Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-18 / 7. szám

VÁCI HÍRLAP 3 kell jobb irányba terelni: egy jobb né zetet, véleményt és divatot kell uralko­dóvá tenni, hogy közmunkánk, művelő­désünk és közgazdaságunk fejlődését ön­tudatosan segítsük, — tehetségünkben legyünk önérzetesek s a helyett, hogy hiúk lennénk mások majmolásában, in­kább az ég áldására : földünk terményére és saját kezünk munkájára legyünk büsz­kék. Tartsuk dicsőségnek az önállóságot. Ha ezt a divatot meghonosítjuk, ezt az állandó divatot, akkor az a sok, sok millió pénzünk nem fog idegen földre menni. Kedves honfitársaink! A magyar ipar pártolásáról van szó, hogy ne szegényed­jünk el egészen a koldusbotig, sőt in­kább jobb módra és önállóságra tegyünk szert. Az ország keleti részén, Kolozsvárt nagy erővel megindult a mozgalom s utána az ország nyugati felében máso­diknak Zalavármegyében alakítottunk bi­zottságot az eszme terjesztésére. Hitünk s reménzünk van, hogy átterjed az eszme a szomszéd vármegyékre is, mint átleb­­ben a fris levegő odább, odább s ma a rónák nádasát lengeli, holnap a bércek fenyvesét suhogtatja s bejárja az egész országot. — Nem lesz igy ? Nem lehet tenni. Semmi eredménye sem lesz? Azt sem lehet tudni. Nagy fába vágtuk a fejszét? Lehet. A kislelkűek álljana félre. A gyáva még kis dolgot sem tud elvé­gezni. A ki megindul, az elbukhatik, de a ki nem indui meg, az bizonyosan nem jut célhoz. Kedves felebarátaink ! Zalaegerszegen, vármegyénk központján, január 14 én egy nagy értekezlet kimondotta elvül, hogy pártoljuk a hazai ipart. Az érte­kezlet bizottságot küldött ki egyesület Hidvéghy báró. — ez azóta jegyet váltott a Dalmadi Sárikával, kinek vörös haja lángra gyulasztotta — megcsókolta a hajamat s olyan kravált csinált, hogy a bálrendezők tüzet kiál­tottak s engem nem akartak többé bálba vinni. Hát most arra kérlek, uralkodó herceg, hadd szundikáljon a mama is, hátha akad egy számba veendő udvarló, ki szerelmében meg­csókolja hajamat. Ha Hidvéghy báró lesz, azt úgyis pofon csapom Még van ám sok más kérésem is hozzád. Jaj! most jön a legkényesebb. A papa annyira fösvény és képzeld herceg, nem szereti a te uralmadat, sőt fel is lázad ellened, sokszor nem akar bálba küldeni, csak a toalett miatt. Kifosztasz, te ördög, egészen, szokta mondani, mikor a harmadik báli ruhát kérem. A mama ugyan mellettem van s igy szól apához: Hát magadnak akarod itthon tartani, mit? De papa alig-alig engedékeny és ha már engedékeny is, oly pontosan számítja ki a ruha költségeit, hogy tiz hónap tűpénzét, kártyanyereségét, pedig kibicelésbe is megkeresek 150—170 frtot, kell előszednem, hogy valóban teljék mindenre. Győzd le hát, Karneval herceg papa fösvény­ségét is és nyittasd meg vele erszényét, hogy teljék ruhákra, mert én illően akarok bevo­nulni mindig a te trónusod mellé. Itt emlitem még meg, hogy apa különben alakítására, alapszabály készítésre s egy közgyűlés összehívására, hogy ebben az ügyben egy erőteljes mozgalmat indítson meg vármegyénkre kiterjedőleg. A bizottságtól szerkesztett alapszabály nagyobb körvonala az, hogy 1. az egye­sek és családok elszegényedésének meg­­gátlására sürgessük a hazai ipar meg­teremtését, fejlesztését és megerősítését. 2. nemzeti közgazdaságunkra és kul­túránkra vonatkozólag fejlesszük a hazai ipart s pártoljuk a honi termelést. Egyelőre csak arra kérjük minden honfi­társunkat, hogy ha e mozgalmat jónak, helyesnek és hazafiasnak tartja: csatla­kozzék hozzánk. Az aláíró ivet használja fel buzgó lelkesedéssel minél nagyobb körben; e levél felolvasásával, magyará­zásával terjessze a mozgalom eszméjét, a községben, a környékben. Egyesüle­tünknek tagja lehet minden honpolgár. A kötelességek mellett jogokat is ad az egyesület. A kötelességek nehézsége nem riaszthat el. Kezdődhetik egy fillér áldo­zattal. És vessünk számot. Ha a megye min­den emberére egy fillér jut, már négyezer korona alapja van az egyesületnek. Ha egy ember két fillért ad, nyolcezer ko­rona. — Erre az alapra már jó remény­nyel lehet építeni. Minél nagyobb anyagi ereje van, annál fényesebb sikert érhet el az egyesület, — előbb azonban kevés anyagi erővel is küzdhetünk csak leg­alább, lelki erőt, bátorságot, hitet és re­ményt hozzatok a harcba. Reform a bálteremben. Vác, február 14. Lapunk egyik számában egy kérdést vetet­tünk föl, mely a hálózó hölgyeket érdekelhette. Egy prágai hölgy szemére lobbantotta a férfiak­sem érdemel semmi jót. Mindig politizál. S