Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-18 / 7. szám
VÁCI HÍRLAP 3 kell jobb irányba terelni: egy jobb né zetet, véleményt és divatot kell uralkodóvá tenni, hogy közmunkánk, művelődésünk és közgazdaságunk fejlődését öntudatosan segítsük, — tehetségünkben legyünk önérzetesek s a helyett, hogy hiúk lennénk mások majmolásában, inkább az ég áldására : földünk terményére és saját kezünk munkájára legyünk büszkék. Tartsuk dicsőségnek az önállóságot. Ha ezt a divatot meghonosítjuk, ezt az állandó divatot, akkor az a sok, sok millió pénzünk nem fog idegen földre menni. Kedves honfitársaink! A magyar ipar pártolásáról van szó, hogy ne szegényedjünk el egészen a koldusbotig, sőt inkább jobb módra és önállóságra tegyünk szert. Az ország keleti részén, Kolozsvárt nagy erővel megindult a mozgalom s utána az ország nyugati felében másodiknak Zalavármegyében alakítottunk bizottságot az eszme terjesztésére. Hitünk s reménzünk van, hogy átterjed az eszme a szomszéd vármegyékre is, mint átlebben a fris levegő odább, odább s ma a rónák nádasát lengeli, holnap a bércek fenyvesét suhogtatja s bejárja az egész országot. — Nem lesz igy ? Nem lehet tenni. Semmi eredménye sem lesz? Azt sem lehet tudni. Nagy fába vágtuk a fejszét? Lehet. A kislelkűek álljana félre. A gyáva még kis dolgot sem tud elvégezni. A ki megindul, az elbukhatik, de a ki nem indui meg, az bizonyosan nem jut célhoz. Kedves felebarátaink ! Zalaegerszegen, vármegyénk központján, január 14 én egy nagy értekezlet kimondotta elvül, hogy pártoljuk a hazai ipart. Az értekezlet bizottságot küldött ki egyesület Hidvéghy báró. — ez azóta jegyet váltott a Dalmadi Sárikával, kinek vörös haja lángra gyulasztotta — megcsókolta a hajamat s olyan kravált csinált, hogy a bálrendezők tüzet kiáltottak s engem nem akartak többé bálba vinni. Hát most arra kérlek, uralkodó herceg, hadd szundikáljon a mama is, hátha akad egy számba veendő udvarló, ki szerelmében megcsókolja hajamat. Ha Hidvéghy báró lesz, azt úgyis pofon csapom Még van ám sok más kérésem is hozzád. Jaj! most jön a legkényesebb. A papa annyira fösvény és képzeld herceg, nem szereti a te uralmadat, sőt fel is lázad ellened, sokszor nem akar bálba küldeni, csak a toalett miatt. Kifosztasz, te ördög, egészen, szokta mondani, mikor a harmadik báli ruhát kérem. A mama ugyan mellettem van s igy szól apához: Hát magadnak akarod itthon tartani, mit? De papa alig-alig engedékeny és ha már engedékeny is, oly pontosan számítja ki a ruha költségeit, hogy tiz hónap tűpénzét, kártyanyereségét, pedig kibicelésbe is megkeresek 150—170 frtot, kell előszednem, hogy valóban teljék mindenre. Győzd le hát, Karneval herceg papa fösvénységét is és nyittasd meg vele erszényét, hogy teljék ruhákra, mert én illően akarok bevonulni mindig a te trónusod mellé. Itt emlitem még meg, hogy apa különben alakítására, alapszabály készítésre s egy közgyűlés összehívására, hogy ebben az ügyben egy erőteljes mozgalmat indítson meg vármegyénkre kiterjedőleg. A bizottságtól szerkesztett alapszabály nagyobb körvonala az, hogy 1. az egyesek és családok elszegényedésének meggátlására sürgessük a hazai ipar megteremtését, fejlesztését és megerősítését. 2. nemzeti közgazdaságunkra és kultúránkra vonatkozólag fejlesszük a hazai ipart s pártoljuk a honi termelést. Egyelőre csak arra kérjük minden honfitársunkat, hogy ha e mozgalmat jónak, helyesnek és hazafiasnak tartja: csatlakozzék hozzánk. Az aláíró ivet használja fel buzgó lelkesedéssel minél nagyobb körben; e levél felolvasásával, magyarázásával terjessze a mozgalom eszméjét, a községben, a környékben. Egyesületünknek tagja lehet minden honpolgár. A kötelességek mellett jogokat is ad az egyesület. A kötelességek nehézsége nem riaszthat el. Kezdődhetik egy fillér áldozattal. És vessünk számot. Ha a megye minden emberére egy fillér jut, már négyezer korona alapja van az egyesületnek. Ha egy ember két fillért ad, nyolcezer korona. — Erre az alapra már jó reménynyel lehet építeni. Minél nagyobb anyagi ereje van, annál fényesebb sikert érhet el az egyesület, — előbb azonban kevés anyagi erővel is küzdhetünk csak legalább, lelki erőt, bátorságot, hitet és reményt hozzatok a harcba. Reform a bálteremben. Vác, február 14. Lapunk egyik számában egy kérdést vetettünk föl, mely a hálózó hölgyeket érdekelhette. Egy prágai hölgy szemére lobbantotta a férfiaksem érdemel semmi jót. Mindig