Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-06-09 / 23. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Gauthier Margit és a czigány Rózsi nagy ellentét, két véglet. És ha nem tudtuk, hogy a végletek találkoznak, úgy megtudhattuk azt 1 Hegyesi Mari alakításaiból, a ki egymásután két ilyen egymástól teljesen elütő jellemet mu­tatott be nekünk. A Szigligeti Czigányában a magyar nép, a paraszt, Dumas darabjában a francia, az arisztokrácia szerepel. Az egyik I népszínmű; a másik szalon darab. Az egyik csupa üdeség, frisseség, egyszerűség ; a másik pózoló, problémákat fejtegető. Gauthier Mar­git bűnös kokott, Rózsi egyszerű virágszál. Hegyesi asszony Rózsija igazi cigányleány volt, a ki csendes alázatos, de azért vad, erei- ( ben a kóbor, déli nemzetség heves vére csör­gedezik, de a ki büszke is, hisz öregapja ezüst­gombos vajda volt. Midőn szembeszállnak egymással a szerelmesek, midőn Gyuri szemére hányja Rózsinak, hogy megcsalta, a leány ke­beléből először a csalódottság, majd a keserűség a harag tör ki, de végre is van büszkesége és hívja az apját, hogy menjenek, nem könyörög annak a legénynek. Midőn Gyuri azt mondja, hogy elveszi őt feleségül, ha nem is hisz neki, minden szónál, a melyet a legény kiejtett, egy­­egy fokkal egyenesedett ki Hegyesi asszony, hogy aztán egész nagyságával álljon szembe, de Rózsi is nő ha bármilyen vad is, megtörve roskad egyenes állásából oda, atyja, a Zsiga cigány vállaira. — Rózsi megőrül. Az őrülést ábrázolni a színpadon egyike a legnehezebb, de a leghatásosabb feladatoknak. Hegyesi remekül oldotta meg feladatát. Gyermeki kedély, játszi kedv, bősz harag, a szerelem minden kinja megnyilatkozott ebben az őrültségben. Midőn kigyógyul az őrültség­ből, midőn visszanyeri eszét, körülnéz, archoz kap, homlokát simítja, hátra hökken, bámulva néz körül és gyermekes kedélylyel mondja: Ugy-e sokáig aludtam? Ugy-e sokáig? Némely színész, színésznő egyes darabok iránt bizonyos előszeretettel viseltetik, habár azok a darabok a legtöbbször igen csekély értékűek, de a színésznek, az ifjúkori emléket, tán az első fellépés emléke állandó becsűvé mondják, fölötte fog állni a többinek. Külön­ben ezek a szórakozások pontosan, változatla­nul követik egymást: színház, koncert, tombola, reunion stb. csupán csak az a különbség, hogy a hölgyek toilettjei s maga a közönség is változik. Reunion . . . reunion . . . minden falraga­szon ez a szó diszlett: Reunion . . . minden ajkon ez lebegett lassan tova május elsején. Eddig sehol sem voltam; de most az egyszer csupa kíváncsiságból elmentem s hűségesen beszámolok élményeimmel. A terem eléggé nagy. Padlózata tükörsima­­ságú. A bejárattal szemben egy ügyesen aran­­girozott, zöld lombozatú virágos gruppá köze­pén áll Ferenc Józse fkirályunk mellszobra. A fe­hér, gyengéd szin jól fest a zöld lombok között. A reunion kezdete nyolc órára volt hirdetve. Nyolc után valóban jöttek a könnyű mouselin, battist és voil-ba öltözött lányok bálanyáik kíséretében. Elmúlt azonban 3/49 s még egy táncos sem volt jelen. Mink, a kik igen szép számmal fennültünk a kényelmes, nagy karzaton, szinte sajnáltuk ezt a sok táncra kész leányt, a kik hiába vártak táncosra. Végre kilenc óra­kor kinyílt az egyik oldalajtó — s a tisztek csapatostul jöttek. Lassan