Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-20 / 3. szám

i VÁCI HÍRLAP esetet beszélnek azok, a kik Újpesten a szegé­nyek lakását látogatják. A ki még igazi nyomorúságot nem látott, annak arról fogalma sem lehet, de a kiben szív és szivében érzés van, az soha nem fogja elfelejteni azt a szivet facsaró érzést, a mit az igazi nyomor látása támaszt. Elismert s általánosan hangoztatott tény az, hogy a magyar középosztály szegény s az, hogy dacára ennek, a közterhek nagyobb részét az viseli ; de ha körültekintünk és meggyőződünk arról, miképen él a jó középosztály tagja, nem tagadhatjuk el, hogy életmódjának egyszerű­sítésével még mindig megtakaríthatna a fölös kiadásokból annyit, a mennyivel az éhező és fázó szegények nyomorán mérvadóan enyhíteni lehetne. Az ember életének és egészségének fentar­­tásához nem sok élelem kell és mégis a közép­­osztály emberei (a magyar társadalomban) ezen címen igen —igen sokat költünk. Mennyi értéket képvisel az, a mit egy —egy háztartásban a háziasszony vendégeinek meg­­vendégelésére a szükségen felül rak ? Mennyi szegénynek enyhítené éhségét csak egy lako­mának sőt — csak egy családi ünnepi ebéd­nek, vagy estebédnek fölös költsége, a mi azok­nak sem szokott egészségére válni, a kik él­vezik. Bizalomteljesen felkérem az összes jegyző urakat, hogy: 1. mindenekelőtt szerezzenek biztos meg­győződést arról, hogy községeikben hány oly szegény van, a kiknek nincs egyátalán, vagy nincs elegendő élelmiszerük és tüzelőjük ; 2. a községben lévő szegényeket a szegény­alapból, vagy a mennyiben az elégtelen volna, a képviselőtestületek által megszavazandó in­­ség-segélyösszegből lássák el a legszükségeseb­bekkel ; 3. indítsanak községeikben gyűjtést a jó­módúak között az ínség enyhítésére azon sze­rencsés községek is, a hol közellátásra szoruló szegények nincsenek és az összegyüjtendő pénzt, ruhát, élelmiszert és tüzelőanyagot küldjék Új­pest község elöljáróságához, mely község elöl­járóságát felhívom, hogy az oda érkező ado­mányokat necsak az Újpesten lakó, hanem az esetleg járásomon belül máshol lévő s tudo­másukra hozandó szegények létszámához ké­pest arányosan ossza szét és az adományok­ról vezetendő számadásokat annak idején felül­vizsgálás végett mutassa be hozzám ; 4. Újpest község kivételével azon községek érdemes elöljárói, a mely községek netalán saját szegényeiket sem volnának képesek ruhá­val, élelemmel és tüzelővel ellátni: jelentsék be azon közellátásra szoruló szegényeik szá­mát, a kiket saját erejükből ellátni, nem ké­pesek s azt egyidejűleg Üjpest község elöljáró­ságával is közöljék. Tisztelt jegyző urak! Kevesen vagyunk, de ha össze fogunk sok jót tehetünk. Határozzuk el és bírjuk hasonló elhatározásra rokonainkat, jó barátainkat és ismerőseinket, hogy mind­addig még az Ínség ily megdöbbentő mérvben uralkodik, asztalunkra családi körben ebédre három, vacsorára két tál ételnél többet nem teszünk s vendégeinknek is csak annyit adunk, a mennyi tisztességgel elegendő és minden megtakarított fillért az ínség enyhítésére na­ponként, vagy hetenként átadjuk annak, a ki azt. megfelelő helyre eljuttatni hivatott. Mindenben mértéktelenség legyen a jelsza­vunk és ha ezt megtartjuk, meg vagyok róla győződve, hogy a váci járás lakossága mintegy család szerető gyermekei idegen segítség nélkül is képesek leszünk saját testvéreinket a leg­nagyobb nyomortól és annak végzetes követ­­ezményeitől megszabadítani, k Helyi és vidéki hírek. 16758. Vác, jan. 18. Az a szám, a melyet kis cikkelyünk fölé irtunk, jól sejti, kedves olvasónk, Vác rendezett tanácsú városnak 1900. december 31-ikének éjjelén a lakossága. Nagy, fáradságos munkának eredmé­nye ez s nem dicsérünk minden nép­számlálót, mert nem végzett tökéletes munkát. Végleges számnak nem tekint­hető, mert még mindig vannak házak, a melyeket, tévedésből bár, de kihagytak s ezek összeírása most folyik. Az utolsó pillanatban, lapunk zárta előtt kaptuk ezt a statisztikát: dr. Zádor János 773 Korpás Márton felügyelők-3706 dr. Franyó István > nél levő' 5837 dr. Göndör Sándor iveken 2867 Tanács Géza 3575 16758 a város lakosságának száma. Tíz esztendővel ezelőtt 14496 volt Vác lakossága, akkor nem egészen három százalék volt a szaporodás, most az 15 percent. Ebből látjuk, hogy városunknak nagy jövője van s ha évtizedek előtt megtörtént népszámlálással összehason­lítjuk, öröm töltheti el minden polgárát e városnak. Megjegyezzük, hogy e szám változni fog még. A hiányzó ivek beszerzésével e szám még növekedik, de azt hiszszük, hogy e hiány nem oly nagy, hogy a tizenhétezret eiérhetnők. A népszámlálók nagy munkájának részletezését a jövőre kell hagynunk, itt csak azt említjük meg, hogy a népszám­lálók a főjegyző által igazolt és a