politizál. S most már esti ülésekre is jár. Mama retteg, azt mondja: nem a képviselőházban van ilyenkor, hanem másutt. Én nem hiszem, Karneval apó, mert apának kopasz a feje; különben soha sem leszek féltékeny. De annyi igaz, hogy a képviselő urak az idén nagyon rosszul viselték magukat, sokat ellenségeskedtek; papa is sokszor olyan dühösen és elcsigázottan jött haza, hogy egyetlen egy kérésemet sem teljesítette; mindig azt mondta, majd obstrukció után ; ez ellen én hiába obstruáltam, hát elhatároztam, hogy az idén nem megyek a képviselők piknikjére. Elmennék, de most az uj házban', a karzatról, elégszer láttam, mikor mamát elvitte a féltékenysége s engem meg a mama — hogy annyi a kopasz fej, meg az ősz szakái, hogy nem is érdemes erre a murira elmenni. De képzeld csak Karneval, még mi van készülőben. Az alföldön lakik egy nagybácsink, köröskörül eltemetve sok ezer hold földje által él ott az az iszonyatos gazdag ember családjával s most egyszerre mit is gondolt magában? Irt papának, hogy a legidősebbik leányát Tercsit, (hogy is hihatnak valakit Tercsinek ?) felküldi a farsangra hozzánk: a derék istenfélelemben felnevelt jó leánynak, igy ir az a földműves nagybácsi, hadd teljék egy kis öröme nak, hogy az emancipáció dacára még most is ők uralkodnak korlátlan hatalomma’ a bálterem parkettjén. Pedig a hölgyeknek ott kellene valójában érvényesülniök. És elpanaszolván a sok sok méltatlan mellőztetést, határozottan követeli a hölgyválasztás jogát. Azt kívánja, hogy a táncrakérés joga egyedül és kizárólag a hölgyeket illesse. Ezt az eszmét ajánlottuk mi Vác szép leányainak figyelmébe s kértük, hogy mondják el erről a kérdésről vélekedésüket. A válaszok közül a következőket közöljük : Igen tisztelt Szerkesztő ur! Azon fölhívásra, hogy minél több hölgy küldje be véleményét arra nézve, hogy a táncba van-e a nőknek joga a választásra, sietek válaszolni. Én azt tartom, hogy a nőknek épen annyi joga van a táncra fölhívásra, mint a férfinak, mert látja, tisztelt szerkesztő ur, ha Ön annak a szegény leánynak a helyén lenne, a ki először lép lép be táncterembe, nem hiszem, hogy kiállaná azt a rettegést, félelmet. Legyen az a leány akármilyen szép, kedves, ügyes és a mi a fő, jó táncos, mégis a mai fiatal emberek közt kevés van, a ki é^zre veszi, mert el vannak önmagokkal foglalva, jobban érdeklődnek a pezsgő és kártya iránt, vagy fixirozni szegény petrezselymet áruló leánykát. Higyje el, tisztelt szerkesztő ur, nem a magam érdekében beszélek, mert Isten őrizzen meg engem, hogy valaha olyan mulatságba jussak, a hol az ember ilyeneknek vagy ehhez hasonlóknak is ki van téve. Teljesen egy véleményen vagyok azzal a prágai hölgygyei, mert én is azt tartom: jó lenne, ha csak fél annyi jogot adnának a férfiaknak a választásra; azaz, szerintem az lenne a leghelyesebb, ha egyik tánczba a nők, másikba a férfiaké volna a választás joga. így egyik fél sem panaszkodhatna és sok szegény fiatal lány nem lenne kénytelen, néha felesleges félelmet kiállani — bál előtt. Tisztelettel Kis leány. * Tekintetes Szerkesztő ur! Hogy b. lapjában közzétett Hölgyválasztás .cimü cikkében szereplő n. b. prágai hölgy nézetét, a bálteremben behozandó általa ajánlott, uj reformot illetőleg, mennyire nem osza farsangban, vigyétek el mindenhová, minden bálba, hátha fölcsip magának valakit. Már most képzeld el Karnevál, hogy a mamuskám gardírozza azt a falusi libát és én vele vonuljak be a te birodalmadba, hogy a Giczy nővérek, kik oly epések, meg a Horváthék, meg a Romhányi Adél, meg mindenki kacagjanak rajtunk ? Nem. százszor nem, ugyebár te is azt mondod fenséges herceg, százszor nem ? Ezt meg fogod akadályozni. S most még csak azt akarom tudomásodra hozni, hogy Fóthy Jóskából csakugyan jogvégzett ember lett s mindjárt kinevezték a minisztériumba. Nagyon tetszett nekem, de hogy most jó parti is, hát kétszeresen tetszik. Ezt szemeltem ki a magam számára. 0 légy segítségemre, Karnevál apó! De ha ennél is ötvenezer forintnál kezdődik az alkudozás, papa csak harmincat akar adni; hát ezért nem halok meg; gyöngyház, ha leszakad lesz más —■ s te leszel az biztosan Karnevál, ki ez évi uralmad alatt okvetlen megszerzed ezt a mást. No mert mama is aggódik, papa is türelmetlenkedik, 18 éves lettem s nem akarom, hogy megelőzzenek a Giczy lányok, a Horváthék, meg a Romhányi Adél. Ezért hát kedves jó Karnevál apó, fenséges hercegem, isten hozott! Zsüliett.
