Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
VÁCI HÍRLAP 3 nagyszámban egybegyült tagokat. Miután a jegyzőkönyv hitelesítésére 3 tag neveztetett ki, a megállapított tárgysorozatra tért át a közgyűlés. Az elnöki jelentés szerint van a társulatnak jelenleg 226 tagja. Jelentést tesz a múlt évi építkezésről, mely szerint az uj játszó és olvasóterem 7485 korona 20 fillérbe került. Neveze- j tesebb mozzanat volt a mulatsági jövedelmeka betegsegélyző és elaggottak segélyzéséről szóló jelentés; a társulati s a betegsegélyző pénztáros jelentése s a költségvetési előirányzat. Miután ez letárgyaltatott, az alapszabályok értelmében 4 választmányi tag kisorsolása s ezek helyébe 4 uj tag választása következett. Korelnökül dr. Nagy Gyula kéretett fel; ki is midőn a szavazás befejeztetett a szavazatok összeszámlálása után Schmidt Ferencet, Korpás Jánost, Mischler Kornélt és Klapka Józsefet jelentette ki megválasztott választmányi tagoknak. Az elnök megköszönve a megjelent tagok szives türelmét, a közgyűlést feloszlatta. Nyílt levél Vác város közönségéhez és érdemes Rendőrkapitányához. Mélyen tisztelt közönség! Tekintetes Kapitány Úr! A sors semmit sem adott mindnyájunknak egyformán. Szépség, vagyon, erő, egészség úgy vannak elosztva az emberek között, hogy egyiknek több, a másiknak kevesebb jutott belőlük. Hasonló mértékkel osztotta szét a sors a munkakedvet is. Némelyik embernek sokat adott . . és arról mi, szegény vándorlók nem tehetünk, hogy nekünk ebből nem adott semmit. De magából ebből még mi baj sem származnék. Mert bizony-bizony, ha mindenki csavarogna, ki dolgozni nem akar, akkor többen lennénk csavargók mint a hányán mostan vagyunk. Más embernek az a szerencséje, hogy a mit munkakedvéből elvett a sors, azt vagyonban adta meg. Ismét másnak nem adott munkakedvet, ámde ellátta őt legalább valami hivatallal. Nekünk azonban sem munkakedvünk, sem vagyonunk, sem hivatalunk nincs: mit csináljunk tehát? kérdőjelt rajzolva azt elküldte Andornak. Andor egy hosszú levélben mindent megirt Ilonkának, hogy mi tartja őt távol tőle. Később Ilonka szülei belátva, hogy az Andor ellen fölhozott vádak nélkülözik az igazság alapját, ismét megengedték, hogy a két fiatal szív érintkezzék egymással s hogy tovább fűzze ábrándjait a jövendőt illetőleg. Andor ismét boldogan ül hónapos szobájában, nézi a havas esőt, mit a dúló zivatar ablakaihoz csapkod. Tűnődik, tűnődik, fölkel, kezeibe veszi imádottja arcképét, mosolyogva majd ajkaihoz emeli azt, mrjd pedig keblére szorítja; szemében könnyek csillognak, az öröm könnyei s képzelete ott jár annak a vidéknek, városnak, háznak a tájékán, hol abban a pillanatban talán szintén reá gondol az a valaki, a kinek jövendő boldogságáért kész a saját boldogságát is feláldozni. A zivatar eláll, a nap kisüt s mosolyogva ragyogja körül a nagy városház óriásait. Andor az ablakhoz lép fölnéz a tiszta kék égre s gondolatban Istenéhez fohászkodva a kezében levő arcképet újra kebléhez szorítja s az igaz meggyőződés hangján azon irány felé, hol az élő van, azi susogja: Boldoggá foglak tenni, mert megérdemled ! H.