Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-16 / 24. szám
Tizenötödik évfolyam. 24. szám. Előfizetési árak: Egész évre..............................12 korona, j Negyedévre................................3 korona, j Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg-jelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. R e s i c a. Vác, junius 15. Elég messze van, hogy elfogulatlanul nézhessük és páratlanul láthassuk, a mi odalenn végbemegy. De elég közel is van, hogy oda kelljen néznünk. És mindenki, kinek pillantása a délvidéki vasművek munkásforrongásaira esett — és ez a mindenki: itt a nagy Mindenki — érezte, mert kellett éreznie, mint fakad fel benne a gyűlölet és a szeretet egyszerre. A két poláris hevület egymást tartva szalad át idegzetünkön, mert a mi csiholja, kipattantja, mert a mi vezeti őket, az az igazság megérzése és annak minden nagyereje. Felgerjed az az indulati elegység, melynek tetején a kárhoztatás habzik és melynek fenekén a rokonszenves vonzódás ülepedett meg. Amazt felfelé szórják és nedig meglehetős ered^mba \enS^e^ mert *ia az elitéitek a i0I(7 jW szinvonaIas harmadik rendbe jy Bftathatók is, nincsenek ebben az temre! ban. Nagy terhet visznek: nagy és ez a teher nem húz le, hanem -JL (L Alakok AlagróL (A vásárnapi verseny alkalmából) 1. A tudós nö. Soha se volt szerencséje semmiben. Leány korában összes társasága egy kellemetlen öreg nagynénié volt. Szépnek soha se lehetett mondani s mikor a bálokat járta, folyton petrezselymet árult. Akkor még nem udvaroltak a gazdaságnak jobban, mint a szépségnek. Minthogy volt egy kis pénze, férjhez ment nagy nehezen; hanem a tönkrement báró, a ki nőül vette, a nász-éjszakát már a házon kivül virasztotta át. A mézes hetei csak dépit amoureuxkből állottak s három hónapos házasság után a férje megbolondult annélkül, hogy őt boldoggá tette volna. Azután megizlelte az ideális szerelmet s egy zsugorinak lett a barátnője. Rajongott a művészetekért, de be kellett látnia, hogy a hangja hamis s hogy a gordonkások csapodár természetűek. Lelkesedett a hasznos ügyekért, ügybuzgó egyleti taggá lett, s bele szeretett a szegényekbe. S csak annyit ért el vele, hogy alakká vált ; a koldusai becsapták és kinevették. A házasságok, a melyeket közvetített, rosszul sültek el; a macskái nem tűrhették és folyton karmolták. Utoljára is a játékra adta magát. S vagy tizenöt esztendeje, ob Schön, ob Riegen, künn van a nagy tribüíölfelé szállít. És őket tőlünk jó magasra vitte fel! A rokonszenves vonzódás lefelé irányul és ez meg is találja tárgyait. Mert a szeretet mindig mélyen jár és semmi sem túlalacsony neki. Együttérzésével keresi fel a forrongó munkás tömeget és az igazság odaítélésével biztatja a nála lejebb álló negyedik rendet. Demagógiával minket senki sem illethet és a szánk nem volt soha se véres, se kénköves. És most, mikor a kiszipolyozás megátalkodott konoksága a munkásokat sztrájkba űzte, bátran ide iktatjuk, hogy maguk mellett érezhetik minden jobb érzés, minden igazságos értelem rokonszenvező jóváhagyását. Eljárásuk nem esik kifogás alá. Uruk és kenyeretadőjuk a tőke. És ez tud jó gazda is lenni, omlós cipőt is adni, ha akar és elégszer akar. De a vasúttársaság tőkéje üzéreké és az üzérek spekulálnak. És a spekulálók kapzsik, kőből van a szivük es vasból a fejük. Spekulálnak mindennel, mit az üzlet elébök vet, nőn, tanulmányozza a lovakat és a sport-könyveket, hogy egy-egy