Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-25 / 12. szám
szándékát bejelenti. A tagok felvétele a választmány által történik. A felvételhez 2/g (kétharmad) szótöbbség szükséges. A felvétel megtagadását az egylet nem tartozik indokolni. Minden tag tagsági igazoló jegyet kap, a felvételi iv aláírása után. VI. Tagdijak, a tagok kötelezettségeik és jogai. 8. §• A rendes tagok a belépés idejére való tekintet nélkül á évi kötelezettséggel évenkint 12 (tizenkét) koronát, a nők pedig, kiknek hozzátartozói az egyesületnek már tagjai 8 (nyolc) koronát fizetnek. A tagsági dijak félévenkint előre fizetendők. A felvételkor 2 (két) korona beiratási dij fizetendő, ennek fejében kap a belépő egy egyleti jelvényt és igazolványt. 9. §. Minden egyleti tag aláveti magát az egyleti alapszabályoknak, valamint a választmány egyéb intézkedéseinek. Evégből a felvételre jelentkező tag már a felvételi nyilatkozatában kijelenteni köteles, hogy az egyleti szabályokat ismeri s magát ezeknek úgyszintén a választmány intézkedéseinek aláveti. 10. §. Minden tagnak egy szavazata van és a tiszteletbeli és pártoló tagok kivételével bármely egyleti tisztségre megválasztható, joga van a közgyűlés és a választmány elé indítványokat terjeszteni, részt vehet az egyleti kirándulásokon, versenyeken, ünnepély vagy társas estélyeken és joga van vendéget bevezetni. VII. A tagok kilépése. 11. §• Azon egyleti tag, ki az egylet kötelékéből kilépni óhajt, ezen szándékát a választmánynak írásban köteles bejelenteni. A tagság a bejelentés napjától számitott egy hó múlva szűnik meg, úgy azonban, hogy a belepő tag kötelezettsége az egylettel szemben belépése idejétől számítva legalább 3 évig áll főn s kilépése j dacára a még hátralévő kötelező időre is köte- ! les a tagsági dijat fizetni. Ha az egyesületnek valamelyik tagja elköltözik s az egyesületben j továbbra való benmaradási szándékát nem ; tedet, nein válhatok terhedre akkor, ha egyszer a lét küzdelme kiábrándít szerelmes kábultságodból. Ha akarod, soha sem leszek a másé, kikosarazom kérőimet, kik máris ajtónk előtt ólálkodnak. De ha nem riadsz vissza a gondolattól, hogy eltávolodom tőled s távolodásommal másnak nyújtom kezemet, akkor mondj le rólam, mondj le arról a reményről, hogy valaha Isten és ember előtt a magadénak mondhass. Nem leszek a tiéd, de nálad hagyom szerelmemet, azt nem viszem magammal. az a tiéd marad. Végig hallgattam ezt a lánybölcselkedést, megdöbbenésemben szólni sem bírtam. Iszonyatos igazságot láttam előtörni az őszinte sza- i vakból, rettenetes erővel hatott rám ez a beszéd. Nyomorúságom nem engedte elvehetnem Irmát, mert gond és küzködés nélkül el nem tarthattam volna, hát kivánhattam-e azt, hogy | soha ne menjen férjhez, hogy vén leány maradjon s hogy a tavaszból minden átmenet nélkül egyszerre lépjen at a zimankós télbe? Az első pillanatban megborzadtam a gondolattól, de később okosnak es természetesnek találtam Irma válaszát. Egy előrelátó s a nyugalmas élet után áhítozó lány — bárminő nagy és igaz legyen szerelme, mégis könnyen elhallgattatja szivét elméjének érdekkereső gondolataival. Eh, nincsenek már ideálisan gondolkozó lányok, mindegyik hasznot keres, ha egyszer unottá vált a folytonos álomszövés. VÁCI HÍRLAP jelentette be, az egyesülettel szemben kötelezettsége azon félév végével szűnik meg, a melyben elköltözik. Vili. A tagok kizárása. 12. §. Valamely tag kizárható, ha a) a fedhetetlen jellemmel össze nem férő tettet követ el, vagy b) magaviseletével az egylet jó hírnevén csorbát ejt, ha c) az egyetértést megzavarja, vagy azt veszélyezteti, ha d) a szabályok ellen vét, vagy végre e) ha három félévi tagsági díjjal hátralékban marad. Az a, b, c, d, esetekben a mint a kizárási ok tudomására jutott, a választmány rendkívüli közgyűlést köteles összehívni, mely a kizárás felett határoz. Az e) pont esetében a pénztárnok jelentésére a választmány mondja ki a kizárást. IX. Az egylet jövedelme és vagyona. 13. § Az egylet vagyonát a felvételi, tagsági dijak, esetleges adományok és egyéb bevételek képezik. X. Ügyvitel. 