Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-02 / 22. szám
VÁCI HÍRLAP a tavalyihoz képest ismét hanyatlást mutat. Vagyis egészen beleillett e kiállítás városunk maradi állapotába. — Nem volt fennakadás a miatt, hogy a városháza tanác terme szűknek bizonyult volna. Kicsinyhitüek azok, a kik ezt a dísztermet nem találták elég nagynak. íme nincs is nagyobbra szükség, sőt egy részét még ennek is be lehet rendezni hivatalok számára. Tudniillik ha igy halad az iparkiállitás ügye, nemsokára az egész egy gyufaskatulyában is elfér. Persze az ípartestület most el van foglalva a juniális rendezésével, nem ér rá még az ipar ügy fejlesztésével is bíbelődni. Hát ez mind szép, az ipartestületi juniáliSra is szükség van (az Ipartársulat még nagyon el találná magát bízni, ha minden iparos az ő mulatságában venne részt): de gondoljuk meg csak jól a dolgot, vájjon a törvényes iparhatóság, az ipartestület erkölcsi és anyagi erejét helyesen forditja-e csupán juniálisok rendezésére?? Előbb tessék megszerezni a medve bőrét és csak azután lehet mulatni rá! ! * A keresztes-vitéz egyetemi ifjak csúfos vereséget szenvedtek most pünkösdkor a Selmecbányái országos diák-kongresszuson. Az összes vidéki főiskolák kinyilvánították, hogy először is nem ismerik el a budapesti egyetembéliek vezetésre való hivatását. Másodszor a vidéki, tehát az el nem csavart gondolkodású és érzésű ifjúság egyhangúlag éli lélte a budapesti ifjúságot azért, mert a keresztet heccek eszközévé tette és a kereszt szent tanait megtagadva, e jelben a gyülölséget nem csak hirdette, hanem tettleg is megmutatta. A budapestiek felelete az volt, hogy„ az ő küzdelmük nem néppárti, nem katholikus, hanem a magyarság érdekében van. Lehet, hogy a jelvény, melyet választottak, nem fejezte ki a célt, melyért küzdöttek, de ehhez nem is ragaszkodnak.“ — Szeretettel kérdjük, vájjon a V. K. helybeli ifjú levelezői is aláírják egyik vezetőjüknek ezt a nyilatkozatát? Avagy mégis ragaszkodnak múltkori álláspontjukhoz? Mert a kettő együtt szörnyen inkompatibilis! V. k. w A nőegylet évi jelentésének érdekes része az, melyben örömmel tudatja, hogy a tagok száma ma éppen annyi, mint a mennyi az alapításkor a közlelkesedésben együvé gyűlt. — Nem szabad azonban felednünk, hogy ez a lelkesedés 40 esztendővel ezelőtt volt. Azóta a város lakosainak a száma növekedett, tehát növekedni kellett volna a nőegylet tagjai számának is. (Ha t. i. nőink egy része,, másnemű elfoglaltság miatt“ nem vonná ki magát a nőegyleti tagság és a vele járó kötelességek alól!) Bizony olyan öröm ez, a melybe jókora adag üröm is vegyül. Figyelő. A szőlő peronoszporája. A legjobb eljárás a betegség ellen való védekezésre. A magyar óvári m. kir. gazdasági akadémiával egybekötött növényélet és növénykórtani állomás tudós tanárainak vezetése alatt már három éve kísérleteket folytat a peronoszpora ellen való védekezés terén, az ajánlott különféle védekezési anyagokkal. Az eredményt a „Kisérletügyi Közlemények“ cimü hivatalos folyóirét tette közzé. Az eddigi kisérletek az általánosan használt rézgálic és égetett mész keverékkel szemben előnyösnek mutatták be, a már hazai gyártású dr. Aschenbrandt-féle bordói-port. A kisérletek hosszú leírása után a dr. Aschenbrandt-féle bordói por előnyeit a hivatalos kiadvány a következőkben összesifi : Lássunk egy kis párhuzamot a házilag készült rézgálic-keverék és a dr. Aschenbrandtféle bordói porból készült permetező-anyag között, csak a tulajdonságokat véve figyelembe. A házilag készült rézgálic-keverék készítése határozott ügyességet és szakismeretet igényel s csekély hibával, melyet a permetező anyag elkészítésénél elkövetünk, igen érzékeny károkat okozhatnnk. A készítés körülményessége hátráltatja a munkát, sok időt vesz igénybe s ha megmarad, használhatatlannná válik. Az ajánlott lemérési módszerek szerint elkészített oldal soha sem megfelelő s különösen ha nagyobb mennyiségűt készítünk, a legnagyobb valószínűség szerint maró hatású lesz. Minden kg. rézgálicra 1 kg. égetett mész van számitva! Vájjon lemérik-e a szükséges mennyiséget ? A legtöbb gazda nem ! De tegyük fel, hogy pontosan lemértük. A jól kiégetett mész könnyebb s belőle több megy 1 kg. súlyra, mint ha vannak közte félig kiégetett vagy egyáltalán ki nem égetett darabok, a melyek a vízben nem oldódnak. A mész kiégetési fokát úgy ránézve nem lehet meghatározni s igy a gazda nem képes megítélni, vájjon adta-e a szükséges mennyiséget az oldathoz. Nagyobb mennyiségű oldat készítésénél, a hol 50—100 kg. meszet használunk fel, a legjobban kiégetett mésznél is marad oldhatatlan mészkő vissza. A legtöbb gazda, különösen a kisbirtokosok, nem is használ égetett meszet, hanem oltott meszet. Lemérésről szó sincsen, csak úgy tesz bele egy pár kanállal s az oldat színéről határozza meg