—th,. Kénytelenek vagyunk a mélyen tisztelt közön- j séghez fordulni, hogy valahogy megéljünk. S most a legszívesebben konstatálom, hogy Vác város nemes közönségének ajtain nem hiába kopogtattunk kérő szózatunkkal. Ha néha-néha egy-egy helyen el is utasítottak, bőségesen kárpótolta azt a könyörületesebb I szomszéd. Szánandóbb helyzetünk van, mint az állatoknak. Ezekről állatvédő egyesületek gondoskodnak : rnirólunk — sajnos — még nem gondoskodnak ilyesféle csavargó-védő egyletek. Rá vagyunk utalva a nagyérdemű közönség pártfogására. És ezer a szerencsénk, hogy ezt a pártfogást Vác falain belül soha és sehol nem tapasztalt mértékben megtaláltuk. Nyáron még csak nyáron, de mi lett volna belőlünk most télen ? S most a mikor búcsúznom kell Váctól, nem mulaszthatom el, hogy forró köszönetét ne mondjak Vác mélyen tisztelt közönségének szives pártfogásáért. Nem mulaszthatom el, hogy külön ki ne emeljem a tekintetes Rendőrkapitány úrnak irányunkban tanúsított szives jóindulatát. Ő ritka vendéglátással fogadott minket. Délelőtt egy lovas-, délután két gyalogos rendőrrel hívogatott a városházára, a hol fűtött szoba és meleg étel várt reánk. Hálám némi jeléül legyen szabad a jövőre nézve a tekintetes Kapitány urnák egy jó tanácscsal szolgálnom. Mi ugyanis nem értettük meg mindjárt, hogy miért jár a lovas-rendőr (és d. u. két gyalogos-rendőr) naponta az utcán. Láttuk őket nap-nap után és még csak nem is sejtettük, hogy mi járatban vannak. Mindenre gondoltunk, csak arra nem mertünk gondolni, hogy minket érjen e kiváló szerencse. így aztán megtörtént, hogy nekünk is napról-napra fáziódnunk kellett, holott a városházán addig is melegedhettünk volna. Egyszerűbb és célravezetőbb lesz a dolog, ha egy-egy rendőrt a város különböző pontján beültet egy-egy konyhába és az ott várjon minket. így hamarabb részesülhetünk a tekintetes Kapitány ur jótéteményében. Ama kérésem megújítása mellett, hogy a m. t. közönség és a tek. Kapitány ur tartsanak meg eddigi jóindulatukban, maradtam a mielőbbi viszontlátásra hálás tisztelőjük Sehonuai Ka je tán szegény vándorló. Helyi és vidéki hírek. A nöegylet kalikó-estélye. Vác, febr. 18. Rájos, szép mamák, a kik leányéveiket annyi szép álommal szőtték át itt a mi városunkban, mondják meg, mi volt, nem is oly régen, a nőegylet bálja. Ugy-e, mikor hire kerekedett úgy a farsang elején, hogy a nőegylet bált ad, nemde remegve, lázasan dobbantak meg a kis szivek és álmodozva suttogták: — Az első bál! Csak a női lelket ismerők (hej, de kevesen vannak!) tudják, hogy mit jelent az első, a bemutató bál. Nem olyan krenchen, táncestély, hanem valóságos, igazi nagy bál! A hova a fiatal leány, a ki tiz táncestélyt is fényesen áttáncolt, most remegve lép. Más, egészen más a táncestély a női lélekben, mint a bál. A nőegylet báljainak éppen ez adta meg mindig érdekességét, bájosságát: azok a fiatal, szép leányok, a kik először léptek be az igazi nagy bálba. Leányok, hosszuruhás leányok, számottevők lettek azzal, hogy a nevük ott volt olvasható a nőegyleti bál névsorában. És hogy egy darabra, nem is oly régen, letűntek a farsangban a nőegyleti bálok, sokan sajnálták. A táncestélyek foglalták el a helyét a régi jókedvvel bár, de nem azokkal az érzelmekkel. Az idei farsangban újra feléledt a nőegyleti bál