megkezdődött a tánc, eleinte csupán egy-két pár a járta a valcert, később bele­­rnelegedtek a tánc hevébe s mind többen jár­ták a valcert. — Egy négyest is táncoltak s erre igazán kiváncsi voltam, de az oly rendet­lenül ment s a vége már igazán nem tánc teszik azt. Ilyenformán lehet Hegyesi asszony is a Lowoodi árvával, a mely különben egy szentimentális, hazug, rosszul megkomponált darab. Eyre Jane szerepe nem ad nagy alakí­tásra alkalmat, meglehet vele rikatni, de valódi nagy hatást manapság ezzel elérni lehetetlen, mert maga az a jellem hamis, Jane majd büszke, majd alázatos, majd gyűlöl, majd ugyanezt szereti, folytonosan ingadozik. Ezt a jellemet még Hegyesinek is nehéz elfogadha­tóvá tenni. Az előjátékbeli serdülő leány fé­lénk mozdulatait, kitörő indulatát, határtalan gyűlöletét, kimondhatatlan szépen adta elő, valóságos gyönyör volt nézni. A további ala­kítás is megmaradt ezen a színvonalon, de hanyatlott maga a darab, szép volt midőn Rochester lordot kimenti a tűzből. Az ezelőtt elmondott magánbeszéd, az ijedtség, a füstnek a megérzés és annak a hatása talalóan voltak előadva. Sajnáljuk, hogy Hegyesi asszony pa­zar tehetségét ilyen darabon tékozolta, de le­het, mondom, hogy valami kedves emlék fűzi a darabhoz, tán az első fellépés sikere és „on, revient toujours a ses premiér amours.“ A mit három előadás alatt nyújtott Hegyesi Mari az nekünk gyönyörűségünkre, ha neki nem is dicsőségének megnagyobbitására szol­gált, de mindenesetre meg lehet elégedve az elért sikerrel. Nem jött ide babér erdőért; ka­pott rózsákat, a rózsa pedig a szeretet szim­bóluma. Meghódított. Elmondhatja: Jöttem­­láttaJc, — győztem. L - y S - r, i Ágócs János. 1S39—1901. Vác, junius 8. Néhány hete kisértük igazrészvét mellett utolsó útjára Spóner József pápai praelatust, kano­nokot s most újabb gyász érte a káptalant, vele az egyházmegyét: munkás tagja Agócs Janos apátkanonok e hó 6-án délután elhunyt. volt, hanem ugrálás, közönséges, disgusztáló ugrálás lármával vegyest. Minket, magyarokat itt kinevetnek a mi csárdásunkért, noshát, nálunk még csárdást se láttam ilyen közönséges módon táncolni, mint itt a francia négyest. Azt hittem később rákerül a sor egy pás de quaterre, vagy pás de patineére — de semmi, semmi egyébb nem járja itt, mint a közönsé­ges valcer és a négyes. A hölgyek közül sokan kalapban táncoltak s ezen igazán csodálkoztam, a teremben úgyis tűrhetetlen meleg volt, hogy lehet a kalapot még táncközben is fentartani ? ... A legszebb táncosné egy 18 éves sötétszőke, gyöngéd, szelíd leányka volt. Valami könnyű, légies volt egész megjelenésében, nem győztük nézni graciózus mozdulatait. Már maga a ruhája is könnyű, (citromsárga selyem, velansei csipke­betétekkel) igen szépen festett. Különös fel­tűnést keltett egy fekete selyem toilette, csipké­vel átboritva, a csipke sötétkék türkisz színű gyöngygyei kivarrva, gyönyörű szinvegyületet, ragyogást mutatott a lámpák világánál. Junius 10-én várják Izabella főhercegnőt két leányával. Viktória svéd-norvég trónörökösnő is ide szándékozik. Állítólag Draga Maschin, a szerb király felesége és itt keres — s a mórtól reméli a várva-várt trónörököst... Hogy óhaja teljesül-e, az a jövő titka. A mi magyar arisztokrata körünkből jelen­leg itt időznek: Széchényi Andrea