Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-05-26 / 21. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Pest vármegyének első Deputátusa és 2-od | Viceispánja tette meg. A Felső Táblánál ugyan erről jelentett gróf Beleznay Sámuel. Később fölemlíti az 0. N., hogy 1. a militáris akadémia Vácon fog lenni. 2. hogy Fels. Urunk a váci volt Trézianum épületjét e végre ajándékozni méltóztatott. 3. hogy Fels. Asszonyunk 50, ezer forintokat ajánlott azon Akadémiára, mely az Ország Gyűlésének alázatos esedezésére Ludovika Akadémiá-nak fog neveztetni. Az alkudozások újra megindulták és csakhamar József nádor 10.000, Károly-Ambrus főherceg, esztergomi hercegprímás, 20.000, Ürményi József országbíró 6000, Grassalkovich Antal herceg pedig tízezer forintokkal szerepeltek a lajstromon. A vármegyék főispánjai két-két ezer forintot, Kállay Miklós Szabolcsai, Lónyai Gábor zempléni nemes urak pedig ötöt ezer forinttal járultak a magyar katonai nevelő-intézet céljaira, melyez még Patay Sámuel Abaujból ezer, Szilassy József Pestmegyéből ezer ezer forinttal járult. Ugyanabban az esztendőben, október 4-én, mint Ferenc császár legmagasabb névnapján, a Rendek fényes öltözetekben mentek hálaadásra, utána pedig az országházába, a mágnások szállójában gyűltek össze, a hol mixta sessiót tartva, a militáris akadémiát tárgyazó planum olvastatott föl, a melyet honi szokásként a nádor és a prímás kezek aláírásaival és pecsétjeikkel erősítettek meg. A sessió után Ferenc császár is megjelent a Rendek közt, helyet foglalt a trónszékben s mert tudvalevőleg nem szeretett szónokolni, röviden elmondta, hogy miután a királyi szék nemesség nélkül fönn nem állhat, ő a magyar nemes ifjak katonai akadémiája számára nagy örömmel ajándékozza a váci Theresiaépületet. Ugyanez alkalommal Lúdovika császárné és királyné is megjelent a teremben. Korának egyik legszebb, leggeniálisabb asszonya volt Ferenc császár harmadik neje, a kiért a rajongásig lelkesedtek dédapáink. Mikor ragyogó toilettejében megjelent, oly tündéri jelenség volt, hogy egyik lelkes daputátus hazairt levelében igy emlékezik róla: A nap tőle kölcsönözte fényét ebben az emlékezetes órában s ha szükségeltetik, ismételhetjük vala a vitám et sanguinem-et . . . A császárnét hosszú beszéddel üdvözölte a hercegprímás, a mely beszédre a régi Orsz. Napló latin eredetije szerint, következőleg válaszolt németül: Nem késedehnezünk, nem is fogunk késegelmezni abban, beleegyezésünket adni, a mit Felséges Férjünk megenged és a mik az ország javára, díszére és előmenetelére szolgálnak. Neveztessék tehát a katonai akadémia Ludovikának. de nem azért, hogy ezáltal a mi segedelmünk, hanem hogy a nemes magyar nemzethez való szeretetünknek emlékezete fenn maradjon. Mindazonáltal az alapkő csak sokkal később tétetet le a pesti, vagyis az állandó katonai akadémiára. Szomorú idők jöttek azután, a Metternich-aera, a mely Magyarországon is elfojtotta a szabadságnak, a nemzeti törekvéseknek legcsekélyebb csillámát is. A bécsi kormány mindent elkövetett, hogy a magyar katonai akadémia létrejöttét meggátolja. Az 1832—36-iki országgyűlés pedig már az eredeti tervet is megváltoztatta, nem engedve, hogy tanítási nyelvül a magyart vegyék be. Még későbben, az ötvenes, sőt a hatvanas években is kórházi és egyéb katonai célokra szolgált a Ludovikum, úgy, hogy mint magyar katonai intézetet, eredeti céljainak csupán 1861-ben adták vissza s mint ilyen, 1872. november 21-én az ország és nemzet kitörő lelkesedése mellett nyilt meg. | Helyi és vidéki hírek. | Spóner József halála. | Múlt hétfőn reggel szomorú hir szállt szét a városban, nemsokára megkondultak a harangok s megerősítették azt: Spóner József pápai prelátus 79 éves korában elhunyt. A jószivű főpap halála mindenütt megindulást keltett és sok, sok szegény szeméből könny csordult ki. Éveken át ő volt nekik a legnagyobb jótevőjük. 