most már esti ülésekre is jár. Mama retteg, azt mondja: nem a képviselőházban van ilyen­kor, hanem másutt. Én nem hiszem, Karneval apó, mert apának kopasz a feje; különben soha sem leszek féltékeny. De annyi igaz, hogy a képviselő urak az idén nagyon rosszul visel­ték magukat, sokat ellenségeskedtek; papa is sokszor olyan dühösen és elcsigázottan jött haza, hogy egyetlen egy kérésemet sem teljesí­tette; mindig azt mondta, majd obstrukció után ; ez ellen én hiába obstruáltam, hát el­határoztam, hogy az idén nem megyek a kép­viselők piknikjére. Elmennék, de most az uj házban', a karzatról, elégszer láttam, mikor mamát elvitte a féltékenysége s engem meg a mama — hogy annyi a kopasz fej, meg az ősz szakái, hogy nem is érdemes erre a murira elmenni. De képzeld csak Karneval, még mi van ké­szülőben. Az alföldön lakik egy nagybácsink, köröskörül eltemetve sok ezer hold földje által él ott az az iszonyatos gazdag ember család­jával s most egyszerre mit is gondolt magában? Irt papának, hogy a legidősebbik leányát Ter­csit, (hogy is hihatnak valakit Tercsinek ?) felküldi a farsangra hozzánk: a derék isten­félelemben felnevelt jó leánynak, igy ir az a földműves nagybácsi, hadd teljék egy kis öröme nak, hogy az emancipáció dacára még most is ők uralkodnak korlátlan hatalomma’ a bál­terem parkettjén. Pedig a hölgyeknek ott kellene valójában érvényesülniök. És elpanaszolván a sok sok méltatlan mellőztetést, határozottan követeli a hölgyválasztás jogát. Azt kívánja, hogy a táncrakérés joga egyedül és kizárólag a hölgyeket illesse. Ezt az eszmét ajánlottuk mi Vác szép leányai­nak figyelmébe s kértük, hogy mondják el er­ről a kérdésről vélekedésüket. A válaszok közül a következőket közöljük : Igen tisztelt Szerkesztő ur! Azon fölhívásra, hogy minél több hölgy küldje be véleményét arra nézve, hogy a táncba van-e a nőknek joga a választásra, sietek válaszolni. Én azt tartom, hogy a nőknek épen annyi joga van a táncra fölhívásra, mint a férfinak, mert látja, tisztelt szerkesztő ur, ha Ön annak a szegény leánynak a helyén lenne, a ki elő­ször lép lép be táncterembe, nem hiszem, hogy kiállaná azt a rettegést, félelmet. Legyen az a leány akármilyen szép, kedves, ügyes és a mi a fő, jó táncos, mégis a mai fiatal emberek közt kevés van, a ki é^zre veszi, mert el vannak önmagokkal foglalva, jobban érdeklődnek a pezsgő és kártya iránt, vagy fixirozni szegény petrezselymet áruló leánykát. Higyje el, tisztelt szerkesztő ur, nem a magam érdekében beszélek, mert Isten őrizzen meg engem, hogy valaha olyan mulatságba jussak, a hol az ember ilyeneknek vagy ehhez hasonlók­nak is ki van téve. Teljesen egy véleményen vagyok azzal a prágai hölgygyei, mert én is azt tartom: jó lenne, ha csak fél annyi jogot adnának a férfiaknak a választásra; azaz, szerintem az lenne a leghelyesebb, ha egyik tánczba a nők, másikba a férfiaké volna a választás joga. így egyik fél sem panaszkodhatna és sok szegény fiatal lány nem lenne kénytelen, néha felesleges félelmet kiállani — bál előtt. Tisztelettel Kis leány. * Tekintetes Szerkesztő ur! Hogy b. lapjában közzétett Hölgyválasztás .cimü cikkében szereplő n. b. prágai hölgy nézetét, a bálteremben behozandó általa aján­lott, uj reformot illetőleg, mennyire nem osz­a farsangban, vigyétek el mindenhová, minden bálba, hátha fölcsip magának valakit. Már most képzeld el Karnevál, hogy a mamuskám gar­dírozza azt a falusi libát és én vele vonuljak be a te birodalmadba, hogy a Giczy nővérek, kik oly epések, meg a Horváthék, meg a Rom­­hányi Adél, meg mindenki kacagjanak rajtunk ? Nem. százszor nem, ugyebár te is azt mondod fenséges herceg, százszor nem ? Ezt meg fogod akadályozni. S most még csak azt akarom tudomásodra hozni, hogy Fóthy Jóskából csakugyan jog­végzett ember lett s mindjárt kinevezték a minisztériumba. Nagyon tetszett nekem, de hogy most jó parti is, hát kétszeresen tetszik. Ezt szemeltem ki a magam számára. 0 légy segítségemre, Karnevál apó! De ha ennél is ötvenezer forintnál kezdődik az alkudozás, papa csak harmincat akar adni; hát ezért nem halok meg; gyöngyház, ha leszakad lesz más —■ s te leszel az biztosan Karnevál, ki ez évi uralmad alatt okvetlen megszerzed ezt a mást. No mert mama is aggódik, papa is türelmet­lenkedik, 18 éves lettem s nem akarom, hogy megelőzzenek a Giczy lányok, a Horváthék, meg a Romhányi Adél. Ezért hát kedves jó Karnevál apó, fenséges hercegem, isten hozott! Zsüliett.

Next

/
Thumbnails
Contents