grófnő Marcaliból és Pallavicini őrgrófnő leányával Budapestről. Nem jött váratlanul halála, igaz részvétet keltett az. Már midőn levitték a budapesti vöröskereszt kórházba, akkor jött az első szo­morú hir, hogy Agócs aligha gyógyul ki, ké­sőbb pedig az, hogy valóságos csoda lenne, ha még egyszer talpra tudna állani. Az orvo­sok nem csalódtak, nemsokára hogy hazahoz­ták, visszaadta lelkét az Úrnak. Az elhunyt kanonok-plébános 1839. április 4-én született a hevesmegyei Vámos-Cyörkön. A váci papnevelőt 18G5-ben végezte el s augusz­tus 12-én szentelték pappá. Először Nándorban, később Tápió-Györgyén, majd Félegyházán és Cegléden káplánkodott. 1871,-ben tanár és hit­oktató lett a kisgimnáziumban, 1876-ban pedig Félegyházára ment. Itt érte az a kitüntetés, hogy a félegyházi ó-plébánia plébánosa lett 1878-ban s egyúttal az ottani főgimnázium püspöki biztosa. Húsz esztendőt töltött Félegyházán s az idő alatt igen sokat tett a tanügyért, mellette hívei szivében férkőzött. Nagy munkásságáért címze­tes apátságot kapott 1889-ben. 1898-ban lett váci kanonok s az alsó városi plébánia vezetését vette át, egyben nemsokára az iskolaszék választotta meg elnökének. Hogy mily lelkiismeretes nagy munkát végzett, lát­hattunk abból, hogy a tanügyi kérdéseket mily figyelemmel kisérte s e mellett terhes hivata­lának is megfelelt. Súlyosabb beteg sohasem volt. Ez év február­jában panaszkodott, hogy rosszul érzi magát, de azért baját lábon viselte. Később dr. Rap­­csák Imre orvosa tanácsára lefeküdt s influenza ellen nyert gyógykezelést. Betegsége azonban komplikálódott s tifuszos jelenségeket vett észre orvosa, melyhez a legsúlyosabb bajok egyike, bélfisztula is járult. Budapestre vitték a vöröskéreszt-kórházba, a hol kisebb operációt végeztek rajta s utána látszólag jól érezte magát. Közel két hónapig feküdt a kórház abban a szobájában, melyben József kir. herceg lakott, midőn a szerencsétlen László kir. herceg hal­doklóit. Midőn állapota némileg javulóban volt, haza kívánkozott. A közönség rendelkezésére van bocsátva a három helyiségből álió nagy olvasóterem. Itt található minden nyelven irt napilap. A magyar sajtó Pesti Hírlap, Egyetértés és Magyar Állam napilapok által van képviselve. Ebéd után rendesen oda megyek az olvasó-terembe. Az én lapom többnyire egy fiatal, 15 —16 éves magyar fiú kezébe volt; mikor ez észrevette, hogy a lapomat keresem — minden szó nél­kül abbahagyta az olvasást — és átnyújtotta nekem előbb a lapot; ez többször ismétlődött. Az én német hölgyeim egész csodálkozva néz­ték ezt a páratlan előzékenységet. .. Hja kérem ! a magyar nemzet udvarias, kedves hölgyeim — s ez a kis fiú is a mi fiatal generációnkhoz tartozik. A prágai fiatal asszony gyengén elpirult; megértette a célzást . . . Számos szép kiránduló helye van Franzens­­bádnak s a legszebb valamennyi közül Éger városa, a hol Wallensteint meggyilkolták s Éger völgye . . . A napsugár ide tűz ablakomra, hivogat, csalogat — megyek ki az erdőbe, mezőbe él­vezni az üde, jó levegőt s bámulni . . . gyö­nyörködni a természet szépségeiben Egy hét még, egy rövidke hét s újra otthon leszek — édes szép hazámban — a melynek még sincs párja a világon s a melynek kicsi rögje drágább, kedvesebb nekem egész Fran­­zensbádnál.

Next

/
Thumbnails
Contents