özv. Benkár Dénesné és Gajáry Gézáné úrnők jóvoltából, buzgóságából. Nem bál volt, hanem valami kombinált est; kalikó-táncestély. Uj, egészen uj még nálunk. Ez is vonz, de vonzott főleg, hogy a nőegylet rendezi. Mozgalmasabb farsang az ideinél évek óta nem volt, mégis a nőegylet kalikó estélye a rendes szokás szerint kitünően sikerült. Hetekkel ezelőtt leányos házaknál másról nem volt szó, mint a kalikó-estről s múlt szombaton egyforma rózsaszínű kalikóban harmincöt fiatal leány és aszszony jelent meg a Kúria nagytermében. Csak azok, a kik jelen voltak tudják, hogy micsoda érdekességet kölcsönzött ez az estnek. A fiatal emberek (nem bánom, ha baj is lesz belőle, kimondom) zavartan, félszegen állottak ott szélről és középen, mintha ma húztak volna először frakkot s először jelentek volna meg a fényes táncteremben. Az álarc alatt pedig a bájos női félénkség uralgott. És mikor az álarcok, a kalikók alól előtűntek a fényes báli toalettek, a jó kedv, a táncra készség csak növekedett. így, ehhez vagyunk szokva a nőegyleti bálokon. Aztán jó kedvvel folyt hajnalig, reggelig is a tánc. A megjelent díszes hölgytársaság névsorát itt adjuk : Leányok: Adám Emma, Bentze Margit. Batta Irén, Benkert Ilonka, Bolgár Emma, Haidfeld Erzsiké, Helc Editke, Intzédy Ilonka, Irma és Nelli, Iványos Erzsiké és Juliska, Kacskovics Esztike és Ilonka, Kacskovics Sárika, Krakker Erzsiké és Mariska, Lencsó Beáta, Margitka és Sárika, Lexa Emma, Meiszner Emma és Nellike, Nagy Paula, Nikitits Annuska, Pápai Mariska, Potóczky Vilma, Weszely Anna és Margit, Zalánffy Giziké, Zsarnóczay Ilonka, Ujváry Róza. Asszonyok : Balkay Istvánná, Batta Mihályné, özv. Bentze Györgyné, özv. Bolgár Lajosné, Brenner Mártonná, Drágffy Sándorné, Fogarassy Viktorné, Forgó Kálmánná, Freysinger Lajosné, Gajáry Gézáné, Haidfeld Alajosné, Helc Ferencné, Iványos Kálmánné, Kaán Béláné, Kacskovics Jenőné, Kaszelik Péterné, Klis Lajosné, Kovách Ernőné, Krakker Kálmánné, Krno Péterné, Lencsó Ferencné, özv. Meiszner Nándorné, Meiszner Rudolfné, Monszpart Jánosné, özv. Nagy Józsefné, Nikitits Sándorné, özv. Niki Ödönné, özv. Pauker Károlyné, Rácz Béláné, Rostetter Jánosné, Rudnyánszky Lászlóné, Schlauch Lajosné, Ursziny Arnoldné, Velzer Lajosné. Walla Lászlóné, özv. Weszely Károlyné, özv. Zalánffy Károlyné, özv. Zsarnóczay Lászlóné. — A takarékpénztár uj igazgatója. A váci takarékpénztár múlt vasárnap tartotta dr. Morlin Imre elnöklete alatt közgyűlését. Tudósítást erről nem kaptunk, a mi azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy az uj igazgatót, a kil ezen a közgyűlésen választottak meg, dr. Tragor Ignácot, a mindenki előtt rokonszenves fiatal vezetőt melegen ne üdvözöljük uj állásában. — Olgyai János halála. A siketnémaoktatásnak egy vezérferfia dőlt ki az élők sorából. Olgyai János ez, a ki múlt szombaton hosszas szenvedés után elhunyt. Olgyai váci születésű s itt nagy szerepet játszott. Mint siketnémaintézeti tanár nem elégedett meg azzal, hogy a tanításnak éljen, a városi ügyek vezetésébe is beleszólt mint városi képviselő. Jó kortes, jó szónok volt s ezért mindenütt sikerrel állta meg helyét. Vácról Kolozsvárra helyezték át és ott szervezte a siketnémainté-
