Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-06 / 1. szám

T ’ ädik évfolyam.

1. szám.

Vác, 1901. évi január 6.

tgyíÜzetésl árak:

Egész Negyed' Egyes í Meg ..)

. . 12 korona.

. . . . 3 korona.

: .... 24 fillér,

^'.nden vasárnap.

VAG ES VIDÉKÉNEK HETILAPJA.

Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő:

K ovách Ernő. Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal

VÁC, Géza király-tér 3. szám Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér.

veszély rejtőzött, hanem nagy haszon városunk részére.

Sok ajánlata van a városnak világításra, máshelyen részletes ismertetését találják ezeknek olvasóink, itt csak két ajánlattal óhajtunk foglalkozni, mert úgy sejtjük, e kettő közt fog is eldőlni a pályázat. Ezek pedig a malom és a Rádv- féle ajánlat.

Mindkét ajánlaton meglátszik a komolyság, részletesen foglalkoznak a tervezett világítással. Kikötései, feltételei mindegyiknek van, egyiknek több, mint a másiknak ; melyikből nem vallja a város kárát, azt akarjuk itt megvitatni.

A Rády-féle ajánlat, a mellett, hogy a legolcsóbb, azzal is elő áll, hogy nemcsak villamos világitást fog csinálni, hanem a vácvárosi villamos vasutat is.

Ennyit nem várt a város, ezért meglepetés számba is mehet ez a pályázat. A Rádv-t'é!e ajánlatban olcsó világitást nyerünk, olcsóbbat, a maloménál, mert a kettő közt 45 év alatt 60 ezer forint a különbözet s ha kamatait vesszük, százezer forintnál is nagyobb az. Már pedig a mi városunk nincs abban a

Mm

w

J

1 l falu gyömgy©.

Szól a falu kis harangja,

Fáj a szive a ki hallja,

A kis' kertben szól az ének,

— Mi '.tha rózsát temetnének . . .

Fülem: le kesereg ott:

Isten .1 eled, kedves halott!

Hangj olyan fájó, gyöngéd:

— E\ étik a falu gyöngyét.

A ke\ alatt, juha ágyon Barna 'egény alszik lágyan,

Ősszel itva, simán, szépen,

Jegykt dö van a kezében.

Árokpao t a feje alja,

A hara. gszót nem is hallja,

Összesú a lomb fölötte, .

Piros a gyep körülötte . . .

JBeke Ödön.

A m eguyert feleség.

— A *Vi ci Hírlap» eredeti tárcája —

Irta:; Hr. Lengyel Sománé.

Az édes tia alság tovaröppent és abba a •»állapodott korba jutottam, melyben az Der a nyu1 alom megszokott egyhangusá- an leli már csak örömét. Pályafutásomhoz

a kellemes és kellemetlen emlékek vegyes láncolata fűz. A sok közül csupán egy esetet mondok el, mely legszebb emléke marad ügyvédi munkámnak.

Három hónapos házas voltam és boldog életemet misem zavarta. Boldog és megelégedett voltam, időmet megosztottam a munka és nőm társasága között. Nőm csinos, sőt az én szememben szép is volt, kedves és behízelgő modora valóságos imádatra ragadott. Rövid idő alatt azonban észrevettem —Js ez egy kicsit bántott is hogy nem érdeklődött a száraz ügyvédi tudomány iránt. Ennek tudom be, hogy az irodámban kétszer se fordult meg.

Egy tavaszi verőfényes napon a szokottnál korábban indultam el hazulról. Az asszony kileste a kedvező alkalmat, hogy legújabb sikerült arcképét íróasztalomra helyezhesse. Mintegy ösztönszerüleg foglalt helyet karosszékemben, tekintete cél nélkül körüljárt a rideg aktacsomókon és pillantása az íróasztalon fekvő levélkére esett. Olga átfutotta a sorokat, aztán sápadtan mereszté szemeit az igénytelen levélkére. A levél igy szólt:

— Volt idő, midőn Ön engem szerelmének túláradó érzelmeivel halmozott el. E szép álom romba dőlt nősülése által. Érzem, László, hogy köztünk minden kapocs elszakadt. Mielőtt azonban örökre búcsút mondanék Önnek, nyújtson alkalmat, hogy megismertessem mai helyzetemmel. Katinka.

helyzetben, hogy félszázad .alatt ily ösz- szeget ráfizessen a vállalkozónak. De meg azután Rádyéknál villamosvasutat is kapunk.