14. §. Az egylet ügyeit a) a közgyűlés és b) a választmány vezeti. (Folytatása következik.) Az egyesület alapszabályai elé fűzött cikkünk kiszedése után sikerült a Sport-Egyesület vezetőségének megnyerni a Lőegylet, vezetőségét arra, hogy a lőház helyiségét a lawn-tennis pálya elkészítésére és a tornaszerek felállithatására a sport-egylet tagjai részére a vendégjog biztosítása mellett átengedi; igy örömmel javítjuk ki fenti cikkünket, hogy a legközelebb a legjobban nélkülözött tornázást is megvalósíthatjuk az egyesület életében s a tennis pályát nem az Erzsébet-királyné ligetben, hanem a lőház telkén építtetjük meg,1, Dr. 6> S. Helyi és vidéki hírek. Az u,j évnegyed. Lapunk olvasói és t. előfizetői az első évnegyed utolsó számát kapják s az uj, a második évnegyedbe lépünk. Soká nem találtam meg a szót gondolatomhoz ; aztán úgy éreztem, hogy valami szorítja torkomat s bármiként is erőlködöm, csak hápogva tudok beszélni: — Jó . . . tégy mit eszed diktál, ne hallgass többé szivedre, hisz okos lány vagy . . . Menj férjhez, de engedd meg, hogy mint asszonyt is úgy szeresselek, mint szerettelek, mig lány voltál s ígérd meg, hogy mint asszony is úgy fogsz szeretni, mint szerettél, mig nem voltál az. — Nem fogok közeledni hozzád többé, nem fogom csókolni ajkadat, szemedet, hajadat, de szerelmünk átváltozik égi szerelemmé s mi mégis boldogok leszünk,ha egymásra gondolunk. Meg sokat akartam mondani; de Irma nyakam körül fonta karjait s csókolt hosszan, forrón ; csókolt, csókolt s minden csókjával a bucsuzás fájdalmát éreztem. Férjhez ment ... s én ott. voltam az esküvőjén. Egy oszlop mögé álltam s onnan néztem az esketést, majd a szivem hasadt meg, de végig néztem. A szertartás alatt az egybegyült násznép csodálkozva s komor arccal nézte Irmát, meg- I illetődéssel hallgatta fuldokló zokogását. A vőlegény szégyenkezve hajolt hozzá és suttogó szókkal vigasztalta; a rokonok, ismerősök kérlelték, csittitgatták — de hasztalan — sirt, mintha szivét szaggatták volna kebléből. Alig múlt el néhány hét az esküvő után, visszaküldte leveleimet, verseimet, emléktárgyai-Tisztelettel kérjük előfizetőinket, úgy helyben, mint a vidéken, hogy az előfizetést mégujilni szíveskedjenek. Lapunk iránya marad a régi, elve: a közönségünk és a városunk érdekét szolgálni. A március—júniusra szóló évne gyed előfizetési ára : 3 korona (1 frt 50 kr.) A helybeli előfizetőink a kihordónál levő nyugta beváltása mellett, vidéki előfizetőink pedig a posta utján újíthatják meg legcélszerűbben előfizetésüket. — Üdvözlet Lónyay grófnénak. Stefánia özvegy trónörökösné férjhez ment Lónyay Elemér grófhoz. Eddig fenséges asszony volt, most lett belőle boldog asszony: magyar grófné. Szóval magasabb rangot kapott, ezért a vöröskeresztegyesület legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy Lónyay grófnét üdvözli. A távirat tegnap ment el Miramareba, a hol most néhány napot tölt a fiatal pár. — Gyászünnep a siketnémáknál. Folyó hó 17-én a siketnémák intézetének tantestülete, volt tanártársük Olgyay János halálának egy hónapos fordulóján, gyászünnepet rendezett. Az intézet ormán lengő fekete lobogó jelezte a gyásznapot. Az ünnepélyt az intézet kápolnájában tartott mise előzte meg, melyen az egész tantestület s a növendékeken kívül az elhunyt özvegye is résztvett Mise után mindnyájan díszterembe vonultak, hol Gácsér József tanár szép beszédben előadta a megboldogult életrajzát, méltatta érdemeit s elbúcsúztatta. Utána Pertik Gyula tanár a növendékeknek tartott ügyes beszédben értelmezte a nap jelentőségét. Olgyay Jánosné emelkedett szólásra s a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg a részvétet, Isten áldását esdve az ügyre és annak fáradhatatlan tanáraira. Ezzel a jelenvoltakat valóban szivük mélyében megható ünnep véget ért. _______ 3 mat. Először nem tudtam mire vélni, de midőn végigfutottam rövidke levelén, mit tárgyaimhoz mellékelt, egyszerre tisztán s világosan láttam jövőmet, életemet, egyszerre felébredtem álmomból, eltűnt ábrándom örökre. Ide Írom annak a néhány soros levélnek tartalmát, hadd tudjad meg az okát annak a nagy irtózatnak, mely visszatart, hogy az emberek közé visszatérjek, mely örökre elfog zárni a világtól, mindenkitől : Azt hittem, az első szerelemnek emlékét ezer más szerelem sem képes lelkűnkből ki törölni, de most látom, elmúlik ez is, mihelyt frigy köt bennünket valakihez. Mig lány, mig bolond álmodozó lány voltam, magát szerettem, most hogy asszony vagyok, imádom férjemet s nem áhítozom senki más szerelme után, mint a férjem, az én édes kis uram szerelme után. — — — — — — Nemde, te akaratlanul is a lemondást fogod biztos írként említeni? Igen, igen. A lemondás, a lassú haldoklás lesz biztos elmúlása lelki világomnak. Már is a sir szájánál állok, megtörtén, lesújtottam A sir fenekén látom reményeimnek összeroncsolt tömegét. Már hallom a göröngyök dörömböiését, mintha koporsóra hullanának, úgy hangzanak a mélyből. Lemondani ? Igen, le fogok mondani, hisz agyamból elrabolták a gondolatot, lelkemből az érzést, szememből az álmot. . . . (Vége.)