negyed óra alatt a bizottság is leszavazott s Göndör Sándor lisztáján nagy többségben voltak s Szeleezky szavazók. — Bsak két-három szavazattal lesz többünk — mondták a Lassú- pártiak. — Dehogy, tiz is lesz! szóltak közbe az optimisták s ezalatt kitűzte Kemény elnök tiz percre a határidőt. A tiz perc alatt alig szavaztak le öten, csodálatos, mikor ar idő lejárt, még vagy tizen jelentkeztek, hogy adják szavazataikat Lassúra és Szeleczkyre. Persze késő volt. A szavazatszedőbizottság felnyitotta az urnát és a szavazatok összeszámolásához fogott. A képviselők nagy része az elnöki asztal körül csoportosult, kíváncsian leste az eredményt. A hangulat pedig egyre izgalmasabb lett, minél inkább közelebb értek a cédulák összeszámolásához. — Egyforma lesz a szavazatok száma — mondta egy szorgalmas figyelő s csakugyan a legnagyobb ámulatra a szavazatok száma egyformán oszlott meg. Negyvenötöt kapott Lassú Lajos, negyvenötöt Szeleczky Gáspár, egy szavazó lap, a mely mulatságos, le is volt pecsételve, üres volt. utolsó óráján, de Gizella nem ment el, hanem a helyett megkérdezte a legujabbtól, hogy mikor fognak kocsikázni. Hire jött, hogy Jenő meghalt, mondták, hogy menjen el, nézze meg mielőtt bezárnák a koporsót, de Gizella nem mehetett, mert egy báró találkára hívta. Hire jött, hogy Jenőt temetik, mondták, hogy kiséje el utolsó útjára, annyit csak megérdemel szegény. — No jó! nevetett Gizella, ha szép idő lesz kikocsizunk, úgysem voltam még a temetőben. Melyik ruhát vegyem magamra ? És mert szép idő volt és mert rég nem látta a temetőt, hát elment . . . Vége a gyászszertartásnak. Behantolták a sirt és a ki benne fekszik volt—nincs. Egy apáca omlott a sírra görcsös zokogással és ott maradt akkor is, mikor már mindenki elment. — Ki lehet az ? — kíváncsiskodott Gizella és hozzá ment. — Mondja kérem, kije volt önnek a halott? Ilonka fölemelte bánatos fejét és szelíden felelt. — Szerettem és ő nem szeretett. — Ej, nevetett a démon, engem is szeretett és én nem szerettem. Ne törődjék többé vele, haszontalanság az, higyje el. Volt, nincs! Hangosan nevetve szállt kocsiba, mig Ilonka a síron tovább zokogott keservesen, bánatosan. És fönn az ég angyalai szintén sírtak, siratták azt a siró földi angyalt, a ki sohasem szűnt meg szeretni . . . Az ily felosztásra még városunkban nem volt példa. Két esetről tudunk, midőn a szavazatok aránya megközelítette ezt. Az egyik, midőn dr. Kiss József és Mayer Ferenc közt volt a választás, ekkor dr. Kiss eyy szavazattal győzött, a másik eset, midőn Gajáry Géza és dr. Csányi János pályázott a polgármesteri állásra s Gajárynak a szavazásnál hét többsége volt. Az eredmény természetesen meglepő volt. Mit kell tenni? — Hol az ügyész ? — Hol a városi szabályrendelet ? Ilyen hangok hallatszottak s a polgármester újból megnyitó a választó közgyűlést. Mindenki izgatott volt, csak a polgármester volt nyugodt és ráért az izgalmakközt megköszönniaszavazatszedő bizottság működését, különösen Kemény Gusztáv elnök buzgalmát. — Az elnök dönt! kiáltották közbe. — Nem, sorshúzással döntünk ! szóltak mások. — Csendet kérek ! — szólt a polgármester, megrázta a kis csengetyüt és kiszakadt a nyelve. Intzédy Soma kezdte reparálgatni, mig az elnöklő polgármester felolvasta, ha jól tudom, a 87-ik szakaszt, mely szólt a szavazatok egyenlőségéről. — A szabályrendelet úgy intézkedik, hogy szavazat-egyenlőség eseten a két pályázó közt a sorshúzás dönt. Kérem a főjegyző urat, hogy két cédulát készítsen. A főjegyzőnek máson volt az esze, nem hogy ilyennel bajlódjon, de mégis hozzáfogott s ez alatt találgatták, Lassúnak, vagy Szeleczkvnek kedvez-e a szerencse. Közbe azonban egy kis incidens volt. A polgármester irta fel a neveket a cédulára, ő is akarta kihúzni, de XJrsziny Arnold és Haffner Ferenc, kik az elnöki asztal mellett a többi képviselők közt álltak, azt kívánták, hogy ne a polgármester huzza ki a nevet. — Huzza ki az öreg Docskal, ő a legöregebb ! — Lutri! — Nem, osztálysorsjáték! — Húzzon, más ne Docskal! A polgármester, a ki erre elvesztette türelmét, melyet mindvégig a legjobban őrzött meg, erős hangon szólalt fel az ellen, hogy őt utasításokkal lássák el, a bizalmatlanságot pedig egy oldalról sem érdemelte meg. Az elnöknek adtak igazat: éljenezték. A polgármester pedig nem igen várt, hanem szét nézett, kivel írasson uj cédulákat. Megtalálta Bauer Mihály személyében, kire a legjobb akarat sem fogja rá, hogy rajong a polgármesterért. Sőt. ő hát meghatva a megbízatástól visszavonult megírni a két nevet. Ötven másodpercig sem tartott ez, mégis hosszúnak tűnt fel. Zúgolódni kezdtek a képviselők, de megjelent Bauer képviselő, Intzédy Soma levett a fa’ról egy keménykalapot, beletették a két összecsavart cédulát s letakarták egy puha fehér kalappal. No most! A polgármester nyugodtan belenyúl, kihúzza az egyiket, felbontja. Csend. — Szeleszky Gáspár! szól és a főjegyző arca felderül, a teremben éljeneznek. Tudja az éj, de párt sem érezte magát győztesnek. Ily izgalom mellett nem volt se öröm, sem bűsulás. Csak szidák azokat a képviselőket, kik elmaradtak választásról s Lassúra adták volna szavazatukat. De a szidás is mérsékelt volt, csendes, lassú. — Felhívom Regele Géza kiadót és Szeleczky Gáspár rendőrbiztost, ha jelen vannak, hogy az eskü letételére jelenjenek meg a választói közgyűlés előtt. Néhány pillanat múlva mindkét uj tisztviselő