1822-ben született s 1846-ban szentelték pappá. Vecsésen, Fóthon, Nagy-Kátán káplánkodott majd a taksonyi plébánián adminisztrátor lett. Később a gödöllői plébánia vezetését bízták reá s 1859-ben soroksári plébános lett, a hol kedves emléket hagyott hátra maga után, midőn 1870-ben a királyi kegy váci székesegyházi kanonokká nevezte ki. Városunkban a felső városi plébánia vezetése bízatott reá s igazi lelkipásztor buzgóságával vezette is azt tizenkét éven át. Egyik legszebb jutalma híveinek szeretete lett s hogy a szentkereszti apátságot kapta a királytól. Harmincadik évében kanonokságának érte az a kitüntetés, hogy püspökünk a pápai prelátusságot szerezte meg neki Rómában. Gyönge testű, törékeny férfiú volt. Március havában gyengélkedni kezdett, de nem lehetett visszatartani, hogy jelen ne legyen a nagyheti szertartásokon. Az elgyengülés mindig jobban és jobban jelentkezett, ágyba fektették, honnan nem is kelt fel többé. Közeledett pályafutása végéhez, őszintén és töredelmesen meggyónt, áhítattal magához vette a szentségeket és ekkép elkészülve a hosszú útra, f. hó 20-án éjjel elhunyt. Halála hírére a városházán és a katholikus körön kitűzték a gyászlobogót, a káptalan összeült tanácskozni a temetés dolgában. A ravatalt lakásának az emeleti nagytermében állították fel, a hol főpapi díszben, koszorúk között fekszik a nemesszivű emberbarát. Arca mitsem változott meg. Ugyanaz a jóságos, kedves arc, mely az életben volt, csak színe lett kissé barnás a halál érintésétől. Kedden délután a résztvevők és a gyászoló rokonság előtt a székeskáptalan jelenlétében megjelent Motesiczky János kisprépost, felsővárosi plébános fényes segédletével, hogy elvégezze a koporsó-szentelés szertartásait. Szerdán délelőtt nagy közönség gyűlt össze a Konstantin-téri kanonoki lak előtt s nemsokára paptársa, dr. Virter Lajos nagyprépost megkezdte a megható temetési szertartást. Ezután a székesegyházba vitték az elhunyt hült tetemeit s hazaérkezett püspökünk a gyászmisét mondta el nagy segédlettel. Azután ismét megkondultak a harangok és a nemeslelkű emberbarát holttestét elsőnek vitték át az uj kriptakapun. Itt még egy beszentelés következett s egy gyászdal, nem sokára a sírbolt fülkéjében helyezték örök nyugalomra az elhunytat. Halálát a székeskáptalan a következő sorokban is gyászolja: A váci székesegyházi káptalan szomorodott szívvel jelenti, hogy méltóságos és főtisztelendő Spóner József pápai prelátus, szent keresztről nevezett apát, váci székesegyházi olvasó kanonok életének 79., papságának 55., kanonokságának 3í-ik évében f. hó 20-ka első órájában a halotti szentségek ájtatos felvétele után elbúcsúzva rokonaitól, előre kijelentve halála idejét, végelgyengülés következtében Istenben örök életre elszenderült. Hült tetemét f. hó 22 én 9 órakor kiséri a káptalan a székesegyházba és ott a gyász szentmise megtartása után a székesegyházi sírboltba helyezi el örök nyugalomra. A boldogult jó szivéről