polgár­­mester által láttamozott ideiglenes nyug­tára holnaptól kezdve munkájuk dijának háromnegyed részét a városi pénztárnál felvehetik. — Püspökünk és Zalka püspök halála. Zalka János győri megyés püspök halála alkalmával megyés püskökünk a követ­kező táviratot küldötte a győri székeskáptalan­nak : A mily nagy az egyház vesztesége, ép oly benső és őszinte az én részvétem felejthetetlen püspökük elhunyta fölött érzett gyászukban. Itt említjük meg, hogy a nagy jótékonyságú elhunyt püspök nem feledkezett meg Vácról sem, mert végrendeletében a váci kir. orszá­gos siketnémaintézetnek alapítványként ezer koronát hagyományozott. A korcsolyaegylet bálja. A mikor Ccelzius mutatja a tiz-tizenöt fokot, akkor látogatott legjobban az Erzsébetliget. Nyaranta, midőn a hőfok a 0 fölött mutatja ezt a fokot, akkor csak a boldog szerelmesek tanyája az a nagy terület s a Derecskén boldogan nyugod­hatnak az apró vörös halak és a környék lakói, a lármás békák. Mondom, most látoga­tott a Derecske, évek óta először. S hogy a farsangunk zajosabb lesz, az is Celzius apónak köszönhető, mert, a ki a jégen van, jó is a dolga és táncolni akar. Boldogan Írjuk tehát, hogy a korcsolyaegylet ez idén is táncmulat­ságot rendez. Nem lesz bál, semmi a mi a fényűzésre mutatna, a korcsolyaegylet azt akarja, hogy február másodikán jól mulassanak azok, a kik eljönnek a Kúriára. Táncestélynek ne­vezte el a mulatságát s bizonyára lesz is tánc elég jókedvvel vegyest, erről gondoskodik Vel - zer Lajos és Váró Károly, a kikre a nagy munkát bízták a rendezés körül. A meghívókat e hét elején küldik szét, lesz hát alkalom a farsangon újabb mulatságban fesztelenül szóra­kozni és táncolni. — A fegyeneek köszöneté. Megható szép tette volt a püspökünknek, hogy a fegy­intézetbe elment vigasztalni „szerencsétlen gyermekeit“, de meghatóbb az a ragaszkodás és az az alázatossággal telt köszönőirat, a melyet az elmúlt héten ők a püspökhöz küld­tek. A gyönyörűen kiállított levél a szentirás­­ból vett idézetekkel kezdődik aztán ecseteli azt a nagy hatást, melyet rájuk, a fegyencekre tett a püspök miséje, intő, szép szavai. Azzal végződik az irat, hogy örökké emlékükbe tart­ják vizkereszt napját s az Ég áldását kérik a jószívű főpásztorra. Említsük meg azt is, a mi ma érdem, hogy a köszönőirat nemcsak gyö­nyörűen van kiállítva, de magyaros és szép a stílusa is. — Megyebizottsági tagok válasz­tása. Két megyebizottsági hely van ürese­désben : dr. Csányi Jánosé és Vörös Károlyé. Ezek betöltése most következik el, mert a vármegye február 15 ikére tűzte ki a válasz­tást városunkban. Kik lesznek a jelöltek, mig nem tudjuk. Racsek János bizonyára újra pró­bálkozik, mert ő mint ötszáz váci iparos kép­viselője, helyet és szavazatot követel magának a vármegye közgyűlési termében. Jelöltnek em­legetik Kurdi Bálintot is. Meg is választják A második kaszinóest. Nem csalódott a kaszinó, úgy a mint gondolták : a második teaestély a várakozás szerint sikerült. Biz igaz,, hogy a ki kilenc órakor szét nézett a sima termen, busán gondolt a múlt szerdai estélyre, s a szép számmal egybegyült táncosok komo­ran konstatálhatták, hogy ma megint kevés táncosnőnk lesz. Nem úgy volt, mert kilenc után alig néhány perccel rá cáfolatul jó! be­burkolt szép leánykák libbentek be s a terem felső körén az ülőhelyek el lettek foglalva. Nem­sokára aztán meg is kezdődött a tánc, a sze­gény olvasószobában pedig a csendes kocint­­gatás. így növekedett percről-percre a jókedv s éjfél felé már a négyeshez is hozza kezdtek, a mi pedig a multKor hiányzott. Csárdás, túr­tánc váltotta egymást és észre sem vették, hogy az idő mutatója a három felé jár éjfél után. Szóval kedélyesen telt el a második est, a melynek szép hölgyeiről ez a referádánk : Leányok: Bentze Margit, Bezdek Irén, Bol­gár Emma, Dobó Katinka, Hufnagel Pistike, Kacskovits Ilonka és Eszti, Kiss Irma, Nagy Berta, Lencsó Beáta, Velzer Giziké, Zsarnóczav Ilonka. Asszonyok: Bezdek Jánosné, özv. Dobó Ist­vánná, Hencsey Józsefné, Hufnagel Imréné, Kacskovits Jenőné, özv. Kiss Józsefné, Klis Lajosné, özv. Nagy Józsefné, dr. Lencsó Fe­­rencné, Velzer Kálmánná, Walla Lászlóné, özv. Zsarnóczay Lászlóné. — Lolkészválasztás a ref. egyház­ban. Vörös Károly halálával megüresedett lelkészi állásról sokat beszélnek már váro­sunkban. Nem sokára betöltésre kerül a tisz­­teletes állás s pályázó három van: Fábián János budapesti hittanár, Szeles József hely­beli h. lelkész és Kurdi Béla kapácsi lelkész. Szeles kivételével mindketten váciak s mind­háromnak pártja van. Legnagyobb Fábián Jánosé s mi úgy tapasztaljuk, hogy a város más vallású intelligens közönsége is a legna­gyobb örömmel venné, ha Fábián János fog­lalná el a díszes állást.

Next

/
Thumbnails
Contents