ennek jóságát. Hogy milyen permetező oldatok kerülnek igy ki, arról eléggé meggyőz bárkit egy séta valamelyik nagyobb község szőlőskertjében, a permetezés után 7—8 nap múlva. A mi a hatást illeti, azt őszszel látjuk a szegény tőkéken, a melyeket nemcsak a peronoszpora, hanem a permetezés is alaposan megdézsmált. Vájjon vizsgálják-e az oldatot kémhatására nézve ? A kisgazda egyáltalán nem s nagyobb szőlősgazdaságokban is csak itt-ott. A legtöbb helyen lemérik az anyagot s minden további nélkül permeteznek vele, vagy szemmértékre határozzák meg az oldat jóságát. Ilyenformán különösen az első permetezés után a gyönge lomb és hajtásvégek leperzselése napirenden van. A „bordói por“-ból készült oldatnál mindezek elesnek. Az oldat elkészítése kevés időt vesz igénybe, ügyességet s szakismeretet nem kíván s maró hatása nincsen: igy a lombper zselésről szó sem lehet. A permetezésnél esetleg kimaradt oldatot jól bedugaszolt hordóban a másik permetezésig eltarthatjuk a nélkül, hogy az megromlanék. A permetező készülék porlasztó makkját sohasem dugaszolja el, a mi pedig házilag készült rézgálic-keveréknél igen gyakran megtörténik. A szőlő zöld részeire határozottan jobban tapad, mint a rézgálic-keverék és még nagyobb mennyiségű csapadék (eső) sem képes lemosni. Ezen előnye különösen figyelembe veendő. Ennyit óhajtottunk az uj anyagról elmondani három évi kísérlet eredménye alapján, összehasonlítva a házilag készült rézgálic-keverékkel. A fent ismertetett előnyökkel bíró dr. Aschenbrandt-féle „bordói-por“-t, a németországi szabadalom szerint, már hazánkban is gyártják. Egy kát. hold szőlő évi 3-szori permetezéséhez kell belőle: az első permetezéshez \1jiaja-os oldat (3 hl. oldat = 4'2 kg. por), 2-ik permetezéshez 2%-os oldat (5 hl. oldat = 10 kg. por), a 3-ik permetezéshez l'j^jg-os oldat (6 hl. oldat = 9 kg. port), összesen tehát egy évre 1 kát. hold szőlőre kell 231/2 kg. dr. Aschenbrandt-féle „bordói-por“ a mi. 70 fillérrel számitva kilogrammját, 16 korona 45 fillért tesz ki. Ezzel szemben a 2°/„os rézgálic és mész keverékhez kell, a 3 permetezésnél szmtén 14 hl. oldatot számitva, 28 kg. rézgálic, a mi 66 fillérjével kitesz IS korona 48 fillért, a mihez jön 28 kg. égetett mész, ára 84 fillér, az összes költség tehát 19 korona 32 fillér. A dr. Aschenbrandt-féle „bordói-por“ használata tehát nemcsak jobb és biztosabb hatású, mint a házilag készült rézgálic keveréké, de még olcsóbb is évenkint és holdankint 2 korona 97 fillérrel, és elmarad alkalmazásánál a hosszas és pepecselő munka. Irodalom. A baromfitenyésztés a le«jövedelmezőbb foglalkozás. Olvasva a múlt évi hivatalos statisztikai kimutatást, látjuk hogy hazánkból a lefolyt évben 72 millió koroua értékű baromfit vittek ki. Tehát a kivitt és a külföldi nagy piacokon értékesített baromfiért, tojásért és tollért több pénzt kaptunk, mint a kivitt buzatermékekért, ki hitte volna ezt csak pár év előtt is, hogy baromfitenyésztésünk oda fog fejlődni, hogy ősi foglalkozásunk legszámottevőbb termelési ágában a kivitelünket pénzértékben túl fogja szárnyalni. Pedig az igy van, ez megdönthetien tény. A kereslet baromfi és ezek termékeit képező élelmi és használati cikkek iránt folyton ókozódik, a mi annyit jelent, hogy baromfit okszerűen tenyészteni, egy meghatározott és jól átgondolt irány szerint, minden kapkodás és kísérletezés mellőzésével, igen érdemes, sőt a legjövedelmezőbb foglalkozás. Minden kétséget kizáró dolog, hogy hazánk baromfitenyésztésének gyors fellendülésénél igen lényeges szerepe volt a Hreblay Emil kir. állattenyésztési felügyelő által irt és több, mint 10.000 példányban kiadott és igen kedvelt baromfitenyésztési szakmunkáknak, melyek közül különösen a „Tyuk tenyészt őst“ és a „Pulykatenyésztést“ tárgyaló kiváló két műre hívjuk fel tisztelt olvasóink figyelmét. E két munka egyenként 2 korona beküldése ellenében kapható a m. kir. állami baromfitenyésztő-telep kezességénél Gödöllőn. Nyilt-tér. A minden téren mutatkozó gazdasági pangásra való tekintettel a mohai AGNES forrás kútkezelősége elhatározta, hogy ásványvizét, mely a fertőző-betegségek idején egész Moha vidékét megvédelmezte a járványok ellen s mely a gyomor-, bél-, vese-, tüdő- és légcsöbajos embereknek nélkülözhetetlen itala s mely angolkóros gyermekeknek kitűnő gyógyszere,háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségen szénsavval telitett víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbban adja, hogy az Ágnes-forrás vizét még a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse. Árlapot s prospektust, kívánatra bérmentve a mohai Ágnes-forrás kezelősége Mohán, vagy ÉDESKUTY L. Budapesten, cs. és kir. udvari szállító------------------szívesen küld.------------------Ás v á n y vi z-n agykereskedő.---------- Kapható mindenütt. ----------