szerencsés versenynapon megnyerjen annyi pénzt, a mennyi*' a haza minden órában hoz. Ha Üchtritz báró, Apponyi Antal gróf és Senyey István báró úgy értenének a lovakhoz, mint a hogy ő ért, nem volnának többé versenyek. Bátran elintézhetnének mindent eíőre, a papiroson. Mert ő tudja mindig hihetetlen biztossággal, hogy a gyepen mi fog történni. Az emlékezése és a tájékozottsága legendárius. Tisztán emlékszik Buda-gyöngyének és Oilyannincs-nek minden futására: pontosan tudja minden konkurensnek a pedigréjét ; számon tartja, melyik ló mikor volt kint utoljára, s az utolsó alkalommal milyen formában volt; tisztába van vele, hogy a sípolok közül melyikben lehet bízni 1600 s melyikben csak 1200 méterre ; ugyan ismeri a jockeyket, hogy essait Írhatna róluk s figyelemmel kiséri az összes bulletineket, melyekből kisüti, hogy melyik istállóban mennyire halad a training. Ráér; egyébre nincs gondja. Játszik s legtöbbször megüti a nyerőt. Egész suite-je van, a mely lesi, hogy melyik számra rak ; vannak, a kik babonából rátekintenek, mikor a lovak megindulnak. Alig van verseny, a mely után be nem kasszái egy kis polgári nyereséget; soha se többet, mint a mennyit a szobalánya lasnem okoskodnak sokat, ha eleven emberek is hajtódnának a spekuláció vasabroncsaiba. Szőritják az ő spanyol csizmáikkal azokat is és szagtalan nekik a a pénz, ha mindjárt agyongyölrött embertárs vérehullása és teste sinylődése is lapad hozzá. Itt kezdődik a logikai láncolódásnak az a sajátlagos kapcsolódása, melyet sehogysem érhetünk. Mert kiindulva a nagy tőkéből értjük, hogy beletévedünk a spekuláció szövevényébe és abban lelketlenséghez, emberkinjaihoz, sőt életrabláshoz jutunk. Azt. is érijük, hogy innen a palló jogfosztott nyomorgó állattá sülyesztett emberformákhoz vezet. De azt nem értjük, hogy kínzó és kinzott között nincs és nem áll senki? Azt nem értjük, hogy az egész összekötő vonalon nem akadt egyetlen hang, mely tiltakozott volna az ellen, nőgy a hegymagasságú pénzgarmadához még azokat a garasokat is oda kaparintsák, a mikjy koldusos munkás orcája verejtékével Volgáit meg és a miket sanyargó asszonyok, san elcsen tőle'. Mikor nagy meglepetés van neki mindig vannak nyerő ticketjei. Mindenki ismeri, mindenki irigyli. Szegény asszony! 2. A szerencsés tipelö. Látják önök azt a rosszul táplált, lehetetlenül öltözött ifjú embert, a ki augusztusban cilinderben és saccoban, októberben pedig szalmakalapban és fehér nadrágban, egy székre állva lesi, előbb aggodalmas, majd szorongó s végre megnyul arccal ar izgató, a szép finish-eket ? Ez a fiatal ember a legszerencsésebb tipelö, a ki nálunk találkozik. Természetesen újságíró, a mi Róbert Miltonuk. Ő az, a ki holnap fogja Írni lapjában, hogy „tipjeink egytől-egyik beváltak. A ki az általunk ajánlott lovakéi tett szép osztalékot vihetett haza.“ Az d ió, mely most diadalmasan dugja előre az orrát, ott, a bírói páholy előtt, ugyanaz, a melyet ő melegen ajánlott a ma reggeli lapban összes olvasóinak, mint „bolt bizonyságot“. Az ő jelöltje fogja megnyerni a következő versenyt is, meg a többieket végig. Miért szorong tehát oly rettentően a finish alatt, ha igy látogatja a szerencse ? Miért borul el az ábrázatja a győzelem pillanatában ? Miért oly halovány, mikor a nyerő számokat felhúzzák ? S miért van, hogy minnél több tip-je vált be, annál komorabb? Mert ő mindig más lovakra rak. Arra a Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