Álljunk meg itt egy pillanatra. Mikor hire kelt a pályázat eredményének, rögtön e két ajánlatról kezdtek beszélgetni, a többi szóba sem jött. S szólva a Rádv- ajánlalról sokan adtak kifejezést annak a nézetnek, hogy villamos vasút nekünk nem kell, mert nem fog kifizetődni. Azok, a kik igy beszéltek s beszélnek ma is, mások hetyett fáj a fejük. Ugyan kérjük, midőn ócska, rossz bérkocsik szaladgáltak üresen az utcáinkon, gondolta-e valaki, hogy tiz év után, a mikor a fiakeresek elestek a gyarmati és az ipolysági járatoktól a vasutak megnyitásával, kétszer annyi bérkocsink legyen s az utasaiknak száma is megszaporodjék. Hogyan történhetett ez? Hál a forgalmi eszközök kényelme, biztossága, neveli a maga közönségét. A Luüapést íovasui, mióta villamossá átalakították, legalább is 20 percenttel több utast visz.

Vájjon abból a 8 — 900 utasból, a kik naponta városunkból a fővárosba utazKözben hazajöttem. Úgy tapasztaltam, mintha Olga gyakran és fürkészőleg kisért volna szemeivel. Ez este édes atyja névnapját ülte, már előzőleg megbeszéltük Olgával, hogy ellátogatunk szüleihez.- Sajnálom — édesem, nem mehetek majd magával — szóltam komolyan.

— Ugy-e László, maga nem akarja, hogy én ma itthon maradjak, válaszolt Olga bánatos hangon.

— Szívből örülnék kedvesem, ha tartoztathatnám, de hogy esnék ez szüleinek, ha Ön a gyermeki tiszteletről megfeletkeznék.

Az irodámban egyik kliensnőm várakozott reám. Elmondtam, hogy mit végeztem ügyében s nagyon boldoggá tettem.

— Uram szólt, nagylelkűsége örök hálára kötelezett. Az Ön jóakaró indulata nélkül elpusztultam volna. László, László ezek után mindent megbocsátok. így szólt ő s zokogó arcát takarta el.

A hangos zokogásra megnyílt az. ajtó. Olga lépett be oly dúlt arccal, melyet sohasem feledek el.

— Keljen fel asszonyom, kiáltott a nőre.

— Mióta ismeri Ön Lászlót ?

— Két éve.

— Hallja uram, ezen nő má

Önt! ,

Ámulatomban nem tu annyira meglepett Olga vb

Hatezer forint!

Vác, jan. S.

Az /.szűk, hogy az újév kevés embert t<jtt boldogabbá a polgármesternél. Kellemes csalódással kezdte az uj század első évii, a midőn a múlt év december utolsó lapján lejárt világítási pályázatokat bor lógatta lel s úgy látta, hogy hat ezer fonatnál nem fog többe kerülni a város világítása.

Ő is, sokan vele együtt, a kik ismerik, hogy a villám nem alkalmas az utcai világítási a, hacsak ivlámpákkal nem, körülbelül fogadalmat mertek volna tenni, hogy villamos világításra tízezer forinton alul ajárjiatot nem fogunk kapni.

És ime, hatezer forintos ajánlat a Rády j Jánosé is érdekfársaié, hétezerötszázas a malomé. Kellemes a csalódás, jó volt várni is,.(| Két esztendővel ezelőtt csak kétszázöjvien 16 gyertyafényű lámpát kapott volna a város hatezer forintért {ez volt ajkkor a malom ajánlata) s most | háromszáiötven kis villamos körte, ezek : közt száz 32 gyertyafényű és öt hatalmas ivlámpa fog ezért az összegért világítani. A késlekedésben tehát nem a i °

____I j -