volt ismeretes, a jóságos Isten nyújtson neki végtelenül tartó javakat! Vác, 1901. május hó 20. Az örök világosság fényeskenjék neki! — Lapunk mélyen tisztelt olvasóinak és kedves munkatársainknak boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk ! — Az Erzsébet-szobor felavatása. Múlt vasárnap reggel ment végbe a király s az uralkodóház több tagjának jelenlétében fényes ünnepség közt boldogult királynénk emlékszobrának felavatása Gödöllőn. A ünnepély misével kezdődött, melyet gr. Csáky Károly püspökünk mondott Jung János f. püspök, Csávolszky József c. püspök, dr. Miltényi Gyula, Balás Lajos kanonokok, Gossemann Ferenc titkár és Matzenauer Oszkár szertartó asszisztálása mellett. Utána következett az emlékszobor felavatása, melyen városunkból még Ivánka Pál főszolgabíró vett részt s a környék több falujának küldöttsége. A király a szoborlelepezés után megköszönte főpásztorunknak a mise celebrálását s egy értékes aranykereszttel ajándékozta meg őt. = Püspökünk itthon. Az elmúlt héten programmja ellenére hazatért püspökünk: Spóner József temetésére s azután visszatért folytatni egyházmegyéje egy részében a bérmálást. Szombaton fejezte ezt be Cegléden, a honnan délelőtt folyamán a fővárosba utazott. It-thon a délutáni gyorsvonattal várták, a harangok zúgtak is, de nem jött. A káptalan tagjai, nagyszámú közönség jelent meg a pályaudvaron, mig az iskolások a püspöki palota körül állottak. A püspök kíséretével a helyi gyorsvonaton érkezett haza, vele jött dr. Zádor János polgármester is, ki már a fővárosban üdvözölte. Itthon dr. Virter Lajos nagyprépost mondott Isten hozzádot a püspöknek, mely után a palotába hajtattak hosszú kocsisoron. A főpásztor pünkösd második napján bérmálni fog a székesegyházban. — Gottschall István kitüntetése. Minden királyok udvari szállítóját a magyar Dunán, Gottscliall István hajóskapitányt kitüntetés érte. A múlt nyáron tudvalevőleg a perzsa sahot hajókáztatta meg s az exotikus uralkodó nézegette, kérdezősködött a hajókommandirozás után. A sah elment s Teheránból most hir érkezik róla. Az, hogy haldoklik. De hazatérve, nem feledkezett meg a-dunagőzhajós társaságról s ennek több tisztviselőjét kitüntette. A mi kedves hajóskapitányunk a nap- és oroszlánrend negyedik osztályát kapta. Viselje egészségben ! — Kiállítás a fővárosban. A földművelésügyi miniszter értesítette városunkat, hogy a Párisból visszaérkezett magyar mezőgazdasági, vizépitészeti, kertészeti, erdészeti, vadászati s ezekkel kapcsolatban az ősfoglalkozási tárgyakból Budapesten a városligeti iparcsarnokban ideiglenes kiállítást rendeztetett. 1901. ápr. 30 án megnyílt s június 15-ig naponta d. e. 10-től d. u. 6-ig ingyen megtekinthető. Egyben értesítette gazdasági egyesületünket, hogy a párisi nemzetközi kiállítás magyarjmezőgazdasági, erdészeti és kertészeti csoportjaiban, valamint a vizépitészeti is mezőgazdasági munkásügyi osztályokban összegyűjtött tárgyaknak a budapesti iparcsarnokban junius hó 15-ig nyitva tartandó kiállításra az egyes gazdasági egyesületek által szervezett csoportban utazó falusi kisgazdák és vezetők, ha legalább tizen utaznak együtt, a m. kir. államvasutak vonalain, valamint az igazgatóság kezelése alatt álló h. é. vasutakon a távolsági forgalom viszonylataiban Budapestig és vissza a személy- és vegyes vonatok III. kocsiosztályában félárú menetjegyekkel utazhatnak. E kedvezmény a ■ . J ' .4. ■. -fttf■■
